Találtam egy szurdopedagógust a közelben, aki vállalja magánúton, bár időpontot még nem egyeztettünk. Kíváncsi vagyok neki mi lesz a véleménye a gyerekről. Hétfőn pedig megyünk Pestre.
Egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy jobb lenne a gyereknek egy hallássérülteket oktató intézet.
Nem találtál esetleg iskolát. Egyáltalán hol lehet keresni. A neten már sokszor keresgéltem, de nem találtam.
Az a "Ti környéketek" mit jelent pontosan, mert lehet hogy egy igazán jó iskola azt is megérné hogy megpróbáljuk, ha mindenképpen költöznünk kell, akkor lehet ezt is megfontolnám.
A "kedves" kollégának nagyon nincs igaza, ha azt mondja, hogy minden hallássérült gyerek diszfáziás!!!!!!!! Ennél nagyobb butaságot aligha mondhatott volna! A diszfáziás gyerekeknek komplex, egyénre szabott diszfázia-terápiára van szükségük, attól függően, hogy milyen típusú a diszfáziájuk. Ha ezt a jelenlegi szurdopedagógusotoktól nem kapjátok meg, akkor érdemes lenne másik szakembert kérni. Az egyrészt nagyon jó, ha magánúton is, de megkapja a kislány a heti 4 órát, másrészt a terápia miatt az lenne a legjobb, ha mindezt 1 embertől kapná meg. Érdemes lenne valóban egy olyan iskolába íratni, ahol nem csupán fogadnak hallássérült tanulókat, hanem helyben fejlesztenék is, saját szurdopedagógussal. A mi körzetünkben van ilyen iskola. Utánanézek, hogy a ti környéketeken mi a helyzet.
A kaposvári iskolában működik egy szülőklub, érdemes lenne felkeresned. Honlapjuk is van, http://hallod.lapunk.hu/ 3 napos, bentlakásos programokat szoktak alkotni. Valahol a kulcs egy igazi, a diákok előtt tekintéllyel rendelkező pedagógus, (szaki) akinek már a jelenlétére is haptákba vágja magát belül a csemete, és varázsütésre kinyílik. Kihalt már ez a faj is, ha mégsem, elmenekült/kiutálták az oktatási intézményekből.
Próbáltam Neked keresni Hajdú-Biharban található kisebb, integráltan oktató iskolákat a neten, de többnyire csak a nagyobb intézmények honlapjára találtam rá. Próbáld meg a SINOSZ-on keresztül, vagy a megyei oktatási osztályon megérdeklődni, hogy melyek azok az iskolák, amelyeknek alapító okiratában ill. pedagógiai programjában szerepel a hallássérültek integrált oktatása. (Az utóbbi lehet, hogy jobban tud tájékoztatást adni vagy legalább támpontot, hogy merre menj tovább.) :)
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, ha volt is bennem némi kétség afelől hogy menjek Pestre, most mind elszállt, mindenképpen megpróbáljuk. Egyébként mi is kb 200 km-re vagyunk.
Az utazási kedvezményünk természetesen van, de én most dolgozom 6 órában az önkormányzatnál, megengedték, hogy fél 9 -től dolgozzam 3-ig, ami azt jelenti hogy reggel kocsival viszem a szomszéd városba a gyereket, utána vissza dolgozni, amikor végzek pedig azonnal mennem kell érte. Ezt tömegközlekedéssel nem tudmán megtenni, és bár így a fizetésem harmada benzinre megy el, de még így is marad.
Azt szeretném még kérdezni, hogy a nagy hallássérült tanintézményeken kívül (amiről tudok: Debrecen, Budapest, Eger, Kaposvár) van e még olyan oktatási intézmény ahol szakszerű fejlesztés kaphat egy hallássérült. Esetleg tudsz e erről valamit, hogy hol lehetne utána nézni. Pontosan én sem tudom mire gondolok, csak tapogatózom. Azt látom, hogy ahova most járunk, ott nagyon kilóg a sorból, de nem szívesen viszem abba a hatalmas iskolába, talán nem is merném egyedül otthagyni, nem tettszett a légkör amit ott láttam.
