"Ezen a szinten, és ha már a bazalt/gránit 5 oldalát kifaragták, lecsiszolták igazából teljesen mindegy hogy az alját illesztették, vagy ahhoz illesztettek. Ez tényleg csak a démonoknak való, ínyenc meló."
Valamiért erősebbnek gondolták, ha így vannak összedolgozva. Hiszen ilyen alapon valóban lecsiszolhatták volna simára az alsó oldalt is és az alatta lévő mészkővet is. Éppen lehetséges lenne, hogy a bazaltot alakították a mészkőhöz, de a végterméket nézve teljesen felesleges óriási plusz meló lett volna. Ez sokkal nehezebb, mint mondjuk simára csiszolni az alsó részt is!!!
Ha belegondolsz, nem tök mindegy, melyiket dolgozom a másikhoz. Trükkösen a bazaltot farigcsálták, valamiféle démoni mintát követve, tudva, hogy majd mi pont a padlót nézegetjük, s a bazalt alsó oldalába mindenféle mintákat vágtak, vagyis a negatívját az alatta lévő puha mészkő girbe-gurba felületéhez.
Lehet az ilyen esetre mondják, hogy a gombhoz akarják gyártani a kabátot, és nem a kabáthoz a gombot.
Egyébként a templom bazaltburkolatának csak negyede van már meg, a többit elhordtáka középkorban az arabok.
Az egyiptomiak csináltak hasonlókat, ha nem volt fontos számukra az a rész nem csiszolták le, nem fáradtak vele. A Nagy Piramis Királyi kamréja fölötti teherelosztó kamrák mennyezetét alkotó gránitlapok három oldalát simára csiszolták, viszont a negyediket (ami a kamra padlóját adta) úgy hagyták elnagyolva, mint ezeken a rajzokon is látható:
...ki az a hülye, aki így csinálta volna, s nem fordítva? Tehát a gránit elnagyolt belső oldalához faragta volna a mészkő tömbök külső oldalát?
Ezen a szinten, és ha már a bazalt/gránit 5 oldalát kifaragták, lecsiszolták igazából teljesen mindegy hogy az alját illesztették, vagy ahhoz illesztettek. Ez tényleg csak a démonoknak való, ínyenc meló. Már-már azt hiszem, hogy túl szemtelenek vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy ne tudták volna akár direkt fordítva megcsinálni.
Egy jóképű link, ahol elnézelődve néha azt érezhetjük, hogy "nem tudunk felülemelkedni saját mértékünkön, a tücsök nem érti meg az óriásmadár repülését".:
<De én most egy sokkal közelibb alagutat mondanék, egy egészen grandiózus mérnöki alkotást, amin az Samos szigeti ókori görögök vezették át az ivóvizet egy hegy alatt, a forrásától Pythagorion városába az. i.e VI. században. Ez az ezer méteres fúrás mindvégig mesterséges, érdemes elolvasni
KLEOPÁTRA SÍRJÁHOZ VEZETHET AZ ALEXANDRIA KÖZELÉBEN FELTÁRT, 1300 MÉTER HOSSZÚ ALAGÚT "Egyiptomi régészek nagy kiterjedésű alagútra bukkantak egy templom alatt, az Alexandriától valamivel nyugatra található Taposiris Magna városában. A 13 méteres mélységben a kőbe vájt, 1305 méteren át húzódó alagút egykor több ezer ember vízellátásáról gondoskodott, most viszont egészen másféle funkciót tölthet be: ha a régészeknek szerencséje van, az alagút elvezethet Kleopátra sírhelyéhez.
A Taposiris Magna-i templom szerkezete és állapota megnehezíti a helyszínen 2002 óta kutató régészek munkáját: bizonyos terei víz alá kerültek, más részeiben pedig az elmúlt évszázadok földrengései okoztak károkat. A 2 méter magas alagutat időszámításunk előtt 280-270 között építhették, a város lakossága ekkor 15 és 20 ezer fő körül lehetett.
Az ásatást vezető Kathleen Martínez a Live Science-nek elmondta, a most talált alagút a pontos másolata a görög Szamosz szigetén található, szintén vízelvezetésre használt alagútnak, amit az időszámításunk előtti 6. században élt Eupalinosz tervezett, és az ókor egyik lejelentősebb mérnöki vívmányaként tartanak számon.
