Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt. Vécsey Károly
Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam. Török Ignác
A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. Schweidel József
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. Poeltenberg Ernő
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Nagy-Sándor József
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. Leiningen-Westerburg Károly
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek. Lázár Vilmos
Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom! Láhner György
Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. Knézich Károly
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Kiss Ernő
Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata. Dessewffy Arisztid
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Damjanich János
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot. Aulich Lajos
Nem addig van az! A gond az volt, hogy a magyar politikai elit nem tehetett semmit. Vegyük sorra a nemzetiségeket.
Szerbek: A Diploma Leopoldium(1690) által biztosított kiváltságaik vannak, ergo katonáskodás(heti 24 órás szolgálat emberenként) fejében adómentesség járt nekik. Ami a szerbeknek igazán csípte a csőrét az nem volt más, mint a közteherviselés. Polgári államban nincs kivételezett nép/társadalmi csoport és ezt a magyar nemesség megértette, amikor a tőle telhető legnagyobb áldozatot meghozta a leendő polgári állam oltárán, vagyis felszabadította a jobbágyokat és lemondott a rendi joggyakorlásról. Itt jön az állami tehetetlenség része, ugyanis Kossuthéknak elég komoly biztosítékot kellett adniuk a politika színpadáról leköszönni készülő nemességnek. Mi volt az? Hát, hogy a jobbágyfelszabadítást keresztülvivő generáció( az utánuk következők meg majd felcseperedvén a polgári államban tanulnak majd, meg miegymás aztán valahogy csak boldogulnak) automatikusan szerepet kap az államigazgatásban. Magyarul te leszel az adószedő, te meg a szolgabíró, te meg leszel jegyző. Ez szép és jó, de mi lesz azokkal akik az autonómiát követelő szerbekkel egy területen élnek? Nyilván egy (akár csak látszólagos) autonómiával felruházott szerb területen nem láthatják el magyar nemesek a közhivatalokat. Ez volt a baj és ezért nem volt megoldás.
Románok: A román ortodox (analfabéta) papság féltette a hatalmát és ezért belázította a parasztokat az inkább az írástudó görög katolikusokat támogató és taníttató magyarok ellen. Ebben kereshető a román követelések bármennyire is elszánt, de gyermeteg volta. Ugyanis a legjelentősebb követelésük az volt, hogy az erdélyi országgyűlés ismerje el a románokat, mint negyedik nemzetet Erdélyben. Az az országgyűlés, ami éppen azért ülésezett, hogy feloszlassa magát és bejelentsék az Uniot Magyarországgal.
Szlovákok: A Bécsben toborzott szlovák (hihető, mi?:D) légióról nem ejtek szót inkább legyen itt arról szó, hogy a szlovák férfilakosság nagyobb arányban vette ki a részét a szabadságharcból, méghozzá a honvédség kötelékeiben, mint a magyar. Gondoljunk csak a Kassán toborzott híres 9. (veressipkás) honvédzászlóaljra. Legalább a fele szlovákokból állt. A gond az egy szűk értelmiségi körrel volt (Stúr és a haverjai) akik nagyon szerettek volna részt venni a politikában, dehát egy Deák vagy egy Széchenyi, esetleg egy Kossuth mellett labdába rúgni ölég bajos volt. Mellesleg ez történt 1918-ban is. Semmi probléma nem lett volna a szlovákokkal, ha az agyament Károlyi nem a Jászi Oszkárnak adja a nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszteri posztot, hanem az arra aspiráló szlovák figurának(mea culpa, de nem jut eszembe a neve)... A szlovákok magyarok ellen való hangolása már Trianon után kezdődött el. Velük nem volt semmilyen társadalmi különállás, mint a Délvidéken, vagy Erdélyben. Kereskedtünk velük. Zsindelyes/drótos/üveges tót, rémlik valami? Aranyszabály, hogy akivel kereskedek azt nem kifizetődő utálnom hosszú távon, nem?
Horvátok: A horvátoknál az döntött, hogy Jelačić elsősorban császári-királyi altábornagynak tekintette magát semmint horvát bánnak...
Ha ez hadtörténész, akkor én minimum akadémikus kéne hogy legyek Romániában. :))) Honnan szedte vajon a hajmeresztő hülyeségeit? Hogy előad egy komplett alteros történelmet, az nem lepett meg, másra nem számítottam. De vajon a szabadkőműves összeesküvést, a román honfoglalókat és a "magyar" szó jelentését honnét a p-ból szedte? :)
"Még a délszláv háború előtt 1989-90 táján láttam ezt Seselj vajdától szónokolni, nem tudtam, hogy ez volt az "alapja". Ő olyasmit mondott, Baranya Veszprémig tart. Mármint a szerb Baranya."
Egyáltalán nem bagatellizáltam, csak azt írtam nem volt olyan súlyos, mint ahogy azt a régi tört. tankönyvek beállították- bizonyos esetekben pedig nem is annyira nemzetiségi, mint társadalmi kérdés volt.