A diszfáziáról pedig annyit, hogy amikor egy éve az iskolába menés miatt mennünk kellett Pestre a bizottsághoz, akkor úgy mentünk, hogy előtte már hónapokkal a szurdopedagógusunk azt hajtogatta, hogy nem stimmel valami ezzel a gyerekkel, nem fejlődik a beszéde úgy ahogy a hallása mellett várható lenne. (Mert készülékkel kifejezetten jól hall) Azt gyanította, hogy értelmi sérülése is van. Szóval így mentünk a bizottság elé, hogy ott ki fog derülni ha értelmileg is sérült. (Én mint laikus úgy láttam hogy nincs ilyen sérülése, hiszen néha meglepő miket nem tud, de én mint szülő elfogult vagyok) A bizottságnál azt mondták, hogy teljes bizonyossággal kimondják, hogy értelme teljesen ép, de diszfáziás. Akkor még fogalmunk sem volt mi ez pontosan, de örültünk, hogy végre megvan a magyarázat az elmaradásra, mostmár tudni fogjuk a további irányt. Itthon első dolgom volt a neten megnézni mi az, na nem mondom hogy megkönnyebbültem, de mégis jó volt tudni, hogy igen ez lehet a baj.
Azután amikor ismét fejlesztésre mentünk a szurdopedagógushoz, újságoltuk neki hogy végre tudjuk mi a baj, erre ő azt mondta, hogy persze hogy diszfáziás, minden hallássérült gyerek diszfáziás, és maradt minden a régiben.
Azt nem mondom hogy nem fejlődik, az imént gyakoroltunk egy kicsit, jó néhány betűt már felismer, a számokat is felismeri és írja is . Halad ő, csak nagyon lassan. Most a legutóbbi találkozáskor mondta a szurdopedagógusunk, hogy el kellene kezdeni szócsíkozni, mert ezzel lehet fejleszteni a gondolkodását is, de ezt még nem tudom pontosan mi.
Most aminek örülök, hogy lehet hogy sikerül a másik szurdopedagógust találni aki magánúton fejlesztené a gyereket, és akkor meglenne a heti négy óra.
Csodával határos módon pedig sikerült találnom egy pedagógust aki vállalja nyáron az úszásoktatását, mert nagyon szereti a vizet. Ő már taníott úszni hallássérült gyereket. Tavaly egy évnyi nyomozás után sikerült egy terápiás lovaglást is találnunk, mert a lovakat is nagyon szereti. Mindent próbálunk ami segíthet, de nagyon nehéz megtalálni, ilyenkor irigylem a Budapestieket, ott válogatni is lehet a fejlesztések között.
Most nézem milyen rengeteg lett, pedig még távolról sem vagyok a végén.
Az általad leírtakból valószínűsíthető, hogy gyermeked beszédfejlődésben való elmaradásában valamilyen módon szerepe van a halláskárosodáson kívül a koraszülésnek is.
Ha felmerülne nálatok, a diszfáziával és egyéb beszédproblémákkal kapcsolatban találsz egy elolvasásra érdemes oldalt a neten: www.szoforgato.hu címen. Ott is olvashatod, milyen nagy szerepe van az otthoni környezetnek: minel többet beszélgetni, kommunikálni a gyermekkel! A mesélésnek, közös játéknak, családi programoknak legalább olyan fontos szerepe van, mint a szakember segítségével történő fejlesztésnek.
Nálatok ezzel nem lehet probléma, mert minden írásodból kitűnik, hogy a lehető legtöbbet meg akarjátok tenni a kislányod érdekében.:)
Sajnos ez nagyon sok családban nincs így...:(
Bizonyára nagyon sok helyen falakba ütköztök, de vannak nagyon jó példák is az empátiára és megértésre. Nekem digitális hallókészülékem van és a kezdetektől a WIDEX-hez járok hallókészülék karbantartásra és cserére Budapestre.(Azt hiszem csak digitális készülékeket forgalmaznak). Minden alkalommal nagyon segítőkészek voltak. Egészen kicsi hallássérült gyerekekkel is foglalkoznak -audiológiai és orvosi vizsgálat, illeszték készítés, készülék javítás stb.-, nagyon türelmesen. A DE-MAX-nál is megfordultam, ott is pozitív tapasztalataim voltak.
