:) Nem panaszkodtam, csak elmeséltem egy történetet, ami nemrég megtörtént velem. Egyáltalán nem érdekel, hogy és nem is fontos, hogy ott legyek (még ha kissé fájt is az elején), hiszen nagyon ügyesen megoldják a dolgot nélkülem is.
"Véleményem szerint a Selmeci Diákéletet nem lehet reformerként megélni, hiszen a hagyományőrzés az alapvetően konzervatív dolog."
Ez az amivel sohasem fogok és nem is tudok egyetérteni. És ez az álításod, amire mindent alapozva felépítesz egy légvárat HAMIS. Ezt szeretném megmutatni neked már évek óta, csak soha sem veszed észre. Ha ez a mondat igaz volna, akkor ma németül énekelnénk, német nótákat, német diákszokásokat majmolnánk. És Deutsche Gesellschaft im Schemnitz-nek (Oedenburg-nak) hívnák, vagy akárminek ami előtte volt, a komplett diáktársaságot. Valamint szerdán és szombaton kötelezően sört vedelnénk. Nem volnának erdészek, kohászok, faiparosok, és a többi... Szerény véleményem szerint. Hol van már Péch Antal, Splény Béla, Dávid Béla, Zivuska Jenő, Vörös Ferenc, Tassonyi Ernő, Szitnyai Zoltán, Ruzsinszky László, ... ? (Hogy csak a legismertebbeket említsem) Mind mertek mást akarni, másnak lenni. Reformerek voltak, ma a diákhagyomány és a szakma amit szerettek, dicsfénnyel övezi fel fejüket. A reformerekét. És ki tudja ma, ki volt Herchenröther Albert??? Nagyjából senki. Pedig konzervatív volt, ragaszkodott az elveihez, a hagyományaihoz. Ennyit a konzervativizmusról. (a kérdés komoly, hogy egy kicsit tanuljunk is, ki volt Herchenröther Albert?)
Ne legyünk ennyire sarkosak! Próbáljuk meg azt mondani, hogy szeretjük a diákhagyományokat és teszünk is érte, de ne akarjuk már kisajátítani azokat.
Szacsa: nincs azzal baj hogy csinálni akarják, csinálják is! Építenek... Csak a 400 soros komented vicces ismét... más ezt leírja kb fél mondatban. Mindegy, neked van energiád a szónokláshoz.
Más: Visszaolvastam belelapozgatós szinten egy kicsit a fórumot. Jó kis nosztalgia, hogy milyen vidámság és hangulat volt itt ebben a mini társadalomban régen. Szerintem érdemes. Vajon miért tűntek el a régi "arcok" innen?
Szacsa, azt az egyet azért ne felejtsd el, hogy akik az SDN-en részt vettek nem a többség! Akik ott voltak az egy nagy "klikk" a diákok társadalmában és nem feltétlenül az ő álláspontjuk képviseli a többséget!Sőt......
üdv egy Firma aki nem vett részt az SDN-en és másképp vélekedik
Zeller: ha jelentkezik a balek, felvesszük veled a kapcsolatot.
Antenna! A közös munka, gondolkodás igényének megfogalmazása szerintem pozitív. Bizalmat, jövőképet, közösségvállalást mutat. Meg lehet magyarázni ennek az ellenkezőjét is, ahogy Karrier barátod felvetetésére meg is tetted.
Különösebben nem zavar, amit mondasz. Nem zavar, mert a hétvégén megbizonyosodtam arról, hogy a selmeci hagyományokat komolyan gondoló diákok nem veletek értenek egyet. Láttam egy olyan kedvező összképet, amely azt mutatja, hogy igény van a tenni tudó és akaró idősebbek véleményére és kezdeményezésére.
A '88-'94 közötti időszakból van néhány (tucatnyi) korsóm, köztük szép számmal szalag- és kupaavató szakestre készült példányok is, úgyhogy ha valaki tudja, hozzám is nyugodtan irányíthatja a leendő kollégát. Nyomdai árak megkérdezése, illetve a kalkuláció elolvasása előtt persze célszerű lesz leülni, az egyszer biztos...
Karrier: Ezek szerint a balekok megoldották nélküled is... ergo életképesek... ergo jó nevelést kaptak. Ha meg annyira menni akartál volna úgyis megtudtad volna hogy van tanszék.
Szacsa: úgy hiányzott már ez a pozitív hozzáállás. Nem is tudtam miért nem tudok kezdeni magammal semmit a múlt héten.
