"Tudod, az őszintén bennünk rejlő lélek olyan mint a feszes víztükör, a legapróbb fuvallat, a benne rejlő élet mozdulása felkavarja, és már másnak látszik, mint való arca. De mindennek oka van."
Tükörképed
Válaszoltam a másik topicon, és oly szeretettel fogadtam, ahogyan az nekem szántad.
Hozzon a szellő orgonaillatot ablakod alá, ezen a szép vasárnap délutánon
Mácz István: A szerelemről és a szeretetrőlA szerelem
Ha átélted már a szerelmet, tudod. Ha még nem voltál szerelmes, szerelemre született természeted előre sejteti, milyen csodálatos erőforrás a szerelem. A szerelem nincs életkorhoz kötve. Fellángolhat gyermekszívben, mint rajongás; álomként az ifjúban; életként az érett emberben.
Mondhatja valaki, hogy a szerelmet az öröm mellett fájdalom is kíséri. Igen. A szerelem olyan, mint az élet. Gyötrelmes boldogság, boldog gyötrelem.
A szerelmes nem vak, hanem látó ember. A másikban látja azt, amit más nem lát. A szerelmes érző ember, mert a mindenség szeretet-lényege izzítja át testét, lelkét egyaránt.
„Leszűkül” ugyan egyetlenegyre, de közben kitágul a végtelenre. Örvendező ember a szerelmes, hiszen elég egy szó, elég egy tekintet, elég, ha csak várja, ha csak látja, ha csak sír utána, ha reméli, hogy gondol rá, akit szeret. A szerelmes napjait átszövi az öröm, mert a legkisebb már majdnem minden neki.
A szerelmes érzi: valakié. A szerelmes tudja: valaki az övé. Szerethet és szeretik. Öröm!
A szerelem az ember élménye. A szerelemben kevés a test gyönyöre, kevés a lélek öröme, mindkettő kell. Egész ember, egészen. A szerelem az az öröm, amelyet más meg nem adhat.
Szeress! Éld meg a szerelmet: Az életet éled. Az életnek halál az ára. A szerelem árát se féld megfizetni.
Ha a szerelem már nem látogatja meg a szíved, mert megélted életed nagyobbik felét, akkor emlékezz. Emlékezz, éld újra felejthetetlen szerelmeid. Húzódj önmagad mélyére, és jelenjék meg Ő, akit szerelmesen szerettél. Éld újra át emlékeidben, ami akkoriban az élet volt neked. Meglásd, az lesz most is. Meríts a szerelem hatalmas erejéből, amelyet semmi, a sok év sem tudott kimosni belőled.
Szerelem.
Megtalálod benne magad és a másikat. Valaki utánad kiált, mert szüksége van rád. Öröm. Valaki után kiáltasz, mert csak vele élhetsz. Öröm.
A szerelemben sejtheted meg, hogy a világmindenség alapszövete a szeretet. A világ jó, és jók az emberek. Élni szép, és élni érdemes.
A szerelem örömmel hatja át napjaidat akár mint vágy (majd lesz valaki!), akár mint megélt élmény (van valakim!), akár mint emlék (csodálatos volt Ő). A szerelem nem életkorhoz van kötve, hanem a szívedhez. Dobog még a szíved? Akkor csak szeress, és ízlelgesd a szerelmes örömet.
A szeretet
A szeretet az öröm édesanyja.
Erről nem lenne szabad írni, szólni. Talán érzed Te is. Ami nagyon emberi, ami valóságában teljes titok, ami hús-vér-lélek együtt, valami isteni az emberben, arról hallgatni kellene.
Szeretet.
Ha éled, ismered az örömét. Ha meghalt benned a szeretet, csoda, hogy még élsz, de nem csoda, ha nincs örömed.
Szeretet.
A szivárvány színeire bomlik a fehér fény. A szívekben a szeretet annyi színnel, ízzel, örömmel él, ahány embert szeretünk. Minden ember mindenkit másként szeret. Szeretet az anyához, az apához, a testvérhez, a pajtáshoz, a munkatárshoz, a baráthoz, ahhoz, akihez a szerelem vonzza. Másként szeretjük a kutyát, az őzet, másként a kalitkába zárt kanárit. Más szeretet vonz a fák felé, kertünk rózsáihoz, a vázánk vágott virágaihoz. Ahány tárgy az életünkben, annyiféle szeretet.
A csillagok sem közömbösek. A Nap, a Hold. A többi égitest. Nemcsak az értelem kutat soha nem ismert, még csak nem is sejtett valakik után, hanem a szeretet „mindenkit birtokolni” akarása nyomoz az űrben más élőlények után, akiket majd szerethet. A szeretet kitárulása, karjainak végtelen-be nyúlása él mindenkiben.
