Egyébként elírtam, nem 92-es, hanem 2002-es ez a mese...
Ugyancsak figyelmetlenség: Beneda valóban háromszor volt válogatott. A keresztnév kérdésében megvárom lg23 véleményét...most, hogy nem "belső" forrásból nézem, én is az Istvánt valószínűsítem...
Állatos kérdésben ne feledkezzünk meg két "jómadárról", a diósgyőri kapus Veréb-ről, valamint a szintén hálóőr, dunaújvárosi Holló-ról...
"Beneda-Benedek Mihály kapus, 1904-ben született. Az Újpestben védett a húszas évek közepétől. 1929-ben a Szegedhez került. Ha minden igaz, kétszeres válogatott..."
... az Újpestből, egyszer a Bástyából is beválogatták. Én két helyen láttam a teljes nevét, mindkét helyen István volt a keresztneve. A két könyv: Dénes Tamás-Rochy Zoltán: A 700. után Vitos György: 100 éves a szegedi futball
Beneda-Benedek Mihály kapus, 1904-ben született. Az Újpestben védett a húszas évek közepétől. 1929-ben a Szegedhez került. Ha minden igaz, kétszeres válogatott...
Sziasztok. Ha valakinek van információja a válogatott játékosok halálozási évszámáról, az kérem, segítsen.
Néhány név, akit például keresek: Aknai (Acht) János, Beneda Mihály, Béky Bertalan, Boldizsár Géza, Csontos Kálmán, Csüdör (Csávosi) Ferenc, Déri (Deutsch) Károly, Dénes József, Dudás Gyula
1985-86 Szőke Miklós 1986-88 Kaszás Gábor 1988-90 Gellei Imre 1990-92 Varga István 1992-94 Pusztai László 1996-97 Keszei Ferenc 1997-99 Nagy László 1999 Mészáros József 1999 Borbély László 1999 BOZAI GYULA 2000 Mészáros József 2001 Tóth Bálint 2002-03 Csank János 2003- Csertői Aurél
A klub 1921 nyarán alakult meg Siófok SE néven. A csapatot 1956-ban átkeresztelték Siófoki Bányász SE névre. A klub színe 2000-ig piros-fekete, majd sárga-kék-zöld, míg ma csak sárga-kék, de az új címerben is megtalálható a zöld szín. A csapat 1967-ben jutott fel a másodosztályba Papp Gyula edző vezetésével.
A virágkor
A csapat virágkora 1982 után következett, bár a másodosztályban az elkövetkező két idényben is 4. lett a gárda, a Magyar Népköztársaság Kupát elhódította, a mai napig egyedülállóan másodosztályú csapatként. A fináléhoz vezető úton már a negyeddöntőben a Ferencváros került szembe a Siófokkal, s a csurig megtöltött lelátók előtt megrendezett kupaderbin 4-2-re győztek a siófokiak. Az elődöntőben szintén telt házas hazai mérkőzésen 1-0 arányban legyőzték a Kiprich Józsefet is felvonultató Tatabányát. A döntőt Székesfehérváron rendezték 1984. július 9-én, s a 17.000 néző meglepetésére a toronymagasan esélyes Rába ETO 2-1-re kikapott a másodosztályú riválisától. A nemzetközi porondtól viszont hamar elbúcsúzott a csapat, a görög Larissa 3-1-es összesítéssel kiejtette magyar riválisát. 1985-ben már a feljutás sem váratott magára, a csapat a Váci Izzót megelőzve jutott fel az élvonalba, az edző Szőke Miklós volt, ak a kupagyőztes csapata trénere is volt. Az első élvonalbeli találkozót 1985. augusztus 10-én játszották Siófokon, és 8 ezer néző előtt 3-0-ra győzelmet aratott a Bányász a Csepel felett.