A felvetésed jogos és helyes. Arra akartam én is inkább utalni, hogy a 48-as szh idején a nemzetiségi kérdés nem volt olyan súlyos, mint ahogy azt a marxista történetírás állította.
Az elemzésed nagyon jó. Magyarország szerencséjére a szlovákok vagy támogattak vagy semlegesek voltak, a magyarországi németek, zsidók és románok támogattak minket így egy tavaszi hadjáratra futotta számunkra. Ezzel végül is 1867-et elértük.
Addigra a magyar és a többi nemzetiség évtizedeket töltött a francia forradalom által felkorbácsolt nacionalizmus meghatározta politikában. Minden nemzet nacionalistái tudták, hogy közös ellenség a Habsburg rezsim, de az is világos volt, hogy a nacionalista programok éles ellentétben vannak egymással. Lehetetlen egyeztetni mondjuk az illír kongresszusnak nevezett akármi törekvéseit a magyar polgári forradalmi törekvésekkel, mert területileg ütköznek. Minden helyi nemzetiség a Habsburgok és egymás kárára akarta megvalósítani a maga nemzetállami függetlenségét a forradalom erejével. A magyar nemzetnek semmi olyan törekvés nem volt realisan támogatható, mely a középkori Magyarország területén szuverenitásának korlátozását jelentette volna. Hiszen évszázados magyar program volt a török elűzése és a korona korábbi területeinek visszacsatolása. Ennek a programnak az érdekében haltak meg olyan emberek, akiket a hősi panteonba emelt a nemzeti tudat, ezeket mindannyian ismerjük ma is, II. Lajos, Losonczy, Szondi, Zrínyi, Dugovics ezért küzdött Dobó, Jurisics, Bethlen Gábor, Bocskai, Rákóczi Thököly és visszamenőleg Hunyadi János, Mátyás, Zsigmond, Ulászló is ezért küzdött. Ennek a küzdelemnek vallásos mítosza volt gyakorlatilag, hiszen Buda visszafoglalása még nem volt több mint százötven éve és olyan volt nekik, mint nekünk 1848, ugyanolyan megtagadhatatlan.
És akkor összeül egy illír kongresszus, közli, hogy Magyarországon kétmillió magyar mellett él négymillió szerbhorvát szláv és a Balaton vonaláig felfelé minden terület jog szerint a délszlávoké lenne, ha nem lenne ez a kurafi magyar elnyomás. Hát ezzel nem volt kompatibilitás. A reformkorban egyre erősödött a beszólogatás (a nemzetiségek sérelmi helyzetből fokozatosan erőteljesebb és egyre nacionalistább követelésekkel léptek fel) és a rájuk feleletként adott magyar nacionalizmus értetlenkedő és egyre dühödtebb reakciói (birtokon belüli helyzetből mindig jóval mérsékeltebbek voltak a magyar indulatok a nemzetiségek felé, mint vica versa).
Mire elértünk 1848-ig, addigra a helyzet a nemzetek között régen rossz. Az európai forradalmi hullám azt jelentette mindannyiuk számára, hogy na most kell a fél évszázada dédelgetett álmot megvalósítani, mert Metternich most bukott meg, a Habsburgok padlóra kerültek, a külpolitikai helyzet páratlanul kedvező egy forradalmi átalakításnak.
Tévedtek, a forradalomellenes Angliának, Oroszországnak, Poroszországnak a hideg futkosott a hátán az ilyesmitől, mert ha bárhol engednek a nacionalista forradalomnak, az azzal a veszéllyel jár, hogy Franciaország újrakezdheti a napóleoni háborúkat. Olyan lidércnyomás volt ez akkor, mint 45 után a nácizmus kísértete. Ráadásul 1848 decemberében Fro.-ban köztársasági elnökké választották Napóleon Lajost (későbbi III. Napóleont), a semmiből elnökké emelve. Ez aztán végképp betette a kaput náluk, bármit és bárkit támogattak, aki hajlandó leverni ezt a forradalmi Sturm und Drangot, Habsburgokat is ha kell, de egy húszéves összeurópai háborút, amilyen az 1789-et követő volt és aminek 1820-ban (Görögország, Nápoly, Spanyolország), 1830-ban (Belgium, Lengyelország, Itália) is volt egy-egy hulláma, s most 1848-ban már a harmadik, egyben legnagyobb utóhulláma is eljött, ezt mindenképpen meg akarták akadályozni.
