O&G journal
http://ogj.pennnet.com/articles/web_article_display.cfm?ARTICLE_CATEGORY=DriPr&ARTICLE_ID=206291
A legnagyobb fúrási lendület az usa-ban lesz,előre láthatóan a legkisebb eredménnyel.
http://ogj.pennnet.com/articles/web_article_display.cfm?ARTICLE_CATEGORY=GenIn&ARTICLE_ID=206267
Líbiának új lelőhelyeket kell találnia,illetve belefektetnie a kitermelésbe hogy tartani tudja jelenlegi kitermelési szintjét.
Nem tudom, volt-e már itt arról szó, hogy az oroszok milyen lendülettel gyártottak vegyi/biológiai fegyvert.
Az a helyzet,hogy amikor az amcsik már rég leálltak ezekkel, sőt még alá is írtak az oroszokkal (a '90-es évek elején), akkor a FÁK-ban vígan folyt tovább a meló. Sőt, egyesek szerint azóta sem állt le a spóragyártó és szaporító telepek termelése. Kazaksztánban is van egy gyártelep, amihez nem lehetett távol sem menni - állítólag a magyarokat kutató Benkő Gyula sem kóricálhatott el, csak politikai kísérővel, még 2000 körül is.
Namármost: nem fog kelleni atom ahhoz, hogy a meginduló ázsiai emberek ne akarjanak errefelé elindulni... Ami persze egyet jelent azzal, hogy az oroszok szerepe saját maguk és Európa biztonsága szempontjából nem csak a gáz-olaj miatt alapvető, de egyben végvár is lehet.
Logikai hiba.elenleg az usa keveset használ a közel-keletröl,de a jövőben többet fog.
Itt a tendenciák lényegesek.
Namármost,az EU-ban az üzemenyag többszörösébe kerül,mint az USA-ban,továbbá a földgáz is egyszerűbben és könnyen hozzáférhető helyen van .Ez annyit jelent,hogy az EU alap struktúráj már alkalmas a "peak oil" utánni élethez,és az USA-hoz képest sokkal könyebben tud majd alkalmazkodni a kialakult helyzethez(gondoljunk arra,hogy az EU jelenleg a legenergiafalóbb tagállamaiban is max feleannyi olajat használ egységnyi GDP előálításához,imt az USA).
Tehát az alap struktúra oké,mindössze az állími szektorr kell majd átalakítani,és átírányítani a termelő szektorokba.Az usa-nak viszont strukturális gondjai lesznek.
...és még azt is megemlíti, hogy a mostani közlekedési rendszer kiépítése évtizedekik tartott, és ha sima átállást szeretnénk, akkor már most meg kell kezdeni az új technológiák bevezetését, amíg még a csúcson innen vagyunk, különben nagyot zuhan a gazdaság és az életszínvonal.
Whatever non-oil transport technologies prove best, making the transition from our present systems will take many years. It took decades for the first automobiles and airplanes to evolve into effective systems, and decades to build the interstate highway network. We can't afford to wait until Hubbert's Peak occurs. We should begin now to plan and implement the new, non-oil technologies. If we don't, our economy and living standard will be in serious trouble.
Az eljövendő energia-krízis
a 2$/gallon (111 Ft/l) benzinár csak a kezdet
Hivatalosan idén Márciús 29-én kezdődött az Usák választási hadjárat, és Bush és kihivója Kerry igyekeztek egymást alulmúlni a demagóg igéretekben, miszerint több üzemanyag lesz, olcsóbban, még többen fognak autózni, még kevésbé fognak függeni a Közel-Keleti olajtól, így még kevesebb katona fog átkerülni az örök olajmezőkre.
A 30 másodperces reklámok korában csak egyszerű üzeneteket lehet eljuttatni a választókhoz: "az üzemanyagárak növekednek, a másik jelölt a hibás, én mindent megoldok."
...
Ismétlésképpen egy kis statisztika: 2000-ben 16 "Elefántot" (óriásOlajmező) fedeztek fel, 2001-ben 8-at, 2002-ben pedig 3-at, 2003-ban 0-át. Manapság 6 hordó olajat fogyasztunk el, miközben csak 1-et találunk.
Idén 11 "Elefánt" mezőn kezdik meg a kitermelést, jövőre 18 új mezőt "kapcsolnak rá a hálózatra". 2007-ben már csak 3-at, 2008-ban is 3-at, 2009-re és 2010-re nincs tervbe véve egy sem.
...
Az OlajKimerülés Analizáló Központ úgy véli, hogy az Usák adófizetők kb 15..20 dollárt fizetnek hordónként az olajvezetékek és az olajtankerek biztosítására.
...
A Szaudok olajkitermelése 30..40%-ot eshet a közeljövőben - mondja Matt Simmons - értsd 3..5 éven belül, de ez akár holnap is bekövetkezhet. Jó lenne ezt előre tudni, mert B terv az nincs.
