1953 óta régészek és építészek generációinak adott munkát a gyulai vár feltárása és megóvása. Időként megtorpantak a munkálatok, majd szándék és főleg pénz érkeztével ismét erőre kapott küzdelmes múltunk egy szeletének megóvása.
Szerencsére, minden bontás ellenére a legkorábbi XV. századi téglavár megmaradt, bár állapota egyre romlott. Eleinte ide hívták össze a vármegyei gyűléseket, sőt a börtön is itt működött. De a XIX. századra gondozás híján egyes helységei romba dőltek, lakatlan objektumként szolgált a grófi park vadregényes díszeként.
A bevonuló császáriak nem rombolták le, hiszen a Temesközt még mindig uralmuk alatt tartó törökök miatt fontos határvárnak számított. Így élte meg a Rákóczi-szabadságharcot, a kurucok nem tudták bevenni. Egészen 1721-ig katonai támaszpont, amikor a király adományaként Harruckern báró kapta meg. A rövidesen Békés vármegye főispáni hivatalát megkapó főnemes már nem a rogyadozó várban, hanem attól távolabb felhúzott barokk kastélyában élt. A palánkvár falait fokozatosan lebontották, így tűnt el a például a minaret is.
Több, mint hatheti ostrom után szabad elvonulás fejében a maradék helyőrség feladta Gyula várát a töröknek. A szétlőtt erődítményt elhagyó végváriakat azonban, nem egyedülálló esetként a hódoltság idejéből, megtámadták és jórészt legyilkolták a muszlim harcosok. Magát Kerecsényit Belgrádba {Nándorfehérvár} hurcolták, ahol rövidesen kivégezték. Gyula tornyára is felkerült a félholdas boncsok!
Az 1566-os ostrom megértéséhez szerencsére rendelkezünk a régészeti kutatások eredményeivel, amik jól kiegészítik a korabeli leírásokat.
Magát a mezővárost is vizesárkok és palánkfal kerítette, de ezt nem védelmezték a keresztények. A tényleges harc a szintén fa-föld alapú huszárvárért folyt, majd annak elvesztése után már csak az elvonulás feltételeiről alkudoztak a szembenálló felek.
1566 -- A török hódoltság korszakában járatos olvasó bizonnyal rávágja, hogy ebben az esztendőben vívták Szigetvár falait. De talán az nem ennyire köztudott, hogy az agg Szulejmán szultán egy jelentősebb sereget küldött Gyula bevételére. A királyi végvárat már évek óta Kerecsényi László kapitány irányította, hadmérnökök tervei alapján próbálták megerősíteni, kibővíteni.
Két korabeli metszet Gyula végváráról. Nem számíthatók a hiteles ábrák közé. De azért az látszik, hogy a folyóvizek által oltalmazott erődítmény több részre tagolódik, közepén egy tornyos belsővárral. Ami igaz is volt.
Kihasználom a szokásos hétvégi "uborkaszezont" és kissé regélek Gyula váráról. Remélem, hogy nem sikerül megdönteni a rekordomat, nehogy egyes Topiklakó inger és tűréshatárát átlépjem...
Gyula erődítménye nem tartozik korai váraink közé, sem a honfoglalás, sem a tatárjárás idejéből nincs előzménye. Ugye ezen a területen Békés vármegye alakult meg, ott kell az ősi ispánsági központot keresni.
Csak a XV. század legelején rakták le egy erődített uradalmi központ alapjait, amikor Zsigmond király engedélyt adott a Maróti főnemesi családnak. A Fehér-Kőrős vize által védelmezett objektum, az errefelé hiányzó kő helyett, teljes egészében téglából készült el.
A sűrű birtokos váltások során az 1550-es években került Gyula vára a Habsburg császár és király fennhatósága alá. Kinevezett kapitányának, Kerecsényi Lászlónak bizony főhetett a feje, hiszen posztja "két tűz között" vagyis a török és az erdélyi várak torkában emelkedett.