A város nevét is kölcsönző Ozirisz nagy sírja templomkomplexum egyes tudósok szerint Kleopátra végső nyughelye lehetett, és bár a korábbi ásatásokon talált több mint 2000 éves sírhelyek nem a királynő maradványait rejtették, a helyszínen Kleopátra képmásával ellátott érméket és egy őt ábrázoló kőszobrot is találtak.
Ez tökéletes helyszín Kleopátra sírjának. Ha csak egy százaléknyi esélye is van annak, hogy Egyiptom utolsó királynője itt van eltemetve, akkor az én kötelességem megtalálni őt. Ha megtalálnánk a sírhelyet, az a 21. század legfontosabb felfedezése lenne. De még ha nem is találjuk meg, már most jelentős felfedezéseket tettünk, a templomon belül és azon kívül is mondta Martínez a Heritage Keynek."
"a felpakolt kövek amúgy nemcsak az Azori szigeteken vannak. hanem..."
Vannak valóban máshol is ilyen kőfalak, de Jermakov csak ezeket tanulmányozta olyan szempontból, hogy lehetnek-e régebbiek 500 évtől. Azért is tettem be pár linket, hogy ne ismételjem magam, pld. ezt:
Ebben írom az Azori-kőfalakról, vagyis a Terceirán lévőkről: "Serretában egy ősi, egy méter magas kőfalra figyeltek fel. Terceirán amúgy is kis kőfalak vannak a mezőgazdasági területek határain vagy utak mentén, hasonlóak, mint az írországi Aran szigetén." Az Aran szigetiekről még: https://singersongblog.me/2017/04/15/the-stone-walls-of-aran-a-triumph-of-adaptability/
Az a két kőszál/oszlop Sao Miguel mellett természetesen irodalmi megfogalmazás, azok természetes sziklák (nem kell ilyen szempontból vizsgálgatni). Voronyin csak a képek láttán feltörő sugallatait írta le velük kapcsolatban (és felemelően). Ezek számára ideológiailag olyan kapuk, melyek egy szellemi utazás során Atlantiszra vezetnek, az elveszett világba.
Biztos láttál képeket a Szahara szélfútta szikláiról, melyekből néhány jóakarattal emberfejekre, tevékre, oroszlánokra stb. emlékeztetnek. Voronyin gondolataival egyenlő, ha ezeket én a "sivatag őreinek" nevezem, pedig csak a szél formálta ilyenekké...
"A bizonyos "két oszlop" szép nagyon és izgalmas (jó lenne kiúszni és felmászni, kicsit méricskélni ott, meg lemerülni az aljukhoz is kutatgatni)..." - ezt jól írtad, s akár Voronyin is mondhatta volna... vagy épp ezzel folytathatta volna a tőle idézett szöveget (nagy kár, hogy 2012-ben meghalt).
Vannak arrafelé állítólag komoly víz alatti romok is... még állítólag piramis is... merülhető mélységben... a felpakolt övek amúgy nemcsak az Azori szigeteken vannak. hanem kb mindenütt a mediterrán világban... mondják, hogy hát mert a birkák meg kecskék miatt... (kár hogy simán átlépnek/ugranak rajta) de talán azért...vagy talán a mindenütt heverő, irdatlan mennyiségű ősi romköveket szedegették össze a helyiek, amikből már nem építkeztek, azt így hasznosították... de amúgy nemcsak a mediterráneumban, mert pl Nagy Britanniában is sokfelé vannak ilyen mezőszéli kőkorlátok ugyebár... egészen fel az arktikumig. Feröer- és Dél-Izlandig... A bizonyos "két oszlop" szép nagyon és izgalmas (jó lenne kiúszni és felmászni, kicsit méricskélni ott, meg lemerülni az aljukhoz is kutatgatni)... de nem hiszem, hogy mesterségesek, azazhogy konkrét romok, de az lehetséges akár, hogy a nagy atlantiszi szigetvilág szélső szigetének maradványai... mivel nyilvánvalóan szeizmikus kataklizma során leszakadt szigetdarabok... csakhát akkor akár az egész Azori szigetek is lehetnek azok mindenestül... ;)
Jevgenyij Jermakov keresései az Azori-szigeteken rávilágítanak pár dologra, hiszen Jermakov egy amatőr kutató, civilben mérnök. S mivel "tudta" mit kel keresni, számos érdekes felfedezést tett. Ezekről jórészt a híres orosz Atlantisz-kutató, Alekszandr Voronyin számolt be (ő éppen tíz éve halt meg). Tehát ezzel azt akarom írni, nem kell feltétlen régésznek lenni, vagy portugál állampolgárnak lenni vagy "ásatási engedéllyel" rendelkezni, hogy itt felfedezéseket lehessen tenni...