Azt az orvost pedig, amelyik megalázott, a helyetekben nem keresném fel többet.
Keressetek más kórházat, orvost!
Tudom, hogy ez -főleg, ha sok utazást igényel- nem egyszerű kisgyerekkel, de lehet, hogy megéri, ha másutt az az elsődleges szempont, hogy minden a kislányod érdekében történjen és ne az, hogy a lehető legdrágább készüléket sózzák rátok.
(Én 200 km-ről megyek fel Pestre, ha szükséges)
Tudsz arról, hogy a SINOSZ tagoknak és kísérőjüknek helyi járaton ingyenes, helyközin és vasúton 90%-os kedvezményű az utazás?
A De-Max tényleg nagyon jó, nagyon hozzáértőek, de ahogyan Te is írtad, fizetni kell. Én a Heim Pál Gyermekkórházat tudnám még ajánlani, mert ott is rendkívül empatikusak és segítőkészek. Sőt, ha oda bekerültök, rendszeresen ellenőrzésük alatt tartják a készülékeket és a gyerek fejlődését. Meghatározott időközönként kontrollra kell járnotok. Ami még előny az, az, hogy van szurdopedagógusuk is. Én, szakemberként nagyon hatékonyan tudok együtt dolgozni velük.
Az anamnézisetekről annyit, hogy mivel koraszülöttek voltatok, elképzelhető, hogy a huzamosabb inkubátorban való tartózkodás okozhatta a hallássérülést (zajártalom). Írtad, hogy most is nagyon csekély a beszédfejlődése a gyerkőcnek. A szakértői véleményben esetleg nem írtak semmit a diszfáziáról? Még ez is állhat a dolog hátterében, de ennek valóban utána kell járni.
Nagyon nehéz mindent leírni ami nekünk gondot okoz igy néhány sorban. A gyerek 26 hétre született 600 grammal, úgy engedték haza a kórházból hogy teljesen rendben van. A papírján rajta van hogy hall. Figyelmeztettek rá, hogy amiért oxigént kapott károsodhatott a szeme, de a hallásáról egy szót nem mondtak. Mi nem is sejtettük hogy ekkora a baj. Szóltunk többször is hogy nem fejlődik a gyerek beszéde, de csak annyit mondtak a "hozzáértők" hogy koraszülött majd fog az fejlődni.
A legjobb hallókészülékről pedig annyit hogy egy éve hallottam egy készülékről amit akik már használtak nagyon dicsértek, lényegesen többet tud, mint a mostani. Elindultunk, hogy harcolunk érte, megszerezzük a gyereknek, mert nagyon csekély most is a beszédfejlődése. Nem emlékszem rá hogy valaha is megaláztak volna annyira, mint az az orvos akitől függött a készülék csere. Vegyük meg ha nem jó az ami van (kb: 700.000.-) Szeptemberben lejár a 4 év akkor azt a készüléket akarom kérni, ezért készülünk Pestre a DE-Max-hoz, állítólag ott sokkal segítőkészebbek, bár fizetni kell érte, de ha megéri nem bánom. Csináltatunk új illesztéket, azután próbálkozunk vizsgálattal, van e valami egyéb károsodás, azután döntünk újra az iskola felől.
Most hallottam hogy az iskolánk városában lakik egy szurdopedagógus, aki talán vállal magántanulót, vele is fel akarom venni a kapcsolatot, hátha ki tudnám egészíteni a 2 órát 4-re vele. Más egyszerűen nem jut eszembe. Állandóan falakba ütközünk, nem sok segítő készséget tapasztalok.
"Úgy gondolom, hogy ha a befogadó iskola elfogadó, a leendő osztlyfőnök empatikus és segítőkész, valamint ha a hallássérült gyermek nem halmozottan sérült és el tudja fogadni saját korlátait, akkor van értelme az integrált oktatásnak."
