Átérzem amin keresztül mentél. Sajnos volt részem benne nekem is párszor. Mikor az ember tehetetlenül csak melengeti a kicsi testet és minden lélegzetvételnél csak azt kívánja, hogy legyen ez az utolsó, tudjon végre elmenni szegényke. És persze az ilyesmi mindig éjszaka történik, amikor nem lehet orvoshoz menni, hogy segítse át szegényt. Most már nyugodj meg és találj örömet a két megmaradt cicusban. Luckynak valamiért nem volt többre esélye.
Sajnos kicsi Lucky igy neveztem el hátha a neve is rásegít a túlélésre...ma hajnal 4-kor meghalt. 2 melegvizes palack között volt, már este úgy tűnt sikerül a testét felmelegíteni közel normálisra, de éjszaka már köhécselt is. Hát utálom a tehetetlenséget...utálom a haláltusát látni érzékelni pedig kemény közlekedési helyszineken edződtem de ezt, főleg imádott Chili cicám (orientális) halála után nagyon nem jól tűröm.
Ő volt a hetedik testvér----
Tudjátok csak szorongattam és ringattam és kivántam neki minél gyorsabban menjen át a szivárvány hídon ott már semm nem fáj...
Nekünk volt anno egy házi cicánk, akit kicsiként találtunk (bár szerintem a ti cicáitok még kisebbek) és neki is melegvizes palack volt az anyukája. Beraktuk egy dobozba, alá ruhát, mellé a palackot és letakartuk annyira hogy levegőt kapjon, de azért a meleg ne szökjön ki. Naponta 2-3x cseréltük neki hogy ne hüljön el. Mellette adtunk neki tejet és maszíroztuk a pociját hogy működjön az emésztése.
Szerencsére túlélte ezt a nehéz időszakot és felcseperedett szépen.
Sajnálom. Ez nagyon nehéz helyzet. Sajnos, ha az anyja kitette, az nem sok jót jelent, különösen, ha tényleg nem is szopik. Reménykedjünk, hogy legalább a két lány rendben lesz.
Olyan nagyon szomorú vagyok. Roncsikám kiscicái pár nappal korábban jöttek. 9-en lettek 5 kéket és 1 barnát elvsztettünk. Maradt 1 barna kisfú 2 teknőc kislány. A lányok jól vannak, a kisfiú nem szopik. Cumiztatom, már 2 napja nem alszok, de nem sok a remény...Ma hajnalban az anyja kitette a kosárból. visszaraktam erre ezt eljátszotta még 2-szer...
Mot kinomban elvettem tőle egy dobozban lakik és egy frottír zokniba csúsztatott forróvizes palack a mamija. Igazából nyelni nyel de szopni nem szopik...hát ez van...
Köszi a választ..a család ott él körülötte és a többi cicus is..akik egytől egyik nagyon szeretik a kisbabucikat..nyalogatják..takaritgatják ..terelgetik vele együtt..nem vettem észre hogy ez az anyucicának nem tetszene..sőt...olyankor kijön és felmegy az ablakba napozni :-) édesek igy együtt :-)..szóval.. akkor meg kell vizsgálnom mivel tudnám kicsit nyugisabbá tenni nekik a napjaikat. :-)
Jópofa az az aquapónia, de nem biztos, hogy megéri. Sima fóliasátor, üvegház, fólia alagutak nagyon hasznosak, az üvegházba akár egy hordó vizet is betehetsz hőtárolónak, legföljebb nem eszel pisztrángot, de nem kerül olyan sokba.
A palántákról kelés után vedd le a tetőt! Később kint viszont még jól jöhetnek a búrák fagy esetén.
Nem fogod elhinni, milyen csoda történt: kedvet kaptam a kertészkedéshez! :-) A családom döbbentem néz, és szerintem naponta elmormolnak pár imát, hogy ugye ez nem álom és nem ér mindjárt véget. Az elmúlt minimum 25 évben vasvillával se lehetett volna rávenni, hogy kertészkedjek. Anyukám már rég beletörődött, hogy ez már csak így marad. Most nagyon örül és szurkol, nehogy elmenjen a kedvem. Na meg persze segít is.
Már 2 hete nevelem a palántákat a nappaliban. A gyárból összeguberáltam egy csomó elfekvő plexi búrát, mini melegháznak. A hétvégén egy kb. 15 nm-es kertecsét felástak nekem a terasz előtt, hogy az lesz én kiskertem. Egyelőre kicsiben kezdem. A nagyobbik részét bevetettem maggal, alig maradt hely a későbbi növényeknek. Mit mondjak, azóta se jöttek helyre a térdeim és a lábaim. Nagy lelkesen leguggoltam, hogy elvessem a magokat, aztán nem bírtam felállni, főleg a süppedős talajon. Szörnyű ijesztő élmény volt. Erre mondják, hogy " Nem szokta a cigány a szántást."
