KÉRDÉS:
Ha igaz, amit az Index cikkében olvastunk, hogy a hatályos amerikai jogszabályok kötelezték C.Hestont arra, hogy megtartsa fegyverpárti gyűlését, de azon rendezvények, melyekről szabadon dönthettek elmaradtak, akkor ezt mért nem közölte Moore-ral a vele készített interjú során? Ha ez így lenne, nem is lett volna egyszerűbb válasz, amivel leszerelhette volna Moore-t. Miért hagyta inkább porig alázni magát? Ez eléggé érthetetlen, nem?
ja és mégvalami.
én nem igazán csípem mensont, de amit mondott azzal határtalanul csak egyet tudok érteni.
'féljünk a mozgólépcsőtől és külön óvatossággal közlekedjünk vele'
hát majd még megérjük hogy figyelmeztetnek ne ülj bele meztelenül a fogkefédbe mert a sörtéi felsértik a bőröd és megfertőzöd magad amikor wc-zel.
Látom mindenki beidéz egy cikket és kiáll mellette.
Ám legyen bármily sok átvágás is a filmben, azt hiszem a fő gondolatot csak azért nem ejthetjük, mert hazugságokkal nagyította fel egy probléma képét. Ez persze csúnya, gonosz tett, viszont felteszem vannak helyzetek, amikor torzítani kell, hogy a szemellenzősök is felkapják a fejüket, és elgondolkozzanak. Na persze az ne legyen dokumentumfilm, hanem művészfilm.
Tehát a fő kérdés még mindig az, hogy lehet, hogy amerikában akár a gyilkosságok száma, akár az egy főre jutó gyilkosságok száma 250* akkora mint általában. Hogy lehet, hogy Magyarországon nem megy be egy 6éves gyerek és nem lövi fejbe a másik 6évest. Vagy egyáltalán: miért lövi fejbe egy 6éves gyerek az osztálytársát?
Heston bácsit megvágták? ja akkor már nem is érdekes miért lövöldöztek egy iskolában?
Tényleg, KOMOLYAN mentség egy banknak hogy nem benn a bankban lehet fegyvert kapni, hanem a szomszédos fegyverbolthoz adnak kupont?
Nem a távolság fontos. Tök mindegy lenne hogy a Józsi néni a zöldséges maga ad nekem egy Volvo terepjárót a krumplihoz, vagy el kell battyognom 2számmal arrább.
Az egy dolog, hogy ezután mit gondolunk Mooreról, és más, hogy mit gondolunk Amerikáról.
És arról, hogy "vannak eszelősök"
En mar nagyon vartam, hogy milyen lesz az otthoni fogadtatasa ennek a filmnek, en meg Februarban lattam, es eltekintve Moore meglehetosen kapkodo osszevagasaitol (mit mondjak, ez is csak amerikai film) a film egesze megerdemelte a Nemzetkozi es Oscar dijakat. Ellentmondasos, erre asszem Moore is szamitott, ezert is csinalja a filmjeit, hogy az epp aktualis hatalom ellen mondjon velemenyt. (lasd meg "Roger es en", vagy az itthon is megjelent "Canadian bacon" korabbi filmjeit) Fuggetlenul attol, hogy rengeteg apro hibat talaltak kritikusai a film soran, szinvalto nyakkendok stb. stb.. arrol hajlamosak megfeletkezni, hogy valodi megtortent esemenyeket dolgoz fel! Arrol miert nem beszel senki, hogy a paranoia sulyos esete all fenn az amerikai tarsadalomban? Vagy hogy sehol nem kezelik a fegyvertartast olyan felvallon mint ott. Vasarlas elotti ellenorzes, kiszures? Persze, a pszichopatakat is onnan lehet felismerni, hogy nyalcsorgatva kergetik a legyeket a fejuk felett. Vagy hogy az eszembe sem jutna, hogy egy atlagos magyar iskolaban lofegyver-veszellye szamolni kene es a sajat gyerekem ugy kuldjem el minden reggel, hogy ki tudja melyik kolyok fogja ritualisan kivegezni a menzan. Ertelemszeruen ez a film az amerikai kozonsegnek keszult, ami nem ugyanaz mint otthon, mas normak, mas kovetelmenyek kellenek hogy barki megnezze a mozikban, nem is beszelve a dokumentumfilmek nezettsegi aranyarol. Szoval mindenki lathatja mirol is akar Moore beszelni.