Stabilan az élvonalban
A gárda az elkövetkező években rendre bennmaradt, 12-13. helyezéseket ért el. Érdekesség, hogy az 1987/1988-as szezonban volt először és a 2007/2008-as bajnokságig – tehát 20 évig – utoljára somogyi rangadó az NB I-ben, Siófokon hazai győzelem született, míg Kaposváron döntetlen. A csapat az 1989/1990-es bajnokságban a 7. helyen végzett, 1992-ben a klub története legjobb szereplését (azóta is csak megismételni tudta a gárda, túlszárnyalni nem) érte el, a 4. helyen végzett. Pusztai László irányításával a csapat a következő idényben már csak a 8. lett, s a mélyrepülés folytatódott, 1994-ben osztályozót kellett játszania a Siófoknak, ahol 9-4-es összesítéssel kiesett az élvonalból.
Rövid vizit az NB II-ben
Nem húzódott sokáig a Siófok NB II-es tagságának új története, egy 3. hely után, a második évben első lett a gárda, ezzel feljutott. Az első két szezonban még 12. lett a gárda. A csapatot közben átszervezték felvette a Siófok FC nevet (majd rövid ideig Balaton TV-Siófok FC néven szerepelt), s az eddigi klubszín helyett sárga-kék-zöld lett, ami Siófok város színei is. Az elkövetkező két évben kétszer 15. lett a gárda, s a második 15. hely kiesést jelentett.
Útban az új aranykor felé, de a pénz közbe szólt
2001-ben tehetős befektető szállt be a siófoki labdarúgásba, leszerződtette edzőnek Csank Jánost. Az rutinos mesterrel mindjárt feljutott a gárda, s bravúros eredményt elérve az 5. helyen végzett a gárda. A viharfelhők azonban gyülekeztek a klub felett, fél évi fizetésével tartoztak a gárdának, az eddigi befektető kiszállt. A megmentő végül Kuti István, a Balaton Reklám és Média Kft. tulajdonosa lett, aki átkeresztelte a klubot Balaton FC-re. A játékosok és az edzői stáb nagy része azonban már távozott a bizonytalanságot miatt, s csak pár héttel a bajnokság kezdete előtt alakult ki a keret. Javarészt ismeretlen, NB I B-s focisták alkották a keretet, míg edzőnek a vezetőedzőként még újoncnak számító Csertői Aurél lett. Nos szinte csodát láthatott a balatoni közönség, szenzációsan szerepelt a csapat, négy fordulóval a bajnokság vége előtt már az élen állt a gárda, karnyújtásnyira volt a történelmi tettől. Azonban a pénz közbeszólt, kiderült Kuti Úr nem kívánja a továbbiakban is ilyen mértékben támogatni a csapatot, s az önkormányzattól várt segítséget. A helyi önkormányzat azonban újabb pénzt nem tudott adni, így hallani lehetett, hogy esetleg Pápára költözteti a klubot Kuti Úr. Ennek kiszivárgása után a csapat mindössze 1 pontot gyűjtött, érdekes körülmények között. A csapat úgy fejezte be a bajnokságot, hogy megismételte története legjobb szereplését, de tudták a szurkolók is, a foci valószínűleg befellegzett Siófokon. Így is lett, Kuti végül Diósgyőrbe vitte a csapatot és Diósgyőri Balaton FC néven indultak a bajnokságba.
A halál utáni csend
Siófokon átmenetileg megszűnt a felnőtt csapat. A város az utánpótlást továbbra is támogatta, így az működött tovább, újra Bányász néven. Szóba került az is, hogy Siófoki Bányász néven – ugyanis mind a Siófok FC, mind a Balaton FC név a Diósgyőrt üzemeltető klub, a Siófok FC Kft.-é volt – megyei bajnokságban indítanak csapatot, de végül nem lett belőle semmi.
