Ma van a kisfiam születésnapja.......húsvét hétfőn láttam utoljára......akkor is csak azért jött hogy elmondja már nem szeret és addig is csak azért szeretett mert mindent megadtam neki.........9-évig szeretett azután meg nem ........ez a foto tavaly készült ezt a számitógépet kapta tölem tele a kedvenc játékaival.........minden hétvégén együtt voltunk .........pénteken már az utcán várt a böröndjén üldögélve.....és alig vártuk hogy lássuk egymást........és ez elmult..........akkor és azota is nem múlik el perc hogy ne gondoljak rá...........megirtam a Tanárnénijének is .......segitsen mert nagyon szeretem és hogy élhet egy APA a fia nélkül??????a válasza az volt hogy törölt az iwiwröl..........ma van az ÉDESANYÁNAK is a szülinapja....a sors ha van ismételte önmagát ugyanis az ő szülei is elválltak és ő sem látogatta az ÉDESAPJÁT........én szeretem a fiamat de semmit nem tehetek.......erövel nem hozhatom ,probálkoztam gyámhatósággal ,de akkor ÖT hurcolnák meg a feleségem szerint.........viszakoztam......igéretet kaptam rá ha látni akar szolnak nekem.......azután a sok feltétel majd ekkor meg akkor.......az ismeröseim azt mondják ha megnől ujra eljön.........de az még nagyon messze van és ÉN .mindenap ugy kelek hogy az a bizonyos csomo az jelen van és fáj minden nap amit nélkűle kell eltöltenem ............Szeretlek kisfiam .és remélem egyszer minden más lessz..........és ujra eljössz hozzám..........és nem kell nélküled élnem ...........BOLDOG .SZÜLINAPOT
Nem akarlak elkeseríteni, de ez alapján nehezen fog Rád ismerni. Közösségi oldalakon kellene szerintem elsőként próbálkozni, majd a nyilvántartásokban. Sok sikert
Tudom hogy kissé nem tartozik ide a dolog,de már mindent megpróbáltam,és nem adom fel. Én egy 18 éves lány vagyok,93 ban születtem. Sopronban születtem,bár a szüleim elvileg nem ottaniak. Intézetbe kerültem,onnan nevelőszülókhöz. Keresem az édesapámat,aki mindennél jobban hiányzik. Aki ugy érzi vagy tudja hogy az,kérem irjon a nellie76@citromail.hu-ra vagy hívjon a 06304260413-on lécci. A mostani nevem Anna
Biztosan mindenki ezt mondaná, de nem gondolom, hogy az én hozzállásommal volna baj. Van már olyan beteg helyzet ami csak az idő múlásával oldódhat kissé. Én annyit tudok hozzátenni, hogy normálisan intelligensen fordulok minden helyzethez, mert a gyerekek lelki fejlődése szerintem ezt kívánná. Egyetlen dolgot szeretnék csak. Nyugalmat.
Mellékesen ha jól értem, még el sem helyezték a gyerekeket, akkor miért lennél megfosztva tőlük? Egy családterápia abban is segíthet, hogy meg tudjatok egyezni közös felügyeletben és valami gyerek- és különélő szülő-barát (nem kétheti) kapcsolattartásban.
Ha van rá mód, menjetek el még most családterápiára. Nem feltétlenül a házasság megmentése miatt, hanem hogy meg tudjátok beszélni a jövőt és tudjatok a gyerekek érdekében jól kommunikálni egymással.
Úgy áll a helyzet, hogy én is belépek a gyereküktől megfosztott apák táborába. Most válunk 20 év után, pontosabban most kezdődik, mert már csak bántani tudjuk egymást. Gondoltam, hogy itt hasonló helyzetben levőkkel tudom kitárgyalni a gondjaimat, ezért regeltem. Lesz bajom sok, mert a nejem igencsak nehéz eset. A 2 gyerekek ( 13, 8) erősen ellenem és a családom ellen neveli főként ezért vagyok itt.
Én még küzdök azért, hogy ne tudjanak megfosztani a gyerekeimtől, de egyre nehezebben bírom. Ha van esetleg olyan édesapa, aki szívesen megosztaná velem a hasonló történetét, vagy bármiben tudna segíteni, kérem, hogy írjon egy emailt!
Kedves Pocka, még ha igazad is van, vigyázz jobban, hogy a csalódottság ne düh és gyűlölet formájában csapódjon le, mert az nagyon ártalmas a gyereknek. Akármennyire is nehéz, ezt el kell fogadni, hogy a gyereknek az anyja az anyja, és az ellene irányuló agresszió a gyereket negatívan érinti.