...
Stephen Leeb gazdaságelemző aszondja, hogy mindaddig míg az energiaárak a gazdaságnak csupán 5%-át képviselik, addig nincs különösebb szerepe a árváltozásoknak. Mihelyst azonban az energiaárak túllépik a 10%-os küszöböt, akkor olyan problémák állnak elő, amelyek megoldása óhatatlanul életmód-változtatást kíván. Usákiában az energiaárak jelenleg a gazdaság 8%-át képviselik.
...
Energia, Teljesítmény, Változás - ezek kéne az idei kampány jelmondatai legyenek, és ezekre kéne szavazni.
THE ELECTION-YEAR mudslinging over gas prices officially began on March 29, when Dick Cheney accused John Kerry of flip-flopping on his support for increased gas taxes. "After voting three times to increase the gas tax and once proposing to increase it by 50 cents a gallon," Cheney charged, "he now says he doesn't support it."
With gas prices rising to record levels, Kerry was only too happy the vice president brought up the topic. That evening, Kerry told the crowd at a San Francisco fundraiser that if the cost of a gallon kept creeping toward $3, "Dick Cheney and President Bush are going to have to carpool to work together. Those aren't Exxon prices, ladies and gentleman, those are Halliburton prices!" That zinger elicited a huge roar and zipped around the world as the sound bite du jour. It was such a hit, Kerry added it to his stump speech.
The Bush campaign struck back with a new television ad, entitled "Wacky." "Some people have wacky ideas," says a mildly sarcastic male voice. "Like taxing gasoline more so people drive less. That's John Kerry." A vaudevillian image of 12 guys in business suits riding a gigantic, clownish bicycle jitterbugs across the screen.
You can't squeeze a whole lot of policy detail into a 30-second ad or an evening-news sound bite. But after sifting through the rhetorical chaff on gas prices, the parameters of the current national debate on energy policy become clear.
For the Bush campaign, gas taxes are out of the question. There will be no discussion of, say, the wide-ranging benefits that Europeans have derived from their $5 per gallon, or the fact that we pay a gas tax to the Saudis rather than our own public coffers. Gas taxes are simply "wacky." You'd have to be even more "wacky" to talk about people driving less.
The message coming from the Democrats is equally demagogic. Though the Kerry campaign has issued policy papers focused on reducing American dependence on foreign oil (buried deep within the Kerry web site), in public he has tended to steer clear of discussing these ideas. Rather, he uses his airtime to criticize the president.
While crowds love Kerry's line about Bush and Cheney riding to work together, there is something disappointing about the Democratic nominee ridiculing the idea of carpooling. In addition to reducing traffic, car-sharing happens to be one of the fastest, cheapest, most high-impact ways that Americans can make real reductions in daily oil consumption. Car-sharing should be part of the Democratic platform, not a laugh line.
Kerry and the Democrats' other gasoline talking points are equally ill-advised. Telling the president to do a better job of "jaw-boning" the Saudis does not address the need to make America less beholden to foreign energy suppliers. Nor does the call to release oil from the Strategic Reserve.
The strategy for both campaigns so far has been pretty simple: Gas prices are rising rapidly. Blame it on the other guy. Present yourself as the guy who will make gas cheaper.
In the age of the 30-second campaign ad, we've come to expect this sort of approach to complex issues. It's the norm. But America is on the cusp of an energy crisis that is going to redefine the way we live—whether our leaders prepare us for it or not.
...
In 2000, there were 16 discoveries of oil "mega-fields." In 2001, we found eight, and in 2002 only three such discoveries were made. Today, we consume about six barrels of oil for every one new barrel discovered.
This year, 11 new mega-projects came online; next year, 18 will start producing. But by 2008 only three big new fields are scheduled to start flowing, with no new projects on track for 2009 or 2010.
...
The Oil Depletion Analysis Center estimates "the military costs of protecting pipelines and tanker routes, borne mainly by U.S. taxpayers, at around $15 to $20 per barrel."
...
His [Mat Simmons] final assessment of the Saudis is chilling. "We could be on the verge of seeing a collapse of 30 or 40 percent of their production in the imminent future, and imminent means sometime in the next three to five years—but it could even be tomorrow. If we need a plan B, it would sure be nice to know that with a little bit of advance warning."
...
Likewise, the U.S. economy has in the past been protected from the impact of energy price increases because energy costs have been so low and such a small percentage of total economic activity. According to Stephen Leeb, those days are coming to an end. "If the price of energy is only five percent of the total economy then increases aren't so important. When energy costs become 10 percent of the economy, that's significant. We're at about eight percent right now. That's very close to the tipping point."
