Ez valószínüleg a Haast-sas (Harpagornis moorei) lesz, amely a tudomány szerint a valaha élt legnagyobb sasféle volt a világon. A megtalált leletek alapján a tojók 10-14 kg-os tömeget is elérhették, a hímek valamivel kisebbek voltak. A szárnyfesztávolsága ugyan nem volt a testtömegéhez képest nagy, (2,6-3 m) viszont ez könnyebb mozgást tett lehetővé az erdőben való vadászathoz. Kellett is az energia, hiszen a fő tápláléka a Moa volt! A tudomány szerint a Haast-sas kb. Kr. e. 1400 körül halt ki. Van egy nem megerősített beszámoló arról, (Worthy & Holdaway, 2002) hogy egy bizonyos Charles Douglas nevű utazó az 1870-es években a Landsborough-folyó környékén összetalálkozott két irdatlan méretű ragadozó madárral. Douglas emberi állítólag lelőtték és megették!! a madarakat. Elképzelhető, hogy talán két szerencsés módon fennmaradt Haast-sas élete érhetett véget akkor.
Igen, egyszer láttam erről egy filmet vmelyik tudományos csatornán, jó rekonstrukció volt. Ez a madár nyilván egy másik faj, hiszen néhány száz éve halt ki, Új-Zélandon, az argentavis meg D-Am. De annyiban mégis ide vonatkozik, hogy a jelenlegi elképzelést, amennyiben mi a legnagyobb repülhető mérete egy madárnak-, felülmúlja.
Azt én is láttam, emlékszem rá..., ebben a tegnapi filmben is volt egy ahhoz hasonló amatőrfilm-felvétel, talán 10 mp-es, kicsit jobb, mint a másik. De annyira nehéz megállapítani a méretet, hogy talán nem is lehet igazán, mindenfajta viszonyítási alap nélkül...
érdekes..., és a 4. kép a rémmadár, vagy másképp terrormadár, amely szintén Dél-Amerikában maradt fenn egészen a legutóbbi időkig, mert a legkésőbbi lelete kb. 2 mó éves, azaz, kortársa lehetett az argentavisnak, ami szintén dél-amerikai volt. Ezen a kontinensen a madarak hatalmasra nőttek és a kontinens csúcsragadozóivá lettek.
Néprajzi, mitológiai vonatkozásokhoz tudnék most hozzátenni így hirtelen:
A thunderbird (viharmadár) Észak-Amerika középső részein általánosan ismert mitológiai lény az indián törzsek körében: egy hatalmas, haragos madár, amely szárnycsapásaival szelet, mennydörgést és villámlást idéz elő. Törzsi maszkokon és totemoszlopokon gyakran találkozni stilizált ábrázolásaival. Különböző törzsek különbözőképpen írják le: hol magányos teremtmény, hol pedig csupán fajának egyik példánya. A Nagy Szellem szolgájaként, egy hegy tetején fészkel, és üzeneteket visz egyik szellemtől a másiknak. Amennyiben többen is vannak (ahogy a kuakiutl indián törzs hiszi), a viharmadarak emberi formát tudnak ölteni, mégpedig úgy, hogy hátrafordítják a csőrüket. Emberalakjukban megházasodhatnak, családot alapíthatnak, de tollaik segítségével bármikor visszaváltozhatnak madárrá.
Egyébként egy másik csatornán (talán a Discoveryn) egy rövid, 10-20 másodperces filmfelvételt is mutattak egy sas alkatú madárról, amelyik egy fa tetejéről szállt fel és lassú szárnycsapásokkal elrepült. A fákhoz viszonyított mérete irdatlanul nagynak mutatta, de mondani se kell, hogy a filmfelvétel nem volt a legjobb minőségű. Ami egyfelől jelentheti azt, hogy a kamera amatőr kezekben volt és véletlenül sikerült elcsípni, de jelentheti azt is, hogy manipulálták a felvételt.
