Szinte kétségtelennek tekinthető, hogy Baján népe 558/559-ben már a Kaukázus mellékén tanyázott. Ebben a tekintetben nincs különösebb vita a történészek között. Nem értem ezek után, hogy miért kéred rajtam számon a Zemarkhosz-féle követségre tett utalásomat, mely szerint a Kuma folyónál állítólag lesben álló perzsák soraiban lehettek hun-avar segédcsapatok. Zemarkhosz 567/568-ban, tehát alig egy évtizeddel később járt a Kófén (valószínűleg a Kuma) folyónál, ahol a hun-avarság a nyugat felé előretörő türköket a jelek szerint megállásra késztette. A gnosszeológiai értelemben vett abszolút igazságot persze soha nem fogod megkapni, de ez valamennyi történeti eseményre áll... Amire viszont köznapi megközelítésben szinte mérget lehet venni, hogy az általad kifogásolt időpontnál tíz évvel korábban Bajánék már ott voltak a Kaukázus előterében.
Ha közreműködtél a + 100 éves indoeurópai löket felszámolásában, majd segítesz a soknevűneki újat gyártani, ami nekünk is jó, előre leveszem a kalapomat.
Majd akkor megemlékezek rólad is társszerzőként.
De most még csak soknevűt igyekszem rávenni arra, hogy talán van lehetőség a sejtetésnél többre is. Remélem mindketten valami jó nagy könyvtárban ültök, ahol eszméletlen mennyiségű a forrás, és jól tudtok együtt dolgozni.
Külön hálás leszek besenyő őseimnek a kérdéses időben való tartózkodási helyeire vonatkozóan. Tudom persze, a pasiani, asi, pasi stb és sok más ehhez hasonló szállongó adat ma is a levegőben van, de talán róluk is többet tudhatnánk, hisz most már ők is az elődeink lettek a hun(gár)-magyar-besenyő szentháromságban kelta ősalapokra telepedvén.
Nekem nem az a bajom, hogy Koszró Anusirvánt sakkban tartják - addig ameddig - , hanem ez a szép mondat:
"Nem lehetetlen, hogy ezeknek a perzsáknak a kötelékeiben már Baján katonái is ott voltak."
A közelmúltban is eleresztettél egy ehhez hasonlót más témában. " nem zárható ki, stb" És csak néztem mint a moziban, hát tényleg nem zárható ki. De bizonyítéknak meg sovány. Azt gondoltam ehhez hasonlókat lehetne tonnaszámra gyártani, és akkor beindíthatjuk a nagy sejtetésipart. Egy ehhez hasonlót már láttam jó 100 éve, ezért lenne kár egy annál jobbat megint sejtésekre alapozni.
Képzeld csak el: "Nem zárhatjuk ki, hogy etruszk elemek Konstantin után beépültek a pápaság intézményébe Szent Péter követőiként..." Tényleg nem, hisz mint tudjuk Róma kifosztásakor a madárjósaik életben vannak és a germánok ellen harcolnának valahogy.
Az sem jó hír, hogy a sakkbantartás eredménye a kikopás lett Perzsiából, illetve az otthagyott néprészek beolvadása. A lényeg az, hogy a sakkbantartók nem Iránban dolgoztak, hanem attól északra a sztyeppén, ekképpen megőrizvén az önazonosságukat. Aki beköltözött a birodalomba, az előbb-utóbb perzsa lett, mégha párthusként is indult. A vezető réteg görög és perzsa szokásokat vett fel, gyorsan elfelejtették, honnan jöttek. Végülis ennyi volt a közlendőm, és te az újabb sztyeppi példákkal ezt meg is erősítetted. Hogy ez katyvasz vagy sem, nem tudom.
Ha tehát - és ez lenne a véleményem, - Perzsiából megtelepedett irániak lepték volna el a KM-et, akkor nem turkokról meg másokról szólna a fáma, hanem perzsákról. De nem szól. Helyette önazonosságukat megőrző turkokról van szó. A nevezetes -512-es perzsa dunai kalandon kívül más próbálkozásról onnét nem tudok, de az sem egy beköltözős jelenet volt, hanem rablós.
Nem értem az összefüggést... azt akarod ezzel mondani, hogy bár utólagos koholmánynak tartod, mégsem dobod a szemetes kosárba? De hát a múltkor nem tiltakoztál, amikor ajánlgattam a vételt...
Ezt idéztem is odaát (Az Árpádok királysága, 4. hsz.):
„Aztán megérkeztem Unkúrijjába, ahol egy básgird nevű nép él ... Három évig éltem köztük, de nem tudtam négynél főbb városba elmenni. Országuk Nagy-Rúmijjától Konstantinápoly hataráig terjed. Hegyeik sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban.”
Nem lehet, hogy Konstantinápoly itt egyszerűen Rúmot, azaz Rómát, a Keletrómai Birodalmat jelentette? Merthogy röviden mindig is így volt szokás utalni az Imperium Romanumra. Mármint a Róma kifejezéssel. Kelet-Róma esetében ennél valamivel szabatosabb volt, amikor valaki Konsztantinopoliszról beszélt. Nagy-Rúmijja al-Garnátinál természetesen a (Szent) Római Birodalmat, vagyis modern kifejezéssel a Német-római Birodalmat jelölte.