Érdekes módon III. Napóleon érzékelte, hogy ez az idő nem alkalmas most a francia dominanciatörekvések felújítására, nem alkalmas tehát az európai forradalmi gócok támogatására sem és nagyon alkalmazkodó, simulékony politikát vitt. Nem akart sokat és Anglia hitt neki. Ennek következtében megmentette uralmát és beáldozta a forradalmakat, melyeket a Szent Szövetség mementójával le lehetett verni. Olyan jellegű volt ez, mint mikor a hatodik koalíció eldöntötte a küzdelmet 1814-ben.
a magyar elit nem értette valszeg a problémát. itt a polgári átalakulás élére ugyanis az a réteg állt, amellyel általában szemben fogalmazták meg nyugaton az átalakulás igényét.
én csak a józan eszet kérem számon rajtuk, ugyanis majdnem mindenkinek ígért valamit a forradalom, de az ország felét megtestesítő nemzetiségeknek semmit, és mint valamelyik régebbi linken írták, az osztrákok elkezdtek igérni mindenkinek mindent, akkor miért nem próbáltunk mi is ígérni valamit legalább...
szlovákok: 1300 fős szlovák légió (többségben csehek, kb 200 szlovák) kontra 25000 szlovák honvéd a Magyar Honvédségben.
ez félrevezető. a szlovák elit nem volt magyarpárti, inkább csak semleges. a szlovák honvédek nagy része nem szlovákként, hanem a polgári átalakulás védelmezőjeként harcolt a seregben. és a felvidéki színszlovák területeken nem volt azért annyira támogató a népesség, csak semleges.
románok: az erdélyi románok fellázadnak (a lázítás azért sikerült, mert erdélyben 2 hónappal később mondták ki a jobbágyfelszabadítást, és ezzel a román parasztot be lehetett hülyíteni), a magyaro.-i románok a forradalmat támogatták.
ugyanez. a támogatók azért támogatták a forradalmat, mert jól jártak a változásokkal, ez a nemzetiségüktől független volt. az erdélyi román felkelés alapja viszont az erdélyi román határőrezredek voltak.
horvátok: a horvát területekkel Kossuthék nem törődtek, az udvar viszont megvette a horvát elitet.
ez hatalmas nagy tévedés. jelacic kossuthoz hasonló kaliberű reformer volt a horvátoknál, csakhogy ő úgy volt vele, hogy egyrészt tartott a magyar dominanciától (nem alaptalanul, ha a 67 utáni eseményeket nézzük pl.), másrészt tisztában volt vele, hoyg legitimáltatnia kell a változásokat (jobbágyfelszabadítás, stb) béccsel, úgyhogy inkább velük kooperált.
szerbek: először megjelentek az ogy. előtt díszmagyarban és autonómiát kértek/követeltek.
persze, hiszen előtte is autonómok voltak kvázi a határőrvidék nem tartozott magyar fennhatóság alá.
túrtam egy kicsit a KSH-ban, és engem nagyon meglepő adatokat találtam, ami kicsit magyarázat is számomra, miért nem sikerült 1848-ra magyarosítanunk...
népesség 1720-ban 2.582.598 1787-ban 8.002.917 1890-ben 14.681.310 (nem pontos, és szerintem nincs benne Horvát Szlavónország)
magyarok aránya 1720 45,49% (ez azért nem pontos) 1890-ben kb 43%
a hihetetlen méretű betelepüléshez képest (másképp nem tudom magyarázni a megháromszorosodást), tartottuk a magyar arányt, ami elég erős magyarítást mutat...
'48 és a nemzetiségek kérdéséhez mindenkinek ajánlom Spira GY. a témában írt könyvét
Egy-két érdekesség:
szlovákok: 1300 fős szlovák légió (többségben csehek, kb 200 szlovák) kontra 25000 szlovák honvéd a Magyar Honvédségben.
románok: az erdélyi románok fellázadnak (a lázítás azért sikerült, mert erdélyben 2 hónappal később mondták ki a jobbágyfelszabadítást, és ezzel a román parasztot be lehetett hülyíteni), a magyaro.-i románok a forradalmat támogatták.
horvátok: a horvát területekkel Kossuthék nem törődtek, az udvar viszont megvette a horvát elitet.
szerbek: először megjelentek az ogy. előtt díszmagyarban és autonómiát kértek/követeltek. mikor Kossuthék azt mondták, hogy nem akkor elkezdtek fegyverrel érvényt szerezni a követelésnek.
Svájcban nincs haladó nemzetiségpolitika. Egyszerűen minden kantonban korlátlan úr az azt uraló nemzetiség. Megválaszthatod, melyik kantonban élsz, de francianyelvű kantonban előbb fogsz angolul szót érteni az emberekkel, ami nem az ország hivatalos nyelve, mint németül, amelyik viszont igen és vica versa. És ha két svájci találkozik más nemzetiségből külföldön, akkor is angolul fognak értekezni presztízsokokból, a másikén ha megfeszülnek, akkor sem. Ez egy abszolút kisebbségellenes, mereven konzervatív hely, amely a bevándorlókkal is igen-igen ellenségesen bánik és etnikailag tiszta területek teremtésére törekszik.