Ebben teljes mértékben igazad van! Viszont, ahogyan Te is megfogalmaztad, csak a kkor lehet sikeres az integráció, ha ezek a feltételek teljesülnek. Kiegészítve a megfelelő családi háttérrel, amit Mysei is írt.
Az lenne a normális, ha ugyanígy tanulhatna mindenki, vagyis a neki legjobb készülékkel. Onnantól pedig nem is integrált oktatásként kellene aposztrofálni, hanem teljesen normálisnak. - Utópia.
A családi háttértől nagyon sokminden függ, és ehhez még csak hallássérültnek sem kell lenni...
Ne haragudj, hogy csak most reagálok, de mivel nagyon sokáig nem írt senki a topikra, az utóbbi időben nem is néztem meg az oldalt.
Én nem vagyok szurdopedagógus, ebből a szempontból laikusnak számítok. Az iskola, ahol tanítok normál iskola és nagyon alacsony a hallás- és látássérült gyermekek száma. Átlagosan 18-20 fős osztályok vannak. A látássérült gyermekeket megfelelő továbbképzést végzett gyógypedagógus segíti illetve nagyítógép, a folyosókon felfestés... Nekem egy hallássérült, hallókészülékkel jól halló tanítványom van. A nagyothalláson kívül más problémája nincs. Most 6. osztályos, jeles tanuló, az osztálytársai el- és befogadták, szeretik.
Jómagam más szemszögből látom talán a dolgot, mint a szurdopedagógusok, mert én is hallássérült vagyok. Úgy gondolom, hogy ha a befogadó iskola elfogadó, a leendő osztlyfőnök empatikus és segítőkész, valamint ha a hallássérült gyermek nem halmozottan sérült és el tudja fogadni saját korlátait, akkor van értelme az integrált oktatásnak.
Gyermeked esetében mit jelent a figyelemzavar? Tudjátok, hogy mi a kiváltó oka (pl. szülés alatti probléma, oxigénhiány, koraszülés, korai fejlődési zavar....)? Ha nem, először ennek kellene megpróbálni megtalálni az okát - ha egyáltalán lehet.
Írtad, hogy gondolkodtál a CT vagy MR vizsgálaton. Gondolod, hogy a figyelemzavar hátterében valami szervi ok lehet?
Bocsánat, hogy ennyire megvárattalak a válaszadással! Én a dél-alföldi régióban dolgozom. Itt még szerencsére nem igazán fordult elő olyan, hogy ne tudtuk volna megadni az integráltan tanuló gyereknek az előírt fejlesztést. Nem véletlenül írtam, hogy szerencse, hiszen ez sajnos, valóban egyre inkább azon múlik, vagyis fenntartó-függő!!! Nagyjából ismerem a debreceni iskola utazótanári szolgálatát és szakmailag jók, de ez sajnos nem szakmai, hanem anyagi kérdés. Viszont ez mitsem változtat azon, hogy ami le van írva (történetesen a heti 4 óra), az nektek igenis jár!!! Én azt szoktam tanácsolni a szülőknek, hogy érdemes meglátogatni a fenntartó önkormányzatot és ott érvényesíteni a jogaikat. Az legelszántabb szülők meg is teszik ezt. A bizottsággal kapcsolatban pedig nekem is vannak tapasztalataim... Az azért mindenképpen megkérdőjelezhető, hogy miért éppen "szakértői" bizottság, ha azt írják, amit a szülő kér, már-már figyelmen kívül hagyva a gyerek érdekeit.
