Egyszer egy szerző, akit magam is láttam már, írt ezt-azt a kocsmai átvágásokról. Előre is elnézést, flood következik, de a téma talán idokolja:
"... Sok Prágából visszatért egyszeri turista panaszkodik arra, hogy csúnyán átvágták, becsapták, jogtalanul megbüntették őket, ettől aztán el is ment a kedvük a várostól, a csehektől, az élettől. Nem állítom, hogy a jelenség nem létezik, a szolgáltató ágazatok hiénái Csehországban is lakmároznak, de a problémák javát megelőzhetjük, egy kis odafigyeléssel elkerülhetjük! Nagyjából egy évet kitevő eddigi prágai létezésem során költségeim kb. fél százalékát tették ki a jogtalan vagy vitatható lenyúlások. Nagy vonalakban összefoglalnám hát a trükkökkel és kivédésükkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
... Az Újváros közepétől az Óvároson, a Josefovon, a Kisoldalon át a várig terjedő terület értelemszerűen a fő turistalátványosságok vidéke, óriási forgalommal, legtöbbször tömegjelenetekkel, a valóságtól és a józan észtől elrugaszkodott árakkal. Nem csoda, hogy itt bukkannak fel azok, akik a tisztességes üzleti hasznukon, illetve a tisztességes fizetésükön felül könnyű többletjövedelemre pályáznak. A csalárd pénzváltók, a túlszámlázó pincérek, a gagyiárusok tömegei itt dolgoznak, hiszen itt találhatók meg tevékenységük alanyai. Ne feledjük: egy becsapáshoz két fél kell, a turista pedig általában a viktimológiai tanulmánykötetek főszereplője lehetne. Mit tegyünk, hogy elkerüljük a fő veszélyeket?
Először is ne váltsunk koronát Prágában! Váltsunk itthon, vagy még inkább vegyük ki automatából, egy összegben!
Ne közlekedjünk taxival! Válasszuk a tömegközlekedést, ami Prágában reális alternatíva, pontos, kényelmes és olcsó! Leginkább meg gyalogoljunk, csak a zsúfolt helyeken ne nyitott táskával fényképeztessük magunkat útitársainkkal! Szerény vigasz, ha lesz egy képünk a tolvajról
Az említett térségben, a legforgalmasabb helyeken lehetőleg ne együnk, ne igyunk, ne vegyünk semmit! Az árak lenyúlás nélkül is nevetségesen magasak. Elég pár száz métert menni bármelyik oldalirányba, és máris szembetűnő a változás. De még jobban járunk, ha étkezéseinket a külső kerületekben bonyolítjuk, sokszor tizedéért, mint mondjuk a Karlova ulice vagy a Nerudova éttermeiben. A külső kerületek alatt nem a világ végét kell érteni, csak mondjuk két-három villamosmegállónyi távolságot.
Kerüljük azokat a helyeket, ahol külföldiül vannak kiírva az utcán a jobbnál jobb ajánlatok, a Tourist menu felirattól pedig meneküljünk, de ízibe! Ahol behívóemberek üzemelnek, azt a helyet nagy ívben kerüljük el!
Tanuljuk meg a könyvben ajánlott cseh kifejezéseket (öt perc elég hozzá)! Ha csehül köszönünk, kérünk sört és étlapot, máris más szemmel néznek ránk, és még a nyilvánvaló lehúzó helyeken is óvatosabbak lesznek nem tudhatják ugyanis, hogy minimálisnak tűnő tudásunk mögött nem lapul-e komolyabb nyelvismeret.
Nagyobb társasággal lehetőleg ne menjünk egy helyre! Ha elkerülhetetlen, fizessünk több részletben, akár személyenként, Csehországban ez természetes. Így nehezebb elrejteni a számlán az el nem fogyasztott tételeket.
Ne hangoskodjunk, ne viselkedjünk kihívóan és ne legyünk udvariatlanok a pincérrel! Ő nem azért tűnik mogorvának, mert utál minket, hanem ilyen a cseh néplélek ők egyszerűen tartózkodóbb fajták. De ha elnyerjük a pincér rokonszenvét, máris kisebb az esélye annak, hogy bosszút álljon.
Ami gyanús, az nem gyanús. Az a gyanús, ami nem gyanús! mondta Virág elvtárs a Tanúban. Az előző pont folyományaként ha mosolygós pincérrel találkozunk, máris kapcsoljunk eggyel magasabb óvatossági fokozatba!
Ha mégis becsapnak túlszámláznak, különböző kreatív tételeket helyeznek el a számlán stb. mindenképpen tegyük szóvá! Ne hangosan, inkább udvariasan. Ekkor még van esélyünk, hogy az ellenoldalt visszatereljük a becsületes útra igaz, nem sok. A veszteséget könyveljük el tanulópénzként!"
