Tavaly is azt ereztem, hogy egyre tobb a melo, most meg egyre jobban kezd porog az epitoipar, annak is a versenyszfera resze, ami szerintem jo jel. Cegek is folyamatosan panaszkodnak, hogy nincs eleg ember, es egyre inkabb az osztrak, nemet fizetesekkel kell versenyezni a piacon, mert a szakemberek elhuznak nehany szaz kilometerrel nyugatabbra.
No, azért nonprofit és nonprofit között is van különbség. Ugyanis léteznek olyan, nevükben is nonprofit kft.-k, amelyek korábban is, és most is a versenyszférában működtek, viszont pár éve egy törvényi változás miatt a tevékenységük nem lehet nyereséges, legalábbis papíron. Ilyenek pl. megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek, hulladékgazdálkodással/feldolgozással foglalkozó vállalkozások. Régebben őket csak simán XY Kft-nek hívták, most XY Nonprofit Közhasznú Kft. mindegyik. A tevékenységük viszont nem változott, van termelő tevékenység, amelyből eredően van forgótőke, anyagokat vásárolnak, készárut adnak el, és az ilyen cégek általában nem csak a haszonból tudnak fizetni, hanem van elkülönített pénzeszköz pl. a bérek kifizetésére. Legalábbis általában.
A másik kategória pl. színházak, ifjúságsegítő szervezetek, időseket ellátó intézmények, amelyek termelő tevékenységet nem végeznek, jórészt állami támogatásból tartják fenn magukat, illetve adományokból, és ezek jellemzően nem jelentenek állandó bevételt. A tevékenységből minimális nyereség származik, ha egyáltalán származik, a támogatások pedig változó nagyságrendűek. Náluk bármikor előfordulhat, hogy kiürül a kassza...
Sziasztok! Nonprofitnál dolgozni mennyire más mint egy szokványos multinál vagy magyar vállalkozásnál? Van valakinek erről tapasztalata? Milyen hátrányai lehetnek a nonprofitnak?
Update: a barátnőmet sem hívták be interjúra. Újabb tanulság, hogy személyes kapcsolat hiányában az ismerős-ismerősének-az ismerőse sem kap csak úgy állást bárhol és bármikor, még akkor sem, ha esetleg a végzettsége és tapasztalata megfelel.
"...(a munkaadók) egyfajta szűrőként használják az előzetes telefonos egyeztetést, annak érdekében, hogy felesleges személyes interjúkra kerüljön sor. Ezek általában rövid, néhány perces beszélgetések szoktak lenni, jellemzően a bérigény iránti érdeklődésre..."
ugyanebből a cikkből pár bekezdéssel lejjebb:
" Mutassunk érdeklődést a munkakör iránt, készüljünk kérdésekkel, amiket feltehetünk (de az ne a bérre vonatkozzon)..."
Bakker, az rendben van, hogy egy telefonos interjú során a munkaadó pökhendien neked szegezheti a kérdést, hogy mennyit akarsz keresni, hátha már így kiesel, és nem kell bajlódni veled az interjún, te viszont nem teheted meg ugyanezt, még véletlenül sem kérdezhetsz rá, mégis mennyit fizetnének, nehogy fölöslegesen menj el egy interjúra (esetleg több száz kilométert utazva). Tök jó!
És egy álláshirdetés:
Áruházi kocsitoló, ami nálam az "aztak...a" kategória. Erre így, a neten kell jelentkezni????????? És itt megtalálja a célcsoport??????? És még képes is arra, hogy jelentkezzen????????
Mindamellett, hogy meg tudom érteni az elkeseredettséged, tulajdonképpen nincs igazad. Van egy sztorim a közelmúltból.