Teljességre mozdul szívedben is a szeretet. A szeretet boldogságéhség benned. És az örömök forrása. Aki szeret, örül. Akit szeretnek, örül. Az öröm édesanyja a szeretet.
Szeretet. Nem lenne szabad róla írni, szólni. Hisz olyan természetes, mint az élet. Ám magad is tudod, két szemünk látását úgy megszoktuk, hogy nem is örülünk neki. Így, ha ma szeretünk, szerethetünk és szeretnek, megszokottnak vesszük, és elfelejtünk örülni. Pedig a szeretet új örömet szül.
Hát szeress!
Szeress, szeress, szeress!
Az lehet, hogy nem szeretnek. Elbírod viselni. De az már elviselhetetlen lenne, és megtiltani sem lehet, hogy ne szeress.
Szeress! Az öröm a szeretet minden pillanatában a tied.
/ részletek az „Örülj velem! Lírai sorok az örömről” című könyvből /
Én, fiam, a csodában reménykedtem. Mi a csoda?... Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges válaszfalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz, és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van még együttérzés, élnek még emberek valahol. Otthon minden sokkal egyszerűbb, de titokzatosabb, sejtelmesebb is, mert a legmutatványosabb külföld sem nyújtja azt az élményt, amit az elhagyott otthon szobái rejtegetnek. Ez az élmény a gyermekkor. A várakozás emléke. Ez van minden élet alján. Erre emlékezünk, akkor is, amikor később egyszer pl. látjuk a Michigan-tavat. Az a világítás, azok a hangok, azok az örömök és meglepetések, az a reménykedés és félelem, melyet a gyermekkor zárt magába. Ezt szeretjük, ezt keressük örökké. S a felnőtt ember számára talán már csak a szerelem hoz valamit vissza ebből a remegő és reménykedő várakozásból... a szerelem, tehát nemcsak az ágy, s ami és aki az ággyal összetartozik, hanem a keresés, a várakozás, a reménykedés pillanatai, melyek egymás felé taszítanak két embert."
S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkézségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e Ő, a megcsalt és elhagyott?
ÉPÍTÉS
Tedd és ne tedd. Házadat úgy emeld,
hogy tél és nyár látogatóba jönnek –
lesz, hogy naponta havat és levert
szirmot söpörsz egy szemközti küszöbnek.
Mikor elmentél, büszkén feltartottam a fejem, és próbáltam büszke lenni. Azt hiszem sikerült. Túljártam az eszeden. Sajnos. Most már bánom. Igazán hiányzol. Hiányoznak a beszélgetéseink, s simogatásod is igazán hiányzik. Hidegek az éjszakák Nélküled! Nincs ki levegye a hernyókat a leveleimről és lassan már betakar a gyom. Egyre többször esik az esö és az éjjelek is nagyon hidegek...Hiányzol.. . Mindig azt hittem, hogy untatsz, hogy nem becsülöd eléggé a szépségemet, és nem érzékeled az illatomat. Tévedtem, és ezt el is mondanám, ha újra itt lennél. Éjszakánként mikor a hidegtől nem tudok aludni, nézem a csillagokat, és Rád gondolok. Azt képzelem, hogy már reggel itt leszel, gyengéden kézbe veszed törékeny leveleimet, és cirógatod szirmaimat, én pedig úgy illatozom, hogy soha többé nem vágyódsz el mellölem. Reggel mikor a nap ébredező sugarai eljutnak hozzám, nem érti, hogy a harmatcseppek miért nem akarnak felszáradni a leveleimről....
Mit is küldhetnék Neked , aki annyi szépséget ismer ....
....elküldöm a világirodalom legszebb meséjéből a kedvencemet .
"Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra."
"Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni." Tatiosz
Köszönöm a jókívánságaidat, azt kívánom, sokszorozódjon meg Benned, tegye boldoggá az életedet!
Örülök az örömödnek, mondtam, hogy találkozol Ho-ho-ho-val!:-)
Ma, nagyon sok volt a dolgom, sajnos, változó mikor jövök!
Köszönöm szépen!:-)
Pihentető álmokat kívánok!
A Szeretet Csillaga
Nos, barátom, tudni kívánod, mi a Szeretet csúcsa? A Baráti Szív -- ez a hegytető, ahonnan ellátni a tengerig, rajta kívül nem vezet másik lépcső az égig.
Míg a felhők csupán a csillagok lábát súrolják röptükben, a barátság eljut a csillagokig -- sőt maga is egy csillag: a Szeretet Csillaga.
Szép álmokat, Drága Jahorka! :)Bálintffy Etelka: Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa Bársony szirma nem lehet talán, Mikor a nap sugarába fürdik, S harmat reszket szomjas ajakán.