Nemrég összeírtam hol érdemes az Azori-szigeteken kutatgatni:
Itt három szigetet is írtam, de Lapajov figyelmeztetett, hogy Corvo valahogy kimaradt: úgyhogy négy helyszín lenne. Szinte mindegyik szigeten találtak cart-ruts-okat. Ezeket lehet afféle alap kiindulásnak is tekinteni...
Jermakov az egyik azori sziget mellett egy 50 méteres sziklát vett észre kinyúlva a tengerből, amin egy emberarc-szerűség van kifaragva. Ezen a szigeten talált egy hatalmas barlangot, aminek mennyezetét szabályos félgömb-alakúra építették, 2-3 tonnás kövekből Voronyin szerint (ő ezt a már leesett hasábokról készült fotók alapján mondta).
A rejtélyes Terceira szigetén, ahol egy kálderában állhatott közel hatezer éve Kirké kastélya. Nos Terceira szigetén található az amerikai haditengerészet egyik legtitkosabb bázisa. Lehet, hogy ez a szigetcsoporton és a part menti vizekben található rejtélyes anomális zónáknak köszönhető? A bázisra való bejutás idegeneknek tilos, és gyakorlatilag nincs kapcsolatuk a helyiekkel. Voronyin írja: "Terceirán valóban van egy olyan boszorkányos hely, ahol senki sem telepszik le, és soha nem ültet semmit. Mintha valami földöntúli szellem lebegne a hely felett, a távoli múlt szelleme."
Voronyin foglalkozott az Azori-szigeteken növő különleges, Roca da Velha nevű virággal, ami ezen kívül Tibetben található meg. Ami erősíteni azt a teóriáját, hogy Atlantisz menekültjei a Himalájáig jutottak ill. ott találtak menedékre. Én meg azon elmélkedem, nem lehet-e kapcsolat ezen virág és a Homérosz említette molü nevű virág közt, ami Kirké szigetén, azaz Terceirán nőtt és varázsereje volt.
Voronyin felfigyelt két tengerből kiálló sziklaoszlopra is: "A San Miguel-sziget mellett pedig két kőoszlop áll, vagy két szikla, akárhogy is nézzük. Ezek a kőoszlopok jelentik nekem az Atlantiszra vezető kaput. Lenyűgöző látvány, és én beleszerettem. Az egyik oszlop felső része olyan, mintha fűrésszel vágták volna le, a sík felület enyhén lejtős. A másik egy gyászos alakra hasonlít, aki összezsugorodik a szúrós szélben. Én Poszeidón-oszlopoknak hívom őket. Poszeidón hullámai évmilliók óta mossák a csendes óriásokat. Minden halott, minden elpusztult, csak ők maradtak, néma őrszemek egy őskori világ küszöbén..."
a Nagy Piramis melletti Halotti templom padlóját mutatja. Csak a legutolsó nagy háború kitörésének évében tárták fel. Ez fekete bazaltból van. Az építők úgy csinálták, hogy a piramistól keletre lévő területen a mészkőágyat nagyjából lefaragták, majd mészkőlapokkal kiegyengették. Erre jöttek a bazaltlapok. Ezeknek az alsó oldalát csak nagyjából voltak megfaragva, inkább csak letörve a bazaltsziklákról. Az alsó mészkőfelületeket ezekhez igazították, hiszen a mészkövet sokkal könnyebb faragni, mint a piszok kemény bazaltot.
