"de a leveleket valahogy meg mindig foltnak latom, meg a kozeli fakon is, igy meg nem hozza a tajkep-elmenyt"
Azért kiváncsi lennék, hogy egy ultradurva kisfilmes dia, akkora fizikai nagyításban, amekkora most a monitorodon volt amikor ezt a véleményt megfogalmaztad + ugyanolyan nézési távolságról, mit mutatna. De talán megkockáztatok egy átlagos nyersanyaggal feltöltött KF-et is.
Kb. 40 centi széles a monitorom, 100%-on számolva 3 méter széles nagyításnak felel meg.
Ha 3:2 képaránnyal számolunk, és ezt a 10000 pixelt vesszük, ami az első pano szélessége, akkor ez 67 megapixelt jelent. (ebből lehetne kivágni egy ilyen csíkot)
Az 1000 megapixeles képet is lehet 100%-ban nézni. Sőt 200%-ban is.
Elvakult fanok akadnak mindkét térfélen. De olyan is előfordul, hogy valaki mindkét technológiát használja párhuzamosan és kijön mindkettővel. Ilyen pl. nálunk Ahmet fórumtárs.
Egy ideig megpróbáltam én is az analóg-digi kettősséget vinni, de aztán maradt az utóbbi. Most további egyszerűsítéseket tervezek. Egy digi váz 2 (max. 3) jó kis kompakt objektívvel és kész. Újabban nagyon megválogatom azt is, hogy egyáltalán mit fényképezzek le. Az időveszteség az, ami pótolhatatlan (képfeldolgozás, rendezés). Festeni és rajzolni is kell valamikor! :) Na meg munkahely is van.
szepek-szepek (a maguk modjan), de a leveleket valahogy meg mindig foltnak latom, meg a kozeli fakon is, igy meg nem hozza a tajkep-elmenyt, szerintem. persze ha ertelmes meretben (ertsd byte), nem 4 megabyte meretben rakod fel, akkor talan lehetne valamit komolyan is mondani a kepre. igy akar lohetted volna egy expobol is, az aljat-tetejet levagva, egy disznozsirral bekent kitobival is... (koltoi tulzas)
Termeszetesen igazad van, en is igy latom, de amikor valaszolunk egy olyan hsz-ra amiben valaki nagyon elmegy az egyik iranyba, azt ugy probaljuk egyensulyozni, hogy kb. ugyanannyit elmegyunk a masikba. Ettol aztan a mi valaszunk is egy baromsag lesz onmagaban nezve.:)
Jelen esetben a "vastag" AA nyilván szükséges, sőt, nélküle kifejezetten pocsék lenne a kép minősége. De mennyivel jobb lenne, ha elég lenne egy "vékony" is - na ehhez kell alaposan túlmintavételezni, azaz növelni a felbontást az egekbe... :)
Hetekig vitáztunk (?) egy hardcore velviás őrülttel egy másik fórumon, de senki nem tudta meggyőzni. Be kellett látnunk, hogy fotosop-huszárok vagyunk, nem fotósok. :-)
Sokat mosolygok az ilyen "érvelésen". A tónus és színdinamika kivételével a digi már megelőzte az analógot. Némi sejtésem van a dologról. Kb. 4-5000 keretezett diát és ugyanennyi negatívot őrzök egy szekrényben (kisfilmest és rollfilmest vegyesen). Meg persze analóg nagyításokat (18X24-től 40X50-ig). Egy jól exponált, normálisan (nem szuperül!) kidolgozott digi fájlról készített 30X40-es print porig alázza a kisfilmesről készítettet. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a nega-poz technológia legújabb kidolgozási színvonala már nem ismerős nekem. Bedarált magába a digi világa.
Én azért egy kicsit árnyalnám a képet... egy átlagosan bevilágított nappali, vagy árnyékban izgő-mozgó gyerek, és máris szinte semmire se elég az ISO100, 200, 400, főleg ha nagyobb gyútávú obit használunk.
Szia! Latom felkeszuletlenul ert a bejelentes.:)) Oruljunk inkabb egyutt, ennek is es az F30-unknak is. En Carvi 229-es hsz-aval ertek egyet es meg tobb pixelnek is orulnek. Kevesbe orulok viszont a magas ISO erteknek, mert felek, hogy a feny nelkul fenykepezok kedveert egyre erosodik a kikapcsolhatatlan zajszures, ami eszi a reszleteket es a szineket mar alacsony ISO-nal is. Masok a pixelszamot okoljak a gyenge kepminosegert, en pedig a magas ISO-t segito zajszurest es a vastag AA filtert.
RAW, nyomtam rá egy batch-et LightRoom-ban, összevágtam, aztán GIMP-ben csináltam belőle jpg-t.
A terepen a gépet átállítani(és visssza) M-re mindennel együtt több ideig tartott, mint az utófolyamat. Persze annyi eszem még nem volt, hogy az egyik Custom Reset-be beletegyem a panos-s beállításokat, és akkor max a záridőt kell beállítani.
