''A növény neve egy Kisázsiában található helységnévből, a Kolkhiszból származik. A monda szerint Medea kolkhiszi királylány, a legendás hírű boszorkány kikericset használt varázsszereinek előállításához. A család 65 faja nagyrészt a kelet-mediterrániumi régióban található meg: Európától, Iránig és Türkesztánig bezárólag. Európában 23, míg hazánkban három faja fordul elő, mint a még sok helyen megtalálható rózsaszín őszi kikerics (Colchicum autumnale), a hozzá nagyon hasonlító homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a kora tavasszal virágzó, fehér színű magyar kikerics (Colchicum hungaricum), amelyek azonban szigorúan védett ritka fajok. A 1944-ben hivatalosan is védetté nyilvánított magyar kikericset Janka Viktor botanikus fedezte fel a Szársomlyó-hegy déli lejtőin 1867-ben. A nemzetség legtöbb tagja a leveleit tavasszal, míg virágját ősszel hozza, újabb színfoltot hozva létre ezzel a téli álmot aludni induló természet palettáján. A növény hagymagumója télálló, meglehetősen nagy méretű és akár 6-8 termetes virágot is hoz. A kikericsek virágjai rózsaszín, lila vagy fehér színűek. A tavasszal virágzóknak kisebbek a virágjai, ilyenek pl. az egyetlen sárga színű virágot hozó faj, a sárga kikerics (Colchicum luteum) és a csíkos kikerics (Cholchicum kesselringi).
A magok kora nyáron érnek be, amiket a hangyák terjesztenek nagy távolságokba, mivel a magokat borító kéreg magas keményítő tartalma miatt eleségül szolgál azoknak. Kertészkedők gyakran összetévesztik a krókuszt és a kikericset, de míg a krókusznak három porzószála van, úgy a kikericsnek hat. A hagyma és a növény részeit régebben az orvostudomány használta fel, mert egy igen mérgező anyagot, colchicint tartalmaz, amely légzés-és szívbénulást okozhat, de egyben sikeres ellenszer a daganatos sejtek osztódásának megállítására.. Ezt az anyagot ma is használják, más növényfajok keresztezésénél azért, hogy a növekedést és a kromoszóma képleteket megváltoztassák és ezzel robusztus poliploid fajtákat állítsanak elő. Fiókhagymákkal kiválóan szaporítható.''
A növény érett magja adja a drogot. A drog (colchici semen) kolhicin alkaloidot és sok zsírosolajat tartalmaz. Veszedelmessége miatt ma már gyógyászati jelentősége csökkent, de heveny köszvényes rohamban ma is használják. A drogból előállított kolhicint a növénynemesítéshez és a növekedés serkentésére, valamint változatok előállítására használják. Újabban kísérletek folynak a kolhicinnel, mint a rosszindulatú daganatok növekedését késleltető, vagy teljesen meg is szüntető hírében álló szerrel. Népi gyógyászati célú alkalmazása nem javasolt.
Egyéb nevei Őszi kikerics a Kőszegi-hegységben Őszi kikerics a Kőszegi-hegységben
* őszike * krokusz * csicsiskoma
Arany János valószínűleg erről a növényről nevezte el híres öregkori versciklusát, az Őszikéket.
Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig legelget a tehén s lassan megmérgeződik kikericsek virítnak kékek és lilák álmos szemed olyan mint itt ez a virág mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt s szemedtől életem lassan megmérgeződik
Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal letépik a virágot mely anya s leány is és színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve e halnikészülő nagy rétet mindörökre
(Ford. : Radnóti Miklós)
Apollinaire, Guillaume
Le pré est vénéneux mais joli en automne Les vaches y paissant Lentement s’empoisonnent Le colchique couleur de cerne et de lilas Y fleurit tes yeux sont comme cette fleur-là Violâtres comme leur cerne et comme cet automne Et ma vie pour tes yeux lentement s’empoisonne
Les enfants de l’école viennent avec fracas Vêtus de hoquetons et jouant de l’harmonica Ils cueillent les colchiques qui sont comme des mères Filles de leurs filles et sont couleur de tes paupières
Qui battent comme les fleurs battent au vent dément
Le gardien du troupeau chante tout doucement Tandis que lentes et meuglant les vaches abandonnent Pour toujours ce grand pré mal fleuri par l’automne
júdásfa, közönséges júdásfa (lat. Cercis siliquastrum): a lepényfafélék (Cesalpiniaceae) családjába tartozó, mediterrán vidékeken őshonos, de hazai parkokban is gyakori, rózsaszín virágú, kerek levelű díszfa. - A néphagyomány szerint Júdás ilyen fára akasztotta fel magát. A ~ név vsz. a 19. sz. elején keletkezett; változatai: júdástövis, lencsefa, tányérlevelűfa, tokosfa. Rendszertani szempontból közeli rokona a →krisztustövis és a mediterrán vidékek fontos élelmiszernövénye, a szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) is. S.J.
"...már 1890 körül foglalkozott az öngyilkosság lehetőségével, de mint Grünwald Bélával Széchenyiről folytatott vitája (1870) tanúsítja, keményen küzdött a gondolat ellen. Az évtized végén még egyszer elszánta magát, hogy e hangulaton s az egyre szélesebben előretörő szubjektivista, irracionalista irányzatokon a maga klasszikus eszményei értelmében vett munkával, alkotással s a maga objektív, racionalista szemléletével erőt vegyen, úrrá legyen, s megírta görögtanulmányait (1897-99; bár a külső ok megbízatás volt most is: Heinrich Gusztáv kérte föl megírásukra). Közülük az elsőnek éppoly offenzív, eruptív jellege van, min regényíró-esszéinek, s mint azokban, ebben is rég fölhalmozott s visszanyomott indulat hajt és feszít.