Ez is mutatja egyébként John Anthony West amerikai író, sci-fi szerző és amatőr egyiptológus azon állításait képtelen voltát, amit a The Traveler's Key to Ancient Egypt c. könyvében (1985) kezdett el hirdetni (majd filmekben is), hogy a gízai fennsíkon 10-15 ezer éves épületek állnak, s ezen főleg a vögytemplomokat és a halotti templomokat, valamint a Hafré piramis alsó részét értette. Hafré völgytemplomát szerinte úgy burkolták gránitlapokkal kívülről a 4. dinasztia idején, hogy azok belső oldalait hozzáigazították az idő erodálta templom mészkőfalainak külső oldalához.
West nyilván nem faragott egyik féle követ sem, hisz ki az a hülye, aki így csinálta volna, s nem fordítva? Tehát a gránit elnagyolt belső oldalához faragta volna a mészkő tömbök külső oldalát? Ahogy a bazaltlapokat, úgy itt a gránitlapoknak azon oldalát nem munkálták meg, ahol a mészkőlappal érintkeztek. Valószínűleg erősebbnek tartották így a burkolatot, ha a mészkövet beledolgozzák ezen kemény kövek oldalához.
A 17010-esben, hátulról a 3 kép a Szfinx-templom padlóját mutatja, ahol a kőágyba egy csatornát alakítottak ki, majd lefedték gránitlapokkal. Kettő ilyen is van a templomban. A régészek teljesen bizonytalanok vele: esővíz elvezető lenne? Ha megnézitek mennyire robusztus, egy ilyen kis csatornához!? De minek ide vízelvezető, és hol folyt volna bele a víz, hiszen pld. az egyik átvágja a templom északi falát is? Ráadásul a ha fedett volt a templom, akkor minek, ha meg nyitott, akkor minek? Hasonló okokból nem lehetett italáldozatok elvezetője sem...
Jevgenyij Jermakov orosz kutató jó húsz éve járt az Azori-szigeteken. Pico szigetére azért ment, hogy tanulmányozza azokat az ősinek tűnő kőből rakott kerítéseket. Ezek labirintus-szerűen behálózzák a sziget egy részét és felvezetnek a hegyekbe. Jermakov szerint ezeket az első portugál telepesek ott találták. Pico sziget őskori kőhalmairól volt itt már szó vagy arról, hogy egy ilyen kőkerítésben ősi és nagy vitorláshajó kőhorgonyát találták: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=156874694&t=9000303
Jermakov talált egy helyet a szigeten, ahol egy sebes folyású folyó kerekre csiszolt köveket hagyott hátra. Ma semmilyen folyó nincs Pico szigetén (az csak a 12 ezer évvel ezelőtti katasztrófa előtt létezett). Az egyik ilyen kövön lefotózott egy ismeretlen lény négyujjas lábnyomának lenyomatát. Bizarr négy ujjú lények ősi felbukkanásáról már többször írtam: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158046431&t=9000303
Az atlantológus Voronyin is nézegette a fényképet a négy ujjú lény nyomááról Pico szigetén, s azt kérdezte: "Ki hagyta ezt a rejtélyes nyomot? Lehetnek azok a négyujjú fehér idegenek, az atlantiszi víz alatti civilizáció utolsó képviselői?"
Úgy látszik körbe mehetünk a glóbuszon, s olyan helyeken találjuk a rejtélyes négy ujjú humanoid lények ábrázolásait, nyomait, mint az Ibér-félsziget, Tiahuanaco, Yucatán, Húsvét-sziget, Kréta...
Naná, hogy a régió lakott volt már a neolitikum előtt.
Az ibériaiak, a föníciaiak, kelták, rómaiak, vizigótok, arabok és berberek domináltak különböző időkben, és Ronda védekező tulajdonságainak köszönhetően mindegyik központi szerepet kapott itt.
„A város története az ókorig, a neolitikus időkig nyúlik vissza, a közeli Acinipóban, ahol később rómaiak telepedtek le, Plinius és Ptolemaiosz feljegyzése szerint” – mondja Martínez Enamorado. A 11. században a Banu Ifran, egy berber törzs tette Ronda fővárosává az általuk Takurunna-nak nevezett kerületet.
Hátborzongató és hihetetlen, hogy a Takurunnára rákeresve egy könyv címlapján ott vigyorog jellegzetes tollaival, régi ismerősünk: Bes...!