Látod Karrier, ha nagyobb részt vállalnál a diákéletből még így filiszterként is, akkor szólnának. Úgy tűnik, hogy nem érdekel a kérdés, csak mint utólagos panasz.
SDN-en kiderült számomra, hogy a diákság értelmes része igenis igényli, hogy mi idősebbek valós közösséget vállaljunk velük, akár kezdeményezőként is. Van köztük olyan, aki az első néhány mondatot elutasítással fogadja, de kellő kitartással megértethettetjük és elfogadhattatjuk vele a Selmeci Diákélet azon alapértékeit, alapgondolatait, amelyekhez minden körülmények között ragaszkodni kell. Persze csak akkor, ha mi magunk is konzervatívan állunk a Selmeci Diákélethez. Véleményem szerint a Selmeci Diákéletet nem lehet reformerként megélni, hiszen a hagyományőrzés az alapvetően konzervatív dolog.
Felmerült egy két érdekes kérdés, például az egyik miskolci gépész balek (most már Valétabizotsági tag) a fejébe vette, hogy az 1988. utáni szalagavatós kupákról készült fényképeket összegyűjtené és egy könyv formájában kiadná. Esettanulmány lehet az ügyből az alábbiak szerint:
- Az ötlet maga jó, de arra a kérdésemre, hogy miből kívánja az előfinanszírozást megoldani, és körülbelül mekkora összegről beszélhetünk, csak csodálkozó tekintetet kaptam válaszul. Úgy gondolom, hogy a balek nevelést akkor hajtjuk végre teljes mértékben, ha megtanítjuk a balekoknak azt, hogy csak akkor szabad igazán fontos dolgokban nyílvánosság előtt nyilatkozni, ha minden részletet átgondoltunk, kidolgoztunk. Legalább egy kezdeti vitaanyag szintjére. Mivel a diákság nagy része (nincs a homlokára írva, hogy melyik tudja és melyik nem) nem így gondolkodik, nekünk tapasztaltabbaknak kéretlenül kell erről beszélni. Amelyik diák az ilyesfajta közeledést elutasítja, más módon kell közelítenünk, hiszen, ha már "kerítésen belül" került, próbálják meg úgy itt tartani, hogy nem csak úgy van a világban, hanem az idejét értelmesen tölti el. Ezeket a gondolatokat, igaz más szavakkal, Dr. Jakab Endre gépész dékánhelyettes és Dr. Patkó Gyula ME Rektor is megfogalmazta. Az ő szavaik szerint alkotni és dolgozni kell. Az alkotás nem feltétlenül valamilyen kézzel fogható tárgy elkészítését jelenti, lehet az egyéb szellemi érték is. Abban azt hiszem egyet kell értenünk, hogy valós értéket alkotni csak jól átgondolt módon lehet. Kár lenne a jó ötleteket veszni hagyni azzal, hogy a kitaláló, nem ismervén a helyes módot, kedvét veszti. Meggyőződésem, hogy ha a fent említett balek nem hozza szóba a könyv gondolatát és nem térünk ki a szükséges feltételekre, akkor rendkívül sok munkát beleölt volna, és nem lett volna semmi az ügyből, hiszen az esetlegesen elkészült "nyomdai alapanyag" kiadásának költségeire nem futotta volna a "tehetségből".
A múlt héten pénteken megkaptam, hogy lám nem voltam Alap klubbokon az előző félévben! Aztán megkérdeztem, finoman, hogy és vajon a kisujjamból kellet volna kiszopnom, hogy mikor voltak a tanszékek? Legalább egy smst küldtek volna, hogy lesz. Ja! Tényleg. - volt a válasz.
Lenne egy kérdésem, ami nem tisztázódott bennem, ez pedig a filiszterré válás kérdésköre. Ugye, ha valaki elvalétál, elhagyja az egyetemet, akkor az filiszterré válik, de az egyben Firma is, vagy amint búcsút int az iskolának úgy elveszti csodálatos jelzőit is?
Ej kicsilány... azzal bezzeg nem dicsekszel mennyire jó a szemed. Vártunk egy 3. emberkét hogy elindulhassunk végre Újvárosba. Várakoztunk a kocsiban, várakoztunk a friss levegőn, várakoztunk benn a váróban... Bianka kissé már idegesen: - Mennyi az idő? Elnézek a válla mellett kicsit fel a falra arra a kb 20 méter átmérőjű órára, majd szólásra nyitottam volna a szám, de ő persze megelőzött. Hetykén, lekezelően és teljesen magabiztosan: - Nyugi.... (hatás szünet hogy még hülyébbnek nézhessen) már néztem... ott nincs óra. Majd kicsit még le is hunyta a szemét hogy nyomatékosítson, majd kiélvezve a pillanatot várta a válaszom. Mikor én vissza néztem az órára akkor elbizonytalanodott. Vigyor. -Ja, az az előbb még nem volt ott... tényleg megnéztem.
