Én most jártam először a várban, így csak régi képek alapján van viszonyítási alapom, de egy biztos, a vár ember feletti erővel lett kitisztítva, s bár tudomásom van róla, hogy pár alkalommal volt segítsége Pató Istvánnak a nagyobb fák kivágásánál, azonban a munka dandárját egyedül végezte immár 16 hónapja..., amire most megint ráment a háta...
Két kép a csővári várkapitányról "munka" közben és az általa küldött képekből egy összehasonlítás a Ny-i bástya környékéről
Egyet kell értenem veled Vigi barátom. Mostanában az Index elfogadhatatlanul pocsék, gyakran lép ki, nem a képet rakja fel, hanem egy *-ot. Mit gondolsz, miért írom a mondókámat oly sok részletben? Nem azért, hogy egyes T. Topiklakót idegesítsem, hanem, hogy ne kelljen a saját hajamat ráncigálnom az idegbajtól az ilyen "üzemzavarok" miatt. Mert már számos alkalommal pórul jártam a felhasználás során.
Csővárnál fantasztikus a változás, öröm nézni a szépen kitisztított területet. Én csak bozótban fuldokolva láttam. Szívből kíváno, hogy a csővári vármentők tovább vigyék nemes ügyüket!
"A várat egy századdal ezelőtt még várnagyok lakták. De midőn a vár fenntartására, a sokféle családra osztott tulajdonosak mitsem akarnának költeni; a fent leirt képet, templomi ruhákat s székeket a ljetavai templomba, egyéb használhatót pedig tulajdonosaikhoz átszállitván, az egykor hires falakat az elemek pusztitásainak hagyták. A vár romladozó falain mai napig is csinos festések láthatók, mellyek a vár egykori pompájáról: a vár pinczéjében egy kősziklába vágott de már behányt egykor nagyon mély kut, melly a régi erőről, s a mesterség fáradhatlanságáról tanuskodnak."
Zsolnalitva barátai idén is gőzerővel élik víg napjaikat a vadregényes természetben emelkedő várban. Falazások, sörözések, várjátékok és életreszóló barátságok otthonává lettek a vén falak.
Ebben az esztendőben azonban elérte végzete a dévényi vén sasfészket. A győri csatában győzedelmeskedő francia katonaság felrobbantotta falait, épületeit. Ugyanígy tettek a közeli Pozsonyborostyánkő várával is. Még nem olvastam olyan okot, ami ezt a lépésüket megindokolta volna.
Napóleon császár fegyveresei ugyanekkor pusztították el Győr erődítményeit. Azonban ez az erődváros esetében még valamennyire érthető volt, hiszen nagyterjedelmű falai mögött jelentősebb katonaság vehetett fel védelmi pozíciót. De már a XIX. század elejére Győr is elavult volt, amit jellemez, hogy 9 napi védelem után fel kellett adni az osztrák katonáknak.
De a szomorú tény: Dévény felvette a várrom búsongó képét, ahogyan a XIX. századi ábrákról ismerjük:
Már a Morva birodalom idejében felismerték a helyszín remek védelmi képességét, így favárat emeltek csúcsára. A Kárpát-medencében új honra lelt magyar törzsek támadása ezt megsemmisítette. Szent István király idejében a terület központját Pozsony vára képezte, ennek kellett felfognia a gyakori német támadásokat. Az 1241 - 42-es tatárjárás borzalmai elmúltával IV. Béla király parancsra rakták le újabb erődítmény alapjait a sziklaszirtre. A sokszög alaprajzú öregtorony köré az évszázadok alatt fokozatosan nagy kiterjedésű várat formáltak a mindenkori birtokosai. Közülük a legjelentősebbek a Garai, a Bazini és Szentgyörgyi, majd a XVI. századtól a Báthory családok voltak. Később a rendíthetetlen Habsburg-hű Pálffyak szerezték meg, övék fennállása idejében végig. Így szerencsésen túlélte a magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot. Bár elvesztette katonai jelentőségét, de megmaradt uradalmi szerepe egészen 1809-ig.