A páromnak van gyermeke az előző házasságából. A 'ribanc' mindent megtesz, hogy ne láthassuk a gyereket. Milliókat vett fel a párom bankszámlájáról és feljelentette, hogy nem fizet gyerektartást a férjem. Hiába tudtuk, hogy hazudik és minden bizonylat, pénzfelvétel a kezünkben van, mégis majd' 2 éven át tartó ügy lett a feljelentésből. Az ügyészség úgy akarta lezárni az ügyet, hogy pártfogóhoz kell járnia a páromnak az elkövetkező 2 évben. Azt hittem, felrobbanok. Az én fejemben pártfogót annak jelölnek ki, aki börtönben ült és vissza kell vezetni az életbe. Természetesen ebbe nem mentünk bele, irány a bíróság! Az ügyészség nem merte bíróságra vinni az ügyet, lezárták. Úgy, hogy semmi sem történt.
Külföldön kezdtünk új életet, természetesen nem tudtunk menni a gyerekhez 2hetente. Sajnos. A párom így is majd ' belehal, hogy kb. 2 éve nem láthatja a fiát. Mit csinált a ribanc? Elment a gyámhivatalba és kérte, tiltsák el a páromat a fiától, mert káros a gyerekre nézve, hogy nem látogatja az apja 2 hetente. És mit tett a gyámhivatal? Eltiltotta az apukát a fiától egy évre. Hiszen ez a dolguk...
Sajnos folytathatnám a sort, mi mindent tett a ribanc, hogy minket bosszantson. Képtelen felfogni a drogos, alkoholista, hogy ezzel elsősorban a gyerekének árt. De hogyan is lehetne megmagyarázni egy ilyen mértékben sérült nőnemű lénynek, hogy a gyermeke érdekeit a saját bosszúja elé kellene helyeznie... sehogy... És milyen bosszú? Ő csalta meg a párom a házasságuk alatt.
Szóval... nehéz nem rosszat kívánni neki. Nekem nem is megy.
Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Én csak azt akartam mondani, hogy több nő van, aki önállóan el tud látni gyerekeket.
Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy mindkét (ti. anyai/apai) szerepet látnia kell a gyereknek, illetve hogy egy jó családban nem is baj, ha akár egyik szülő sem képes önállóan gondoskodni a gyerekekről, ha együtt jól csinálják.
Sajnos a feleségemnek elment a józan esze, ő nem mond semmit, amit neki mondanak, azt nem érti.
Mint kiderült soraimból elváltunk mi is a két fiú meg nálam. Bár nálunk az a helyzet, hogy apu leszarja őket magyarán. És nem vagyok benne biztos, hogy nem ez lett volna, ha együtt maradunk is, csk akkor itthon szarja le és teszi tönkre az életünket - így talán nem rombol akkorát.
"hogy általában az anyukák alkalmasabbak arra, hogy megadják azt az odafigyelést, amire a gyerekeknek szüksége van, ezért több olyan apa van, aki önállóan nem tudná ellátni a gyerekét, mint anya."
Ezzel nem értek egyet. Szüksége van az anyára, de nem csak az anya adhatja meg azt, amire szüksége van. Sőt! Ha egy apa/férfi akarja minden további nélkül meg tud tenni minden olyat, mint az anya. Szerintem. Én legalábbis azt látom, hogy helyt tudnak állni. Bár az optimális tényleg az, ha van apa és anya. Mióta van új kapcsolatom és jól működik a gyerekek terén is azóta tudom ezt, hogy hogyan is zajlik a gyermeknevelés, hogyan is vannak elosztva az úgymond feladatok - hogyan is néz ki egy család. Na mindegy, ez az én lelki málhám.
Szóval szerintem sztereotípia az is, hogy az anya "jobban" tudja ezt. Ha objektíven nézzük igazából 9 hónapos előnyben van, amit ha nagyon akarunk gyorsan behozhatunk (mármint férfiként/apaként).
Indulatosan írtam az előző kommentem, mert haragszok az exre, hogy tényleg leszarja őket és kifelé mást mutat és ettől kész vagyok. DE úgy gondolom, hogy vannak olyan nők, akik igenis rosszat tesznek, rossz döntést hoznak, csúnyán elbánnak azzal, aki nem érdemli meg. ÉS igen, itt jön a szokásjog, amivel jogilag sajnos nem nagyon lehet mit kezdeni.
A volt feleséged nem kommunikatív a témával kapcsoaltban? Nagyon makacs/buta?