When the tipping point comes, Americans will be compelled to live very differently than they do today. One leading American social critic, James Howard Kunstler, sees serious political and cultural turmoil up ahead as the way of life Americans have built over the last 60 years begins to break down. With decreasing access to cheap oil, Kunstler sees the fundamentals of industrial agriculture, manufacturing and retail trade changing significantly.
...
Unlike President Bush, who after the crisis of Sept. 11 asked the American people to go shopping, Kerry should ask something meaningful of the American people. He should ask every American to change at least one thing in their homes, workplaces and communities to make the nation a bit more independent of foreign energy. Americans would respond. We love self-help and personal transformation. It's our national religion.
In fact, only in the last few days, the Kerry campaign has started to head in this very direction, including more substantial discussion of energy in his campaign speeches. "A strong America begins at home," he said, "with energy independence from the Middle East... Our dependence on foreign oil is a problem we must solve together the only way we can: by inventing our way out of it. Let's ensure that no young American soldier has to fight and die because of our dependence on foreign oil."
Energy. Power. Change. These are the campaign themes of a presidential candidate worth electing this year.
Kb. ugyanazt írja, mint az eddigi cikkek. De itt pl. megemlítik, hogy ha az olajat az USA hidrogénnel akarja kiváltani, akkor 3-szorosára kell növelnie az elektromos kapacitását. Ezzel szemben, ha a közelkedés felét villamosítanák, akkor csak 10%-al kellene növelni a termelést.
Az Olaj Talány: a kitermelés csökken, de a tartalékok nőnek
A Wall Street árgus szemekkel figyeli az olaj-cégeket. Leginkább a kitermelésre és az olajtartalékokra kíváncsiak. A kitermelés "kézzelfogható", az olajtartalékok kevésbé. Egyik legfontosabb paraméter a "reserve replacement ratio" - azaz a tartalék újraképződés. Másszóval azt várják el az olajcégektől, hogy ammennyi olajat kitermeltek egy évben, ugyanannyi új olajtartalékot fedezzenek fel. És láss csodát: a "négy nagy" - Exxon Mobil, BP, Shell és ChevronTexaco - dícséretes pontossággal teljesítette ezt a követelményt - idén Januárig - a Shell botrány kitöréséig.
A négy nagy tavalyi kitermelése 3,2 Gb volt - azaz a világ olajkitermelésének kb 10%-a.
A négy nagy olajtartaléka 40 Gb - azaz a világ olajtartalékának kb 4%-a.
Régebben a kitermelés és a tartalékok szinkronban voltak - mostanában gyengül a kapcsolat a kettő között.
- Az ExxonMobil tartaléka 1994-ben 9,6 Gb, kitermelése 0,909 Gb - manapság tartaléka 12,1 Gb, kitermelése 0,893 Gb - azaz a tartalékok növekedtek 26%-al, miközben a kitermelés esett 2%-al.
- A ChevronTexaco tartaléka 1994-ben 6,9 Gb, kitermelése 0,644 Gb - manapság tartaléka 7,7 Gb, kitermelése 0,641 Gb - azaz a tartalék növekedett 12%-al, miközben a kitermelés esett 0,5%-al.
- A BP-nél sok volt az adás-vétel, de a mindvégig saját mezőkre megállapítható, hogy 1998-ban a tartalék 6,5 Gb, a kitermelés 0,672 Gb - manapság tartaléka 7,5 Gb, a kitermelés 0,562 Gb. Tehát a tartalék növekedett 15%-al, miközben a kitermelés csökkent 19%-al.
- A Shell a kivétel - ő az egyedüli, aki növelte kitermelését 1994 óta, és ő az egyedüli, akinek csökkentek a tartalékai a Januári skandallum óta.
no de Jennifer Rowland - a J.P.Morgan vezető olajelemzője aszondta, hogy a Shell eltünt tartalékai tulajdonképpen megvannak, van velük némi technikai és politikai probléma, de ezeket megoldják, és akkor ezek a mezők is visszakerülhetnek a bizonyított tartalékok listájára.
Kíváncsi vagyok, hogyan fogják megoldani a politikai problémát. Újabb háború, vagy egy síma pártütés? Vajon hol vannak ezek a "politikailag problémás" mezők?
In the 1990's, many public companies used aggressive accounting gimmicks — some legal, some not — to satisfy investors' demands that they report higher earnings. Oil companies face similar pressures to build reserves. And intentionally or not, some companies may have booked reserves that are not technically or economically viable, said Matt Simmons, a Houston investment banker who has warned of a potential supply crisis. Outsiders have essentially no way to know whether estimates of reserves are accurate, he said.
"We're going to have another Shell," Mr. Simmons said. "They're not the only company that got optimistic on proved reserves." Neither Mr. Simmons nor anyone else is asserting that ChevronTexaco did anything illegal.
Once a year, companies announce their "reserve replacement ratio," telling investors whether they have found enough new oil and gas during the year to make up for their production.