Igazából csak mindenkinek fel kellene építeni a folyamatot otthon, amit automatizálni tud, és akkor mennének szinte maguktól az ilyen jellegű panorámák. Csak lusták vagyunk, valódi tisztelet a kivételnek.
"A baj az, hogy az objektívek max. feloldóképessége ma már nem éri el a mai szenzorok felbontását sem"
És nyilván nem érték el az analóg időkben filmmel elérhető maximális és elméleti felbontóképességet sem.
Ha a szenzor felbontása messze túllép az optikai rendszer felbontóképességén, akkor túlmintavételezetté válik a rendszer, ami önmagában nem baj - legfeljebb csak pixelkukkoláskor okoz "problémát" -, cserébe elegendő lesz gyengébb AA filtert (mint aluláteresztő szűrőt) alkalmazni, vagy akár el is lehet azt hagyni, így összességében több esélye van annak, hogy a rendszer analóg részének, nevezetesen az objektívnek a leképezési képességeit a lehető leghűbben adja vissza a digitalizált kép.
És eljövend az az idő, hogy nem abban az aspektusban kell egy pl. 18-200-ast vizsgálni, hogy 6, 8, 15 vagy 30 megapixelesre szenzor elé teszi e a felhasználó, mert innentől fogva teljesen mindegy. Egyben lehetünk biztosak: a szenzorfelbontás növelése egyre inkább az optikai rendszer valós képességeit fogja megmutatni.
Amire pedig a 18-200 adott feladat - kimenet - szempontjából megfelel, arra nyugodtan tessék csak használni bármilyen felbontású vázon, szégyenérzés nélkül...
Megjegyzés: soha nem "dicsekedtem" azzal, hogy 8 megapixel van a Tokina 24-200-am mögött, és fordítva: soha nem is szégyenkezem amiatt, hogy a 8 megapixeles vázam elejére egy ilyen objektív van becsavarva... Nem is lenne okom egyikre sem. 15 és 30 megapixeles váznál ugyanez lenne a helyzet...
"A tájfotókhoz nem kell nagy felbontás, mert van lehetőség panorámázni. Épp a héten raktam össze egy jó kis tájfotót 15 képből - szép és részletgazdag az eredmény."
Ezt mostanában én is egyre inkább így gondolom. Állvány sem kell 3-4 expóhoz, simán mehet kézből. Szarozunk itt a képszélekkel, miközben az orrunk előtt a lehetőség. Ráadásul a panoráma miatt nagyobb gyutávú objektíveket lehet használni, amely kategóriában általában könnyebb jot találni SLR-hez.
A tájfotókhoz nem kell nagy felbontás, mert van lehetőség panorámázni. Épp a héten raktam össze egy jó kis tájfotót 15 képből - szép és részletgazdag az eredmény.
Ami az lencsék feloldóképességét illeti, ezt már máshol is olvastam, hogy lassan elérjük a maximális felbontást...
Most csak hangosan gondolkodom, mert nem vagyok igazán jártas a témában, de józan paraszti ésszel ez nem tűnik logikusnak.
Nézegettem Canon G9-cel készített tesztképeket, amik optikailag szerintem jó képek, a gyenge láncszem inkább az érzékelő. A G9 frontlencséjének átmérője cirka 34mm, a területe pedig 908 négyzet mm. Na már most ha ez a 908 n mm kiszolgál 12mp-t, akkor egy 72mm-es frontlencsével rendelkező obi, aminek a területe 4071 n mm ki kellene, hogy szolgáljon cirka 54 megapixelt...
És mehetünk még tovább. Az általam egyik legjobb kompaktnak tartott Fuji F30 16mm-es frontlencséje gyönyörű 6mp-es képet ad. Ebből kiindúlva egy 72mm-es lencse képes 120mp-es felbontást átadni a szenzornak...
Kérdés: hol van a hiba a logikámban, ill. ha ez így megállja a helyét, akkor miért hallani több helyről is azt, hogy lassan az obik felbontsa eléri a végső határt?
Másrészt egyetértek veled, hogy rendes tájképekhez még a 25-30 MP is kevés lenne. A baj az, hogy az objektívek max. feloldóképessége ma már nem éri el a mai szenzorok felbontását sem, nem beszélve a nagylátóval készült digitális képek egyéb problémáiról. Egy jó fix telével, vagy makróval talán tényleg ki lehet csikarni a mai szenzorokból a maximumot, de biztos vagyok benne, hogy sokan a 18-200-ast fogják venni hozzá és büszkén fognak dicsekedni, hogy az ő gépük 15 megás.
Keresek jó ár/érték arányú márkás (lehetőleg Oriflame, vagy Avon) szemöldökfonó berendezést! Ugyanitt használt óraművek felvásárlása, csak hibátlan ketyegős érdekel!
Ami pedig az 50D-t illeti sajnálom, hogy 15mp lett. Gondolom, hogy az ISO 100-as képek a legkisebb élestíés hatására már zajongani fognak.