Szerencsére felénk, Jászberényben a Gerő várkönyvek, az 1955-ös kivételével, ott sorakoztak a városi könyvtár polcán. Sajnos azok a polcok viszont az olvasóteremben voltak! No de ez nem lehet akadály egy fanatikus előtt. Úgy hogy, szépen fogtam és kifénymásoltattam a "Magyar várak" és a "Várépítészetünk" címűt. Leírhatom, jó pár ezer forintomba került, de megérte.
Később aztán, hála a gyűjtési szenvedélyemnek, tulajdonomba kerültek eredeti könyv formájában is.
A Castrum Bene Egyesület egy időben tervezte a Gerő-könyvek újra kiadását, de szerintem erre a megyei várkataszterek megjelenése mellett nem lesz energiája.
Mi felmentünk autóval a Rosszetmplomig ( épp egy közepes teherautó állt ott ), onnantól még autóval járhatóan folytatódott, valószínűleg az az út van teherautóval kijárva, hogy felvigyék az építőanyagot.
Legalábbis fent azon az oldalon volt a kijárt autónyom, ami a várba vezetett. Persze, indulhatott másfelől is, kissé kerülve, nyugat felől.
A Gerő-féle könyvek annyira elérhetetlenek voltak, hogy mindegyik még a pécsi Megyei Könyvtárban sem volt meg. Nekem 10évembe került mindhármat megszerezni.
A Csobáncra emlékeim szerint a Diszel-Káptalantóti közötti kövesútról (a Diszel felőli végéről) a legjobb szekérrel felmenni, bár én anno bringával mentem rajta lefelé, de nagyságrendekkel tűnt jobbnak, mint Gyulakeszi felől (felfelé :-) ). Ezen egészen a Rossztemplomig lehet menni, onnan viszont tényleg gyalog!
Irigykedem ám rád nagyon, hogy ilyen csodálatos történelmi levegőjű városban barangolhattál! :-)
Talán, ha leírom, hogy Kotor = Cattaro, akkor a történelemben járatosabbaknak egyből beugrik az első világháború végi matrózlázadás. A település ősidők óta a jól védett kikötője miatt képviselt stratégiai fontosságot, bármely állam uralta.
Akkor már legyen egy kép magáról a toronyról is. Szegény ember vízzel főz, ha nincsen nagylátószögű objektív, akkor három képből rakja össze az objektumot:
Van körpanorámám Nagyvázsonyban. Annyi a gond, hogy ott nem látszik semmi a várból, mint ezeken, csak a kilátás a lakótoronyból. Minden lőrésből kifénylépeztem, úgy, hogy majd panorámakép lehessen belőle. Persze, így pláne elment a kép síkja, több helyen pontatlan az illeszkedés, meg nem találkozik rendesen a két vége a 360°-os nézőben, de így megvan a teljes kilátás körben.
Hehehe, én gyilkoltam odáig, bár nem mentem fel vele teljesen az utolsó kertekig. Azért még onnan is jó kis kaptató volt, pláne, hogy lényegében egész évben "rápihentünk", és csak nyaraláskor császkáltunk.
Szerettem volna még képeket felrakni Kotor óvárosáról, de vagy a gépem lassult be vagy az index. :( Mindegy sajnos ki kell lépnem mert holnap elutazom és még össze kell pakoljak. Jövő héten jövök Budvával és egy halom gyönyörű vár(rom)-al. Várakban gazdag hétvégét mindenkinek! :)
Kotort és a vihart elhagyva Budva felé vettük az irányt. Itt megnéztük az óvárost és a citadellát. Az óváros szabadon látogatható a citadellába 2 euró a belépő. Aznap este épp egy összeurópai maszkás felvonulásba cseppentünk (ezért vannak fellobogózva a falak), de magyarokat sajnos nem láttunk.
