Valamelyik vármentő napon több százan keresték fel Szádvárt, mármint turisták. Van tehát érdeklődés, ami annak is köszönhető, hogy bekerült a köztudatba. Persze nyilvánvaló, hogy a lakott hely közepén található, jól(rosszul) kiépített várakat keresik fel inkább, mint az ilyen, ma sem egyszerűen megközelíthető romot. Az ember alapvetően lusta, ezzel egyetértek, hiszen magam is az vagyok. Épp ezért nem mentek az emberek a határsávba. Azért sztem volt még pár váras kiadvány
A véleményem szerint, a köznép ma sem töri magát a várakért, s ehhez nem sok köze van a határhoz, inkább a lustasághoz.
A nagyobb baj azonban inkább az volt, hogy Gerő 3 kötetén, valamint a Vártúrák kalauza 2 kötetén kívül, a köznép nem is szerezhetett infókat a várakról!
Ebből a Gerő könyvei is neccesek, mivel meglehetősen kis példányszámban jelentek meg, s inkább szakmainak tekinthetők! Ugyan ez mondható el a Művéd, váras anyagairól is!
Azt hiszem, a valóság az volt, hogy a köznép nem nagyon törte össze magát, hogy a határ közelében bóklásszon. Függetlenül attól, hogy éppen milyen lábbal kelt a határőrség és cseszegette-e az arra járót vagy nem. Vagyis Szádvár szinte teljesen ismeretlen maradt, aminek - szerintem - mindenképpen volt köze a határhoz közeli fekvésének.
Pár mozgatható panoráma kép várakról, 5 éve csináltam Erdélyben. Quicktime kell a megnézéshez, a képen az egérgomb lenyomva tartásával jobbra-balra vinni az egeret és beindul.
Ez volt a hivatalos verzió! Így lett volna szabályos, de mivel északfelől az akkori szervek nem igen számoltak diverziós, vagy fellazító politikára, így az őrizet gyakorlatilag jelképesnek mondható volt!
Ismétlem! Somoskőbe és a bazaltömléshez családostul úgy mentem át, s bóklásztam vagy 2 órán keresztül, hogy senki meg sem szólított! Az akkoriban készült fényképek a Civertán archívumában találhatók! :-)
Próbáltam! S mindig sikerült annélkül, hogy zaklattak volna! Tényleges határsáv egyedül a nyugati határ mentén húzódott, az összes többi oldalon, majd a nyomsávig lehetett menni!
Amúgy, volt némi közöm a MNK, majd a MK. határőrizetéhez!
Most, hogy az Unión belül ott mész át ahol akarsz, a trianoni határ csak a fejekben létezik! Az biztos, hogy azt nehezebb lebontani, mint a valóságosakat! :-(
Azt hiszem most mellélőttél kicsit, határőrizeti ügyekben sJz barátomat tartom mérvadónak! :-) Mellékesen a saját tapasztalataim is egyeznek az övéivel. :-)
------------
Még mindig jó az a kis étterem a pörkölttel, szombaton jártam arra!
A farkas a békés topicokba csak akkor jön, ha a nevét kiáltod, vagyis inkább hívod.
Én tökéletesen el tudtam olvasni mindent a topicban, ha szabályosak a betűk, tiszta a szemüvegem, akkor semmi gondom az olvasásssal már első óta.
Azonkívül van az egeremen középen egy görgő, ha valamit nem akarok elolvasni, át tudok görgetni rajta, az újságban át lehet lapozni, a tévét el lehet kapcsolni. Valakit ez érdekel, mást meg amaz. Minek a másik örömén mérgelődni, ha minket nem érdekel. Nem róla tudomást venni, át kell rajta lépni, és kész.
Amellett, ha más nem ír, de ő akar, legyen meg az öröme, ez ingyen van, senkinek nem származik belőle kára.
A somoskői vár esete tényleg érdekes. Minden Magyarországon kiadott könyvben {pl. a Gerő-féle könyvekben} részletesen szerepelt. Ebben az 1974-ben kiadottban is, ahol a kedves várlátogatók számára hasznos tanácsot adtak a baráti szocialista Csehszlovákia területén emelkedő történelmi emlékhely felkereséséhez.
Nem akarok erről vitát nyitni, de mivel velem történt, hát leírom. Ha jól emlékszem, már anno a Topikban egyszer megemlítettem.
Sok évvel ezelőtt leszálltam a somoskőújfalusi vasútállomáson, majd gyalog ballagtam az út mellett. Kisvártatva lefékezett mellettem egy UAZ, amiből a kiugró határőr faggatni kezdett:
-- Aztán hová a menet?
-- Csak ide a somoskői várhoz.
-- Minek?
-- Hát bejárni, mert nagyon szeretem a várakat!
-- Azt nem lehet, az határsértés lenne!
-- Jól van, akkor csak lefényképezem a kerítés mellől.
Nem tudom felfogni, hogy egy tartalmilag korrekt kultúrális, turisztikai cikkbe miért kell beletenni egy kis "Trianonozást", meg "határsávozást".
Az állítással szemben, a vár megközelítése sohasem jelentett akadályt, ugyan is a magyar-szlovák határ őrzése olyannyira "szigorú" volt, hogy simán átbóklászhattam pld. Somoskőbe egészen a bazaltömlésig (1980. és 1988.), anélkül, hogy egy igazolás erejéig megállítottak volna!
Az igaz, hogy a szádvári vár alatt volt egy sorompó, meg egy örsépület, de kérdésre, hogy föl lehet e menni, azt mondta a posztos, hogy miért ne!
Akkor miért is volt a megközelítése körülményes? :(
Kösz szépen a cikket, egészen jó! Azt írja benne a szerző, hogy Szádvár "mennyire nincs benne a köztudatban". Hát, ez ellen teszünk már évek óta nagy szorgalommal.
Ha jól tudom, akkor júniusban a Szép Magyarország lapban is szerepelni fog Szádvár, a Felső-magyarországi várakkal karöltve. Mert a várakra {várromokra} nagyon ráfér a reklám + vármentő kezek sokasága.
Ne légy kishitű! A nappal elvesztett energiát majd pótoljuk esténként. Aki pedig elhullik a vármentésben, azt befalazzuk. Állítólag a kínaiak is így tettek a Nagy Falnál :-)))