Az iskola teljesen szabályosan van, a szakértői bizottság jelölte ki, enélkül nem is fogadott volna minket az iskola. Igaz mi mondtuk, hogy nem szeretnénk a helyi iskolába vinni a gyereket, inkább ezt próbálnánk meg, ezért jelölték ezt ki. De bármelyik iskolát kértük volna, azt jelölte volna ki a bizottság. A szurdopedagógiai fejlesztés pedig úgy megy ahogy írtam, hetente egyszer visszük a gyereket. Egyszer szeptemberben kijött a szurdopedagógus az iskolánkba, de csak azért hogy megnézze hova jár a gyerek, és ennyi. A heti négy órát pedig nem kapjuk, mert kevés a pedagógus, sok a gyerek. Ennyi fér be egy hétre. Ha végül úgy döntünk, hogy a hallássérültek intézetébe járatjuk szeptembertől, arra is csak rábólint a bizottság, akkor kap napi szinten szurdo fejlesztést a gyerek. Igazából nekünk az égvilágon semmit nem segített még egyszer sem a bizottság, nem is látom semmi értelmét, miért kell oda mennünk. A gyerek hallása nem fog "visszanőni"
Az iskolában egyébként azt mondták, hogy szívesen biztosítanak helyet a szurdo fejlesztésnek, hogy ne a gyereket kelljen hurconi, de nincs pedagógus aki ezt vállalja.
Érdekelne, hogy te hol tanítol, mert mifelénk ez így működik.
Abban az esetben, ha a szakértői bizottság által kijelölt intézménybe jár a gyerek - legyen az óvoda vagy akár iskola - akkor a kijelölt intézménynek biztosítania kell az előírt óraszámot. Mindezt pedig a rehabilitációs órakeretből tudják megoldani, illetve a szurdopedagógust a gyerek után felvett emelt normatívából kell fizetnie. Az intézménynek kell megszerveznie azt is, hogy szakembert szerezzen. Ez általában úgy történik, hogy megkeresik a regionális speciális iskolát és felkérik őket az ellátásra. Egy jó tanács: a fenti indokok miatt CSAK olyan intézménybe érdemes íratni a gyereket, ami kijelölt injtézmény. Lehet, hogy nálatok ez a O. évfolyam nem hivatalos, illetve nincs a gyereknek tanulói jogviszonya?
Most nézem, hogy azt kérdezted, hogy honnan jár ki hozzánk a szurdopedagógus. Hozzánk nem jár ki, mi megyünk mindíg a hallássérültek intézetébe fejlesztésre. Nálatok nem így van?
Hajdú-Bihar megyében élünk, Debrecenbe járunk fejlesztésre. Pesten voltun "szakértői bizottságnál" ahol azt írták le, hogy gyakorlatilag bárhova mehet a gyerek. Akár itt a helyi iskolába is vihettem volna, ha azt nézem mi nekem a legkényelmesebb. Most a szomszéd városba hordom egy gyógypedagógiai iskola beszédfejlesztő osztályába, ahol 8 gyerek jár egy osztályba, és itt most nulladikos. A bizottságnál meg voltak lepődve, hogy miért nem örülök annak, hogy mehet a gyerek a helyi iskolába. Erre csak azt mondtuk, hogy azért mert azt szeretnék, ha a gyerek minél többre vinné. Nem tudom, hogy gondolták, hogy itt egy 30 fős osztályban bármire is jutna a gyerek. Egyébként nekünk heti 4 óra szurdopedagógus fejlesztést írtak elő a bizottságnál, de az intézetben nincs kapacitás (sem idő, sem szakember) a heti kétszeri fejlesztésre, ezért egyszer járunk.
A beszédfejlesztő bizottság elé pedig nem küldenek, mert nem, mert csak, mert hallássérült. Más indokot nem kaptunk.
Szia! Távol álljon tőlem, hogy most ezekből az információkból messzemenő következtetéseket vonjak le, mert nem lehet. Az való igaz, hogyha azt érzed, hogy a gyermeked nem olyan ütemben fejlődik, ahogyan azt a hallása lehetővé tenné, akkor nincs mire várni, minél hamarabb lépni kell! "A tanulás öröm is lehet" című könyv alapján végezhető Delacato-terápia az egyik leghatékonyabb módszer, amit megtehetsz a gyermeked fejlődéséért. Végezzétek kitartóan! Valójában a szurdopedagógusotok feladata lenne az, hogy Neked, mint szülőnek irányt mutasson, kompetensé tegyen a hallássérüléssel kapcsolatos dolgok intézésében. Való igaz, hogy hallássérültként a hallássérült szakértői bizottsághoz tartoztok, így egyszerűbb ott kérni egy beszédfejlődési vizsgálatot. Amivel nem kell feltétlenül egyet érteni..., egy másik szervnél lehet felülvizsgálatot kérni. No, de ne szaladjunk ennyire előre! A bizottság egy javaslatot fog tenni a beiskolázást illetően, amit aztán érdemes a szurdóssal megbeszélni. Ha fenntartásaid vannak az integrációval kapcsolatosan érdemes lehet fontolóra venni egy olyan lehetőséget is, hogy a gyerkőc az alapokat megtanulja a speciális iskolában, és csak azután integráljátok. Melyik megyében éltek? Honnan jár ki a szurdopedagógus?