Energy investors scrutinize the reserve replacement ratio more closely than any other measure of corporate performance, said Fadel Gheit, senior energy analyst with Oppenheimer & Company. Every company aims to replace at least 100 percent of its production every year. And for the last decade, the industry's four giants, Exxon Mobil, BP, Shell and ChevronTexaco, have met that goal with remarkable consistency, at least until Shell's admission in January.
...
The fall in production at the big oil companies does not portend an immediate crisis in the industry. The four so-called supermajors produce only a small fraction of the world's oil; together, they extracted 3.2 billion barrels last year, about 10 percent of production worldwide. (Some analysts classify Total, a French company slightly smaller than ChevronTexaco, as a fifth supermajor.)
The supermajors control an even smaller share of global reserves. Together, the four companies have about 40 billion barrels of oil, or 4 percent of the world's proven reserves. They also have about 150 trillion cubic feet of natural gas, enough to produce the energy of 25 billion barrels of oil.
...
At Exxon Mobil, oil reserves rose from 9.6 billion barrels at the beginning of 1994 to 12.1 billion barrels at the start of this year, a 26 percent increase. But Exxon Mobil's production fell 2 percent, from 909 million barrels in 1994 to 893 million last year.
At ChevronTexaco, oil reserves jumped from 6.9 billion barrels at the beginning of 1994 to 7.7 billion barrels in January 1998 to 8.6 billion barrels at the start of this year. But after surging from 644 million barrels in 1994 to 757 million in 1998, production plunged to 641 million barrels last year.
At BP, the data is considerably more confusing, because the company has had so many acquisitions and sales over the last several years. Still, BP's production at its wholly owned fields has plunged to 562 million last year from 672 million barrels in 1998, while its reserves have risen to 7.5 billion from 6.5 billion over that span.
(BP, ChevronTexaco and Exxon Mobil are all the products of mergers within the last decade; the reserves and production data reflect what the companies would have done if they had existed in their current form for the entire period.)
Shell has actually increased its production slightly since 1994, despite the embarrassment of its announcement in January that it had improperly classified billions of barrels of reserves as proven instead of probable or possible. Shell's admission shows just how muddied reserve data can be, analysts say; the reserves it reclassified are real, but they will not be developed for years because of technical and political problems, so they should not be called proven. In coming years, if those problems can be solved, Shell may be able to once again classify them as proven, said Jennifer Rowland, senior oil analyst at J. P. Morgan.
"vegyipart/áramtermelés jórészét külföldre kell helyezni"
A vegyipar még csak csak beillik a képbe, de az áramtermelés kihelyezése:))))
Tudod mekkora a veszteség az árám szállításakor????
"most már nem olajexportőr".. várjunk várjunk.. kié lesz az iraki oalj???
"Viszont ha most elkezdenek átálni,és mások viszont olajra alapozva fejlödni tudnak,akkor 10 év alatt eltünik a helyzeti előnyük.
Szerintem tudatában vannak a dolgoknak,viszont a legnagyobb nyereményre játszanak,amiben igen sok rizikó van.
Ezért reagál a piac idegesen a közel-keleti eseményekre."
Ezek szerint a világ összes országa egy gigantikus gyorsulási versenyben vesz részt, és azt játszodják, hogy ki az aki bátrabb, és ki az aki utoljára rántja el a kormányt?
Blőd játék - még nézni is - hát még utasként tehetetlenül szemlélni...
Az amcsiknak nem érdekük,hogy csökkenjen az olajtermelés.A terveikben nem szerepelhet az,hogy valaki elöl elvigyék az olajtermelést,mivel abban az esetben a jelenlegi felálások melett ők szívhatnának nagyobat.(elsősorban ezért,mert igényeiket a földgáz már nem tudja kielégíteni,ez viszont azt jelenti hogy a vegyipart/áramtermelés jórészét külföldre kell helyezni).
Mertugye,ha globalizált a piac,és az usa kis anyag/enegiatartalmú cuccokat(mondjuk árllamkötvényeket) exportál nagy energiaighényű cuccokért cserébe,akkor hiába lesz olajuk,ha azt mondjuk mátrágyaelőállításra kell fordítani.
A helyzet az,hogy a globalizáció,ami az ami gazdagság fő eleme,most a viszájára ütött.Nem zárhatja le a határait,és nem foszthatja meg a világ többi részét az olajtol,mert a nagy világválság idejével szemben most már nem olajexportőr.
Ha lezárják a határokat,és a külföldi állomáshelyeik segítségével mesterségesen tartják fent az olajforrásokat,akkor ki kell váltaniuk a külfödre vitt alumínium,műtrágyatermelést meg az összes többi energiaigényes iparágat,ami viszont olajjal akkor veszteségekkel tehető meg,amit nem lehet felválalni.