„...a nyers és durva avar így kezdett szólani éles szavakkal: »Az avarok királya, a kagán legyőzte a világ legbelsejét, nagy harci erénye híres türannoszokat terített le, számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le. Az ő hadserege képes a víz kimerítésével kiszárítani a thrákiai Hebroszt, ivásával a folyómedret üressé teheti, s még ha ez megtörtént, akkor sem távozhat onnan szomját teljesen kielégítve. A vad perzsák féltek tőle, a fenyegetőleg felmagasodónak a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babilóniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratészen, jeges folyókon keltünk át a téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását, és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél. Láthattuk, hogy üvegszerű páncélból kifeszített hidak borulnak az állóvizekre, folyókra, csermelyekre. Kovakő vagy márvánnyal burkolt talaj módjára fedte a megszilárdult víz a rokonát, a folyékony vizet. Csikorgó szekereinket keményre fagyott hullámokon vezettük át. A gördülő kerekek nem hagytak nyomot maguk után, az érckerékpánt a szokásostól eltérően haladtában nem mélyített barázdát, a törékeny kristályos jég nem deformálódott, mert a rendkívül kemény fagy megmerevítette. A patásállatok őrült zajt csapva a vizet tapodták körmükkel, mintha az sík mező volna. Esővízen tiportunk: száraz lábbal jártunk a habokon. A terjedelmes hómezők tágas utat nyitottak. Kemény népek ellen indítottunk komoly háborút. A sereg egy része tábort vert. Ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be, falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Győzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, s a széles mezőkön sűrű tömegben üttette fel a sátrakat, s bennünket, császár, e fényes falak közé küldött. Itt az ideje, hogy kézhez vegyük bőkezű atyád évenkénti juttatásait ...«”
"Vannak persze források arra, hogy Artabán bukása után voltak utóvédharcok"
Altheim kutatásai nyomán, de Corippus soraiból is tudjuk ugyanakkor, hogy a heftaliták vagy hun-avarok (onogurok) jóváhagyása nélkül semmi komolyabb politikai lépést nem tehetett a Szászánida uralkodó. A türk offenzíva megindulása óta viszont a perzsák egyenesen rokonszenvezhettek Istämi ellenségeivel, erre mutat legalábbis, hogy Bajánék gond nélkül átjutottak a birodalmukon. I. Khoszrau egy heftalita tanácsadójának a sugallatára égettette el a türk alattvalókká lett szogdoktól felvásárolt selyemkészleteket, a türköknek behódoló ugorok pedig arra intették a hazafelé tartó Zemarkhosz követet, hogy vigyázzon a Kuma folyónál lesben álló perzsákra. Nem lehetetlen, hogy ezeknek a perzsáknak a kötelékeiben már Baján katonái is ott voltak.
Vagyis a Heftalita Birodalom vezető népe, a hun-avarság, Theophülaktosz szerint a khunni és a var etnikum nem egyszerűen utóvédharcokat folytatott a Szászánidákkal szemben, hanem elég biztosan kézben tartotta a középperzsa politika irányítását (kb. úgy, ahogyan Atilla tette azt, velük egy időben, a két római birodalomrésszel). A türkök támadása után pedig a déli- vagy heftalita-hunoknak és a sahansahnak már egyenesen létérdeke volt, hogy egymást kölcsönösen támogassák.
Amit írsz, már megint egy halom katyvasz, még azt sem vagy képes rendesen megemészteni, amit itt a topikban készen eléd tálalnak...
az augsburgi vereség után Boleszláv cseh herceg elfoglalta egész Morvaországot, sőt feltételezték, hogy 955-ben a Kárpát-medence felső része is Boleszláv kezére jutott."
Ezt nemsokára II. Géza (1141-62) korával foglalkozó történészekkel kell majd leegyeztetni...
Forrás al-garnati. Sajnos Ő arról ír, hogy Hungária határa Konstantinápoly falai alatt kezdődnek, (vagy végződnek)
Milyen vicces, hogy akkoriban divatozik Bizáncban az un. városi krónika...