Újjászületés
Úgy látszik Siófokon jönnek-mennek a csapatok, ugyanis a siófoki foci is egy telephely áttétellel, pontosabban a Bodajk FC és az utánpótlás nevelő Siófoki Bányász egyesült 2005-ben. Az új klub neve BFC Siófok lett, s az NB II-ben indult el. A keretet főleg a Bodajkról a csapattal érkező játékosok adták, akik valójában az MTK focistái voltak, valamint a Sándor Károly Akadémiáról érkezett fiatalok. Az első szezonjában középcsapatként teljesített a gárda, míg a második évben már megnyerték az NB II Nyugati Csoportját. Így a klub újra az élvonalban szerepel, ráadásul 20 év után lesz somogyi rangadó az NB I-ben.
Klub nevei
* Siófok SE (1921-1956) * Siófoki Bányász SE(1956-1998) * Siófok FC (1998-1999) * Balaton TV-Siófok FC (1999) * Siófok FC (1999-2003) * Balaton FC (2003-2004) * Siófoki Bányász SE (2004-2005) * Bodajk FC Siófok (2005-jelenleg)
A Siófok SE 1921 nyarán alakult, első színe a zöld-fehér volt. A klub 1956-ban vette fel a Siófoki Bányász SE nevet, melyet 1998-ig viselt. Azóta Siófok FC néven szerepel az együttes, amely 2000 nyarán áttért a sárga-kék-zöld színkombinációra. 2001 nyara óta szerepel a csapat sárga-kékben, miután a zöld színt elhagyta.
1943-ban jutott fel először a harmadosztályba a csapat. A következő játékosok harcolták ki a feljutást: Bujtor Ferenc, Hegedűs József, Soós Ferenc, Gáspár Károly, Pintér Lajos, Vent Károly, Zselyi István, Szabó Károly, Kiss Ferenc, Gáspár Rudolf, Soós Károly, Berki Ferenc, Gáspár István, Nagy Károly, Bíró Pál. 1967-ben jutott fel először a másodosztályba a Bányász. Ezt a sikert a következő játékosokkal értük el: Iszak István, Istvándi Lajos, Babán Sándor, Fehér László, Farkas Jenő, Riedl József, Vörös Ferenc, Kresz László, Somogyi Sándor, Schádl Gábor, Erdei József, Németh József, Kerényi Béla, Tóth István, Pelyva Gergely, Kárpáti József. Edzőnk Papp Gyula volt.
Hosszabb kihagyás után 1982-ben szerepeltünk újra a másodosztályban. A 82/83-as bajnokságot a negyedik helyen zárta a csapat, 14 győzelemmel, 15 döntetlennel és 9 vereséggel, 64-49-es gólkülönbséggel. A következő idényben szintén negyedik lett a gárda, 17 győzelemmel, 13 döntetlennel és 8 vereséggel, 62-45-ös gólkülönbséggel. Ezalatt vitézkedtünk a kupában, és 1984. június 9.-én első NB II-es csapatként megnyertük a Magyar Népköztársasági Kupát, a székesfehérvári döntőben 2-1-es győzelmet aratva a Rába ETO ellen. Így indulhattunk a 84/85-ös KEK-sorozatban. A görög Larissa együttesét kaptuk ellenfélnek. 1984. szeptember 19.-én Székesfehérváron 1-1-es döntetlent játszottunk velük, Tieber góljával. Az október 3.-ai visszavágón viszont a görög csapat 2-0 arányban győzött, így a Siófok mérlege a nemzetközi porondon: 2 mérkőzés, 1 döntetlen és 1 vereség, 1-3-as gólkülönbséggel. Az 1984/85-ös bajnokságban sikerült kiharcolnunk az első osztályú tagságot, a második helyen végezve a Budapesti Volán mögött, 20 győzelemmel, 12 döntetlennel és 6 vereséggel. A gólkülönbségünk 66-40 volt, és 3 ponttal előztük meg a már nem feljutó Váci Izzó csapatát. Az első élvonalbeli találkozónkat 1985. augusztus 10.-én vívtuk, és 8 ezer néző előtt 3-0-ra győztünk a Csepel ellen.