Ezzel csak az a baj hogy Pl. a kínaiak sokkal gyorsabban fejlődnek mint az amcsik. Na most ha Kína növekedése miatt el kezd fogyni az olaj akkor korántsem biztos hogy az amcsik tudják megszerezni a Kózel-keleti készleteket. A kínaiak, indiaiak őt az európaiak pénze is van olyan jó mint az amcsiké, sőt nekik is van hadseregük, atombombáik. Szóval ez tényleg egy elég kockázatos taktika az amcsik részéről. Én inkább azt gyanítom hogy az amcsi kormányzásra túl nagy hatást gyakorolnak azok a lobbyk amik az olaj bevitelből/eladásból élnek.
"Viszont itt eljutottunk a nagy kérdéshez,mirét nem e szerint cselekdnek pl. az amik?Tehát,miért nem veszik figyelembe az olaj fogyását a gazdasági tervekben?
...
Tehát ha az ország elsöbségét gazdaságilag meg akarják örizni,akkor csak az utolsó pillanatban kezdenek neki az olajmentes gazdaság kialakítására.
Így most inkább az olajforrásokat porbálják védeni,miközben az olajmentességre átálást a 2015-re ídőzitett ,olajmentes technológiák beindítási dátumábol ítélve az EIA által adott 2025-ös dátumhoz igazítják."
Azért ennél egyszerűbb magyarázatot is ismerünk:
majd a piac megoldja.
Tervgazdálkodni nem szabad, hiszen olyat csak a csúnya komenisták csinálnak. Usákiában mindenki úgy csinálja, hogy nekije jó legyen, és ettől aztán mindenkinek jó lesz.
Ha most nekikezdenének átállni - amikor még "olcsó" az olaj - akkor viszonylag fájdalommentesen meg lehetne oldani, de 2015-ben, 3..4-szeres benzináraknál, miközben alattomos háborúkkal biztosítják hozzáférésüket a maradék olajhoz... hát azt megnézem.
Viszont itt eljutottunk a nagy kérdéshez,mirét nem e szerint cselekdnek pl. az amik?Tehát,miért nem veszik figyelembe az olaj fogyását a gazdasági tervekben?
Egyszerű,ha olaj nélküli gazdaságot akarnak építeni,akkor csökken a gazdasági növekedésük,akár olyan szintre hogy a népességnövekedési ütemet sem tudja tartani.Viszont közben az a gazdaság ,ami a felszabaduló olajforrásokat felhasználja,sokkal nagyobb növekedést tud csinálni,így gazdaságilag leelözheti a megújulóra támaszkodó országokat.
Tehát ha az ország elsöbségét gazdaságilag meg akarják örizni,akkor csak az utolsó pillanatban kezdenek neki az olajmentes gazdaság kialakítására.
Így most inkább az olajforrásokat porbálják védeni,miközben az olajmentességre átálást a 2015-re ídőzitett ,olajmentes technológiák beindítási dátumábol ítélve az EIA által adott 2025-ös dátumhoz igazítják.
A stratégia rengeteg rizikót rejt,a legfontosabb hogy ha a közel-keletet nem tudják stabilizálni akkor öszeomlik az ami gazdaság.Ez lehetett a megélénülő világgazdasági beavatkozások hátterében.
Ugye,a gazdasági növekedéshez olaj kell.
Amikor mo.-n volt a nagyarányú népességgyarapodás,akkor a fűtést gázolajjal oldaották meg.
Szén , földgáz nem jöhetett szóba,mivel ezeknek a kitermelési/kezelési/szállítási infrastrukutája/költsége annyira magas,hogy az emelkedő lélekszámot nem lehetett volna vele ellátni.
Miután az olcsó,gyors fejlesztés megtörtént,egy több évtizedes folyamattal átáltak a földgázfűtésre,ami nagyobb beruházási költséget igényel(sokkal),viszont a szűkülő piacon felszabadítja az olajkészleteket.
Namármost,ha nincs olaj és gáz,akkor vagy a szénbányákat kellett volna felturbózni(ami némiképpen macerásabb,hiszen józan parasztival új aknák mélyítését jelenti ami igen drága mulatság) , vagy aszállítási inrastrukturát megnyomni(ami megintcsak beruházást igényel,hiszen nincs dizelmozdony),vagy komplex melegvízes fűtőrendszert építeni atomreaktorokkal.
Tehát az olaj a gazdaság dinamikája szemponjábol elsődelges fontoságú.A gazdaság olaj nélkül nem tud olyan mértékben bővülni,mint olajjal.
LONDON (Reuters) - Global economic expansion is fueling the biggest increase in world oil demand for 24 years but extra supply from producing nations is gradually replenishing consumers' stocks, the International Energy Agency (IEA) said on Thursday.
In its monthly Oil Market Report, the agency raised its projection for incremental oil demand in 2004 by 360,000 barrels a day to 2.3 million bpd, or 2.9 percent.
