Ismét bizonyítottad, hogy csak írsz, de nem olvasol. Éppen előtted írta Aumar:
"Hogy egy Foucault-inga igazán pontos legyen, ahhoz az kell, hogy többméteres szálon gyakorlatilag súrlódásmentesen lengjen. És egy ilyet a Holdon felállítani qrvára nagy tétel. Pláne, hogy a Hold elfordulása sokkal kisebb a Földnél, így az ingának sokkal hosszabb ideig kell tudnia súrlódásos fékeződés mentesen lengenie. (Egy húsz-ötven méteres állványra fellógatva!)"
Ezt nem helyeselted, nem kifogásoltad, pedig ez volt a lényeg. Minél hosszabb szál és minél tehetetlenebb (tömegesebb) nehezék: annál jobb. Persze giroszkópban is gondolkozhatsz.
("Visszafelé betűzted már a holdraszállást? Semmi értelme, valami biztosan történik!")
"Egy lehetséges kísérletet azért nem elvégezni, mert papírforma szerint biztosak vagyunk az eredményében, néha mégis jöhet meglepetés. Ahogy az meg is történ. Mint például Hans Chistian Ørsted esetében is meglepetés volt."
Többször is megtörtént már, hogy egy halálbiztosra várt eredmény nem jött be.
Ilyen volt maga a Michelson-Morley kísérlet is, ahol biztosra vették a pozitív eredményt. Vagyis azt, hogy a kísérlet ki fogja mutatni a Föld mozgását az abszolút nyugvó éterben. DE nagyot koppantak, mert a kísérlet null eredményt adott. Ami szerint a Föld folyamatosan nyugszik a körülötte lévő fényközegben.
Mivel a Föld kering a Nap körül, ez csakis úgy lehetséges, ha együtt mozog a fényközeggel.
Ezt képviselte pl. Stokes és Miller.
Azonban az ésszerű megoldást elvetették, és helyette Einstein értelmetlen magyarázatát fogadták el, amely szerint fényközeg nem létezik, a fény az üres semminek a hullámzása. Persze 15 év múlva maga Einstein is rájött, hogy ez hülyeség.
Az ilyen kísérletek figyelmeztetnek minket arra, hogy teljesen hibás az az álláspont, hogy ne végezzünk el egy kísérletet, mert úgyis tudjuk az eredményt.
"Egyrészt a Holdon nincs légellenállás, ami fékezné az ingát.
Matematikai inga esetén a rúd felspulnizható.
És a lengési idő nem függ a bob tömegétől, szóval pici súly is elegendő.
Azt pedig egy könnyűszerkezetes állvány elbírná. Például teleszkópos."
Így igaz.
Egy jól csapágyazott inga hónapokig ellengedezne a Holdon. De elég lenne 1 hétig megfigyelni, mert 1 hét alatt a Hold "sarkain" 90 fokot kellene elfordulnia az inga lengési síkjának, amennyiben igaz lenne, hogy a Hold forog a tengelye körül.
Csak egy kamerát kell elhelyezni, amely az ingát mutatja, és akkor a Földről is megfigyelhető, hogy elfordul-e a Hold az inga alatt, vagy sem.
Tehát a kísérlet könnyen kivitelezhető a mai technika mellett.
A Szuperfizika olyan kísérleti javaslatokat ad, amellyel könnyedén ellenőrizhető az elmélet helyessége.
Az ISS-re javasolt kísérlet is vízválasztó lenne, de a Holdon az inga kísérlet is.
"...kellene valami indoklás, hogy miért pont egy büdös nagy inga kell oda..."
Ez a beírásod sok mindent elárul.
Egyrészt azt, hogy elfogult vagy. Nagy ingáról beszélsz, pedig nyilván te is tudod, hogy egy kicsi is elég lenne.
Másrészt "büdös" neked a kísérlet. Mert a kísérletet nem tudnád félremagyarázni, ezért félsz tőle. Nem azt mondod, hogy jó ötlet a kísérlet, végezzük el, hanem azt bizonygatod, hogy nem kell elvégezni, talán nem is lehet.
Ha egy "tudománnyal foglalkozó valaki" azt mondja, hogy nem kell a kísérlet, vagy nem érdemes elvégezni, az kiírja magárt a tudományból. A tudomány alapja a kísérlet, és egyben döntőbírája is. Aki fél a kísérletektől, annak semmi köze sincs a tudományhoz.
"...miért nem jó egy lézergiro..."
Nektek ez a lézergiro valami dzsolidzsóker. Ha nem tudtok értelmes választ adni, akkor jöttök a lézergiróval.
Még a sima, nem relativisztikus elektronspinre is csak a pörgő golyó modell az, ami a fejemben van és nem szükséges hozzá matek
Az 1/2 spin csak vetület, de van egy határozatlan komponense merőlegesen. Ez nem igazán klasszikus forgás. Egy forgásnak síkja van. 3D-ben forgástengelye. De ez elektronspin nem ilyen.
Jobbat egyelőre nem tudok. Ha x2+y2=konstans, akkor magasabb dimenziószám esetén a forgatás fix pintjai nem egy tengelyen vannak, hanem N-2 dimenziójú altérben. És a spin erre jobban hasonlít, mint a hagyományos síkbeli "tengelyes" forgásra. Persze a hasonlat nem tökéletes.
Ha a klasszikus Poisson-zárójel szerepét a kommutátor veszi át, és a kanonikus változókat operátorokká tesszük, az energia diszkrét lesz, ahogy a kísérletek mutatják.
Alakul. Kezd érthető lenni.
