Elvakult fanok akadnak mindkét térfélen. De olyan is előfordul, hogy valaki mindkét technológiát használja párhuzamosan és kijön mindkettővel. Ilyen pl. nálunk Ahmet fórumtárs.
Egy ideig megpróbáltam én is az analóg-digi kettősséget vinni, de aztán maradt az utóbbi. Most további egyszerűsítéseket tervezek. Egy digi váz 2 (max. 3) jó kis kompakt objektívvel és kész. Újabban nagyon megválogatom azt is, hogy egyáltalán mit fényképezzek le. Az időveszteség az, ami pótolhatatlan (képfeldolgozás, rendezés). Festeni és rajzolni is kell valamikor! :) Na meg munkahely is van.
szepek-szepek (a maguk modjan), de a leveleket valahogy meg mindig foltnak latom, meg a kozeli fakon is, igy meg nem hozza a tajkep-elmenyt, szerintem. persze ha ertelmes meretben (ertsd byte), nem 4 megabyte meretben rakod fel, akkor talan lehetne valamit komolyan is mondani a kepre. igy akar lohetted volna egy expobol is, az aljat-tetejet levagva, egy disznozsirral bekent kitobival is... (koltoi tulzas)
Termeszetesen igazad van, en is igy latom, de amikor valaszolunk egy olyan hsz-ra amiben valaki nagyon elmegy az egyik iranyba, azt ugy probaljuk egyensulyozni, hogy kb. ugyanannyit elmegyunk a masikba. Ettol aztan a mi valaszunk is egy baromsag lesz onmagaban nezve.:)
Jelen esetben a "vastag" AA nyilván szükséges, sőt, nélküle kifejezetten pocsék lenne a kép minősége. De mennyivel jobb lenne, ha elég lenne egy "vékony" is - na ehhez kell alaposan túlmintavételezni, azaz növelni a felbontást az egekbe... :)
Hetekig vitáztunk (?) egy hardcore velviás őrülttel egy másik fórumon, de senki nem tudta meggyőzni. Be kellett látnunk, hogy fotosop-huszárok vagyunk, nem fotósok. :-)
Sokat mosolygok az ilyen "érvelésen". A tónus és színdinamika kivételével a digi már megelőzte az analógot. Némi sejtésem van a dologról. Kb. 4-5000 keretezett diát és ugyanennyi negatívot őrzök egy szekrényben (kisfilmest és rollfilmest vegyesen). Meg persze analóg nagyításokat (18X24-től 40X50-ig). Egy jól exponált, normálisan (nem szuperül!) kidolgozott digi fájlról készített 30X40-es print porig alázza a kisfilmesről készítettet. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a nega-poz technológia legújabb kidolgozási színvonala már nem ismerős nekem. Bedarált magába a digi világa.
Én azért egy kicsit árnyalnám a képet... egy átlagosan bevilágított nappali, vagy árnyékban izgő-mozgó gyerek, és máris szinte semmire se elég az ISO100, 200, 400, főleg ha nagyobb gyútávú obit használunk.
Szia! Latom felkeszuletlenul ert a bejelentes.:)) Oruljunk inkabb egyutt, ennek is es az F30-unknak is. En Carvi 229-es hsz-aval ertek egyet es meg tobb pixelnek is orulnek. Kevesbe orulok viszont a magas ISO erteknek, mert felek, hogy a feny nelkul fenykepezok kedveert egyre erosodik a kikapcsolhatatlan zajszures, ami eszi a reszleteket es a szineket mar alacsony ISO-nal is. Masok a pixelszamot okoljak a gyenge kepminosegert, en pedig a magas ISO-t segito zajszurest es a vastag AA filtert.
RAW, nyomtam rá egy batch-et LightRoom-ban, összevágtam, aztán GIMP-ben csináltam belőle jpg-t.
A terepen a gépet átállítani(és visssza) M-re mindennel együtt több ideig tartott, mint az utófolyamat. Persze annyi eszem még nem volt, hogy az egyik Custom Reset-be beletegyem a panos-s beállításokat, és akkor max a záridőt kell beállítani.
Igazából csak mindenkinek fel kellene építeni a folyamatot otthon, amit automatizálni tud, és akkor mennének szinte maguktól az ilyen jellegű panorámák. Csak lusták vagyunk, valódi tisztelet a kivételnek.
"A baj az, hogy az objektívek max. feloldóképessége ma már nem éri el a mai szenzorok felbontását sem"
És nyilván nem érték el az analóg időkben filmmel elérhető maximális és elméleti felbontóképességet sem.