Ezt is Ibn Jakub írja egyébként, 965 körül járt Prágában, és szerinte „a türkök országából muszlimok, zsidók és türk kereskedők jöttek” ide, hogy áruikat rabszolgárat, ónra és prémekre cseréljék
„Ami a magyar–cseh viszony alakulását illeti, cseh és szlovák történészek körében elterjedt az a nézet, hogy az augsburgi vereség után Boleszláv cseh herceg elfoglalta egész Morvaországot, sőt feltételezték, hogy 955-ben a Kárpát-medence felső része is Boleszláv kezére jutott. Az egykorú történeti források azonban minderről hallgatnak, az első cseh krónikáshoz, Cosmashoz hasonlóan, s ezért a kor forrásanyagának legjobb német ismerői azt vallják, hogy Boleszláv 955 után ugyanúgy nem terjeszkedett Magyarország irányában, mint hűbérura, I. Ottó. Tény az, hogy Boleszláv közvetlenül az augsburgi csata után Ottóval együtt az elbai szlávok ellen vonult. Csak az ezt követő évtized során fordult a magyarokkal szövetséges fehér horvátok ellen, elfoglalva székhelyűket, Krakkót. Ibrahim ibn Jakub idézett leírásából annyi világos, hogy 965-ben Boleszláv Prágától Krakkóig terjedő országa egész hosszában a magyarokkal volt határos, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy Morvaország északi felét a csehek elfoglalták, másrészt igazolja, hogy Morvaország déli fele, amely földrajzilag a Duna-völgyhöz kapcsolódik, magyar uralom alatt maradt. E területet Géza az osztrák részek kiürítésével párhuzamosan adhatta fel: Délnyugat-Moráviát akkor, amikor a Traisen vonaláig kiürítette a »gyepűelvét«, s ezáltal Délkelet-Morávia, lényegében a Bécsi-medencébe torkolló Morva völgye lett az új gyepűelve. Az északi határvár e részen Uherské Hradiste, talán az anonymusi Borona volt, mely még századokig magyar végvár maradt, az utolsó határőrséget pedig továbbra is a 20 km-rel északabbra, a Morva szorosában levő Tlumacov jelzi.”
Györffy fejtegetéseihez csak annyit kell hozzátennünk, hogy az egykorú kútfők nem magyarokról, hanem hungarusokról tesznek említést, ami ekkoriban azért még jelentős különbség.
Ha figyelmesen visszaolvasol, láthatod, hogy nem Boleszláv országára gondoltam, hanem felvetettem, hogy tőle keletre vagy délkeletre milyen, jelentősebb szláv népességet is magában foglaló politikai alakulatok létezhettek még. Így kerültek a képbe Bulcsúnak a zalai szlávjai vagy a Dalmácia--Szlavónia között élő horvátok. Továbbá írtam: kérdéses, hogy Boleszló országa meddig terjedt kelet felé, azaz a Felvidéken pl. éltek-e a hunogurok vagy egyéb sztyeppei eredetű népek fősége alatt szlávok, akiket ugye nem számíthattak még az Árpádok uralma alá a X. század végén.
Szóval, ha én lettem volna a 15. század vége felé a kalocsai érsek, biztos, hogy rendeltem volna Firenzéből egy díszes oklevelet, amely megemlékezik püspökségem korai időszakáról.
Minél szebb, annál jobb az a másolat... Bár elfelejtették kiszinezni, kifesteni az In iniciálét, csak előrajzolták...
Ez is valami, tehát a cseheknek van szépen megnevezett országa. Ők itt nem szlávok, a korabeli forrás szerint. Van viszont Prágának piaca, ahol szaklabok, azaz szlávok kereskedésével foglalkoznak...
Ahonnan a csehek a hun-avarok 955. évi veresége nyomán elindultak...
A csehországi Moldva folyó...
Csehül Vltava, németesen Moldau
Nevét egyesek a 'por'-t jelentő ógermán mulda szóval magyarázzák, azt feltételezve, hogy a folyó valamikor vízimalmokat hajtott (Csehországban ezek valóban gyakoriak voltak a középkorban, és emlékeztetünk a magyar malom és molnár szavak párhuzamaira ezzel kapcsolatban, melyeket itt már többször ismertettünk).
Szászországban is van egy Mulde nevű folyó.
... és a Moldova, a Szeret (Konsztantinosznál: Szeretosz) egyik mellékfolyója
A középkorban a magyar királyok által függésbe vont és megszervezett Moldva tartomány neve innen eredeztethető. Bogdan Petriceicu Hasdeu oláh filológus a XIX. század második felében már felismerte a lehetséges összefüggést a Moldau (Vltava) és a Mulde toponimákkal, Iorgu Iordan nyelvész pedig a 'lucfenyő'-t jelentő molid kifejezésből származtatta a csángó folyó nevét.
Györffy György: „955-ben I. Ottó nem használta ki augsburgi győzelmét, és a bajor–magyar viszonyban semmilyen változás nem következett be. 965-ben még ez volt a helyzet, mert Ibrahim ibn Jakub arab nyelven író zsidó kereskedő ekkor adott helyzetjelentése szerint a cseh Boleszláv országa »hosszában Prága várostól Krakkó városig 30 napi útra terjed, s ez hosszában a hungarusok tartományaival szomszédos«. A magyar uralom tehát ekkor még Csehországgal végig szomszédos volt, ami csak az Ennsig terjedő gyepűelve révén volt lehetséges.”
Kérdés, a hun-avar vidékekkel hány napi járóföld hosszúságban volt határos a knyáz (kníže) országa, elsősorban kelet felé, ugyanis az újabb kori térképrajzolóknak e tekintetben nem kell feltétlenül hinnünk:
A hun-avarok által Prága vidékére telepített cseh törzsek északkelet felől szomszédosak voltak a Krakkó környéki fehér-horvátokkal
Ahonnan a csehek a hun-avarok 955. évi veresége nyomán elindultak...
A csehországi Moldva folyó...
... és a Moldova, a Szeret (Konsztantinosznál: Szeretosz) egyik mellékfolyója
