Egy ógörög tolmácsolásban fennmaradt legenda (vagy mítosz?) szerint Myrine amazon királynő birodalmának végzetét az okozta, hogy Dionysos isten valami oknál fogva megharagudott az amazonokra és Panhaema mezején sorsdöntő vereséget mért rájuk. Ebben a csatában állítólag számolatlanul hullottak az amazonok, ezért is kapta a csatamező az ógörögben a Panhaema (<minden vér>) nevet, ami valszeg szintén tükörfordítás.
A mítosz egyik verziója szerint Myrine királynő is ebben a csatában esett el.
Sírját állítólag a mai napig mutogatják a turistáknak Trója romjai mellett.
Szerintetek lehet ennek a mítosznak valami valóságalapja?
Ahogy olvasom, a citált oklevelek pedig korabeliek és hitelesek. Ebből következően a névanyag is. A szerző végigveszi a jászok és kunok oklevelekbeni előfordulását.
Mondjuk ez a tiszta magyar helynévanyag is érdekes a nem sokkal több mint száz éve beköltözött, területi önkormányzatot és országos nemesi pozíciót szerzett jászoknál.
Tekintsük meg már a hazai emlékeket; a jàszságra vonatkozólag csak a legrégibb, az 1400-ig fenmaradt kevés számu oklevelekben felemlitve lévő jászsági helynevek mind tiszta magyarok, Igy 1357-ben Berény, Jákóhalma, s a mi ezek között ez időben per tárgyát képezte, a Horgasérmelléke nevü föld, 1365-ben a mai Jászárokszállás Arukmelléke néven emlittetik, 1370-ben Mizse, 1382. előtt Apátiszállás, 1391-ben Négyszállás és Kysir, mely a Tiszának Kisér nevü ágazatától nyerte nevét, 1369-ben Alsó-Szent-György, Ladán, öszvesen 10 helynév, melyből 9-et népes jászközségek viseltek. A jászok beköltözése után alig egy század telt el, mely alatt a jászok a király zászlója alatt bel és kül hadjáratokban távol s nagyon elfoglalva lévén, a szállásaikat környező magyarság mélyebb behatásának s olvasztó hatalmának folytonosan kitéve sem lehettek, s igy azt az ősi töröktatár nyelvet, úgy mint az ősi vallást, melyet teljesen csak 1472-ben, tehát több mint két század mulva hagytak el, könyü vala nékik saját magok között megőrizni. S mégis a régi Csörszárka mellett megtelepedett jászok uj szálláshelyöket nem a Petrarcha szótárnak: cugur, or, kesene. taraga – az árkot jelentő töröktatár szavával, hanem tiszta magyar Árokmellék, Árokszállás szóval nevezték el: más jászok ismét Apáti nevü és több más telepedési helyök nevéhez szinte nem a török tatár: endurmis, hanem a magyar „szállás“ szavat ragasztották; végre Négyszállás helyet sem találunk a Petrarcha codex szótárának megfelelő: Tortunzi endurmis vagy ulus, tatár elnevezést. A következő századokból fenmaradt oklevelek magyar jászhelynevekkel még nagyobb számmal találkozunk.]
Ez a névanyag is érdekes:
1323-ik évi Mart. 8-án kelt oklevelében a jászok belviszonyait rendezni.
Midőn tehát Larzan a Zokan fia, Iwachan Furduk fia, Jakab Keskene fia, Chareth Ambultan fia, Demeter Subul fia, István Begzun fia, Pál Mokzun fia, Endre Chakan fia, Zakaran és György ugyan ennek fiai, Demeter, Keyan, István Kurman fia, Hurz, Arpan, Endre Zuagan fia, Zaduk Kalhen fia, Gergely Magar fia és Péter Chamaz fia – jászok, a magok és nemzetségökbeli testvéreik, atyjok fiai és társaik nevében hozzá folyamodtak, hogy őket a Keverge fiai és mások hatalma, uralma és hatósága alól kivéve különösen a király mellett katonáskodó jászok állományába tegye át; – a király ugy ezen jászok, mint egész nemzetségöknek az ő különféle hadjárataikban, helyeken s igen alkalmas időben, közülök igen sokaknak halálával s vérontásával tanusitott kitünő szolgálatait és érdemeit tekintve, fennevezett jászokat, valamint örököseiket s utódaikat együttesen nem csak Keverge fiainak, kik e jászokat szerfelett elnyomták, hanem bárki más jászoknak hatalma és hatósága alól kivette, sőt áttéve egész nemzetségöket a király mellett katonáskodó jászok állományába, ezekkel egyenlő kiváltságos szabadsággal felruházta; ezenkivül megengedte nékik, hogy kapitányuknak vagy birájuknak a király hivei közül, a kit akarnak, szabadon választhatnak, csakhogy ezt utólagosan a királynak bejelentsék.[13]
50 év elteltével még megőrződik a beköltözöttek eredeti névanyaga.