Moore ezt egyszerüen szerintem elszúrta..
Egy tényleg súlyos problémáról akarat egy dokumentumfilmet készíteni, ez még nem rossz ötlet.
De vagy az Oscar sürgette, vagy a divatos Bush utálat?
Mindegy, úgy tűnik kapkodott, és ez készült el.
Ellenzőinek, bírálóinak bőséges anyagot adott a kapkodás.
Az emberek többségében pedig akik még nem látták, csak a híreket hallják a filmről, ezek a hírek maradnak meg. Hogy hamis, meg manipulált meg ilyenek. És ha meg is nézik, most már eleve olyan szemlélettel ülnek le a vászon, elé, mint a hivatásos bakikeresők. Hogy hol is van a csúsztatás?
Ezt szerintem nem menti az sem, hogy így legalább beszélnek a filmről, nagyobb lesz az érdeklődés. Mert ezek alapján bárki manipulálhatna, bármilyen nemesnek mondott indokból, nem?
Ez nem bal vagy jobboldal kérdése, szó sincs erröl.
(Nézd csak meg itt MO-n kik álltak az amerikai béketüntetők, meg kik a konzervatív háborúpártiak, mellé … De ez nem Polfórum, hagyjuk..)
Hanem... senki nem tud olyan gyorsan tönkretenni egy ígéretes eszmét, mint a saját szélsőséges, fanatikusai.
Hazugságoktól hemzseg az Oscar-díjas dokumentumfilm?
sZ
2003. június 27., péntek 15:24
A Kóla, puska sültkrumpli című dokumentumfilm jeleneteit manipulálta az Oscar-díjas rendező. Színváltós nyakkendők, békés kémműholdak és nyugdíjas westernhősök a bizonyítékok közt.
A szabad fegyverviselést hirdető aktivisták, a déli milíciák filmművészet iránt fogékony tagjai, illetve az Országos Lövész Egylet jogászai már a premier utáni hetekben ízekre szedték Michael Moore dokumentumfilmjét, az Oscar-díj után pedig újabb, minden addiginál hevesebb rohamra lendültek: kockáról kockára elemezve próbálták bebizonyítani, hogy a Bowling For Columbine pontatlan, egyoldalú, sőt egyszerűen hazudik. Ebben persze nincs semmi különös, hiszen Moore filmjével éppen a fegyverlobbi ellen veszi fel a harcot, az viszont már meglepő, hogy a félautomata fegyverükkel baráti kapcsolatot ápoló kritikusoknak úgy néz ki, igazuk van.
Moore egyre többször kénytelen magyarázkodni, miközben újabb és újabb dokumentumfilmbe nem igazán illő módszerek nyomait fedezik fel a filmen. Moore könnyedén kezeli az idősíkokat, ide-oda ugrál térben is, csak hogy egy frappáns mondatot összeszerkesszen, és az elméletébe nem illő tényeket hajlamos eltitkolni.
Atombomba a műholdon?
A konzervatívnak egyáltalán nem nevezhető Radar Magazine című életmódmagazin például megemlíti, hogy a film elején látható bankban ugyan tényleg adnak ingyen puskát a folyószámla mellé, de Moore vágási technikájának köszönhetően az már nem derül ki, hogy a kérelmezőt előtte alapos vizsgálatnak vetik alá, adatait ellenőrzik több országos adatbázisban, ráadásul a bank alkalmazottjaitól csak egy kupont kap, amit a szomszédos fegyverboltban válthat lőfegyverre. Azonban a filmben a vágó munkásságának köszönhetően úgy tűnik, mintha egy banki alkalmazott adná a pénzintézet fiókjában Moore kezébe a töltött fegyvert.