A paprika, paradicsom meg még pár növény a teraszon lesz, dézsában meg tartóban, sőt a macskert kerítésére is futtatok majd babot. Jó szőrös babok lesznek.:-)
Tulajdonképpen az történt, hogy az az aquapónia, amit küldtem neked, nagyon fellelkesített, és hónapok óta egyfolytában követem az eseményeket. Antimezőgazdászként is teljesen a rabja lettem. A családnak tetszik ugyan, de arra még nem tudtam rávenni őket, hogy közösen építsünk egy ilyen aquapóniás üvegházat. Azért az nem lenne olcsó multaság, a megtérülése meg elég kérdéses. De figyelem tovább, hogy akik most nekiállnak, hogy haladnak, és ha még jövőre is lesz kedvem, akkor majd csak megfűzöm a családot.
Nekünk van egy kislámpa a konektorban és éjjel bevilágítja a lakást, így biztonságban vannak a cicák is meg a fiam is. Fényérzékelős, nem fogyaszt sokat. Nagyon praktikus.
Sziasztok..picit aggódom a 3 hetes kiscicáim miatt, ugyanis az anyuka azt kezdte el csinálni, hogy éjszaka kihoz egy egy kismacskuszt az elszeparált részből és leteszi a szoba kellős közepére..namármost a picurik már szépen mennek..és félek,hogy olyan helyre másznak ahol baja lehet..mondjuk felmászik valamin és leesik.. vagy valaki kimegy wc-re és a sötétben rálép..( jajj még leirni is szörnyű)
Nem tudom miért csinálja ezt..eseleg van valakinek ilyen tapasztalata?
Tavaly patkányokat csapdáztam a melléképületben, egész nyátron elszórakoztam vele. Egymás után két csokiparányt is ki tudtak úgy lopni a csapdából, hogy nem estek fogságba. Aztán mikor megpróbáltam fölvenni kamerával, hogy csinálják, nem jöttek.
Az én cicusom vidékről érkezett. Nem tudtam, hogy Neked is van ragdoll-od. Most is láttam, hogy van 7. és 8. kerületben is eladó kiscica. Megszokásból még nézem a hírdetéseket:)
Nekem Cingi véletlen ajándék, én egy maine coon-ra vágytam igazából. De nagyon jó így is. A Tied hány éves? Akkor megbarátkozom az ivartalanítás gondolatával, még van 3-4 hónapunk hátra. Az orvos a 9 hónapos kort javasolta. Napsugaras szép napot
Akkor ez a történet happy end-del végződött.:-) Szép kutyus.
Mikor ma jöttem haza, a bátyám pointere, Csucsika kilógott a kapun, amíg beálltam a kocsival. Hívtam vissza, de fütyült rám. Utána mentem, bár nem láttam merre jár. Szerencsére az utca végén megtaláltam, és akkor már boldogan jött is a hívásra. Lehet, hogy magától is hazajött volna velem, de nem bíztam a véletlenre: a selyemsálamat kötöttem a nyakörvére póráznak.
Mondjuk ez még a jobbik eset volt. Előfordult régebben is, hogy a pointerek megléptek és épp összetalálkoztam velük az úton kocsival. Hívtam őket, jöttek is, csak éppen rossz szokásuk szerint előtte belefetrengtek vala sz...-ba, jól összekentek engem is, míg a kocsiba pakoltam őket, meg persze a kocsit is. Az volt ám az öröm....
Fura módon tegnap találtam egy újabb döglött egeret, ami kicsit meg volt rágcsálva. Ez már a második egér rövid időn belül, pedig ezelőtt soha nem találkoztam velük. Nem tudom, Debby nem egy mérgezett egértől pusztult-e el. Az asszisztens csaj azt mondta, hogy ilyen gyors lefolyású vesebetegség mérgezések miatt szokott kialakulni, például fagyállótól. Nálam ez kizárt, mivel a macskakert teljesen védve van, oda senki nem tud becsempészni fagyállót, se semmilyen mérget bedobni. Viszont az egerek be tudnak jutni, és ha esetleg mérgezettek voltak, akkor az magyarázná, hogy elveszítették a védekező ösztönüket és bementek a macskák közé. Persze nem tudom, hogy tényleg így van-e, csak beindult az agyam.
