1828-ban azonban csoda történt! Ezt nyugodtan leírhatom, hiszen abból a korszakból ilyen törekvésre nem ismerek példát. A tulajdonos leállítatta, sőt megtiltotta a további bontásokat:
"A vár fennálló falát, mint becses régiséget, meghagyja a földesuraság jelenlegi állapotában, annak fundusát pedig közönségesen felhagyja"
Így érte meg Kisvárda egyetlen palotafala az 1950-es éveket:
1. A környék jobbágyai nemcsak kinkeservesen felhúzták a falakat, utána rendszeres szolgálattal és beszolgáltatással adóztak az APEH és a rendőrség-bíróság stb szerepét játszó várúrnak. Igy aztán nem csoda, hogy nem volt semmi romantikus hozzáállás - ha tehették, szépen szétkapták az egészet.
2. Másrészt - és ezt többször megfigyeltem, amikor Erdélyben jártam - olyan helyeken, ahol minden régi, az újdonságnak van értéke. "- Elvitték a régi ócska lámpát (= kb. 200 éves petróleum), ezt az újat meg itt hagyták, bolondok ezek..!" meg "- Kidöntöttük a régi székelykaput, az egész falu az újat csodálja!"
Kisvárda sok vihart látott végvárának a Rákóczi-szabadságharc után leáldozott katonai szerepe. Pedig nem, nem robbantották fel. 1720-ban még kérte a megyei nemesség, hogy javítsák ki tetőzetét, mert a benne elhelyezett levéltár dokumentumai súlyos károkat szenvednek a beázástól. Mivel azonban 1750-re felépült Nagykállón az új vármegyeháza, nem törődtek vele. A Zichy és Esterházy uradalomhoz tartozó várrom szabad préda lett. A városlakók szekérszámra bontották ki értékes építőanyagát, az errefelé ritka kincsnek számító követ és téglát.
Most a bontásoknál csak a belsővárra gondolok, hiszen a külső védőművek fa és föld anyagból készültek, addigra már menthetetlenül szétomlottak az időjárás viszontagságai által.
A középkori váraink késői szülötte, hiszen csak Hunyadi Mátyás király országlása idején alapozták meg a Várdai főnemesi családnak otthont adó épületet. Birtokközponti szerepét a XVI. században katonai jellegűre cserélte, mivel ez a vidék ütközőzónának számított a Habsburg és az Erdélyi fejedelem közötti gyakori belharcokban. Számos alkalommal ostromolták falait, amelyeket igyekeztek egyre jobban kiépíteni. Virágkorában széles mocsár és számos bástyával ellátott palánkfal oltalmazta a belső várat.
A vitatkozáson a "Buszvégállomás" betontetőt érted? Hát az - ha még ott van - tényleg förtelem. Oké, én nem favorizálom a historizáló újjáépitéseket (lásd németo.) sem, de ez a másik véglet.
De épitettek: sokemeletes diákszállást, 1940-ben... arra a szűk öt évre. Utána persze ott állt üresen. Az az igazán bosszantó, hogy csak pár éven múlott az egész..
Egy ilyen várról szeretnék mesélni, sok képben és kevés szöveggel, ami szintén majdnem eltűnt a bontások által. De aztán a kegyes emlékezet megálljt parancsolt a csákányoknak, majd a műemlékvédelem szakemberei vették pártfogásukba. Aztán a várrom kezdett ismét gyarapodni. Napjainkbeli állapotáról már lehet vitatkozni.
Tehát látogassunk el Kisvárda várába!
Műholdas képe sajnos homályos, de pont középen volna:
Fején találtad a szöget! -- szerintem is ez lehet az oka a múlt rogyadozó emlékeinek ilyen nagyfokú semmibevételének.
A lerombolt, elhagyott várak mind áldozatul estek az emberek bontásának. Kibányászott köveikből lakóépületek, istállók, pálinkafőzők és még ki tudja mik létesültek. Maradékaikat benőtte a növényzet, azóta is búsongnak elhagyatott sorsukon. Csak kevésnek jut az a szerencse, hogy régész értő keze vizslatja múltjának titkait.
Örülök, hogy Pannonhalma ügyében így megélénkült a Topik. Ismertetésével azt akartam elérni, hogy ne csak a napjainkban a felszínen jól látható várakat tekintsük őseink lakó és védelmi helyeinek. Ha nem azokat is, amik már nem léteznek vagy jelentős mértékben átalakították őket. A középkori várak históriájának megismerésében elsősorban a www.varak.hu -t tudom ajánlani, amelynek szerkesztői időt-pénzt és fáradságot nem kímélve kutatják fel a mindenfajta védelmi objektumokat.