Véres dollárok
A Bowling For Columbine, ami a reklámköltségeket is figyelembe véve 2 millió dollárba került, az első héten mindössze 210 ezer dollár bevételt hozott, később azonban rákaptak az amerikaiak és májusra a film összbevételek már meghaladták a 21 millió dollárt is, azaz az amerikai középiskolai mészárlásokról készült doksi egyben jó befektetésnek is bizonyult.
Moore a film egy jelenetében párhuzamot von az iskolai mészárlás és a szülők foglalkozása közt, mondván a legtöbb gyermek apja a Lockheed-Martin üzemében nukleáris töltetek összeszerelésével keresi meg a betevőt. Az elmélet már itt sántít, hiszen kevesebb békésebb foglalatosság létezik az interkontinentális rakéták összecsavarozgatásánál, de a tézis pofára is esett, amikor a Lockheed-Martin bejelentette, hogy a kérdéses üzemben műholdak fellövésére használt, nem katonai célú hordozórakétákat gyártanak. Moore saját weboldalán minderre csak annyit válaszolt, hogy szerinte nukleáris töltetek célzását segítő kémműholdakat is fellőhetnek a rakétákkal, így neki márpedig azért is igaza van.
Heston esete a színváltós nyakkendővel
Moore több helyen manipulálta a Charlton Hestonról készült felvételeket is. A Columbine-i incidens utáni részben felzúdulhatunk azon, hogy a Lövész Egylet az incidens színhelyétől nem messze tartja éves közgyűlését. A valóságban ugyan tényleg a kisvárosban tartotta a rendezvényt az Országos Lövész Egylet, de a rgyűlés helyszínéül szolgáló konferenciatermet már hónapokkal a lövöldözés előtt kibérelte a szövetség, ráadásul a közgyűlést a hatályos amerikai gazdasági jogi szabályozás értelmében nem is halaszthatták el. A fegyvervásárt és az egyéb társrendezvényeket viszont az egylet az eseményekre tekintettel nem tartotta meg, ezt azonban Moore elfelejtette filmjében megemlíteni.
Színváltós nyakkendő vagy gyors átöltözés?
Heston agresszív beszéde, amit az egylet önkívületben ordítozó tagjai előtt mond el, ráadásul soha nem hangzott el abban a formába, ahogy Moore bemutatta, a rendező ugyanis a nyugdíjas westernhős több felszólalásából vágta össze a végleges jelenetet. Minderre megdönthetetlen bizonyítékul szolgál, hogy a képek tanulsága szerint Heston mondat közben nyakkendőt vált, sőt úgy tűnik, a hátteret is átfesti valaki. A film zárójelenete, ahol azon háborodhatunk fel, hogy Heston érzéketlen disznóként elrohan, amikor Moore egy halott gyerek fényképét mutatja neki, az elemzők szerint szintén hamisítvány. A könnyes jelentre ugyanis mindössze két magyarázat létezik: az egy kamerával készített interjú adott pontján hirtelen térugrást hajt végre az operatőr, és Moore háta mögül szemvillanás alatt a rendező elé kerül, vagy a stáb megvárta míg az idős Heston becsoszog a villába és a kertben felvették Moore szívfacsaró magánszámát.
A számok hazudnak
A filmben szereplő tények sem állták ki az elfogult, de annál alaposabb kritikusok vizsgálatát. Moore például a hat éves osztálytársát meggyilkoló kisiskolás esetében elfelejtette megemlíteni, hogy a fiú gyakran verekedett, ráadásul majdnem kizárták az iskolából, mert egy tollat vágott az egyik barátja combjába. A fiú szerencsétlen sorsú nagybátyjáról szóló információk közül pedig kimaradt, hogy a férfi a környék egyik ismert drogdílere volt.