A jászok nyelvét a rhutének és litvánok nyelvével hasonlítják.
Dlugoss szerint[26] a jazwingok nemzetiség, nyelv, szertartás, vallás és szokások tekintetében nagyon hasonlitanak a lithvánok, pruthenok és samogitokhoz. A lengyel irók e részbeni tájékozatlanságát igazolja az, hogy egy másik iró a Lithvania határán lakó jaczvingokról azt irja, hogy e kevés számu vitéz nép saját nyelvvel bir, mely a lithvánok, lotihalok (= lettek) és samogitokétól különböz, s csak igen kevésben egyez.[27]
De mindez e kérdést világosságba nem hozza, bár Horváth I. megmutatta, hogy a régi pruthen és litván nem szláv nyelv volt, mint nem valának szlávok a varaeg-russok, kiket egy arab iró Yasu – barank-oknak nevez[28]
Már bocs, de a görög alapítású Panthikapaion(Kercs) környékén feltalált sztélé tartalmából feltétlen szarmatára következtetni azért túlzás. Egyrészt mert az állítója az I-III. szd. környékén nagyobb eséllyel lehetett a térségben nagymértékű (búza és a Rhombitészek halkonzerváló telepeinek termékei) kereskedelemben érdekelt, görög kultúrájú kisázsiaija, vagy épp perzsája.
Közben találtam egy régi könyvet. Gyárfás István: A jász-kunok története, Kecskemét 1870. A TEKINTETES JÁSZ ÉS KÉT KÚN KERÜLETEK KÖZÖNSÉGÉNEK HÁLÁS TISZTELETE JELÉÜL
(A menüsor cseles. Ne a szövegre, hanem mindig a *-ra kattints!)
Azért ezzel a jász nyelvemlékkel elég szőrmentén bánnak tudós uramék. Tán még Harmatta is.
Épp tegnap olvastam egy eléggé meggyőző okfejtést, ahol egyértelműen az úzokat tekintik a besenyőkkel, kunokkal együtt élő és a K.M.-be beköltöző népnek. (Maszudi -> yasni szóhasználata az úzokra, akik területén a karavánnal átvonult)
Érdekes még Timon Sámueltől:
"Nem kell csodálkozni azon, hogy ebben a korban ezeknek (Jazygum et Cumanorum) a megmaradt utódai nevetségesen és ízetlenül beszélnek magyarul, mivel távol élnek a többi véreiktől, és más népekkel keveredtek."
"Ad posteros Cumanorum anno 1706. in Bessarabiam missus fuit Tirnavia sacerdos." [1706-ban Besszarábiába egy Tirnaviából való papot küldtek a kunok leszármazottaihoz.] ( [43], 75. old.)
Azzal együtt, hogy a csángók eredetére vonatkozóan kevés ismert adattal rendelkezünk, figyelemreméltó az, hogy az író a csángók kun(szűkebben besenyő) eredetét nem mint valami állítás tárgyát, hanem mint a legtermészetesebb, közismert tényt szerepelteti.
A Csíki Székely krónikából:
"István király ... halálát meghallván a' Bessusok, a' Gümötz megye földin lakó keresztyén Székelyeknek hadat izenvén, bé akarának ütni. ... Sándor István pedig a' László fia, a' Gergely testvére kiűzé az Erdélyi Vajda parancsolatjából Csángur Pált, a' Csángur Elek attyafiát, a' jeles katona Kab fiát és a' Gümetz földit visszafoglalá ... Azonban Sandour István is Sándor nevet vévén fel, a' Csángók (Csangorum) vezérivel Dottka Basillal veszekedni kezde. De éppen szerencsére egy Mikó nevű kétszáz fegyveressel érkezvén kiűzé a Csángurokat (Csanguros) és megszabadítá Sándor Istvánt."