Én inkább rettegek, hogy mikor jön a következő ilyen, nem nekem való ez az állatmentés, borzasztóan megvisel, ráaádsul ami állathoz én egyszer hozzá nyúlok, meg akarom tartani, nehogy rossz helyre kerüljön. . . .
Pedig akartam állatvédőknek dolgozni, de képtelen vagyok rá.
Képzeljétek szombat d.e jövök haza a piacról és a 6 sávos pálya közepén sétál egy németjuhász.
Persze mindenki dudál, már rendes dugó volt a pályán, ahogy kerülgették a kutyát, de senki nem áll meg segíteni neki.
Na, félre álltam, akkor megállt egy csaj meg a pasija is.
Átszaladtam hozzájuk a pályán
A kutyát betettük az ő kocsijukba. Áthozták a túloldalra, mert én meg a másik oldalon parkoltam.
Kiszedtük a kocsiból, és át akartuk tenni az enyémbe, de nem akarta.
Nagyon fájtak a hátsó lábai, és ahogy nyúltunk felé odakapott.
Nem harapott, de hát kössz szépen, egy hatalmas, idegen, zavart kutya.
Elkezdett menni tovább, de nem mertük kézzel visszatartani, mert azért mind a hárman kicsit féltünk tőle, csak terelgettük, hogy ne a pálya felé menjen.
Becsöngettem egy házba és kértem madzagot.
A kocsi csomagtartójában meg találtam egy bevásárló táskát, ami ilyen anyagtáska volt. Pont volt nálam egy olló, szétvágtam a táskát és improvizáltam egy nyakörvet neki, a madzagból meg pórázt.
Végül sikerült betenni a kocsiba.
Addigra odaért a párom is.
Eddig kb. egy óra telt el, 25 menhelyet, állatvédőt, orvost, mindent hívtam - még jó, hogy ezek mind benne voltak a telefonomba.
Persze senki nem tudott segíteni, senki nem akarta befogadni.
Végül egy állatorvos azt mondta, hogy 2000 Ft-ért ott hagyhatom őt holnap 12-ig.
Már csak el kellett oda vinni.
A párom fél a kutyáktól, így elég nehezére esett beülni a kocsiba, miközben a kutya szájával a fülébe lihegett, de látta, hogy nincs más, kénytelen volt, én meg beültem a kutyussal a hátsó ülésre, hogy tudjam őt tartani menet közben.
Megérkeztünk, lefotóztuk telefonnal, bevették őt.
Haza mentem, interneten meghirettem ezer felé, kikerestem a XI. kerületi állatorvosokat, akiket találtam azoknak írtam egy mailt, a kutya fotóját csatoltam.
Írtam menhelyeknek, fajtamentőknek, aki csak eszembe jutott.
Aztán este még visszamentem oda ahol találtam és kiplakátoltam a környéket, fresiben, tescoban, buszmegállókban . . .
Nem gondoltam, hogy kidobott kutyus, mert jó állapotban volt, kissé kövér volt, se chip, se nyakörv, nagyon idős volt, én 10 évesnek gondoltam, ősz volt, a fogai kopottak . . . .
Teljesen kétségbe estem, mert tudtam, hogy ha nem lesz meg a gazdija ennek a kutyusnak nem találok gazdit és a nyakamon marad.
Vasárnap mentem a rendelőbe, kikönyörögtem egy újabb napot a kutyának, hogy had maradjon ott, persze újabb 2000 Ft-ért.
Benéztem a kenneljébe és szerencsétlen teljesen össze volt törve lelkileg, reszketett.
Ettől függetlenül nem mertme volna bemenni hozzá. Úgy látszik, ahogy öregszem én is félek a kutyáktól.
Haza mentem és elképzlni sem tudtam, hogy mi lesz vele, megint internet, nyitottam neki topikot, feltettem FB-ra, elküldtem a menhelyeknek a telefonszámomat, (akik nem vették be), ha esetleg ott keresnék megtaláljanak engem . . .
Végül este 8-kor csörögtt a telefonom és a gazdája jelenkezett érte.
Az egyik fajtamentő látta a szórólapomat meg a gazdijét is, és megadta neki a számomat.
kiderült, hogy a kutya 14 éves, és nyitva hagyta a szomszéd a kaput, soha nem volt még kerten kívül, és a XII. kerületből kóborolt le az autópályáig a Sasadi úton . . .
Szerencsére jó vége lett, de én még most sem nyugodtan meg, hogy mit kezdek vele, huhhhh.
A párom kocsija azóta is úszik a kutyaszőrbe, jó hogy eszembe jutott, legalább elviszem mosóba, ha már ilyen rendes volt és segített. :-)