Az ilyen hibák, és csúsztatások mellett már tulajdonképpen eltörpül, hogy a filmben szereplő statisztikai adatok pontatlanok, és Moore elfelejt súlyozni, azaz nem említi meg, hogy nem a gyilkosságok, hanem az egy főre jutó emberölések száma a mérvadó az amerikai és az európai adatok összehasonlításakor.
Az elemzéseket olvasva úgy tűnik, a Bowling For Columbine, ami egyébként a Kóla, puska, sültkrumpli címet viseli a magyar keresztségben, nem csupán egy szubjektív dokumentumfilm, hanem egy fikciós mű, amit akár Kevin Costner és Sandra Bullock főszereplésével is leforgathattak volna. Az Index Adatellenőrző és Objektivitási Alosztálya mindent megtett, hogy cáfolja a fegyver és robbanószer gyűjtők érveit, de a kritikákban megjelent adatok és számok tényleg pontosak, megbízható kormányzati forrásokból származnak.
"Kommentár nélkül közli: a columbine-i tragédia épp aznap történt, amikor az USA a legnagyobb méretű bombázást mérte Kosovóra, amivel azt sugallja: van összefüggés a két tény között." - ez a legnagyobb baromság az egész cikkben.
"Noha igyekszik pártatlannak beállítani magát, ez nem mindig sikerül" - nem igyekszik. egyáltalán nem pártatlan. lásd a magyar.film.hu-s írást.
"Azt állítja, a rémdráma oka, hogy a nagykapitalisták távoli vidékre kényszerítik dolgozni a szülőket, akiknek felügyelet nélkül maradt gyermekei aztán persze lőnek, ahol érik." - nem állítja. pláne nem igy ebben a mondatban.
Erőszak Amerikában
Vita Michael Moore filmje ürügyén az Uránia moziban
NSZ • 2003. június 26. • Szerző: Varsányi Gyula
Columbine a neve annak az amerikai középiskolának, ahol tizenkét diák és egy tanár esett áldozatául egy mészárlásnak – elrettentve nemcsak Amerikát, de a világot is. Felfegyverkezett diákok voltak az elkövetők. Az erőteljes kritikai szemlélettel dolgozó, baloldali világnézetű Moore az esetet – hasonló történésekkel együtt – összekapcsolja az amerikai katonai szerepvállalással, a föllelhető militarista szemlélettel, az amerikai állampolgárok alkotmányban rögzített fegyvertartási jogával és gyakorlatával, de leginkább azzal a félelemmel, amely – Moore álláspontja szerint – rabul ejti az egész amerikai társadalmat. A hazájában fenegyerekként számon tartott rendező igen hatásosan, több szempontból közelíti meg a témát, olykor meghökkentő önkénnyel kapcsol öszsze tényeket.
A film éppen vitathatósága miatt vált kiváló médiummá a fesztivál csúcspontját jelentő kedd esti eszmecseréhez, amelyre szinte megtelt az Uránia nagyterme. A részt vevő Amerika-szakértő újságírók: Seres László, Vágvölgyi B. András, Avar János, Bolgár György, Bombera Kriszta, továbbá a pszichiáter Veér András éles vitába keveredtek egymással. Seres ugyanis mindjárt az elején „robbantott”, botrányosnak nevezve nemcsak a filmet, hanem magát a fesztivált is. Michael Moore-t végső soron a kommunista demagógokkal, a holokauszttagadókkal állította egy sorba, illetve azokkal, akik a 2001. szeptember 11-i terrortámadásért Amerikát teszik felelőssé. Seres újságcikkek tömegére hivatkozott, amelyekben Moore-t tényhamisításokkal, erős torzítással vádolják.