A mai délelőtt váradagja Dévény. Ott, ahol a Duna méltóságteljesen hömpölygő folyama magába fogadja a Morva vizét, emelkedik egy grandiózus sziklaorom. Ezt a Jóisten is várépítésre teremtette! És lőn...
Műholdas képe, ami remekül nagyítható {végre egy ilyen is akad}:
Szép-szép, csak nem lehet bemenni. Sajnos rögtön látták rajtunk, hogy a békés túrista-külső mögött szlovák atomtudósokat rabló kommandó lapul..
Szomolányról leginkább az jut eszembe, ahogy Amadé a kocsmában - zárás előtt tiz perccel - kikér még két korsó sört, aztán lefejeli az asztalt. (A hely - ha nem zárt be azóta - amúgy közvetlenül a vár-park bejárata előtt van, olcsó, jó - ajánlom mindenkinek)
Ahogy a szokásos linkajánló anyagát gyűjtöttem, egy fantasztikus cikkre bukkantam! Ez alapján felül kell írnom a szomolányi vár átalakításának történetét. A várrom ura a XIX. század végén Gróf Pálffy József volt, tehát nem János úr. A birtokos 1901-ben akarta elkezdeni a várrom átformálását. Az építészeti tervekkel Alpár Ignácot bízta meg, aki az alábbiakat vetette papírra:
Ezen a megfakult fotón még Szomolány az átépítése előtti időszakban látszik. Amennyire kivehető, a tornyokat már lefedték, de az egész objektum elhanyagolt.
De a XIX. második felében élt egy ember, akinek származása révén jelentős anyagi javak csoportosultak a kezében. A fiatalsága idején tett nyugati, elsősorban franciaországi utazásai pedig arra ösztönözték lelkületét, hogy idehaza, a Kárpát-medencében megálmodjon "Loire-menti várkastélyokat". Így alakult át Gróf Pálffy János kívánsága szerint Bajmóc és Szomolány középkori vára.
A Vasárnapi Ujság 1900-as lapszámában a gróf azon alapítványáról írnak, amiben a vöröskői várában egy tanári pihenőhelyet szándékozik nyitni:
A gondozatlan várat lassan de biztosan cibálták a szelek, rágta az időjárás vasfoga. A XIX. század második harmadára az ide látogatókat már egy várrom siralma képe fogadta.
A felső képen egy 1872-es rajz, míg az alsó Könyöki József korabeli vázlata:
-- Szomolány vára nem tartozik a korai építésű erődítményeink közé. Okleveles adatok csak a XV. század elején említették meg, amikor Luxemburgi Zsigmond király bizalmas hívének, a lengyel származású Stibornak adományozta. Sohasem számított a fontosabb végvárak közé, a török hódoltság csatamezőitől biztos távolságra emelkedve, elsősorban földesúri székhelyként élte évszázadait. Időnként cserélődtek birtokosai, így többek között a Bazini és Szentgyörgyi, majd az Erdődy családé. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben a kurucok szállták meg. Habsburg-hű urai révén megúszta a felrobbantási parancsot. A XVIII. századtól a Pálffy családé, akik számos uradalommal rendelkeztek. Mivel Szomolány nem tartozott a lakott rezidenciájuk közé, állapota fokozatosan romlott.
A XVIII. századi metszeten még épségben állnak épületei:
Az ujságot lapozgatva került látókörömbe a felvidéki Szomolány rajza, ami romosan ábrázolja a Kis-Kárpátok keleti lejtőjén egyik magaslatán trónoló várat. Ezen megdöbbentem, hiszen eddig úgy tudtam, hogy ez a műemlék sikeresen túlélte a középkor viharos évszázadait, mindvégig lakták épületeit. Éppen ezért karban tartották, gondozták. Hát ezek szerint tévedtem...