Így például ha valaki lakóhelyemen Jászberényben, a Ferences templom és kolostor környékén jár, gondoljon rá, hogy a XVI. század második felében a palánkvár fedezékében marcona oszmán harcosok strázsáltak. A korabeli leírások szerint őket az egri vitézek gyakran piszkálták szablyájuk hegyével.
Lehet, hogy akartak. Vagy nem akartak, de azt sem, hogy valami más is legyen az egyházi építményeken kívül,a mi elvonja róluk a figyelmet.
Látod, Esztergomban is legyalulták volna a várat, ha futja rá, mert a saját tervük volt a lényeg. Ilyesmi, hogy a magyar állam bölcsője, stb. nem érdekelte őket.
Lehet benne némi frusztráció az egyházi személyek részéről, ahogy folyamatosan tért vesztettek a politikai, később az emberek feletti általános befolyásukból. Valahogyan meg akarták mutatni, hogy az egyházzal még mindíg számolni kell.
Sokaknak ezek csak kövek, romok és kész, erre van bőven példa a múltból is, a jelenből is.
Én is osztálykirándulva jártam ott kb. 15 évesen. Az idegenvezető körbemutatott a bejáratnál: "Na, itt álltak a várfalak..!" Én meg teljesen kiakadtam, hogy semmi nem maradt. Azóta nem is jártam arra, nagy csalódás volt..
( a képet a Profila oldalon leltem, nézzetek körbe - érdemes, mert van rengeteg vár témájú is, csak nagyon drágák.. egyszer talán majd én is beszkennelem legjobbjaimat, csakhát időfaktor úr nem kegyes e tekintetben)
"Mivel a héten délután dolgozom, úgy érzem, hogy ismét egyedül leszek a Topikban."
Ezért praktikus az egy témát érintő hozzászólásokat összevonni, hogy ne tűnjék floodnak. :-) Egyébként az van egyedül, aki csak "magának" mondja, és nem kommunikál kifelé. :-)))
A környéken uralkodó magaslatra először Géza nagyfejedelem emeltetett egy udvarházat, amit 996-ban adományozott a Szent Márton püspök tiszteletére alapított bencés apátságnak. Innen kapta a középkorban ismert nevét: Szent Márton-hegy. Az évszázadok alatt több épületcsoport váltotta egymást, mert a tűzvészek és háborók viharai erősen megrongálták. A tatárjárás során a szerzeteseknek sikerült megvédelmezniük a tatárok rohamától. A török hódoltság idején, mint a hadászati fontosságú Győr egyik előváraként szerepelt. Az eddigra már másodosztályú végvárat többször megszállák az oszmán hódítók. A kuruc szabadságharc után ismét visszatérhettek a szerzetesek falai közé. Lassan lebontották védőműveit, bár napjainkban is méltóságteljes a dombtetőn emelkedő objektum.
Törökkori rekonstrukciója, Turco hadmérnök felmérése és egy metszete:
Mivel a héten délután dolgozom, úgy érzem, hogy ismét egyedül leszek a Topikban.
Hát folytatom a Vasárnapi Ujságban megismert várak és városok ismertetését, elsősorban annak metszeteit, archív fotóit közszemlére téve. Azért igyekszem rövidre fogni mondókámat...
A mai penzusban a Győr városától délkeleti irányban emelkedő Pannonhalma kerül sorra.
Nekem pedig Csorba Csaba könyve szolgált vezérfonalul. Abban leírta, hogy Kerecsényit elfogása után Belgrád várába hurcolták. Onnan még levelet tudott kijuttatni Habsburg Miksa király követével, tehát rabtartói engedték érintkezni másokkal. Bár dúsgazdag főnemes volt, mégsem akartak érte váltságdíjat követelni. A hírneves, számos portyázása által a török orra alá borsot törő egykori várkapitány túl gyűlöletes személy volt, hogy életben hagyják. Kivégzésének módjáról nincs adatom.
Bálint Tibor Végggyulavár ostroma c. művében a szerző szerint nincs pontos infó, hogy mi történt Kerecsényivel, - felajánlották neki, legyen muzulmán és életben marad - de ezt ő nem fogadta el, s valószínűleg megmérgezték a főurat.
Köszi az infót. Petőfi imádta a várakat, fiatal és romantikus lelkületével ez nem is csodálható. Igyekezett összegyűjteni históriájukat és persze bejárni, amit tudott. Az Útirajzok című könyvét gyakran forgatom, itt a Topikban ismertetem.
Ma este 9-kor a Duna TV-n lesz egy műsor, hátha mutatnak benne pár várat:
A költő 1845-ös felvidéki útja
Három hónapos, 24 várost és várat érintő felvidéki kirándulásáról minden tudható Petőfi: Útirajzok című írásából. Utánajártunk, merre járt. A költő Mácsai Pál hangján szólal meg