Nézd. Én nem kétszer voltam a vízilóban, de mondjuk talán 20 alatt van, így biztosan nem számítok törzsvendégnek, annak ellenére, hogy megismernek. Soha semmilyen negatív dolgot nem tapasztaltam. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nagyhangú hőzöngő turistákat nem veszik le, és megmondom őszintén olyat én is észrevettem, hogy nekik kijár a pofavágás, tüntető lassúság, ("rendeseknek" nem kell szólni a következő sörért ugyebár) sőt néhány keresetlen cseh szitokszó is. Azt is tudni kell, hogy délután 4 körül már józan embert nem találsz ott, beleértve a személyzetet is :)
Nem kicsit van már túlragozva ez a téma, ennek szerintem (rajtad kívül) az egyetlen oka, hogy a vízilót nem "ilyen" helynek ismerjük. Mondjuk ha a Pinkász kerthelyiségéről írod ezt akkor egy legyintéssel elintézte volna mindenki.
Kétszer voltunk ott, ez az első nap számlája, akkor nem ezek a pólók voltak rajtunk. Az emberi emlékezet nagyon csalóka, így három hónap után nem állíthatom 100%-os magabiztossággal, hogy nem volt ötödik korsó: ha tényleg csak 32 korona a Vizilóban a sör, akkor maradjunk annyiban, hogy nem bizonyítható az átvágás ténye.
A második nap valóban a - frissen vásárolt - póló volt rajtunk, amit tényleg kissé gyerekes dolog volt megvenni. És igazad van, Csehországban rögtön felvenni valóban "taktikai hiba" volt. Az már más kérdés, hogy aznap jártunk más helyeken is, ahol ennek ellenére nem érezték úgy, hogy ez "felhívás" lenne bármiféle átbaszásra. Úgyhogy a "viszonylagos normálisságnak" is vannak azért fokozatai.
A részemről annyit tudok hozzátenni (és ezt már loggolnak is mondom), hogy ugyan 90 %-ban egyetértek azzal, hogy nem kell a kocsmai átvágásokon túlzottan aggódni, de azért a magam részéről annyit megteszek ezek ellen, hogy ha megtörténik és észreveszem, akkor nem hagyom szó nélkül, se ott, se utólag. Mert ha mégcsak nem is szólunk, akkor az egyre "normálisabb" lesz. Szerintem meg már így is túl "normális", akár velem történik, akár mással.
Arra nem emlékszel, a sört mennyiért mérik? Én ugyanis 33 koronára emlékeztem, viszont a haverom előásta az egyik számlánkat és aszerint mi 40-et fizettünk.
Kocsmai lehúzás. Szerintem két dolgot lehet tenni. Először is úgy viselkedni, hogy ne a lehúzós célcsoportba tartozónak nézzenek. Erre konkrét tanácsokat ad az itt töbször emlegetett alap könyv. Másodszor meg belenyugodni, hogy ilyen a világ, ez egy népszokás, és ha egy bizonyos százalék alatt marad az "átbaszási ráta", akkor nem aggódni.
A Jelinkova már több, mint egy éve szombaton is nyitva tart, igaz, csak 18 óráig. Ezen a szombaton kivételesen, egy Jan Novotny nevű törzsvendég elhalálozása miatt tiszteletből nem nyitottak ki. Pénteken a csap fölött ott volt kiállítva a fekete szalaggal ellátott képe. Kicsit odébb a gyászjelentés, és a figyelmeztetés, hogy most, fenruár 19.-én szombaton zárva.
Örülök, hogy sikerült közös nevezőre jutnunk. Meglepődnél, hogy a fórumon hányan budapesti, sőt, vidéki illetőségűek, mégis törzsvendégnek számítanak a Vizilóban. Kívánom, hogy legközelebbi prágai kirándulásod alkalmaból csak pozitív tapasztalatokkal gazdagodj, ha ebben valamilyen módon segíteni tudok, nyugodtan keress meg e-mailen.
Bocs, ha kicsit karcosabban reagáltam a kelleténél: csak fontosnak tartottam pontosítani, hogy itt nem a vendég által félreértett díjszabásról volt szó. Egyébként szerintem hasznos információ lehet ez a történet a fórum azon olvasóinak, akik alkalmilag térnek be oda: ők elkerülhetik azt, ami velünk történt és koncentrálhatnak arra, ami a hely erőssége: a sört nem számlázták túl és szerintünk is nagyon finom volt.