Egyébként Biankán a gruben kb olyan mint egy űrhajóson a szkafander... :)
Hja... én tegnap előtt a rendszámomat hagytam el a kocsimosóban... hülyének is néztek és harsányan kinevettek mikor kijöttem a kútról.
Nedves est. Kenu túrán egy homok padon tartottunk nedves estet... annyira belemélyedtünk hogy elfelejtette a szakács hogy a bográcsban fő a bab... majd sül... majd már mindegy. Bár a bab nagyon sikeres lett, mondjuk szerintem ennek nagyon nagy oka volt az elfogyasztott alkohol mennyiség. :)
Tegnap ünnepeltük meg egy kedves bursch cimboránkat szülinapja alkalmából. Az ünneplés olyan jól sikerült, hogy elhagytam kedves daloskönyvemet. Az Avasi Borházból lemásztunk a Szinva-teraszra, ahol elhatároztuk tartunk hárman:D egy nedvesestet, ami sajnos meglehetősen rövidre sikerült, mivel a megválasztott elnök nem volt hajlandó felemelni a fejét a szabadtéri padról. Valószínűleg, hogy jelen leszek még pár nedvesesten, de bátran ki merem jelenteni, hogy ez volt, illetve lesz a legrövidebb.
Talán még visszakapom a könyvemet, mert sok ismerős volt a Borházban és a tulaj is nagyon rendes fickó. Remélem...
Ha már egyenruha, vasút, szakestről hazafelé sztori:
Egy szép napon elmentem Dunaújvárosba szakestezni (fórumos barátság következménye Antenna meghívott). Hazafelé a keleti pályaudvaron a vonatom mellett álltunk és beszélgettünk (én grubenben) amikor 2 srác lélekszakadva rohan oda hozzánk és közlik: "ne haragudjak már a zavarásért, de meg tudnám mondani hogy ez a kocsi is végig megy Miskolcig?Nem csatolják le?"- mondtuk nem nyugodtan szálljanak fel. A vonat elindult jött a kalauz. általában nem kérik a diákom, mert kb 50 kg vagyok és az arcom nem árulja el a korom, néha 18 nak se néznek. Most odaért a kalauz rámnéz végigmér: rajtam egyenruha, álmos arc előttem sör cigi. Komoran rámnéz a diákját is ....
Hehehe. Amúgy szerintem azért dicsérte meg, mert a ugye a kalauzok életéhez is hozzátartozik az egyenruha, a mostani nekem nem tetszik igazán, de a régi díszes egyenruháik nagyon jól néztek ki.
Hétvégén sörözés közben felemlegettünk néhány sztorit. A sok közül ezt osztanám meg veletek:
Történt hogy egy Kisújszálláson tartott szakestélyről tartottak haza Firmámék vonaton. Mindenki álmosan, hulla fáradtan és persze még aznaposan ült, vagy éppen lefolyt a székről mikor kinyílt a fülke ajtaja és megjelent a kalauz. Hangosan és vidáman beköszönt: - Jó reggelt! Fasza az egyenruhátok!!!
A válasz egy álmos: - Apád fasza!
A kalauz azzal a lendülettel ki is ment, és még a jegyekre se volt kíváncsi. Azóta a csapat bármilyen fasza jelzőre apád faszával és vidám emlék felidézéssel reagál. :)
A köszönésről csak annyit, hogy mi annak idején azt tanultuk és azt is tanítottuk, hogy az Egyetem területén MINDENKINEK ELŐRE köszönj. Ha nem tudod, hogy mit, mert nem ismered, akkor "Jó Szerencsét!"-tel. És függetlenül attól, hogy waldenban, aufban, rövid gatyában vagy strandpapucsban van az illető. A városban pedig "csak" annak KELL ELŐRE köszönni, akit ismersz.
Szerintem nem túl bonyolult megjegyezni.
Egyébként pedig vannak ellentétes tapasztalataim. Tavaly feleségemmel sétáltunk sötétedéskor a botankertben és több egyenruhás is ránk köszönt. Úgyhogy vannak kivételek. Hál' Istennek.
Nem kell :) Ez a topic, ha alaposan végignézed, néha felfut, és akkor van benne élet, néha meg alszik. Most, pláne, hogy húsvét van/jön, tippelem, hogy átmegy alvósba :-)