A jelenlévők nem vitatták, hogy a rendező meglehetősen szubjektíven kezeli a tényeket. Bolgár György például felhívta a figyelmet a film egy fontos epizódjára, amikor minden ténybeli összefüggés nélkül kapcsolja öszsze Koszovó (voltaképpen a muzulmán albán lakosság érdekében történő) amerikai bombázását az ugyanaznapi Columbine-vérengzéssel. Avar János ugyancsak vitatta, hogy az amerikai hadiiparnak ily módon köze lenne az Amerikában fegyverrel elkövetett gyilkosságokhoz. Vágvölgyi B. András viszont azt a filmes módszert kritizálta, hogy a rendező túlságosan előtérbe tolja magát. Ő emiatt nem is tekinti Moore filmjét igazi dokumentumfilmnek. Bombera Kriszta viszont éppenséggel szubjektivitása, szókimondása miatt látja a szólásszabadság jellemző termékének, amely gondolkodásra késztet.
A kritikai megjegyzések ellenére Seresen kívül mindenki erényeket is fölsorakoztatott. Vágvölgyi korábbi amerikai élményeire is támaszkodva említette a csődbe jutott nagyipari központ, Detroit helyzetét, ahol nagyon súlyos etnikai-szociális problémák merülnek fel, és ezeket az egyébként igen gazdag és jól szervezett amerikai társadalom sem tudja kezelni. Az ilyen problémák nyilvánvalóan az agreszszió okai között szerepelnek. Az amerikai lőfegyverkultusz filmbeli bemutatásáról elismerően szólt Veér András. A kultúrák különbözősége kapcsán említette, hogy Magyarországon régen kést rántottak elő a csizmaszárból egy-egy súlyos konfliktusnál. A késsel történő gyilkosság a pszichiáter szerint abban különbözik a lőfegyverrel elkövetettől, hogy annál meg is kell érinteni az áldozatot. Sokkal személytelenebb viszont, ha valakit puskával, pisztollyal lőnek le. Szóba került az agresszióra kihegyezett amerikai tömegkultúra, az USA katonai szerepvállalásának szükséges és túlzott mértéke, Szaddám megbuktatásának értelme és értelmetlensége is.
Végül Vágvölgyi a téma kapcsán elmesélte, egyszer meghívta valaki budapesti otthonába, ahol büszkén mutogatta kézilőfegyver-arzenálját.
Az illetőt Fenyő Jánosnak hívták.
n Kóla, puska, sültkrumpli 1999 áprilisában a coloradói Columbine-ban két kamaszkorú diák vérfürdőt rendezett az iskolában. Ez adta Michael Moore kezébe a kamerát, hogy válaszoljon a kérdésre: miért oly erőszakosak az amerikaiak. Filmje olykor szatirikus (lásd a film elején a bankot, mely hiteléhez példátlanul kedvező fegyvervásárlási lehetőséget is kínál), olykor rémisztő, például amikor bemutat egy eszelős férfit, aki egy Magnum 44-est tart párnája alatt, olykor mértéktartó (lásd a Marilyn Mansonnal készített interjút).
Moore azonban olykor kissé demagóg nagy pacifista hevületében. Kommentár nélkül közli: a columbine-i tragédia épp aznap történt, amikor az USA a legnagyobb méretű bombázást mérte Kosovóra, amivel azt sugallja: van összefüggés a két tény között. Máskor statisztikákat idéz, de ő maga tudja a legjobban, mily egyszerű rodolfóskodni a számokkal. Noha igyekszik pártatlannak beállítani magát, ez nem mindig sikerül. Oknyomozza a Buell városkában történt esetet is, melyben egy hatéves kisfiú lelőtte egyik osztálytársnőjét. Azt állítja, a rémdráma oka, hogy a nagykapitalisták távoli vidékre kényszerítik dolgozni a szülőket, akiknek felügyelet nélkül maradt gyermekei aztán persze lőnek, ahol érik. Interjút készít Charles Hestonnal, a Lőfegyver Szövetség elnökével, és végül otthagyja a kertjében a megölt kislány fényképét. Ez öv alatti húzás, mert Heston persze idióta, de semmiképp sem gyilkos. Moore, ez az egyébként rokonszenves mackó, folyamatos morális zsarolást követ el a nézők ellen, és filmje egyébként is menthetetlenül hosszú.
