OFFTOPIK, RÁADÁSUL KUTYÁS!
Jaj, nem is írtam.
Képzeljétek szombat d.e jövök haza a piacról és a 6 sávos pálya közepén sétál egy németjuhász.
Persze mindenki dudál, már rendes dugó volt a pályán, ahogy kerülgették a kutyát, de senki nem áll meg segíteni neki.
Na, félre álltam, akkor megállt egy csaj meg a pasija is.
Átszaladtam hozzájuk a pályán
A kutyát betettük az ő kocsijukba. Áthozták a túloldalra, mert én meg a másik oldalon parkoltam.
Kiszedtük a kocsiból, és át akartuk tenni az enyémbe, de nem akarta.
Nagyon fájtak a hátsó lábai, és ahogy nyúltunk felé odakapott.
Nem harapott, de hát kössz szépen, egy hatalmas, idegen, zavart kutya.
Elkezdett menni tovább, de nem mertük kézzel visszatartani, mert azért mind a hárman kicsit féltünk tőle, csak terelgettük, hogy ne a pálya felé menjen.
Becsöngettem egy házba és kértem madzagot.
A kocsi csomagtartójában meg találtam egy bevásárló táskát, ami ilyen anyagtáska volt. Pont volt nálam egy olló, szétvágtam a táskát és improvizáltam egy nyakörvet neki, a madzagból meg pórázt.
Végül sikerült betenni a kocsiba.
Addigra odaért a párom is.
Eddig kb. egy óra telt el, 25 menhelyet, állatvédőt, orvost, mindent hívtam - még jó, hogy ezek mind benne voltak a telefonomba.
Persze senki nem tudott segíteni, senki nem akarta befogadni.
Végül egy állatorvos azt mondta, hogy 2000 Ft-ért ott hagyhatom őt holnap 12-ig.
Már csak el kellett oda vinni.
A párom fél a kutyáktól, így elég nehezére esett beülni a kocsiba, miközben a kutya szájával a fülébe lihegett, de látta, hogy nincs más, kénytelen volt, én meg beültem a kutyussal a hátsó ülésre, hogy tudjam őt tartani menet közben.
Megérkeztünk, lefotóztuk telefonnal, bevették őt.
Haza mentem, interneten meghirettem ezer felé, kikerestem a XI. kerületi állatorvosokat, akiket találtam azoknak írtam egy mailt, a kutya fotóját csatoltam.
Írtam menhelyeknek, fajtamentőknek, aki csak eszembe jutott.
Aztán este még visszamentem oda ahol találtam és kiplakátoltam a környéket, fresiben, tescoban, buszmegállókban . . .
Nem gondoltam, hogy kidobott kutyus, mert jó állapotban volt, kissé kövér volt, se chip, se nyakörv, nagyon idős volt, én 10 évesnek gondoltam, ősz volt, a fogai kopottak . . . .
Teljesen kétségbe estem, mert tudtam, hogy ha nem lesz meg a gazdija ennek a kutyusnak nem találok gazdit és a nyakamon marad.
Vasárnap mentem a rendelőbe, kikönyörögtem egy újabb napot a kutyának, hogy had maradjon ott, persze újabb 2000 Ft-ért.
Benéztem a kenneljébe és szerencsétlen teljesen össze volt törve lelkileg, reszketett.
Ettől függetlenül nem mertme volna bemenni hozzá. Úgy látszik, ahogy öregszem én is félek a kutyáktól.
Haza mentem és elképzlni sem tudtam, hogy mi lesz vele, megint internet, nyitottam neki topikot, feltettem FB-ra, elküldtem a menhelyeknek a telefonszámomat, (akik nem vették be), ha esetleg ott keresnék megtaláljanak engem . . .
Végül este 8-kor csörögtt a telefonom és a gazdája jelenkezett érte.
Az egyik fajtamentő látta a szórólapomat meg a gazdijét is, és megadta neki a számomat.
kiderült, hogy a kutya 14 éves, és nyitva hagyta a szomszéd a kaput, soha nem volt még kerten kívül, és a XII. kerületből kóborolt le az autópályáig a Sasadi úton . . .
Szerencsére jó vége lett, de én még most sem nyugodtan meg, hogy mit kezdek vele, huhhhh.
A párom kocsija azóta is úszik a kutyaszőrbe, jó hogy eszembe jutott, legalább elviszem mosóba, ha már ilyen rendes volt és segített. :-)