Amúgy tartok tőle, hogy budapesti illetőséggel elég nehezen leszek törzsvendég. Mert hiába érzem úgy lélekben, hogy pl. az Ökör az nekem törzshelyem, az Ökörbeli pincérek nyilván nem fognak törzsvendégként kezelni, ha csak évente egyszer látnak (na jó, olyankor egy hétvégén kétszer vagy háromszor). Mondjuk ott alkalmi vendégként se volt soha számlázási problémánk. Igaz, csülök nincs is... ;-).
Hozzászólásomnak nem az volta a célja, hogy bárkit is mentegessek, vagy tisztára mossak. Ez a fórum, nem csak azért van, hogy valaki a harci sebeit itt nyalogassa, hanem hogy hasznos infomációkat adjon azoknak, akik Prágába készülnek. Ezért éreztem fonotosnak, hog leírjam az itteni valóban furcsa árszabási módszert.
Egyébként tegnap voltam a Vizilóban, tanúsíthatom, hogy a csülök valóban 275 Kc. Ezért nem eszünk ott csülköt fórumozó barátaimmal . Elleneben Prágában a Viziló azok közé a helyek közé tartozik, ahol legjobban csapolják a plzenit. Bár hétvégén nem tudtam eldönteni, hol volt finomabb, fej fej mellett volt a Jelinkovával. Utóbbi hozzászólásodban rátapintottál a lényegre, ahogy nagyon sokan az alább hozzászólók közül, legyél Te is törzsvendég a Vizilóban:-)!
Azt a képet én is láttam. Sajna mi pont a tábláról nem csináltunk képet, ezért a poszt megírása előtt keresgéltem a neten, hátha találok olyat, amin a csülök is rajta van (bár "bizonyítéknak" csak a saját kép lett volna alkalmas, hiszen egy krétával írt felirat változhat), de olyat nem láttam.
Szerintem Prágában is úgy van, mint Pesten, hogy aki láthatólag egyszeri betérő és nem a helyi nyelvet beszéli, azt könnyebben megpróbálják alkalmanként átvágni és ez még olyan helyeken is simán előfordul, amik amúgy nem a "lehúzásra" rendezkedtek be. Aki törzsvendég, az lehet, hogy ezzel soha nem fog találkozni, mert vele nem csinálják meg. Ez van. Együtt lehet ezzel élni (bár szívesebben venném, ha nem kellene), csak nem kell mentegetni vagy magyarázni.
Néhány, nehezebben adagolható ételnél indokolt lehet, hogy nem darabár van, hanem súlyra adják. Ez leggyakrabban egész halaknál fordul elő. Baj akkor van, ha olyan vendéglátókultúrájú helyről van szó, ahol nem az értékarányos ár miatt alkalmazzák a módszert, hanem azért, hogy minél jobban le tudják nyúlni az ügyfelet -- az utóbbi Csehország és Magyarország vendéglátóhelyeinek jókora részére igaz, -- hiszen utólag elég nehéz megállapítani, hogy hány dekás volt az alapanyag. Éppen ezért nem is szívesen kérek lemérendő alapanyagú ételt, mint ahogy nagyon kevés olyan étterem van, ahol úgy fogadnám el a pincér borajánlatát, hogy nem tudom, mennyibe is kerül egy palack.
Ha súlyra adják, akkor az a korrekt, ha ezt a tényt jó nagy betűkkel kiírják. Bármilyen számlázási módszert el tudok fogadni, ha azt előre közlik. Prágánál maradva a Két Macskával sem az a gond, hogy couvert, koperto (csehül nem tudom) címen és zenéért felszámolnak x koronát, hanem az, hogy ezt a betérő vendégek nagy részének ez csak későn derül ki.
A Vízilónál egyébként eddig nem futottam bele számlázási problémába, a legnagyobb bajom az volt, hogy nem volt hely.
Kerestem fotót az étlapról, de csak csülök nélkülit találtam:
Steaknél például a darab/ár mellett ki szokták írni a súlyát is (Vizilóban ~300gr). Ha akár pozitív akár negatív irányban eltérnek a kiírt súlytól, akkor korrigálják az árat. Nekem jobban tetszik a darabár közlése, mert debil módon nemn szoktam tudni mennyit is rendeljek (és mennyit fogok fizetni) amikor kiírják Csülöknél mintha a csont miatt is variálnának, de azt még nem sikerült megértenem hogyan (U medvikuban például). Kár hogy nem sikerült közös nyelvet találni a pincérrel, biztosan volt rá magyarázata, mert sima lehúzásánál vagy sértődötten visszalökik a pénzt, vagy rendőrrel fenyegetőzve leordítják a fejedet (iylet még nem láttam a vizilóban). A korsót pedig két sör áráért odaadják. Sőt alátéttet se lopj, adnak ingyen amennyit kell ha kérsz.
