amber: ne haragudj kérlek, de nem értek egyet a véleményeddel az elveszett jelentéssel kapcsolatban, ezt a filmet én nem tartom egy jó szerelmi történetnek.
slint: valamilyen szinten osztom a véleményedet, de én úgy látom, hogy ez egy elég bizarr szerelmi történet, és nem is hiszem hogy érdemes ebbe a kategóriába vennünk.
amber: nagyon érdekes amit mondasz, látom benne a pozitívumot, de én úgy gondolom, hogy gúnyt űzni egy más kultúrából nem feltátlenül méltányos dolog, bármennyire is mulatságos.
slint: ne haragudj, de ha szabad megjegyeznem, igencsak sarkítasz, de úgy gondolom, hogy nem érdemes ezen tovább filozofálnunk, elfáradt a szám meg az agyam ebben az intellektuális buzulásban, egészségerdre kedves öregem
Amúgy ha neked bejött, úgy legyen - a véleményem tartom, ha kulturáltan meg akarod beszélni a részelteket, eg ysörmellett bármikor. Persze csak ha te fizetsz.
Na kérem, az ilyen filmekért már megérte megszületni, hadd rajongjak, nekem nagyon tetszett, Bill Murray egy isten, a lány is hatalmasat játszott, hagyjátok már ezt a rasszizmuskodást, semmi ilyesmi nem volt benne, csodálatos volt, régen tudtam filmért ennyire lelkesedni
"Elveszett jelentés", úgy ültem be a moziba, hogy ez valami jó kis zsarufilm, egy életvédelmis nyomozó (Bill Murray r.ales.) nyomozati cselekményről készített jelentése eltűnik a rendőrőrsön, és azt kell megkeresni, végül a fiatal vizsgáló lány (Scarlett Jonasson r.zls) megtalálja Japánban. Hahahaha
Amúgy jó kis film ez, bár szerintem a végére kicsit túlzottan lelassul. Látszik, hogy nem esik messze az almafájától (ld még New Yorki Történetek apuval, Martin bácsival, és Woody Allennel).
most láttam a Puskinban, nagyon tetszett. az elején kicsit úgy tűnt hogy arról szól hogy milyen trógerek a japánok, de végülis nem arról szólt...
a csajszi egyszerűen ennivaló, Murray meg elég jaóóféle színész.
furcsán eseménytelen, kedves film. abszurd de a Tavaly MArienbadban jutott az eszembe róla.
a zene is bejött. az egyik darab akusztikus gitár+csikorgó szintivel olyan volt mintha egy igen régi Pink Floyd lett volna.
feldobott ez a film, mondjuk eléggé "down-and-out" voltam előtte, az igaz, onnan könnyű felfele menni:)))
Szerintem meg gáz, túlértékelt amcsi köcsögösködés a japánokkal. Mondjuk a fehér kulturkörről is lehetne lealázó filmet készíteni, biztos halálra röhögnénk magunkat
A végén az a csók meg gyakorlatilag keresztülhúzta az egész addigi sztorit.
volt egy amerikai rapszódia nevű gárdos éva film, sose láttam mondjuk, nastassja kinski volt a főszereplő, asszem 2001-ben, állítólag szörnyű, könnyen meglehet
kb 3 hete láttam a Lost in translationt, de csak most ugrott be, hogy Coen testvérek Az ember aki ott sem voltjábanban ő volt Birdy , a zongorista kislány (kb 15-16 évesen)
egy honapja lattam, baratnomnek nem kulonosebben tetszett, en viszont nagyon elveztem.
semmi nem robbant fel, nem maszkaltak japan metal zenere a falon a foszereplok...
szoval emberkozeli volt. annak ellenre, hogy feleannyi idos vagyok, mint kb billy batyam a filmben, volt mar hasonlo elmenyem. el nem hált romanc kulfoldon de nem honfitarssal.
nekem a sok kedvenc resz kozul legjobban a grimaszolasok tetszettek. finom poenok vegig a filmben es ha nem is egy ... de van atmoszferaja. es ez ritka igy a 00-as evek elejen.
ja. pont tegnap néztem meg. kellemeset csalódtam benne. legalábbis lefoglalt, meg jókat mulattam a poénokon. nem volt ilyen erőltetett trendi majomkodás, mint amire számítottam.
a filmzene meg egyenesen zseniálisan lett összehozva.