Persze a kérdés mögött egy mélybb probléma van. A valóság: differenciálegyenletek vagy Fourier-sorok?
Tömbuniverzum vagy az idő tényleg múlik?
Viszont a Fourier-sor lehet globális (tömbuniverzum) vagy lokális (harmonikus oszcillátor). Ergodicitás.
Valahogy az intuícióm azt súgja, hogy Hawking nem véletlenül nem kapta meg a díjat.
Hiányzik az ontológiai bizonyíték.
És a horizont hőmérséklete lehet a megoldás.
A vákuum hőmérséklete - erre a kapitány biztos felkapja a fejét.
A semmi nem csak hullámzil, de még hőmérséklete is van.
Emergens modell többféle is lehetséges, amíg a modell zárt.
Gödel adhatja a megoldást, a nemteljességi tétel megkülönböztetheti az episztemikus megoldásokat az onzológiától.
QFT-ben a kvantáltság nem emergál egy mechanizmusból. Maga a formalizmus kvantumos, és ebből következnek a diszkrét kvantumok
Még mindig nem érted. :((
A világ nem azért kvantumos, mert mi egy ilyen modellt választottunk.
De logikailag valami oka van, valamire visszavezethető.
Habár az axiómákat variálhatjuk (hasonlóan demorganhoz).
Egy axiómát lecserélhetünk egy belőle levezetett tételre. Elsáncoljuk a királyt.
És itt jön a képbe Occam, hogy általában az egyszerűbb állításokból lesznek axiómák.
(De például azt nem mondhatjuk Occam alapján, hogy a sakk nem létezik, mert az amőba nevű játék szabályai egyszerűbbek.)
ó, már megint chatgpt:
Nem arról van szó, hogy „mi ilyen modellt választottunk”, és ezért kvantumos a világ. A kvantumtérelmélet (QFT) formális kvantáltsága nem egy fizikai mechanizmus leírása, hanem a világ viselkedésének matematikai leképzése. A modell attól működik, hogy a természet ténylegesen olyan jellegű törvényeket mutat, amelyek csak ilyen kvantumos formalizmussal írhatók le. Ezért nem igaz az, hogy a kvantáltság „nem emergál semmiből”, csak azért tűnik így, mert maga a QFT a kvantumosságot axiomatikusan veszi.
Viszont abban igazad van, hogy logikailag bármit visszavezethetünk bármi másra megfelelő axiómarendszerben. A különbség az, hogy a természetben van empirikus kötöttség, nem cserélgethetjük szabadon az axiómákat úgy, mint egy tiszta matematikai elméletben.
Ha lenne egy mélyebb elmélet, amelyből emergens lenne a QFT kvantáltsága, és nem vezetne be felesleges bonyolultságot, akkor Occam szerint érdemes lenne fontolóra venni.
De amíg nincs ilyen empirikusan működő elmélet, a QFT kvantumos axiómái a leghatékonyabb és legegyszerűbb módjai annak, hogy azt írjuk le, amit a természet csinál.
Tehát a QFT-ben nem „a választásunktól” lesz kvantumos a világ, hanem azért választjuk ezt a formalizmust, mert a világ viselkedése ilyet kényszerít ki.
A fotonmező harmonikus oszcillátorai NINCSENEK bezárva
Itt helyes a felvetésed: a kvantált elektromágneses tér módjai nem azért diszkrétek, mert egy dobozba tettük őket (az csak egy számolási trükk). A szabad térben is kvantáltak, és a módok folytonos hullámszám spektrumot vesznek fel.
A fotonenergiaszintek diszkrétsége tehát más okból fakad.
A valódi ok: a QFT kvantálásnál NEM a tér „bezártsága” generálja a diszkrét energiaszintet, hanem a kanonikus kommutációs reláció
Rövid, precíz összefoglalás
A fotonmező kvantáltsága NEM fizikai bezártságból származik, hanem abból, hogy a mező Fourier-módjaira kanonikus kommutációs relációt írunk fel. Ez automatikusan harmonikus oszcillátor algebrát eredményez.
Egy lehetséges kísérletet azért nem elvégezni, mert papírforma szerint biztosak vagyunk az eredményében, néha mégis jöhet meglepetés. Ahogy az meg is történ. Mint például Hans Chistian Ørsted esetében is meglepetés volt.
Mondjuk pontatlanul fogalmaztam. Burkoltan benne volt, hogy az egyik tömeg állandó. Tipikusan a Föld. A leejtett kalapács lehet különböző. (Persze nyilvánvaló, hogy ugyanaz a kalapács gyorsabban esne, ha a Föld tömegét meg tudnánk n9velni.)
Ez egyszerűen abból jön ki, hogy aki többet foglalkozik matematikával, fizikával, az az absztrakció szokásosnál magasabb szintjén teszi, mert ez bizonyult hatékonynak. Ez pedig furcsa azoknak, akik mással foglalkoznak.
Kvark kapitány pl. olyan szinten találja furcsának, hpgy fejébe vette, minden fizikus bolond.
Ez az autó-fa dolog a mágnes vs drót kapcsán jött elő. Nagyjából azzal a logikával, hogy az ugyebár világos, hogy autók szoktak nekimenni fáknak, tehát nyilván az se mindegy, a mágnes mozog vagy a drót.
Erre csak azt tudom mondani, hogy az elektromágnesség elmélete ennél egy picit komplikáltabb.
Nem ezt vártam , hogy köznapi szinten érthető legyen, hanem azt várom, hogy magasabb szinten egy nyelven megfogalmazva tökéletesen érthető legyen, még akkor is ha én nem értem.