Namost szerintem engem igazán nem lehet csehfóbiával vádolni, de azért nem kellene szerecsenmosdatásba fogni. Ha kiírják a táblára, hogy darab csülök 275, akkor az egy egyértelmű díjszabás. Ha ettől eltérnek, akkor az nem "helyi szokás", hanem átverés. Ha valami súlyra megy, akkor írják ki, hogy x Kc/g. Szerintem ez nem olyan bonyolult. Nehogymár a vendégnek kelljen bármit előre "tisztáznia".
A csülök árát ahány ház annyi szokás, vagyis ahány kocsma, annyi féle módon állapítják meg. Ha valaki csülköt választ, jobb, ha már a rendelésnél tisztázza a dolgokat. A csülök tényleg kerülhet annyiba, mint ami az étlapon szerepel, de előlőfordulhat, és ez elég gyakori eset, hogy az étlapon feltüntetnek egy alapárat, alatta pedig, hogy minden további 10g után x összeget számítunk az alapárhoz. A pincér ezt próbálta szerintem elmagyarázi. Bár ha jól emlékszem, a Vizilóban nincs étlap, csak tábla. Egyébként a sült pisztráng esetében ugyanezt teszik.
Hát igen, jól összefoglalod a káeurópai korcsmakajaválaszték fő problémáját. A kis választék nem lenne baj, a gyenge minőség viszont igen.
Egyébként egy embermagasságú hűtőben voltak felstócolva a csülkök, tehát ahhoz képest, hogy az volt a "valami jóval drágább", egész komolyan betáraztak belőle.
Ugyan jó és alapos könyvnek tartom a Prágai kocsmakalauzt, de amenyire emlékszem, abban sincs "Csülök max. 274 koronáért" fejezet. :-)
A Víziló étlapjának sztem az a logikája, hogy legyenek megszokott előételek, legyen azért egy főétel is (steak), meg legyen valami jóval drágább. Mindehhez minimális helyre legyen szükség és ne kelljen szakképzett személyzet. Ezt vendégként tolerálom, ha meg tulaj lennék, akkor jó döntésnek tartanám.
Ami viszont legutóbb nem tetszett ott, az a tlačenka. Olyan "tescogazdaságos" minőségű volt. Én jobban örülnék, ha több kocsma használna (ennél azért legalább egy kicsit) minőségibb alapanyagokat, nem pedig a nagyker legolcsóbb kolbászát adná, és nem használna ételízesítőt. Persze nyilván azért van így, mert a helyi törzsközönségnek ez jó, az egyszeri turista meg úgyse tudja, hogy mit kap.
Nyilván van ócsóbbé' is, de figyelembe véve a környék átlagos turistasűrűségét, mi elfogadhatónak találtuk. De persze szívesen veszek alternatív javaslatokat. (OK, tudom, vegyem meg a kalauzt... ;-))
Felemás történet egy amúgy klasszikus prágai sörözőből: hangulat, ital és kaja kitűnő, a számlázást pedig utólag lehet értékelni, mint történetforrást. Azt a sokat emlegetett pincérlányt sajna nem láttuk.
Csatlakozom, nekem is a félbarna ízlet a legjobban. Az étkekre rá se kérdeztem, pedig az elején beszélgettem a pincérrel, aki felsorolta, hogy miért is nem a tervezett novemberi dátummal nyitottak. (kivitelezés csúszás, majd decemberben hó + hirtelen olvadás -> falon folyó hólé :-( ) Ha valóban megvalósul a mogyoró-pisztácia- ropi combo bővítése, annak csak örülni fogok, mert nekem a sós magok nem igazán hiányoznak, a nélkül is tudok egész nap sört inni, de a hermelin-utopenec-matjesy hozzáadott értéket képviselnek a sörfogyasztásnál.
Az ajtó mellett balra lévő asztalnál ücsörögtünk. Egy fess 45+ és egy kopasz (nem a divat miatt, hanem alig van haja és ezért a maradékot is leborotválja :-)) ) 30+ emberke. Na én a falnál ülő 45+ voltam. :-) Már épp' a végefelé tartottunk és nem mertem átmenni Hozzátok, mert megígértem életem párjának, hogy időben hazamegyek. A vizitálás komoly rizikófaktor lett volna. :-)
A cikk írója vagy fordítója hadilábon állt a számokkal -- vagy a munka közben túl sok sört ivott. A piaci részesedéseket összeadva megtudhatjuk, hogy a negyedik legnagyobb sörgyárnak, a Budvarnak 0 százalék lehet a részesedése. Ennek ellenére exportált 600 ezer hl sört. Ez vagy úgy lehetséges, ha még a 2009-es sört adták el, vagy úgy, hogy a Budvar hazai forgalma -600 ezer hl, azaz a csehek fejenként minusz 12 korsó Budvart ittak tavaly...