Férjem közvetlen főnökasszonya egy nagy, városi tulajdonban lévő cég csoportvezetője. A hölgy élettársa egy szintén nagy, városi intézmény gazdasági igazgatója. Nemrég az egyik reggeli értekezleten a férjemnek és kollégáinak feltett egy kérdést a főnökasszony: van-e valakinek ismerőse, rokona, akinek gazdasági jellegű diplomája van, beszél nyelveket, és gyakorlott ügyfelekkel való kapcsolattartásban, ügyintézésben, esetleg még valamiféle zenei affinitása is van? A férjem persze jelentkezett, hogy igen, az ő felesége hasonló tulajdonságokkal bír. Mire azonnal felhívott engem, és kérte, hogy küldjem el az önéletrajzomat a főnökasszonyának, mert az élettársa keres asszisztenst, és akár már a jövő héten munkába lehetne állni, jó pénzért, jó helyen, jó munka. Én persze mindent úgy tettem, ahogy kérték, az életrajzom elküldése után kaptam egy választ a főnökasszonytól, miszerint továbbította a jelentkezésemet a párjának, akinek megadta a telefonszámomat is, és ő fog majd keresni interjú-időpont miatt. Vártam a telefonhívást, de csak egy SMS-t kaptam az igazgató úrtól, hogy aznap már nem tudunk találkozni, mert elhúzódott egy meeting, de majd jelentkezik a következő hét elején. Vártam. Vártam, és még mindig vártam. Két hét elteltével egyszer csak hívott az igazgató úr, elnézést kért, amiért sokáig nem jelentkezett, de beteg volt. Időközben viszont megjelent a Professon-ön az álláshirdetés, nézzem meg, és ha úgy érzem, alkalmas vagyok, akkor jelentkezzek. Megnéztem, nem voltam alkalmas, mert gazdasági végzettséget kértek ugyan, de pénzügyi vonalon, én pedig külgazdasági szakon végeztem, és nem is az lett volna a feladat, amiről a főnökasszony először beszélt. Másnap visszahívtam az igazgató urat, és elmondtam, hogy nagyon sajnálom, de én ebben a témában nem vagyok kompetens, viszont van egy ismerősöm, aki pont ilyen feladatokat végzett az eddigi munkahelyein, és még diplomája is van belőle. Ajánlottam neki név szerint az ismerősömet, aki természetesen annak rendje és módja szerint a Profession-ön keresztül jelentkezett is az állásra, de azóta nem vagyok képben, nem tudom, felvették-e?
Mindenesetre egyáltalán nem úgy van, hogy csak úgy bárki ismerőst, rokont felvesznek bárhova, csak azért, mert rokon vagy ismerős. Kell hozzá képzettség, tapasztalat is. "Sajnos."
Én hrtől kaptam egy lánykát amolyan három tűz között táncoló munkára :) Nagyon szimpatikus volt, szépen tudott mosolyogni. Ahogy besétált, kiesett pasik kezéből az egér. Mondtam neki: - Ez és ez a próbafeladat, ezen a gépen dolgozhatsz, szólj ha kész vagy. - ... (zavart pislogás, kedves mosoly)
- Ott leszek, ha kérdésed lenne. - Nekem ez magas. - Köszönöm, hogy befáradtál.
Mar irtam, hogy palyakezdesem idejeben az egyik amerikai multi keresett uj kollegakat, a gyartocsarnoka bovitesehez. A poziciohoz a vegzettsegem, nyelvtudasom megvolt. Az elso szuro a HR volt. Volt szemelyisegtesz, IQ teszt, szamologepes matekpeldak, meg a tokomtudja mi. Egy egesz nap elment ezzel.
A kovetkezo alkalommal a HR-es aradozott, hogy minden k jo, minden nagyon fasza, a top 5%, haleluja. Atkuldtek egy masik epuletbe, szakmai interjura. A bemutatkozassal kapcsolatos kor utan kb. az alabbi parbeszed hangzott el
- Volt mar csarnokepitesben tapasztalatom?
- Nem.
- Akkor koszonom szepen, erre az allasra nem vagy alkalmas.
Az mas kerdes, hogy eltelt kb 3-4 honap es egy masik amerikai multi sokkal nagyobb csarnokanak epitesen dolgoztam a megrendelo oldalon.
Meg tudom érteni az elkeseredettséged. Ha visszaolvasol, látni fogod,mi a véleményem a HR-es hölgyikékről, én a kiválasztási folyamat közelébe sem engedném őketegyetértek chempelove-vel. Velem is előfordult, hogy egy hülye kérdésük után legszívesebben rájuk borítottam volna az asztalt. Több mint két évig nem volt melóm, pontosan tudom, milyen a helyzeted.
Néhány észrevétel:
Engem egyik munkahelyemre sem az ismeretség miatt vettek fel. Az előfordult, hogy lekádereztek, de ez természetes.
Az hogy diplomád van, önmagában nem jelent biztosítékot arra, hogy el is tudsz helyezkedni. Nem írtad, hogy milyen diplomával rendelkezel, de nem biztos, hogy az most keresett. Még fontosabb, hogy mihez értesz, miben van gyakorlatod. Ha ez nem piacképes, nincs rá kereslet, akkor nem fogsz találni neked passzoló melót.