- baz -
Forgalmazza az SPI International
Pont ezért kételkedem, mert akinek a nevére adok, az nem volt elájulva a látottaktól. Ahol viszont a filmmüvészet- vagy az Amerika ismeret hadilábon áll, ott viszont nagyon ..
Szóval ezért.
Kiváncsi lettem volna ki mit mond a meghívottak közül, de csak egy rövid ismertetőt olvastam a Népszabadságban.
Én még régebben láttam a filmet, netről leszedett mpg-ben, szerintem roppant sekélyes és felszínes, tele van kétséges utalásokkal, erőltetett párhuzamokkal, hatásvadász interjúkkal és "szívbemarkoló" beszámolókkal. Pont olyan, mint Bombera Krisztina riportjai, aki azt hiszi, hogy a jó újságíró (uramatyám riporter) az, aki a helyszínről igyekszik realista beszámolót közreadni, csak épp a lényeg felett siklik át.
Szinte látom is lelki szemüvegemen át, hogyan tudósított volna Bombera K. a Columbine High School lövöldözésről:
(Háttérben játszótér, az égbolt borult, sejtelmes csend) "Mögöttem üresek a hinták. Pár napja még boldogan lengett rajta a hatéves kis Josh, aki egy hete ünnepelte születésnapját. Április 26-án, miután megreggelizett (corn flakes, narancslé, egy kis mogyoróvajas pirítós) apukája vitte kocsival az iskola kapujáig, mert lekéste a megszokott sárga iskolabuszt, amely minden reggel vidáman tülkölve várta őt a kertkapunál. Az apuka nem is sejtette, hogy utoljára letta életben gyermekét, aki boldogan szaladt be az iskola kapuján..."
Mindenesetre egyszer érdemes megnézni a filmet, csak ne adtak volna ilyen hülye magyar címet neki. :{
Miért nem tartod Bomberát illetékesnek, Amerika témában?
Úgy tudom azért élt ott egy kicsit, és újságíróként a hírekben is járatos.
Leírhatnád azt is milyen illúzióval lettél szegényebb. És kivel kapcsolatban.
Én még nem láttam a filmet, csak két három kritikát olvastam róla, és bizonytalan vagyok hogy érdemes e megnéznem.
Tegnap volt az Uránia moziban, a film kapcsán egy kerekasztal beszélgetés vagy vita "Amerika és az erőszak" tematikában. A résztvevők Seres László, Vágvölgyi B. András, Bolgár György, Veér András, Avar János, Bombera Krisztina, Dési János. Én ott voltam e "vitán", miután előzőleg megnéztem a filmet is. Másfél órát bírtam, majd azután több illúzióval is szegényebben távoztam azon a ponton amikor BomberaK harmadszor érezte magát illetékesnek a témában.
Te láttad a filmet,
Michael Moore Kóla, puska, sültkrumpli című egész estés dokumentumfilmjében az amerikai társadalom mélyinterjúján keresztül mutatja be, hogy a félelem és az erőszak mennyire beépült az Egyesült Államok polgárainak mindennapjaiba.
Interjúalanyai között szerepel a mai Egyesült Államok egyik legellentmondásosabb alakja, a rockzenész Marilyn Manson. Az önmagát Antikrisztus Szupersztárnak is nevező művészt illetően meglehetősen polarizáltak a vélemények. Hívei feltétel nélkül imádják, s a szólásszabadság élharcosát, valamint a fogyasztói társadalom első számú ellenzőjét látják benne. Kritikusai támadják drogokkal és sátánizmussal való kapcsolata miatt, azonban ennek ellenére népszerűsége a mai napig töretlen, különösen az amerikai fiatalok körében, azon belül is elsősorban a kertvárosokban élő fehér fiatalok között. Manson filmbeli szereplésének szomorú apropóját is az adja, hogy a Columbine iskolában a társaikra fegyvert emelő fiúk is ebből a rétegből kerültek ki. Sok ezer hozzájuk hasonló, elbizonytalanodott, gátlásos, komplexusokkal küzdő társuk is Manson zenéjében találja meg a kiutat. Sajnos ők ketten ennél agresszívabb megoldást találtak maguknak.