A következő csapat lépett pályára a Bányász első NB I-es mérkőzésén: Kovács (Horváth II a 81.)- Brettner, Pardavi, Olajos, Takács- Szajcz, Zsadányi, Jankovics- Handel (Boda a 64.), Horváth I, Tieber. A gólok a második félidőben estek, Tieber a 68., Jankovics a 72., Horváth I pedig a 76. percben talált az ellenfél kapujába. Edzőnk Szőke Miklós volt, vele harcoltuk ki a kupagyőzelmet és a feljutást is. Ezzel az eredménnyel sikerült a táblázat legtetejére ugornunk, először és mindeddig utoljára az NB I-es történelmünkben. Az első NB I-es vereséget 4 nappal később a Vasas mérte ránk 4-2 arányban, újabb 3 nappal később pedig elszenvedtük az első hazai vereségünket is, 0-1 a Honvéd ellen. Az első vendégségben aratott győzelmet a Csepel ellen szereztük meg, akárcsak az első otthonit. 1985. november 3.-án 2-1-re tudtunk győzni a szigetiek ellen, Horváth I és Zsadányi góljaival. A 85/86-os bajnokságban a 14. helyet szereztük meg, éppen megelőzve a két kiesőt, a Csepelt és a Budapesti Volánt. 30 mérkőzésen 8 győzelmet, 8 döntetlent és 14 vereséget értünk el, 28-46-os gólkülönbséggel. Megemlítendő, hogy menet közben Siófokon 2-0-ra nyertünk a Ferencváros, és 1-0-ra az Újpest ellen. Idegenben sem kaptunk ki tőlük, az Üllői úton 0-0-át értünk el, a Megyeri úton viszont győztünk is, méghozzá 1-0-ra. Igaz, ebben a bajnokságban szenvedte el a csapat története két legnagyobb NB I-es vereségét, mindkettőt 6-0-ra. Előbb 1985. október 26.-án az MTK vendégeként, 1986. április 5.-én pedig Pécsett szenvedtünk megsemmisítő vereséget. Az MTK elleni rossz sorozatunk tehát már az első mérkőzésen elkezdődött.
Az 1986/87-es bajnokságot a 13. helyen zártuk, Kaszás Gábor irányításával 9 győzelem, 9 döntetlen, 12 vereség, 36-41-es gólkülönbség szerepelt a nevünk mellett. Ekkor játszottunk kétszer is az Eger SE csapatával, és mindkétszer le is győztük őket (3-1 és 1-0). Ezzel az NB I-es történelmünkben mindössze ellenük vagyunk százszázalékosak. Ebben a bajnokságban sikerült először négy győzelmet elérnünk sorozatban. Később ezt még kétszer tudtuk megismételni. A sorozat 1987. április 18.-án kezdődött, egy székesfehérvári 2-1-es győzelemmel. Ezután otthon két 3-1-es diadal következett, a Haladás és az ETO ellen, majd Dunaújvárosban nyertünk 1-0 arányban. Az ötödik mérkőzésen már nem tudtunk nyerni, de az akkor bajnoki címet szerző MTK ellen a 2-2 is jó eredménynek számított. A 87/88-as szezonban megismételtük az előző évi eredménysorunkat, csak most 39 gólt rúgtunk és 50-et kaptunk. Ez a 12. hely megszerzését eredményezte. Ebben az idényben volt először és eddig utoljára somogyi rangadó az NB I-ben, mivel ekkor a Kaposvári Rákóczi is képviselte megyénket. Siófokon 3-1-re nyertünk, Kaposváron 0-0 lett a végeredmény. A legnagyobb hazai vereségünk is ekkor ért minket: az FTC 5-1-re nyert a Balaton partján. 1988/89-ben sikerült megismételnünk a 12. helyezésünket, már Gellei Imre vezetésével. Ez volt az a furcsa bajnokság, amikor döntetlenek után 11-esek döntöttek a pontok sorsáról. 10 alkalommal végeztünk döntetlenre, 8 győzelem és 12 vereség mellett, 34-41-es gólkülönbséggel. 4-szer nyertünk, 6-szor veszítettünk a büntetőrúgások során. Érdekesség, így nyerni tudtunk 1-1-es döntetlenek után az Üllői úton és a Hungária körúton is, miközben Fehérváron és a Fáy utcában 4-1-re sikerült győznünk, még a rendes játékidőben.