Ez a szatíráig hevülő indulatosság, ez a türelmetlenség, ez a dac a többiben azonban már nincs meg. S ez rendkívül fontos mozzanat. E támadó vonások éle mindig ugyanegy pontra irányul: arra a magatartásra, amelyet Nietzsche neve jelképezett már ez időben. De többi tanulmányában nem folytatta polémiáját. A már általunk ismert késő "hegelianus" vagy "pre"-szellemtörténeti felfogása alapján dolgozta fel a tragikusokat, Arisztophanészt és a többi műfaj képviselőit. Filológiai forrásait német, francia és angol szerzők szolgáltatták, főképp a kitűnő Willamowitz-Moellendorf, – de maga a szemlélet teljesen az övé.
A görög, az athéni szellem egy-egy történeti, fejlődési fázisa megnyilvánulásaként fogta fel és tárgyalta az egyes műfajokat, és az egyes nagy szerzők által képviselt irányokat. Gazdag társadalmi, politikai, sőt gazdasági hátteret rajzolt, s bőven fejtegette e viszonyok s a szellemi fejlődés kölcsönhatásait. A görög szellemnek a mítosztól elinduló, az eposzon, a drámán átvezető s a filozófiához, a hellenista tudományossághoz meg regényességhez jutó útját vázolta.
Kitűnő tanulmány valamennyi: különösen a drámaírókról szólók, meg a néhány esztendővel előbb, szövegkiadvány bevezetőjéül készített Platón-tanulmányok (1893), melyekben, mai filozófiatörténetünkhöz hasonlóan, elsősorban a fogalmi, az elvont gondolkodás úttörőjét ünnepli Platónban, s a művészt, akit "a fogalom mámora" hallhatatlan költőiségű művek alkotására ösztönzött. Az egyes dolgozatokban az említett történeti fejlődésvonal vázolását, remek műelemzésekben valósította meg. Mestersége titkainak ismeretében most már valóban játszian otthonos. Csak két vonását említsük: előadásának zökkenőtlen könnyedségét és arányosságát, meg portrérajzoló művészetét. Az emberi személyiségre s annak dialektikájára figyelő szemléletet reprezentál most is valamennyi kisebb és nagyobb portréja s valamennyi tanulmánya.
A görög irodalomról kitűnő tanulmányokat nyújtott át az olvasónak, de a maga erőpróbáját elvesztette. Mert e tanulmányokban a korábbiakhoz képest nincs új, az Aiszkhülosz-tanulmányt leszámítva. De az új abban sem több, mint indulatos kitételek gyűjteménye egy cáfolni kívánt magatartás ellenében. Nem tudta megújítani, valóban modernizálni szemléletét. Azt a szemléle-{979.}tet viszont, amelyet valóban szembeállíthatott volna ezzel az eláradó szubjektivizmusai és individualizmussal, – azt a szemléletet, mely a filozófiában is járatos radikalizálódók és forradalmasodók világnézeti alapját adta: elzárta tőle liberális polgári neveltsége, a politikai, a társadalmi élet élő s újuló áramaitól való elszigeteltsége. Pedig ez a szemléleti alap s a feltörő politikai, társadalmi áramlatoktól való átjártság tette lehetővé, hogy a következő nemzedék jelentős képviselői ebből a szubjektivista-individualista, illetőleg szimbolisztikus szellemi-irodalmi "forradalomból", átértékelő tevékenységéből is kiemelhessék azokat az elemeket, amelyek segítették őket a realizmus egy már avult fogalmának, eszményének, bilincsének széttörésében, s egy valóban új, egy mélyebb, tágabb értelmű realizmus és világszemlélet kialakításában.
Péterfy nem volt megelégedve görög tanulmányaival. Hiába dicsérték barátai: éppen úgy nem tudták visszaadni életkedvét, önbizalmát, egyensúlyát, mint az a tény sem, hogy az Eötvös-kollegium tanára lett, ahol végre rátalálhatott arra a befogadó szellemi közösségre, amelynek hiánya és keresése annyiszor megalázta a középiskolában. Lehangolt, ideges, zavart volt állandóan. S közben, barátai tanúsága szerint, egyre jobban rettegett, hogy apjának akaratgyengesége lesz rajta úrrá. Úgy látszik, a kor lelketlen biológiai determinizmusával szemben, amelynek sohasem tett engedményt műveiben, a maga életében végül mégis alulmaradt.
1899 november elején szabadságot kért, hogy pár napra Olaszországba mehessen. Nehezen halt meg. Midőn ismerős útitársai elváltak tőle a tengerparton, még fölszállt a fiume-pesti gyorsra, hazafelé. Károlyvárosnál azonban – a vergődő életösztön egy pillanati elbágyadása lehetett – hirtelen szája elé emelte a pisztolyt ... 1899. november 5-én."
A növény érett magja adja a drogot. A drog (colchici semen) kolhicin alkaloidot és sok zsírosolajat tartalmaz. Veszedelmessége miatt ma már gyógyászati jelentősége csökkent, de heveny köszvényes rohamban ma is használják. A drogból előállított kolhicint a növénynemesítéshez és a növekedés serkentésére, valamint változatok előállítására használják. Újabban kísérletek folynak a kolhicinnel, mint a rosszindulatú daganatok növekedését késleltető, vagy teljesen meg is szüntető hírében álló szerrel. Népi gyógyászati célú alkalmazása nem javasolt.
kikerics
judaspenz
lila akakia
A júdásfa virága és gyümölcse. M.M. rajza.