Nem biztos, hogy jó politika kioktatni a HR-es csajt, akkor sem, ha teljesen jogos. Előfordulhat, hogy leadják egymásnak a drótot, nem érdemes velük kekeckedni.
A nyman által beírtakat csak megerősíteni tudom, nálunk a cég anyagilag is támogatja, ha valaki beajánl másokat. (Nem Magyarországon dolgozom.) Ezzel mindkét fél jól jár, és ne hidd azt, hogy ez csak sógor koma alapon megy. Velem előfordult, hogy megkérdeztek valakiről, aki otthonról jelentkezett hozzánk. Lebeszéltem őket a felvételéről, mert őt még pénzért sem ajánlottam volna (ismertem), emberi és szakmai alkalmatlanság miatt.
Uram-batyam, sogorokrol. Par perce hivott az egyik volt kollegam. Aszonta a fonoke, hogy gyozzon meg, hogy menjek hozzajuk dolgozni. Mindegy mennyi a fizetesem, ok ennel tobbet adnak.
Az a budos nagy helyzet, hogy par honapja valtottam, raadasul anyagilag lefele. Nyaron meg masfelszer annyi landolt havonta a szamlamon, mint most. De ez nekem mas -korabban mar leirt - tenyezok, korulmenyek miatt megerte.
A helyzet, hogy nehany tenyezo ott sincs meg, ami itt igen, es a penz csak masodlagos. Igy kozelebb az otvenhez, mint a harminchoz a szabadido tobbet er, sot a gyerekeimmel toltott ido megfizethetetlen.
Hat azert fugg attol is, hogy milyen az a diploma, illetve mit csinaltal elotte. Mert lehet, hogy egy-egy szakmunkas hamarabb es nagyobb fizetesert kap lehetosegeket, mint jo nehany diplomas.
Nem feltetlen a Rokonokat kell olvasgatni, hanem temaba vago konyveket. Ca. egy evtizede ajanlgattam itt a What Color Is Your Parachute? c. konyvet, ez evente kiadasra kerul aktualizalva a trendeket. Igaz, hogy az eszak-amerikai piacra van kalibralva, de sok info nalunk is hasznalhato. Vagy ket tucat illyen jellegu konyvet elolvastam, meg tobbe bele bele olvastam, de ezt az egyik legjobbnak talaltam. Na jo, ez mar regen volt, persze azota lehet sz.r lett, de sok minden technika megragadt, amiket azert egy idoben sokat hasznaltam.
Ezek az irodalmak is akar 60-70%-ra teszik a kapcsolati token keresztul betoltott allasokat. Tolunk nyugatabra is es eszak-amerikaban is. Ennek teljesen racionalis magyarazata van. Az allasok tobb mint 2/3-at meg sem hirdetik. Az is egy kepesseg, hogy ezeket megtalalja az ember. A negativ energiakat inkabb fektesd a fejlodesedbe, es hamar megterul.
Nincs olyan, hogy "mai magyar munkaerőpiac működése". Egyszerűen kevesebb a munkahely, mint a háeres. Sőt, ezek Mo-on sokszor idegen testként ékelődnek a szakmai vezető és a munkavállaló közé, ezért sokkal több kört kell futni a kelleténél.
De olyan foglalkozás sincs, hogy "diplomás". A tudást keresik azon a bizonyos munkaerőpiacon, ami sajnos nem mindig jár együtt a diplomával, és igen, bizonyos diplomák többet érnek a piacon, más diplomák meg semmit. Ez nem "Rokonok" hanem kapitalizmus.
Nyilván ilyen is van. Ha ezt tapasztalod magad körül, akkor még a bosszúságod is érthető. Viszont vagyunk egy páran, akiknek szakmai tudás, tapasztalat, vagy korábbi munkakapcsolat alapján is sikerült már elhelyezkednünk egyszer-egyszer. Ne add fel.
Mit kell tudni a magyar munkaerőpiacról és viszonyokról? Szerintem semmi többet, mint amit Móricz Rokonok c. művében leírt.
Mivel diplomásként jó ideje nem találok állást (amit meg találok az feketemunka, szórlóapozás, mosogatás, újságkihordás), erre gondoltam egyet és elmentem egy karriertanácsadóhoz. Na jött is a földrengető bölcsességgel: első körbne meg kell ismerni a mai magyar munkaerőpiac működését! Erre én: ismerem én a magyar piacot és egyben az egész országot. Csak el kel olvasni Móricz Rokonok c. regényét abban benne minden. Urambátyám, sógor-koma, ki kinek a kije, ki kit ken meg stb. ez folyt akkor ez folyik ma is, semmi se változott.