A felfelé ívelő tendencia a 89/90-es bajnokságban tovább folytatódott, a bajnokság végén ugyanis már a 7. helyet tudtuk megszerezni. Ekkor értünk el először kétszámjegyű győzelmet, pontosan 10 siker állt a csapat neve mellett a záráskor. 9 döntetlen és 11 vereség mellett 31 gólt rúgtunk és 34-et kaptunk. Ezt a szép eredményt hazai pályán alapoztuk meg, hiszen csak 2 vereséget szenvedtünk, és megszereztük az első négygólos győzelmünket is. Az áldozat a Debrecen gárdája volt 1990. április 14.-én, a gólokat pedig Zsadányi, Zare, Meksz és Czigány szállították. 1990/91-ben ismét a 7. helyen végeztünk, amikor már Varga István irányította a gárdát. Olyan otthoni mérleggel végeztünk, amelyet talán sohasem sikerül majd megismételnünk. Csak 1 vereséget szenvedtünk (a Vasas nyert 2-1-re 1990 októberében), és mindössze 7 gólt kaptunk a 15 találkozón. Összességében is csak 28 gólt kaptunk, a legkevesebbet az eddigi első osztályú szerepléseink alkalmával. Igaz, negatívumként csak 25 gólt lőttünk, amelynél előtte és azóta is mindig sikerült többet lőnünk. Talán nem véletlen, hogy 11-szer remizett a gárda, ebből 8-szor gól sem született az aktuális mérkőzésünkön. 10-szer azért sikerült győznünk is, az Újpest ellen például 3-0-ra, nagy bravúrként pedig a bajnok Honvéd gárdáját oda-vissza el tudtuk verni, otthon és idegenben is 1-0 arányban. A 91/92-es szezonban értünk el NB I-es szereplésünk csúcsára, a bajnokság végén a 4. helyet sikerült megszereznünk, az FTC, a Vác és a Kispest mögött. Érdemes felidézni a csapat tagjait: Bíró Imre, Brakszatórisz Gábor, Fodor Imre, Fischer Pál, Olajos Sándor, Somogyi József, Kámán Attila, Meksz Gyula, Frank Wolf, Ozsváth Ferenc, Ioan Adrian Zare, Kirchmayer Tibor, Gregor József, Varsányi Sándor, Keszeg István, Máriási Zsolt, Duró József, Steffen Menze, Szilágyi József, Csák Tamás, Zsadányi László. Emlékezhetünk rá, néhány akkori sztárjátékost német segítséggel sikerült megszereznünk, ami az őszi szezonban a 2. helyet eredményezte a számunkra a Vác mögött. Ezen az őszön értük el a második négyes győzelmi sorozatunkat. Győrben kezdődött egy 2-1-es győzelemmel, majd 1991. október 26.-án az újpestiek elleni parádés 4-3-mal folytatódott. Itt az utolsó 10 percben sikerült 1-3-ról fordítatunk, aki látta, sohasem felejti. Az MTK elleni idegenbeli 1-0 és a Tatabánya elleni otthoni 2-0 egészítette ki a sorozatot, amelyet a Veszprém csapata zárt le, 1-0-ra megverve minket. Tavaszra meggyengült egy kissé a csapat, ezért is csúsztunk le a dobogóról, összességében 9 vereséget is összeszedve, de a 4. helyezés mellett más csúcsokat is elért együttesünk a Siófok NB I-es történelmében: 15 győzelmet szereztünk, és 46 gólt rúgtunk, és ez idáig csak ebben a bajnokságban végeztünk pozitív gólkülönbséggel. A kapott gólok száma ugyanis csak 34 volt. És ne feledkezzünk el arról sem, hogy Fischer Pál személyében mi adtuk az egyik gólkirályt, 16 góllal érdemelte ki ezt a megtisztelő címet. Az egy meccsen szerzett legtöbb idegenbeli gólt is ekkor értük el, 1992. május 23.-án 5-1-re nyertünk Tatabányán.