Igazából Terika, az a baj, hogy nem apák meg anyák vannak. Hanem jó szülők meg rossz szülők. És persze csúnya előítéletek, mert apaként is jól tudom, hogy általában az anyukák alkalmasabbak arra, hogy megadják azt az odafigyelést, amire a gyerekeknek szüksége van, ezért több olyan apa van, aki önállóan nem tudná ellátni a gyerekét, mint anya.
De az előítéletekkel pont ez a baj. Hogy többször igazak, mint amikor nem, de amikor nem, akkor hatalmas bajt okoznak.
És a magyarországi szokásjog, hogy a válás után tipikusan az apukáknak csak gyerektartás fizetési joguk van, de minden más gyerekkel kapcsolatos joguktól megfosztják őket, a kétheti láthatás meg egy gyerekimádó apukának szinte egyenlő a halálra ítéléssel.
Én minden nap órákat töltöttem a gyerekeimmel, _mindenben_ elláttam őket, mikor velük voltam (igen, a pelenkázástól az orvoshoz hordáson át az esti meséig) addig, míg a feleségem nem gondolt egyet - egy ügyvéd által feltüzelve, aki azt mondta, hogy "úgyis maga nyeri a pert, az apa nem tehet semmit" -, el nem vitte őket, míg dolgoztam. És ezt a magyar jog hagyja.
Ha Tőled vitte volna el a gyerekeidet az exed és Te láthatnád őket kéthetente, megértenéd a keserűségem.
Olvasgattam ezt a topicot. Igen megoszt engem ez a téma, mivel én is bíróságra vittem anno a gyermekfelügyelet jogát (mint anya ugye). Megvan a jogi forma a gyerekeket olletően.
Nagyon sajnáltam az exemet, de annyira megbízhatatlannak tartottam, hogy úgy gondoltam muszáj ezt a lépést megtennem, mert mindig csak hitegetett, de sosem tartotta be az ígéreteit. A gyerekekkel is így volt. Mindig nagyokat mondott, főleg mások előtt hangoztatta azt, hogy ő hogy imádja őket meg így meg úgy meg amúgy. És közben meg már akkor sem foglalkozott velük, amikor még együtt voltunk. Mert ő fáradt volt, mert ő így, mert ő úgy. Aztán megvolt a gyámügyi tárgyalás stb. Aztán kaptam is a fejemre tőle, utolsó mocsok stb. Meg is ígérte, hogy majd ő megmutatja, meg majd elmondja hogyan is volt meg minden. 4 éve vagyunk külön. Mostanra már eljutottun odáig, hogy félévente egyszer hívja fel őket és talán évente egyszer meg is látogatja a két kisfiát. Pedig ő imádja őket... És végős soron azért írtam ide most, mert annyira tudom, hogy veri, verte a nyálát, pont így mint a topic címe, hogy micsoda alattomos dög vagyok és elvettem őket tőle. Nem vettem el, sőt még csak nem is tiltom, sőt szinte könyörögni szoktam neki, hogy legalább beszéljen velük... megérdemelte.
Azonban úgy gondolom, hogy nőből is van elég gátlástalan mocsok - magamat mondjuk pont nem tartom annak, akik megkeserítik a rendes apák életét az ilyen genyó húzásokkal, mint a gyámügyi tárgyalás, láthatás stb. Az ilyen apukáknak üzenném, hogy kitartás! a gyereke értékelni fogja a küzdelmeit még ha anyuka kézzel-lábbal is hadakozik ellene. Egyszer fel fog nőni az a gyerek és ha megtezs minden tőle telhetőt az a szülő akkor nincs mitől félnie.
Javaslom, hogy sürgősen keressétek fel az illetékes gyámhatóságot és
vetessétek jegyzőkönyvbe azokat amit leírtál és tanusítani tudjátok.
Kérjétek a gyermekek "védelembe vételét", ami egyfajta gyámhatósági ellenőrzést jelent.
És kérjétek a kapcsolattartás biztosítását a gyámhatóságtól.
Ha a gyámhatóság nem biztosítaná akkor a jogerős bírósági végzéssel
a kezetekben menjetek be a bíróságra, és kérjetek bírósági végrehajtás foganatosítását, bírósági végrehajtó által.
Ez esetben a bíróság végrehajtási lapot állít ki és ezzel a bírósági végrehajtó
karhatalmi segítséget is igénybevehet (rendőri segítséget) a kapcsolattartás biztosítása érdekében.
Tudom ilyesztő, és azt hihetjük, hogy a gyermekek ettől jobban megijednek.
Nos, nem így van. Mert az esetek 99%-ában elegendő az anyával közölni
a végrehajtatás lehetőségét, és az anya a rendőrségi erő megjelenésétől tartva
morogva bár, de biztosítja a kapcsolattartást.