Szurdopedagógushoz járunk mi is minden héten, de nekünk nagyon összetett a problémánk, nem tartom elégnek ezt a fejlesztést. Nem tudom az ország melyik területén dolgozol, érdekelnének mit tudsz a hallássérülteket oktató intézmények színvonaláról, esetleges egyéb fejlesztési lehetőségekről.
Egy olyan érzésem van, hogy a gyereknek nem a hallása a legnagyobb akadály, hiszen a normál beszédhangot nagyon jól meghallja a készülékkel, - dudolászgatni is szokott, most néhány hete már a s betűt is elég szépen mondja, - hanem ami még jobban nehezíti a beszédfejlődését az a figyelemzavar. A nyáron hordtam terápiás lovaglásra, most egy hete találtam egy úszás oktatót aki elvállalta hogy megtanítja úszni a nyáron. Mindent megpróbálunk, de a beszéde mégsem úgy fejlődik, ahogy az a hallása alapján "elvárható" lenne. ( ezt egyébként a szurdopedagógusunk mondta) Szerettük volna elvinni a beszédfejlősét vizsgáló bizottság elé, de még csak be sem hívott az intézmény amelyiknek joga van a bizottság elé küldeni, mondván, hogy mit akarunk, a gyerek hallássérült ez a bizottság foglalkozik vele.
Most egy CT vagy MR vizsgálaton gondolkozunk, bár nem tudom mit segíthet ennek az eredménye.
Az az igazság, hogy nem érzem azt hogy minden segítséget, információt megkapunk ami a gyerek fejlődését segítheti, mindent mi magunknak kell kideríteni, és sokszor ütközünk beton falakba.
Minden ötlet, lehetőség érdekel ami segíthet.
Három hónappal ezelőtt pédául a "a tanulás öröm is lehet" terápiát kezdtük el, minden nap speciális tornagyakorlatot csinálunk, a feladatok havonta változnak, állítólag ez is segíthet a figyelem zavaron.
Szia Szerzso! Én szurdopedagógusként dolgozom egy speciális iskolában, amelynek keretein belül ellátok integráltan tanuló hallássérült gyermekeket is. Legfontosabb az, hogy akárhogyan döntesz, legyél tisztában az összes lehetőséggel, ami jár nektek. Ebben Kaeszének is nagyon igaza van. Ha integrációban tanul a kislányod, akkor a szakértői bizottság javaslata alapján, hetente szurdopedagógus segítségét vehetitek igénybe, mind ti, mind pedig az iskolában tanító pedagógusok. Ha van konkrét kérdésed, szívesen segítek, ha tudok.
Nekem egy hallássérült kislányom van, igen nagy gondot jelent az iskoláztatása, érdekelne a véleményed komolyabban az integrációról. 2009. szeptemberében kötelezően el kellett kezdenünk az iskolát, a szomszéd városba kell áthordanom minden nap, de ezt meg tudom oldani. Integráltan jár egy beszédfejlesztő osztályba, ahol 8-an vannak, és ő most 0. évfolyamba jár. A héten beszéltünk a tánárnénivel, hogy mit gondolunk mi legyen jövőre, mert ők nem értenek a hallássérültekhez. Az a baj hogy a speciális iskola nagyon messze van, el kellene adni a házunkat a munkánkat otthagyni, és elköltözni. Nem tudom mire döntsek, nem vagyok biztos benne, hogy ott a nagyvárosban az a nagy iskola jobb lenne neki, mint ez a kis családias közösség. Sokat fejlődött a gyerek, szereti az iskolát, de ez egy normál tantervű iskola, amit jövőre (elsőben) már nem tudna követni. Tudom, hogy igy látatlanba nehéz véleményt alkotni, de érdekelne a véleményed mint pedagógus, hogy egy készülékkel jól halló gyereknek van e esélye speciális iskola nélkül. Ami leginkább aggaszt, az a fogalmi gondolkodás fejlődése.