Sajnos fokozni már nem tudta az együttes a tabellán való felfelé haladást, és 92/93-ban lecsúszott a 8. helyre, már Pusztai László edzősködése alatt. 11 győzelem, 7 döntetlen és 12 vereség került a csapat neve mellé, 36 rúgott és 39 kapott góllal. Győzelmeink közül kiemelkedik a veszprémi 4-0, a Kispest később bajnoki címet szerzett csapatának 2-1-es elverése, az első győzelem Békéscsabán és a Szőnyi úton, és a Pécs illetve a Vasas körbeverése. Viszont nem lehettünk büszkék a nyíregyházi 3-2-es vereségre, valamint az MTK elleni otthoni 1-4-re sem. 1993/94-ben már csak a 13. pozíció jutott nekünk, ami akkor osztályozót jelentett a csapat számára. Ezt főként a tavaszi gyenge szereplés eredménye volt, hiszen mindössze 2 győzelmet arattunk. Érdekesség, hogy otthon nem sikerült győznünk, de az Üllői úton igen, méghozzá 3-1-re. Ez volt az első vendégsikerünk az FTC ellen, de ez sem segített. Az EMDSZ-Sopron viszont körbevert minket, azaz egyedül ellenük vagyunk nullaszázalékosak az NB I-ben. Az odavágó más szempontból is történelmi: a szünetben ugyanis már 5-0-ás hátrányban voltunk, ami negatív rekord ebből a szempontból. A vége 6-1 lett, ez volt a 3. alkalom, hogy hat gólt kaptunk egy NB I-es mérkőzésen. Siófokon 1-0-ra nyertek, talán azzal "biztosítottuk" be az osztályozós helyünket. Ahol ellenfélnek a Zalaegerszeget kaptuk. Az első meccsen hazai pályán 4-3-ra nyertünk, de a visszavágón lélektelen játékkal 6-0-ra vesztettünk, és kiestünk. Ezzel ért véget egy 9 éves álom a csapat történetében, amit első osztálynak hívtak.
2 év múlva, 1996-ban sikerült visszajutnunk. Addig az NB II Nyugati csoportjában vitézkedtünk, előbb a 3. helyen végezve, majd bajnoki címet szerezve. Újoncként megálltuk a helyünket a legfelső osztályban is, a 12. helyet megcsípve. Ezt a helyezést 97/98-ban sikerült megismételnünk. 1998-tól már Siófok FC néven szerepelt a klub, amely két 15. helyezést ért el egymás után. A második kiesést erdményezett 2000 nyarán. 2000-ben a város mentette meg a megszűnéstől a gárdát, és ennek köszönhetően a klub felvette a város sárga-kék-zöld színeit.
2001-ben végre igazi tulajdonosa lett a Siófok FC-nek. A Fodor Rt megvásárolta a Klubot működtető kft. 97 százalékát és ezzel közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett. A cég 100 millió forintos alaptőkével rendelkező gazdasági társaság volt, melynek éves forgalma meghaladta az ötmilliárd forintot.