Képességek, tudás, diploma stb? Ugyan , ez semmit se ér. Csak az számít, kit ismerek.
Ha van egy jó ismerős, jó vagyok s**ggh**én is, ha nincs, oxfordi papírral se kellek. Csak pislogott a hülye díszp*csája. Kérdezem ugye ismeri a regényt, lévén érettségi anyag? Hát… ez ugye valami szépirodalom… nem nagyon van időm olvasni. Hát nem is néztem ki belőled, hogy mást is olvasol, mint a műköröm árlistát csinibaba. Huszonéves festett szőke agyonszolizott műkörmös p*csa aki széttette a lábát vkinke és kapott egy kamu zsíros állást-ld szintén Móricz Rokonok.
Ez döbbenet. Ilyen hülye k**vák osztják az észt zéró műveltséggel. Most szóljunk hozzá!
Elnézést hogy aktív olvasóként most szólok hozzá, de szerintem ez sok embernek itt (talán neked is) tetszeni fog (nekem legalábbis nagyon tetszett, 3 hónapja küzdök Németországban) és választ ad néhány kérdésre:
A menedzsment módszertanokat iskolában oktatják, vizsgázni kell, és ha valaki nem tudja, akkor megbuktatják. Ha valaki csak a vizsgán tudja, de az életben nem képes a tudását aprópénzre váltani, akkor azt miért kell agyonhallgatni? Szerintem minden további nélkül, érvekkel alátámasztva el mondani pár mondatban, hogy a cégszintű inkompetens hozzáállás miatt nem megfelelő számodra az adott munkahely. A kritikus hozzáállás jobb helyeken előny.
A legszomorúbb az, hogy tavasszal felvettek jópár új embert, köztük engem, hogy majd ez milyen jó vérfrissítés lesz a projektnek, behozunk új ötleteket, tapasztalatokat stb. És ez talán egy-két éve még működhetett volna is, elég válogatott, nemzetközi társaság jött össze, de gyakorlatilag az éles indulás előtt vagyunk és ebben a fázisban egyszerűen nem lehet már belenyúlni olyan alapvető dolgokba, amibe bele kellene.
A régi emberek nem akarják felvállalni a kisebb változtatásokkal járó macerákat sem, maradnak a jól kitaposott ösvényükön, ami igaz ugyan, hogy a pokolba vezet, de ezt mintha nem látnák :(
Szinte pontosan leírtad az én munkahelyemet ebben a hozzászólásban. Itt csak annyival más a helyzet, hogy folyamatosan jönnek az új projektek, és azt se tudjuk, melyiket hanyagoljuk el kicsit, mert az összeset rendesen nem lehet elvégezni.
Egy ideje én is keresek új munkahelyet. Eddig sajnos csak egy helyen voltam nyerő, de az volt az érzésem, hogy ott sem lenne jobb a helyzet (meg olyan szerződést adtak, amit jobbnak láttam nem aláírni).
Szóval engem is érdekelne, hogy hogyan lehetne mindezt "tálalni".
Nem túl régóta vagyok itt, szóval a túl monoton sajnos nem állná meg a helyét. A főnökkel egyébként semmi baj, a kollegák is aranyosak, egész egyszerűen az van, hogy a projekt amin dolgozunk ezer sebből vérzik és az összeomlás szélén áll. Az alkalmazott technológia rosszul lett megválasztva, teljesen egyszerű dolgokat csak széttrükközött kerülők és gányolások árán lehet megvalósítani, a projektmenedzsment meg szimplán rosszul működik, a taskok ütemezése esetleges, rengeteg a felesleges melo, amit megcsinálunk aztán kiderül, hogy mégse kell..
Szakmailag folyamatos hajtépés, mert hiába lennének ötleteim, hogy lehetne előrelépni, senki nem vevő rájuk. De igazából az is a félelmem, hogy egyszer csak kiborul a bili és a cég lehúzza az egészet a klotyón, a banda meg megy a levesbe.
Szerintetek, hogyan lehet finoman elmondani egy allasinterjun, hogy azert akarok eljonni a mostani melohelyemrol, mert a ceg szakmailag no comment. (pocsek munkaszervezes, kaotikus viszonyok etc.)