Ha a szenzor felbontása messze túllép az optikai rendszer felbontóképességén, akkor túlmintavételezetté válik a rendszer, ami önmagában nem baj - legfeljebb csak pixelkukkoláskor okoz "problémát" -, cserébe elegendő lesz gyengébb AA filtert (mint aluláteresztő szűrőt) alkalmazni, vagy akár el is lehet azt hagyni, így összességében több esélye van annak, hogy a rendszer analóg részének, nevezetesen az objektívnek a leképezési képességeit a lehető leghűbben adja vissza a digitalizált kép.
És eljövend az az idő, hogy nem abban az aspektusban kell egy pl. 18-200-ast vizsgálni, hogy 6, 8, 15 vagy 30 megapixelesre szenzor elé teszi e a felhasználó, mert innentől fogva teljesen mindegy. Egyben lehetünk biztosak: a szenzorfelbontás növelése egyre inkább az optikai rendszer valós képességeit fogja megmutatni.
Amire pedig a 18-200 adott feladat - kimenet - szempontjából megfelel, arra nyugodtan tessék csak használni bármilyen felbontású vázon, szégyenérzés nélkül...
Megjegyzés: soha nem "dicsekedtem" azzal, hogy 8 megapixel van a Tokina 24-200-am mögött, és fordítva: soha nem is szégyenkezem amiatt, hogy a 8 megapixeles vázam elejére egy ilyen objektív van becsavarva... Nem is lenne okom egyikre sem. 15 és 30 megapixeles váznál ugyanez lenne a helyzet...
"A tájfotókhoz nem kell nagy felbontás, mert van lehetőség panorámázni. Épp a héten raktam össze egy jó kis tájfotót 15 képből - szép és részletgazdag az eredmény."
Ezt mostanában én is egyre inkább így gondolom. Állvány sem kell 3-4 expóhoz, simán mehet kézből. Szarozunk itt a képszélekkel, miközben az orrunk előtt a lehetőség. Ráadásul a panoráma miatt nagyobb gyutávú objektíveket lehet használni, amely kategóriában általában könnyebb jot találni SLR-hez.
A tájfotókhoz nem kell nagy felbontás, mert van lehetőség panorámázni. Épp a héten raktam össze egy jó kis tájfotót 15 képből - szép és részletgazdag az eredmény.
Ami az lencsék feloldóképességét illeti, ezt már máshol is olvastam, hogy lassan elérjük a maximális felbontást...
Most csak hangosan gondolkodom, mert nem vagyok igazán jártas a témában, de józan paraszti ésszel ez nem tűnik logikusnak.
Nézegettem Canon G9-cel készített tesztképeket, amik optikailag szerintem jó képek, a gyenge láncszem inkább az érzékelő. A G9 frontlencséjének átmérője cirka 34mm, a területe pedig 908 négyzet mm. Na már most ha ez a 908 n mm kiszolgál 12mp-t, akkor egy 72mm-es frontlencsével rendelkező obi, aminek a területe 4071 n mm ki kellene, hogy szolgáljon cirka 54 megapixelt...
És mehetünk még tovább. Az általam egyik legjobb kompaktnak tartott Fuji F30 16mm-es frontlencséje gyönyörű 6mp-es képet ad. Ebből kiindúlva egy 72mm-es lencse képes 120mp-es felbontást átadni a szenzornak...
Kérdés: hol van a hiba a logikámban, ill. ha ez így megállja a helyét, akkor miért hallani több helyről is azt, hogy lassan az obik felbontsa eléri a végső határt?
Másrészt egyetértek veled, hogy rendes tájképekhez még a 25-30 MP is kevés lenne. A baj az, hogy az objektívek max. feloldóképessége ma már nem éri el a mai szenzorok felbontását sem, nem beszélve a nagylátóval készült digitális képek egyéb problémáiról. Egy jó fix telével, vagy makróval talán tényleg ki lehet csikarni a mai szenzorokból a maximumot, de biztos vagyok benne, hogy sokan a 18-200-ast fogják venni hozzá és büszkén fognak dicsekedni, hogy az ő gépük 15 megás.
Keresek jó ár/érték arányú márkás (lehetőleg Oriflame, vagy Avon) szemöldökfonó berendezést! Ugyanitt használt óraművek felvásárlása, csak hibátlan ketyegős érdekel!
Ami pedig az 50D-t illeti sajnálom, hogy 15mp lett. Gondolom, hogy az ISO 100-as képek a legkisebb élestíés hatására már zajongani fognak.