Boldog vagyok, mint a játszi gyermek, Ki utat vesztve, tévelyegve mén, S végre ott van, végre ott pihen meg, Édesanyja érző kebelén.
Boldog vagyok, mint a kis madárka, Aki fényes korlátok közül Szabadulva az egész vidéket Most előszer repkedi körül.
Boldog vagyok, aminő csupáncsak Egyedül az érző szív lehet, Amidőn már itt a földön élvez Minden üdvöt, minden örömet.
Boldog vagyok - ah, de mit beszélek! Kimondani nincsen arra szó! Hallgat az ajk, amidőn a szívnek Legédesebb álma lesz való!
Földeáki-Horváth Anna: Vigyázz rám, s én táncolok
Óriás tenyered szélcsöndes barázdáiban megbújni vágyom. Ott szeretném élni életem parányi barátaim között. Nem is érzékelnéd jelenlétem, miközben puszta léteddel őrködnél fölöttem. Védett, biztonságos tenyered - melyet nem baj, ha néha összecsuknál - lenne az otthonom. Arra azonban vigyázz, ne szoríts erősen a markodba, mert abba belehalok. Ha nyitva tartod tenyered, de legalábbis időnként kinyitod, örökre ott maradok. S ha szükséged lenne társaságomra, csak fújj rám háromszor. Én máris felébredek, megszépítkezem, kifényesítem szárnyaimat, felszállok tenyeredből, s gyönyörű táncot járok örömödre a levegőben. Azt akarom, hogy boldog légy, mert vigyázol rám. Ha beteltél a látványom nyújtotta örömmel, ismét visszaszállok otthonomba, s pihenek, ábrándozom, élek tovább...
„Egy igaz barátságnak az a jellemzője, hogy bármi történik is, az mit sem változik. A barátság és az a készség, hogy egymáson segítsünk, az élet hátralévő részére is megmarad.”
/ Heinrich Harrer /
„Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a „pozitív gondolkodás” hívei sulykolnak, hogy „igen, szeretnek, igen erős vagyok, igen, meg tudom csinálni”. Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. És ha kétségeid támadnak – márpedig ez a fejlődésnek ebben a szakaszában ez gyakran megesik – csak tedd azt, amit mondtam. Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságaidon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz. Most menj vissza azokhoz az emberekhez, akik azt gondolják rólad, hogy mindent tudsz. Győzd meg őket arról, hogy igazuk van – hiszen mindnyannyian tudunk mindent, csak az a kérdés, hogy elhisszük-e.”
/ Paulo Coelho: A portobellói boszorkány /
...nem is kell megfordítani, hiszen a kishitű kacsának lásd milyen szépséges való képe van...csak maga sem tudja, mi minden lapulhat benne...
Mások pusztán éned tükörképei. Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
Cherie Carter-Scott
Ha egyszerre csak, mint egy ábrát, letörölné a fekete táblát az Alkotó művészkeze s valami újat kezdene, de úgy, hogy égszín lenne a tábla s csodás világot tervezne rája a Teremtő művészkeze... új Édenkertet festene!
Letörölné a régi rosszat, varázsolna szebbet és jobbat a legnagyobb művész keze... egészen újat festene! Oly csodaszépet, hol a lények békességben, boldogan élnek, nincs félelem csak értelem... így álmodom...így képzelem!
De Földanyánk, miért ne lehetne rajtad a világ Édenkertje, van napod, holdad, levegőd, varázslatos teremtőerőd... Minden lehet, ami még nem volt, fölöttünk a végtelen égbolt s a Teremtő művészkeze békegalambot festene a táblára, de úgy, hogy többé ne legyen kéz, mely letörölné... s békesség lenne mindörökké!
"…életünk első negyven esztendeje a szöveget adja, a többi harminc a hozzá való kommentárt, mely megtanít rá, hogy a szövegnek igazi értelmét és összefüggését tanulságával és minden finomságával együtt igazán megértsük."
„A szeretet képessé tesz rácsodálkozni a másikban rejtőző végtelen szépségre és mélységre. A szeretet nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad. Szépnek látja a másikat, és ezzel erőt is ad neki, hogy a benne rejlő szépséget felszínre hozza.” / Székely János /
mint szemed tükre
„Egy igaz barátságnak az a jellemzője, hogy bármi történik is, az mit sem változik. A barátság és az a készség, hogy egymáson segítsünk, az élet hátralévő részére is megmarad.”
/ Heinrich Harrer /
„Az vagy, akinek hiszed magad.
Mások pusztán éned tükörképei. Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
Cherie Carter-Scott
„A szeretet képessé tesz rácsodálkozni a másikban rejtőző végtelen szépségre és mélységre. A szeretet nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad. Szépnek látja a másikat, és ezzel erőt is ad neki, hogy a benne rejlő szépséget felszínre hozza.”