Már néha gondolok a szerelemreMilyen lehet - én Istenem - milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. A lelke párna, puha selyemkendő. És míg a többiek bután nevetnek, virágokat hoz majd a kis betegnek. Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme. Halkan beszél, csak nékem, soha másnak. Fájó fejemre hűs borogatást rak. És kacagása hegedű-zene. Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló. Különös, titkos és ritkán mosolygó. Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes. Csak széttekint és a szobánkban csönd lesz.
te, aki meghallottad az önmagammal vívott csata zaját és idemasíroztál ködön, véren és sáron át, te nem hoztál seregeket. Csak mellémültél és piszkos õrültbõl szelid kiscicává simogattad lelkemet. Te virágot adtál és én eldobtam fegyvereim, hogy megölelhesselek. Aztán hazamentem veled a vitrinbe raktam harcaimat és csendesen szerettelek.
Amikor egy mosoly rándul az arcodon, Amikor egy könnycsepp gurul az arcodon, Amikor fájón tekintesz az elmúlásba, Akkor tekints a jövő, erőt adó zuhatagába!
Amikor sokat bántanak irigykedve mások, Amikor gyűlölöd a bántó hazugságot, Amikor feledni szeretnéd a fájó perceket, Akkor nevess és tudd, minden szép lehet!
Amikor a sötétséget felváltja a fény, Amikor arcodon újabb mosoly kél, Amikor a reménység megtölti a szívedet Akkor hidd, minden örökké szép lehet!
És szólt a hegy: Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e? És szólt a Nap: Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak,
szemed fölnyitod-e? S a csillag szólt: Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni elrejtesz-e? És szólt a tó: Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában meghallasz-e? És szólt a szó: Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!"
Hogyha én lennék a fény a bánatok útján, Mindig felvillantanék egy kicsi reményt, Mindig arra indulnék, ahol épp várnak, Mindig megvigasztalnám a sok szegényt. Hogyha én lennék a fény a sötétség mellett, Mindig megmutatnám azt, hogy merre az út, Mindig világítanék, hogy mindenki lásson, Mindig felvidítanám a szomorút.
Kérdezem a napsugártól: Miért nem lehetek én a fény? Kérdezem az éjszakától, De válasz nélkül maradok én.
Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna, Mindig elmulasztanám a többi időt. Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna, Lassan elfeledtetném, mi volt azelőtt.
Kérdezem a napsugártól: Miért nem lehetek én a fény? Kérdezem az éjszakától, De válasz nélkül maradok én.
Kérdezem a kék hegyektől: Miért nem lehetek én a fény? Kérdezem a tengerektől, De válasz nélkül maradok én.
Kérdezem a messzeségtől: Miért nem lehetek én a fény? Kérdezem az emberektől, De válasz nélkül maradok én.
Ha elindulsz az úton melyre szíved rávezet, Ne menj vissza, mert belédmar a lelkiismeret, Bár nem ismered jól a végét a túlsó part közel, De csak akkor érsz oda, ha mindent megtesze.l
Nézz, nézz az égre fel! Bízz, hisz célod már közel, Keresd a vakító napot, És hidd el, hidd el azt, Egy fénysugárt kapsz Mely a szívbe reményt juttatott.
Ha átérsz a túlsó partra s ez a végállomás, Nem borítja szíved többé kőkemény palást, Az aki ott lent marad az nem érdekel már, Csak azzal törődsz mit a szíved annyi éve vár.
Nézz, nézz az ég felé! Nézz, nézz mindig felé! Keresd a vakító napot, És hidd el, hidd el azt, Egy fénysugárt kapsz, Mely a szívbe reményt juttatott.
nincs semmi jel se fent, se lent, tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng. Sirok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán, kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény, bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém. De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan, én itt vagyok, te messze túl, köztünk tizezer szikla van.
Szerelem Hosszú az út, míg a kezed a kezemhez ér, Hosszú a vágy, míg szívem és szíved ég.
A szerelem gyönyörű vágy, Hogy még az éjjel rám talál Kit szeretek, kiért ég Szívem, s kinek szíve ég Értem. Érzem a szerelmet A szerelmes szép csendet. Gyere velem szép szerelmem Gyere velem, csak velem Mert szívem neked dobban Érted ég, érted lobban.
Oly más mikor velem vagy, Oly szép, oly kedves, vagy Még szebb, ha itt velem élsz, Hisz szívünk egymásért ég. A szerelem oly gyönyörű vágy, Vágy, hogy itt marad, itt vár Csak rám, senki másra, Csak engem szeret, számára Csak én vagyok, csak én. Szerelem
Félsz a szerelemtől? Talán én is félek. Hiszel az észnek? Pedig fontosabb a lélek. Szoktál sírni vagy álmodban nevetni? Próbáltál felejteni? Hidd el nem fog menni.
Valójában mi is a szerelem? Egy csodás érzés amiben elveszel Mert érzed hogy érsz valamit, s tiszta szívből szeretsz valakit. Valakit aki mindig melletted van, ki életed végéig soha el nem hagy. De meglehet hogy valaki közétek áll, és nem lesz felhőtlen ez a boldogság. Lehet hogy külön váltok, és szétfoszlanak a gyönyörű álmok. Igaz szerelemmel mást mégsem fogtok szeretni. A sok szépet s jót nem lehet feledni.
EgyA várakozás erdejében kerestelek Harsogó napsugarak reám törnek Minden illat táncot lopott szépeimre Lassúan dalolnak megfáradt lelkeinkbe'... Ki vagy Te - ki én voltam s leszek Kiben vérem zúgása fényig remeg Ki rádöbbentett - az élet szeret Benne már kezemmé vált a kezedKi vagy Te? Te vagy én?Miért ilyen kék az ég ? Ösztönök robbanása felel minden érkezésre Részegül a tudat józanságos kétkedése Megállnak fékezve a futó szavak Bennem marad amiTőled tovaszalad...Zuhanok örvényed gyönyörébe Mámorosan húzom le magam a kékbe Tompán néznek ránk külvilág terhei Nem érzem magam többé úgy -mint egy senki
Pillangó pillanatMegfogtam a fénysugár szívét dobban - izzik - mosolyog napom kérge alatt csillagom táncol pillanatok ablakában... kacsint egyet - árnyas múltam illan idő-ketrecek sötét sarkában keresem magam hol vagy?kopogok ajtómon belülről... engedj be magamba - körülnézek kérdéseim házában - köveim között remény pici fénye futkos - bezárom... rohannak az álmok Hozzád - eltűnő évek integetnek induló vonatokrólcsend...a csend ...csodadala felvonyít a teliholdra*felizzik az égen az utolsó sóhaj milyen sötét a napok alja ugrok bele - önmagamba szikrákat vet az abroncs vas simította köves álmon farkas üvölt a rég tájonhol vagy?újra megcsókol a csendtiéd vagyokkapd el álmom zuhanását szoríts életre szívedben
Csak annyi történt,hogy megszülettem,
Láttad már az éj színét? 
Ha elindulsz az úton melyre szíved rávezet,
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, 