Mansont főleg a konzervatív, keresztény jobboldal támadta, ő azonban Moore filmjében elmondta, ő csupán azt testesíti meg, az ellen emeli fel a szavát, amit az amerikai társadalom kitermel magából. Manson konkrétan meg is fogalmazta, szerinte mi az, ami az Egyesült Államok népét belülről bomlasztja. A Columbine iskolában történt mészárlás napján például az USA légierejének gépei minden addiginál hevesebb támadást mértek Koszovóra. Ezt Manson ironikusnak nevezte, hozzátéve, hogy a polgárokat két dologra kondicionálják, ez pedig a félelem és a fogyasztás. A rockzenész ez ellen tiltakozik, s véleménye szerint a kisvárosi gimnázium tragdéiája azért történhetett meg, mert nem volt senki, aki a fiúkat - akik tanácstalanul álltak az élet rájuk nehezedő nyomásával szemben - meghallgatta volna.
Moore filmjében megjelenik Matt Stone, aki barátjával, Trey Parkerrel együtt az egyik legfelkavaróbb sorozatot, a South Park-ot készíti. A kíméletlen cinizmussal és csípős vitriollal átitatott sorozat könyörtelenül lecsap az amerikai - és általában az emberi - lét összes visszásságára, képmutatására, s teszi mindezt egy fantasztikusan ötletes animációs stílus keretében.
Stone személyes élményekkel rendelkezik a Columbine iskoláról, ugyanis ő maga is ott töltötte diákévet. Elmondása szerint a legfélelmetesebb, hogy a gimnázium fájdalmasan átlagosnak nevezhető, ez pedig azt jelenti, hogy ezer és ezer hasonló kis "kohó" üzemel az Egyesült Államokban, amelyben a harag, a félelem és a gyűlölet elegye forr, s csak idő kérdése, hogy a nyomás mikor repeszti szét a kohók falait. Stone szerint a 13-14 éves gyerekekbe belesulykolják, hogy "ha most vesztes vagy, vesztes maradsz mindörökké". Ez a felfogás pedig különösképpen azokat a fiatalokat kezdi ki, akik gimnáziumi tanulmányaik befejezésével belecsöppennek a nagybetűs életbe, ahol az előbb említett kondicionálás miatt áthidalhatatlan akadályokkal lesznek kénytelenek szembenézni, ennél a pontnál pedig sok ember idegrendszere felmondhatja a szolgálatot. A Columbine iskolában a mészárlást elkövető fiatalokat is csupán néhány hét választotta el az érettségi vizsgától.
Ellenpólusként Moore a legendás színészt, Charlton Hestont mutatja be, aki akkor még az amerikai fegyverszövetség, az NRA elnöke volt. A rendező kíméletlenül felelősségre vonja Hestont, mivel az idős művész nem sokkal a Columbine gimnáziumban történt szomorú események után szólalt fel egy - az igen befolyásos NRA által szervezett - konferencián, ahol a szabad fegyverviselésért kampányolt. Heston egy évvel később, "kiváló" időérzékről téve tanúbizonyságot, egy NRA-rendezvényen ismét felemelte a szavát. Az eseményt azonban egy hasonlóan tragikus eset előzte meg, amikor egy 6 éves kislány vesztette életét, akit vele egykorú osztálytársa lőtt fejbe. Moore a Kóla, puska, sültkrumpli forgatásakor teljesen váratlanul jelent meg Heston házánál, s szegezte neki a provokatív kérdéseket, így a színésznek ideje sem volt a felkészülésre, s így a nézők megdöbbentően hiteles képet kapnak gondolkodásáról s a fegyverkezéssel kapcsolatos indíttatásairól.