Így a tényleges erő alkalmazására nem is lesz szükség.
A szülő elleni nevelésről azt kell tudni, hogy a gyermek szemében mindkét szülő
ugyanabban a státuszban szerepel.
Így ha bármelyik szülő a másik szülő ellen uszít, akkor ezzel, még ha nincs is tisztában vele, akkor is egyszerre mindkét szülő ellen, azaz a szülői státusz ellen,
és ezzel önmaga ellen uszít.
Ez Nem az én véleményem, hanem pszichológiai tény.
Kapcsolattartásként kell keresgélni a neten. A leírtak alapján a volt feleség magatartása nemcsak erkölcstelen, de jogellenes is. A Gyámhivatalhoz kell fordulni asszem ezügyben.
Pénteken mentem a gyerekért, aki az anyuka nevén neveztette magát.Felhívtam az exet, hogy akkor miként szólítsam a lányomat, mert nem akarom félrevezetni.
A válasz:Csak nem gondolod, hogy én mondtam neki????Én nem gondoltam semmit....Valami elkezdődött?Én nem akarom folytatni.
Sajnos ez eléggé jellemző jelenség. Exnej a gyerekeket az apjuk ellen uszítja, ami nagyon primitív dolognak tartom. Még az sem jut eszükbe, hogy ez egyáltalán nem szolgálja a gyerekek érdekét és egyszer majd felnőnek a gyerekek, felnőtt fejjel fogják átértékelni a dolgokat és nem hiszem, hogy megköszönik majd az anyjuk effajta törekvését.
Sziasztok! A párom és a magam nevében írok!Mit tegyünk hogy tudhassuk ,hogy mi van a párom gyerekeivel?A páromék néhány éve elválltak .A volt asszony megígérte neki hogy tönkreteszi.A közös vagyonból nem adott semmit csak az adósságot.De nem ez számít van két lányuk.Az elején,a vállás után mindíg ment értük a párom ,elhozta hozzánk őket jól érezték magukat ettek, játszottunk, ajándékot vettem nekik minden alkalommal és az anyjuk kb:15 percenként felhívta a nagyobbikat hogy most éppen mit csinálunk.Amikor el akartunk menni sétállni azt mondta a telefonba,hogy velem nem mehetnek ki az utcára.Mindenbe belekötött amit tettünk vagy mondtunk.A lányoknak elkezdte mondani,hogy az apjuk alkoholista,stb...Pedg nem is iszik!Az ajándékot már nem merték elfogadni,mert az "anya veszekedni fog"Papírt iratott velük,hogy nem akarnak láthatásra menni.Ha nem tudtak elég gyerektartást levonni a páromtól a lányoknak azt mondta ,hogy a szemét apátok nem akar fizetni!Pedig erről szó sem volt Bement az iskolába és szólt hogy a gyerekek apjának,vagyis a páromnak semmi infot ne adjanak a lányokról.A lányok egy idő után elkezdtek beszólogatni az apjuknak mert az anyjuk megdicsérte őket érte.Most ott tartunk,hogy,megszakadt a kapcsolat a lányok és a párom közt mert már nem bírtuk idegekkel.viszont mi azért tudni szeretnénk hogy hogy vannak,hogy tanulnak mi van velük.Nemrégen elköltöztek.A párom tudni szerette volna,hogy hova,de az volt a válasz,hogy semmi közöd hozzá!Már belefáradtunk az egészbe.A két lány is elhisz minden rosszat amit az anyjuk mond nekik,pedig azelőtt a párom foglalkozott velük ő tanult ,sétált jelmezt készített stb...Most meg mintha nem is lenne az apjuk , úgy viselkednek Tavaj született egy közös kisbabánk a párommal,azt is megtagadják.Pedig csak egy baba.Messziről mindíg néznek,Az anyjuk sokszor eljön a a házunk előtt és a lányoknak elkezdi ,hogy milyen hülye az apjuk mert a saját kertünkbe nem úgy ástunk le valamit ahogy az neki tettszene.mintha köze lenne hozzá!Nekünk csak tényleg ahoz van jogunk,hogy fizessük a gyerektartást?!Ahoz nincs,hoy tudjuk ,hol laknak a lányok hogy tanúlnak stb..?A folytonos bántás miatt már mi sem akarjuk ,hogy jöjjenek a lányok de azért jó lenne tudni hogy vannak.Szerintetek lessz ez másképp is?Valaki adna tanácsot?Köszi!
Ahogy Anna Karenina leírta. Annyit még hozzátennék, hogy szvsz nemhogy nem feladata, de igazából nem is szólhat. Tudod, nem elég függetlennek lenni, annak is kell látszani....