Its written data in Greek graphics are represented by the Zelenchuk epitaph inscription of the Xth century (the year 941). In 1888, this was found in the tomb in the Kuban oblast in the North Caucasus:
.Saint Jesus Christ, Nikolay Sakhira son of Kh...r, Kh...r.s son Bakatar, Bakatar.s son Anbal, Anbalana.s son Lak . Their memorial., and
Published by Vasiliy Abaev. He used extracts from Moravchik, who published part of the .Teogonia. by the Byzantine writer of the XIIth century Tsets:
.Good day, my master, mistress, where are you from?. .Shame on you, my mistress. [].
This period enriched Ossetic through contacts with Caucasian languages, and partly Turkic languages. This resulted in substratum and areal characteristic features. Thus, the result of the Caucasian Substratum is the appearance in Ossetic of glottalized consonants like k., p., t., c., ch.. Uvular q is borrowed from northern Turkic languages. Substratum influence in morphology is reflected in declension: first, it converted from flective to agglutinative, secondly it was reorganized by the intensification of the Locative case, and thirdly it resulted in the absence of morphologically expressed Accusative. This shift shows the process of affinity with neighbouring languages: Ossetic language and Kartvelian, along with East-Mountainous group of Caucasian Languages. The substratum lexis of Caucasian origin in Ossetic is represented by group of somatic terms, like .hand., .leg., and .mouth. and words for a key concept, like .man.. One of the characteristic features of the ethno-cultural heritage is a mutual corpus of legends, dance, music, and songs with other ethnic groups of the Caucasian region.
Amúgy az oszétek magukat alánnak (alan) nevezik, az oroszok jásznak (yassy) hívják őket. Az oszét nevet a grúzoktól (osses) kapták.
Meggyőzőbb lett volna, ha nem '57-ben kerül elő egy 1400-as évek beli oklevél hátoldalára írva. Az okleveleket már a középkorban sem sajtcédulának használták.Nehezen hiszem, hogy egy Battyhányi ős a ládafia helyett rögtönzött utiszótárnak használta volna az oklevelet.
Még a végén ez az emlék a közvetett bizonyíték az alánok és az oszétek közötti nyelvrokonságra, az alánok és rajtuk keresztül a szarmaták rokoníthatóságára?
MAGYAROK: a kultúra NEM cserélődött, HANEM BŐVÜLT !!!!( illetve nem ajánlatos keverni a főként BEJÖVŐ GERMÁN uralkodói réteg kultúrájával a magyart) , illetve a vallás cserélődött FOKOZATOSAN, kb 200-300 év alatt: egy ősi MANICHEUS ( egyistenhívő - tűztisztelő) kereszténységből alakult először rövid bizánci befolyású, majd erős és erőszakos nyugati KATOLIKUS kereszténységgé!
ÍREK: nincs nyelvcsere ! BŐVÜLÉS VAN , illetve ANGOL nyelvi DOMINANCIA !
Van nyelvcsere, és cserélődik a kultúra. Lásd: az elszlávosodott bolgárok a kereszténység felvételét követően. Vagy hozzánk a betelepített kunok és a jászok. Nincs nyelvcsere, de cserélődik a kultúra. Lásd: mi magyarok a kereszténység felvételét követően. Van nyelvcsere, de a kultúra nem cserélődik. Lásd: írek, akik átvették az angol nyelvet, de megőrizték, a katolikus ír kultúrájukat.
A szkíták kultúrája egy, az egyben megegyezik az ismert iráni nyelvet beszélő népek kultúrájával. Más lovasnomád népek, mint a géta-thrák kultúrához tartozó kimmerek, jól elkülöníthetők a sztyeppe iráni kultúráitól.
Írtad ( nagyon helyesen!) :"...bár a szkítákat kultúrájuk már eleve az iráni nyelvet beszélő népekhez köti...."
Ez önmagában bizonyíték akkor a MAGYAR ŐSKULTÚRA és a MAGYAR ŐSNYELV ÖSSZETARTOZÁSÁRA. ( Mert mint többször is megvitattuk: egy NYELVET sohasem cserélnek csak le önmagában, mert az a KULTÚRA cseréjét is jelenti. Márpedig a magyarság esetén erről nincvs szó, max. a Kr.u. 1000 környéki latinbetűs írás átvételéről.)