Az új vezetőség elhagyta a zöld színt és az új címerben már csak a jelenlegi sárga-kék színeket szerepeltette. Ezek a színek jól reprezentálják Siófok város ismertető jegyeit, a napfényt és a Balatont. A stabil anyagi háttér és a megfelelő szakmai munka eredményeként a Siófok FC 2002 nyarától újra az első osztályban szerepelhet. A Kft 2002. június 15. napján kelt taggyűlési határozatával Sallói István bízta meg klubigazgatóként a Siófok FC egyszemélyű irányításával. A szakember profi labdarúgó pályafutásának befejezése után a Magyar Labdarúgó Szövetség alkalmazottja volt. Dolgozott az "A", majd az olimpiai válogatott menedzsereként, valamint a 2008-as Európa-bajnokság pályázati munkáját előkészítő team tagjaként. 2001 nyarától klubmenedzserként már segítette a klubot. Sikerült a Balaton partján tartani a feljutásban döntő érdemeket szerző sikeredzőt, Csank Jánost. A mesteredző javaslatai alapján a Klubhoz került új játékosokkal megerősödve a minimális célkitűzés a bennmaradás kiharcolása, valamint egy hosszútávon eredményes csapat alapjainak a lerakása.
Csank János érkezésével egy igazi sikerszéria indult el. Megnyertük a Terembajnokságot, 10 pont hátrányt ledolgozva, feljutottunk az első osztályba. 2002/2003 -as bajnokságban az év meglepetés csapata címet megnyerve, óriási meglepetésre 5. helyen zártuk a bajnokságot.
A szakmai sikerei ellenére a klub anyagi stabilitása megbillent, mert a fő tulajdonos már nem volt képes a korábbiakkal azonos mértékben támogatni a klubot. 2003 májusában a Kft 97%-os üzletrészét Kuti István cége, a Balaton Reklám és Média Kft. vette meg. Kuti István a Balaton Régió gazdasági, kulturális és turisztikai kommunikációjának egységesítését és a Régió népszerűsítését tűzte ki célul. Ennek szellemében a futballcsapat a 2003/2004 évi bajnoki évadra már Balaton FC néven adta be nevezését.
A 2001-ben elkezdett szisztematikus építkezés eredményeként 2003 nyarára összeállt egy olyan csapat, amely apróbb céligazolásokkal már a nemzetközi porondot is megcélozhatta volna ebben az évben. Az ismert gazdasági nehézségek miatt, el kellett engedni a csapat jó néhány meghatározó játékosát és új alapokról kellett kezdeni a csapatépítést. A klub a kialakult gazdasági válságból csak nagyon szigorú és a vetélytársakhoz képest alacsony költségvetéssel akart kilábalni. Ennek megfelelően az előző 300 millió forintos éves költségvetéséhez képest 100 millióból volt kénytelen gazdálkodni. Igyekeztünk olyan labdarúgókat igazolni, akik emberileg és szakmailag jól illeszkednek a megismert kiváló közösségbe, éhesek a sikerre és nem elsősorban a pénz motiválja őket, hanem az első osztály szakmai kihívása. Vezetőedzőnek olyan valakit kerestünk, aki fiatal, ambiciózus és a mindenkori keretből ki tudja hozni a maximumot. A választás az egykori kiváló futballistára, Csertői Aurélra esett, akivel szemben a biztos bennmaradás kivívása volt az elvárás.
2003 első felében sötét felhők gyülekeztek a csapat felett, sőt a klub léte is komoly veszélyben forgott. Végül, ha vezéráldozatok árán is de sikerült megoldani a problémákat és a helyi vállalkozók segítségével a nevezés is összejött. Az alacsony költségvetés mellett a felhalmozott adósság egy része továbbra is nyomta klub vállát, mivel az nem tűnt el csak átütemezésre került. Ezzel együtt a klub gazdaságilag kilábalni látszott a válságból, s a Balaton név felvételével a támogatói és szurkolói bázist is bővíteni kívánták.
Kösz az infókat. Ha jól emlékszem, ez a Tasnádi-féle alvilági brigád elsősorban rögbiben vitézkedett. Ahogy hallottam, nem sportolói mivoltukkal tűntek ki.