Felmerulhet kerdeskent, hogy akkor minek mentem oda, vagy milyen pluszt adott ez a karrieremhez. Kicsit bajban vagyok ezzel, mert ilyen helyzetben meg nem voltam :)
Be is baszna, ha ez így lenne. Olvass vissza (gondolom nem tetted meg) nézd meg, miért ágálok az ellen, hogy a HR beleszóljon a kiválasztásba: mert halvány fingjuk nincs a szakmai szempontokról. Nem azért divatszakmák ezek, mert a HR-esek így döntöttek, hanem mert ezekre van most a legnagyobb kereslet. Csatlakoznék az előttem szólókhoz: ne azt mantrázd, miért NEM megy a váltás, meg hogy milyen jó a férfiaknak. Ehelyett azt nézd meg merre tudnál továbblépni. Pl. megnézted a T-Systems állásait?
Figyelj, ugy nem fogsz eljutni sehova, ha ugy kozelited meg a dolgokat, hogy mit miert nem lehet megcsinalni. Nagyjabol felsoroltad, hogy miert nem tudsz kulfoldre menni, miert nem tudsz hosszu tavra tervezni, stb stb, viszont ebbol nem derul ki, hogy megis mi az, ami teged elorevinne.
Erted.. senki nem szuletik ugy hogy informatikus meg kozgazdasz. Ezek marhara piackepes dolgok, de ide is el kell jutni valahogy. En pl 2003ban, amikor kijottem az egyetemrol egy onkormanyzati cegnel helyezkedtem el nagyjabol minimalberert kornyezetvedelmi teruleten. De kb mar akkor is tudtam, hogy mi az az irany, amit tartani akarok. Volt, hogy sajat penzbol kohogtem ki 50-60000 forintos MS vizsgakat, es igen, ez azzal jart, hogy nem mentem nyaron nyaralni, de a dolgok lassan kezdtek egymasra epulni... most Svajcban dolgozom egy senior IT poziciban, magyar szemmel horribilis penzeket keresek, es igen, most is pontosan tudom, hogy hol szeretnek lenni 10 ev mulva.
Te azt mar tudod, hogy mi nem vagy - na most azt kene kitalalnod, hogy mi az ami vagy, es megvizsgalni azt a kerdest, hogy ezzel vajon 5 ev mulva is lehet-e majd jo penzt keresni. Ha a valasz nem, akkor el kell kezdeni gondolkodni azon, hogy milyen iranyban valthatsz, de ezt senki nem fogja helyetted megtenni.
En ebbol az egeszbol azt latom, hogy nincs strategiad... Nagyjabol annyit tudsz, hogy sok penzt akarsz keresni, na de hogy hogyan, az mar baromira nem tiszta. Ugy tunik, hogy otletszeruen valtogatod a dolgaidat es probalsz belekapaszkodni lehetosegekbe - de igy nagyon nehez. Vagyis tul nagy a mazlifaktor, sokat szamit, eppen hogy jonnek ossze a dolgok. Felre ne erts, ezt nem leszolaskent mondom, az emberek zome ezt csinalja, na de ezert van az emberek zomenek keves penze is :)
Nagyjabol 5-10 evre elore meg kellene tudnod mondani, hogy kepzeled el magad, mit akarsz csinalni. Fel kell terkepezni a munkaeropiacot es osszegyeztetni a kepessegeidet a lehetosegekkel. Majd erre felepiteni egy tanulasi strategiat, nyelvek, bizonyitvanyok egyeb. Ha a CV-dbol lejon, hogy ez neked megvan, van egy vilagos palyaived, azt a HResek kajaljak. Igy viszont nem sokat tudnak kezdeni veled...vegulis mi vagy te? Ovono, adminisztrator, valutapenztaros?
Termeszetesen 33 evesen is van lehetoseged ra, hogy felepitsd magad, viszont ez nem fog ugy menni, hogy hopp javasoljatok gyorsan valamit, amire valthatnek. Elmeselem egy ismerosom peldajat....o bolcsesz, raadasul klasszika filologus, amivel rohadtul nem ment semmire, kb ez a mekiben hust sutok szintu munkakat kapott csak meg. Aztan egyszer gondolt egyet es elkezdett tanulni japanul - eleg jo erzeke van a nyelvekhez, es erdeklik a keleti kulturak. Kb 5 ev alatt kigyurta magat annyira, hogy folyekonyan beszelt japanul, be is kerult egy japan multiceghez tolmacsnak eleg jo penzekert. Onnan meg mar tovabb tudott ugralni, most kinn van japanban kereskedelmi teruleten, es marha jo penzeket keres. Szoval be lehet ezt jarni, csak nem konnyu, es sok ido.