Látom, jó régi az utolsó hozzászólás, de azért írok, hátha reagál rá valaki.
Léteznek hazánkban iskolák, - sőt ennek finanszírozási okokból egyre nagyobb "divatja" van - ahol különböző hátránnyal rendelkező: hiperaktív, dislexiás, disgráfiás, discalculiás, enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékos, mozgássérült, gyengénlátó, hallássérült stb. gyermekeket oktatnak integráltan, egészséges gyermekek között.
Jómagam hallássérült (mindkét fülemen hallókészüléket viselő) pedagógusként tanítok olyan iskolában, ahol gyengénlátó és hallássérült gyermek is van. (Nem jelnyelven tanítok, középiskolás korom óta vagyok hallássérült és mások megítélése szerint szépen beszélek - minden nagyképűségtől mentesen: Kazinczy szépkiejtési versenyt nyertem)
Ahhoz, hogy egy intézmény felvállalhassa az integrált oktatást, különböző feltételeknek kell megfelelnie.
A szülőnek szükséges tisztában kell lennie azzal, hogy az integrált oktatás milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat gyermeke számára és mérlegelnie kell, mi segíti gyermekét jobban a fejlődésben és a beilleszkedésben: a hasonló problémával küzdő gyerekek közötti, de a lakóhelytől sokszor nagyon távoleső speciális iskolában való tanulás, vagy az integrált oktatás egy erre a helyzetre esetleg kevésbé felkészült, de közelebbi intézményben.
Sérült gyermekekkel foglalkozó konduktor ismerősöm nem pártolja az integrált oktatást, szerinte igazán hathatós segítséget és megfelelő fejlesztést csak a speciális intézményekben kaphat a gyermek.
Én úgy látom, hogy ez nagyon gyermekfüggő és számtalan tényező együttesen határozza meg, kinek melyik a jobb megoldás.
Még nagyon sokat kell változzon a világ (és főleg ez az ország), hogy ne jelentsen gondot senkinek se elfogadni, hogy csak ilyen vagy csak olyan ember van.....
Sztem ezen sokat segítene ha lennének olyan óvodák- iskolák akik bevállalják , hogy egy normál osztályba legyen több hallás - látás -mozgás stb sérült gyerek is. Az elfogadtatást kiskorban kell elkezdeni.
Olvasom soraidat! Szép, sőt dicséretre méltó, hogy az ilyen fogyatékosság (pontosítok hallásvesztesség) mellett is helyt tudsz állni a nagy betűs ÉLET-ben!!
Tudniillik: a hallássérülésben szenvedő személyeknek semmi bajuk nincs! Nem értelmi fogyatékosok, nem betegek, tehát ők is ugyanolyan egyenértékű életet tudnak élni mint halló társaik! Sajnos itt Magyarországon a hallássérülteknek kell befogadtatniuk a halló társadalom közé, holott a többségnek kell elfogadniuk és befogadniuk!
Még mindig nincsenek 100%-ig tisztában azzal, hogy a hallássérülésben szenvedő gyermekek, illetve felnöttek - csupán - információhiányban küszködnek!
Nagyon sok olyan siket és nagyothalló személy van (legyen ez gyermek is!), aki bizony értelmesebb a hallóknál!
néderlandisztika-német szakos, egyetemista lány holland nyelvoktatást vállal siketek számára. felsőfokú nyelvvizsgám van és végzem a tanárképes szakot. a jagerzsofi@gmail.com címen lehet érdeklődni. várom a lelkes jelentkezőket! hiszem,h a siketek is megtanulhatnak írni és olvasni idegen nyelveken!