That scale of growth is the largest since 1980, taking world oil market consumption in 2004 to 81.1 million bpd.
The report said oil demand had proved stronger than expected in North America, Brazil and India, despite high oil prices.
It helped underpin oil prices that have fallen from record highs in the wake of OPEC's decision to increase supplies.
U.S. light crude rose 18 cents to $37.72 a barrel having slipped from last week's 21-year high of $42.45 a barrel.
The IEA praised last week's decision by the Organization of the Petroleum Exporting Countries to raise oil output, saying that economic growth could not be sustained for the long term at high prices.
Higher supplies from producing countries are slowly refilling storage tanks, giving the global market more of a cushion against the threat of unexpected supply disruptions.
``Producers have reconfirmed their intention to increase crude oil supply. All things being equal, this should moderate prices by allowing stocks to build,'' said the IEA, adviser on energy to 26 industrialized nations.
Crude stocks have already risen to comfortable levels, but gains in refined product inventory have been slower, as refineries struggle to keep pace with higher consumption, the IEA said.
``The commitment and visibility of fresh oil on the market is welcome. Unfortunately, the pace of the stock build is modest. The system is still undersupplied,'' the IEA added.
China continues to provide the lion's share of world oil demand growth.
The IEA said it expects year-on-year Chinese growth of 1.2 million bpd, 23 percent, in the second quarter for demand of 6.38 million bpd. That is up from annual growth of one million bpd or 19 percent in the first quarter.
But it is forecasting growth in China will slow to 8.2 percent in the second half for average growth in 2004 of 790,000 bpd, or 14.3 percent.
It said China's imports of crude and petroleum products hit a record 3.391 million bpd in April, up 744,000 bpd from March and 1.438 million bpd higher than in April last year.
Producers under in OPEC cartel's quota system, led by Saudi Arabia and the UAE, lifted output by 680,000 bpd in May to 26.1 million bpd, boosting supplies in advance of last week's deal to lift formal limits from July 1, the IEA said.
``Initial signs are that both Saudi Arabia and the UAE in particular will follow up on their May production increases, putting extra barrels on the market in June,'' the agency said.
IEA (International Energy Agency) jelentés: 2004-ben napi 2,3 millió hordóval - avagy 2,9%-al növekedett a világ olajfogyasztása - elérvén a napi 81,1 millió hordót.
1980 óta ez a legnagyobb növekedés.
A legnagyobb fogyasztás-növekedést Észak-Amerika, India, Brazília és Kína produkálta.
Kína az idei első negyedévben 19%-os, a második negyedévben 23%-os növekedést produkált - ezáltal elérvén a 6,38 millió hordó / nap fogyasztást.
A saját kitermelés csökkenése következtében az import még ennél is "szenzációsabb" növekedést prdukált: az Áprilisi import 3,391 millió hordó / nap, ami 1,438 millió hordóval több az elöző évi Áprilisi adatoknál ( ez 73,6%-os növekedés )
Érdekes ez az emberiség.
Növekedtek az olajárak. Erre kitaláltak egy "megoldást": rávették Szaud Arábiát, hogy növelje kitermelést - ezáltal csökkentvén az árakat. Ha csökkennek az árak, akkor természetesen nő a fogyasztás, és ha nő a fogyasztás, akkor megint felmennek az árak.
és így tovább.
koppanásig.
Szaúd-Arábiában a letartóztatások és a razziák ellenére látványosan megnőtt a terrorakciók száma. Az al-Káida szemében a „hitetlen” szaúdi politikai és vallási elit semmiben sem különbözik a terrorszervezet legádázabb ellenségeitől.
„A kormány megtesz minden tőle telhetőt, hogy megvédje a külföldieket” – nyugtatgatta külföldi újságírókat Szaúd-Arábia külügyminisztere a május 29-30 között Kobár városában történt, huszonkét halálos áldozatot követelő túszdrámát követően. Talán a miniszter szavait hallgató zsurnaliszták között ültek a BBC azon munkatársai is, akikre nem sokkal később, június 6-án lőttek rá az al-Káida aktivistái; az operatőr meghalt, az újságíró súlyosan megsebesült.
Noha a hírügynökségi jelentések sorra számolnak be a szaúdi biztonsági erők és terroristák közötti tűzpárbajokról, letartóztatásokról, razziákról, ebben a játszmában egyelőre az al-Káida áll nyerésre: az elmúlt egy év során több mint 60 ember vesztette életét terrorakcióban, s a brit The Guardian szerint a Szaúd-Arábiában dolgozó külföldiek közül egyre többen hagyják el az országot. Tavaly novemberben 17 ember halt meg egy öngyilkos robbantásban, idén áprilisban egy hasonló művelet öt halottat követelt, május elsején pedig hat külföldi vesztette életét egy olajcég irodája elleni támadásban – nem beszélve a tavaly májusban végrehajtott rijádi robbantásról, melyben – a kilenc támadót is beleértve - összesen 35 ember halt meg.
Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között 2001. szeptember 11-ét követően megromlott a viszony, de téves az a megállapítás, miszerint az al-Kaidának tulajdonított merényletek mögött a szaúdi vezetés állna – ahogy ezt sokan feltételezték azt megelőzően, hogy Rijád látványos célponttá vált volna. Oszáma bin Láden már egy 1996-ban, a Nida’ul Islam magazinnak adott interjújában világosan értésre adta utálatát a szaúdi vezetéssel szemben. Az interjúban nemcsak a szaúdi politikai, de a szaúdi iszlám vallási vezetést is élesen bírálta, különösen a korábbi főmuftit, Abdul Aziz bin Baz sejket, aki szerinte behódolt az Egyesült Államokkal szövetséges politikai vezetésnek.
Az al-Káida vezérének szemében bin Baz tevékenysége már a kufr, azaz a hitetlenség kategóriájába esik, szerepe pedig „nem különbözik a nemzet legádázabb ellenségeitől”. Persze bin Baz sem zengett ódákat bin Ladenről, akit csak „kháridzsitának” nevezett, amiért a terroristavezér hitetlennek nyilvánította a szaúdi muszlim vezetést. Az iszlám történetében a kháridzsiták – akik a 657-es sziffíni csatában hagyták el a negyedik kalifát, Alít - örök ellenzékben voltak. A szaúdi vezetés a kháridzsitákat eleve gonosz embereknek tartják, akik szerintük az iszlámon belüli zűrzavar (fitna) előidézői és támogatói.
Szaúd-Arábia jelenlegi legfőbb vallási elöljárója már nemcsak ideológiai, hanem gyakorlati úton is szembeszállt az al-Káidával. Abdel Aziz bin Abdullah al-Sejk főmufti, a szaúd-arábiai ulémák tanácsának elnöke június 5-én a hivőknek ajánlásul szolgáló állásfoglalást (fatvát) adott ki. Ebben felszólította a lakosságot, hogy azonnal tájékoztassa a hatóságokat minden olyan információról, amely szélsőségesek esetleges akcióival kapcsolatos. A lakosságnak ez érdeke is, hiszen a terrorakciók célpontjai közé már a „hitetlen” szaúdi muszlimok, azaz ők is felkerültek. A főmuftihoz hasonlóan egyébként az Alrijád című szaúdi napilap is a civilekhez fordult, mondván: a terrorizmus ügye már nemcsak a biztonsági erőkre, hanem a lakosságra is tartozik. „Szükségünk van egy globális stratégiára, amely a családban, az iskolában, az egyetemen, a mecsetekben, az újságokban, a rádiókban és a televíziókban is alkalmazható” – írja a lap, s azt sem felejti el megemlíteni, hogy bizony a szaúdiaknak önkritikát is gyakorolniuk kell.
A csontig hatoló önkritika azonban inkább a belügyminisztériumra férne rá: nyugati szakértők ugyanis kételkednek abban, hogy Rijád képes felvenni a harcot a szélsőségesekkel. A Reutersnek nyilatkozó brit Tim Ripley biztonságpolitikai szakértő szerint a belügyminisztériumot harminc éve irányító Najef herceg ellenőrzése alatt álló belbiztonsági erők megbízhatatlanok és a látszattal ellentétben egyáltalán nem tartják kézben a dolgokat. Sőt sokak szerint maga Najef herceg sem ütőképes, aki – nyugati újságírók szerint - több ízben teljes tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot konkrét biztonsági kérdésekben a sajtótájékoztatókon. Ráadásul ő is nyíltan vallja azt a nézetet, miszerint a szeptember 11-ei amerikai terrortámadások mögött a „cionisták” állnak.
A G8-as harmóniának lőttek, Usákia és Franciország ismét civakodnak
Aláírták az újabb ENSZ határozatot az Iraki szuverenításról, és másnapra kezdődtek a problémák. Bush és Blair a NATO Iraki szerepvállalásáról beszélt, de Chirac jelezte, hogy szerinte a NATO nem kéne Irakban védekezzen, továbbá nyugtalanítja a Bush-féle gazdaságpolitika, az Usák költségvetési és kereskedelmi deficit - szerinte ezek veszélyeztetik a világgazdaságot.
Ellentétek az Irak 120 milliárd dolláros adóssága körül. Megegyeztek az adósság egy "jelentős" részének elengedésében - számokat nélkül. Usákia elképzelései szerint az adósság 90%-át kéne elengedni, de Franciaország, Oroszország és Kanada ezt sokallja.
Putyin elengedné az adósságok 65%-át, de ennek feltétele, hogy az orosz olajcégek visszakapják a háború előtti olajkoncessziókat.
"a mi rugalmasságunk az Usák rugalmasságának függvénye" mondotta Putyin Bushnak.
But just one day after France signed up to a US-sponsored resolution at the United Nations (news - web sites) on Iraqi sovereignty, the fractious allies were at loggerheads again -- on a handful of issues.
They clashed on NATO (news - web sites)'s role in Iraq, after Bush called for a greater presence of the Western alliance in the occupation.
"We will work with our NATO friends to at least continue the role that now exists and hopefully expand it somewhat," Bush said after meeting top ally British Prime Minister Tony Blair (news - web sites).
"There's going to be some constraints, obviously. A lot of NATO countries are not in a position to commit any more troops; we fully understand that."
Facing a knife-edge reelection battle, Bush wants to ease the plight of US troops, many of whom are reservists or on extended tours as they battle a vicious insurgency.
But French President Jacques Chirac, a fierce critic of Bush's decision to invade Iraq, threw up an immediate roadblock.
"I do not think that it is NATO's job to intervene in Iraq," Chirac said.
"Moreover, I do not have the feeling that it would be either timely or necessarily well understood," said Chirac.
"I see myself with strong reservations on this initiative."
Although the United States, Britain and other NATO members have troops in Iraq, the alliance has no formal role in the country. Some NATO members like Canada, France and Germany have declined to send troops.
Chirac also had pointed criticism for Bush's economic policies, warning yawning US trade and budget deficits could dampen world economic prospects.
He said he and some other leaders worried about the "possible consequences of the large US budget and trade deficit for the future and notably on interest rate developments."
US-France spats overshadowed a display of unity put on by smiling leaders, zipping to talks at a plush east coast resort in hi-tech golf buggies.
Discord also surfaced over the issue of Iraq's mountainous debt, with European states resisting US calls to quickly forgive almost all of it.
A French official, who asked not to be named, said the G8 had agreed to forgive a "substantial" part of Iraq's 120-billion-dollar debt but had not set a precise figure.
The United States is pushing for up to 90 percent to be canceled but countries like France, Russia and Canada are unwilling to go so far.
Russian President Vladimir Putin (news - web sites) is ready to cancel 65 percent of the Iraqi debt and is also linking the move to the ability of his country's businesses to operate in Iraq, a Russian official said.
He quoted Putin as telling Bush that "our flexibility will depend on yours and the capacity of our businesses to work in Iraq."
Usákia és Szaud-Arábia egyszerű kapcsolatban vannak: Usákia megvédi a Szaudi királyságot, és cserébe kap olcsó olajat.
Richard Clarke: "Szaud Arábia instabilitása nagyobb veszélyt képvisel mint anno Irak."
John Kerry 10 éven belül ki szeretné vívni Usákia függetlenségét a Közel-Keleti olajszállításoktól - de ez csak vágyálom mondja James Phillips - Közel-Keleti szakértő.
Bush a Szaudok demokratizálásával véli elejét venni a szélsőséges akcióknak, és meghívta a Szaudiakat a G8-as csúcsra, de azok nem mentek.
WASHINGTON - The U.S. relationship with Saudi Arabia has been based on a disarmingly simple proposition: In exchange for cheap Saudi oil, the United States has guaranteed the kingdom's defense.
President Franklin Roosevelt asserted in 1943 that protecting the Arab nation, and its oil, was a vital U.S. economic interest. Although the two countries have no defense treaty, the substance of Roosevelt's policy remains intact and has served both sides well.
But now doubts are arising about the stability of Saudi Arabia and the ability of the United States to come up with answers.
Islamic firebrands, apparently linked to al-Qaida, have been targeting of late Americans, other Westerners and Western interests in general as part of a campaign to overthrow the Saudi monarchy in power since the 1930s. They consider the Saudi establishment too hospitable to Americans and other foreign "infidels."
Former U.S counterterrorism adviser Richard Clarke says the stakes in the struggle for Saudi Arabia are hard to exaggerate.
"The threat to the political and economic world posed by Saudi instability, I think, is greater than the threat that was posed by Iraq," he said.
...
To reduce U.S. dependence on oil from Saudi Arabia and other Middle East countries, Bush's Democratic rival, John Kerry, says the United States should strive for energy independence in 10 years.
But James Phillips, Middle East expert at the Heritage Foundation, says he sees no alternative to the status quo for the short term.
"We're stuck with Middle East and Persian Gulf oil," he said.
Phillips worries about possible al-Qaida moles working in oil industry jobs Saudi Arabia. They would know, he says, where a well-placed bomb would have the best chance of disrupting oil output.
Bush believes the answer to extremism in Saudi Arabia and other Middle East countries is more democracy. But the Saudis, while taking some tentative action toward a more open society, have spurned the Bush proposal.
They turned down Bush's invitation to send a delegation to this week's G-8 summit at Sea Island, Ga., to discuss the idea.