Tegnap az Animal Planeten volt egy film, elég későn, a Viharmadárról, amely 1977-ben Illinoisban megpróbált elrabolni farmjuk udvaráról egy 10 év körüli kisfiút, de aztán nem sikerült, elejtette és a fiú túlélte és beszámolt. Mindennek tanúja volt az édesanyja. Beszámoltak róla, hogy kb. 3x akkora volt, mint a legnagyobb keselyű. Ennek kapcsán betekintést nyertünk az indiánok hagyományaiba, amely elmondja, hogy nagy viharok előtt jelennek meg ezek a hatalmas madarak, persze nagyritkán. Majd egy tudós elmeséli, hogy a felszálló légáramlatokat használják ki, mint a sárkányrepülők, amik a vihart megelőző légköri viszonyok jellemző megnyilvánulásai, így érthető, hogy Viharmadár (Thunderbird) a nevük. Majd a Viharmadár felbukkanásainak helyét vitték fel a térképre, és az érdekes egyezést mutatott a nagy viharok szokott vonulási útvonalával az Egyesült Államokban. Majd az Argentavis-szal ismerkedünk meg, amely madár ennek az argentínai változata, amely madárnak 8-10 millió éves leleteit találták meg, és kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az a hatalmas madár repült, megcáfolva ezzel a tudósok eddigi állításait. A film, bár ki nem mondja, azt sugallja, hogy talán ez a madár nem pusztult ki, hanem egyes példányai csodálatosképp fennmaradtak. Erre azonban nem kapunk választ. Mint sok kérdésre sem, amit a film sugall: hol fészkelnek ezek a madarak; hogy-hogy ilyen kevés a találkozás, észlelés... stb. Hozzáteszem, hogy nem bontja ki a film (nem feladata nyilván), hogy mik a néprazjzi, mitológiai vonatkozásai, hiszen kézenfekvő a kapcsolat a közép-amerikai indián Quetzalcoatl madáristenhez, amelynek számos ábrázolása maradt fenn.
Ez így van, a latin-amerikaiakra nagyon jellemző a misztikus elemekkel gazdagon átjárt világkép... biztos ezért van a számos spanyol-portugál vonatkozás, ahogy írod.
Sok minden kering a társadalom különböző szintjein. Hiedelmek, babonák, stb. Ehhez jön hozzá az internet és az általa nyújtott megjelenési lehetőség. Az emberek, meg sokmindent bevesznek. Az, hogy miért sok pl. a spanyol nyelvű lap (és portugál)? Egyszerű: rengeteg ember beszéli egy olyan környezetben, ahol a babona, misztikum amúgy is a levegőben van. (Brazília, Karib-szigetek, stb.). Sőt sokszor csak reklámfogás az egész, mint pl. a kedves kriptozoológiai egyetemet kereső barátunk honlapján emlegetett Puerto Ricoi misztikus lények, akik (amik) csak azért keringenek 1996 óta a neten, mert nagyon jó reklám egy ilyen misztikus "idegen". (Mellesleg csak egy kicsit kellene ilyenkor utánna nézni, hogy kiderüljön: nincs is a cikkekben emlegetett nevű település).
És ez a másik probléma, ha megfigyelitek, soha nem pontos a helymegjelölés, a nevek, homályos a leírás. Hát nem érdekes? Ma a kamerás mobilok fénykorában, sehol egy fotó semmiről?
Igen, ez így van, és nem csak az ilyesféle hírekre érvényes, de a paparazzikra vagy a sztárpletykákra is. CSak az vígasztal, hogy az utóbbiakat nem szoktam olvasni.
Nyilvánvaló képtelenségeket (pl. az általam említett griff) nem hiszek el. Ebben az esetben a zoológusokat kétségbe ejtené az az élőlény, ami elől tollas, hátul szőrös, a repüléstudomány avatott szakértői meg közölnék, hogy egy ekkora testsúlyú állat a saját szárnyai segítségével 10 centit nem tudna a levegőbe emelkedni. Viszont szórakoztatónak találtam a hírt, azért írtam ide.
Az információs szmog kifejezés viszont nagyon találó, ha neked jutott eszedbe, gratulálok!
Igen, ez az elv vszleg ma is érvényben lehet, de el nem tudom képzelni , hogyan lehet ezt érdemben betartani abban a kommunikációs szmogban, ahol annyi ellenőriz(het)etlen hír kering, hogy hihetetlen... és hát valljuk be, mára azok közül, akik magukat újságírónak mondják, valószínűleg kevesen azok valójában, a szó klasszikus értelmében. Így aztán a piac törvényei érvényesülnek: minnél nagyobb a szenzáció, annál nagyobb a gázsi, ha csak egy-két napig is.
Ésszerű álláspont, azt hiszem. Mintha azt olvastam volna, hogy egy újságírónak két, egymástól független forrásból kell ellenőriznie az infót. Viszont bajos dolog úgy ellenőrizni valamit, ha csak egy ember látja, pláne, ha igen rosszul, zagyván mondja el. Persze, attól, hogy egyedül ő látta, még igaz is lehet. Nagyban növeli viszont a valószínűségét, ha másvalaki mondjuk egy évvel ezelőtt hasonlót tapasztalt.
Igen, én is így érzem. Engem mindig is nagyon érdekeltek ezek a dolgok, és asszem eléggé tájékozott is vagyok ezekben, de nagyon szkeptikussá is lettem ezzel párhuzamosan. Előítéleteim ellen mindig küzdöttem. Asszem hitetlen Szt Tamás apostol tetszik a legjobban: még a szemének semm hitt, csak Kriztusnak ujjaival való tapintása után hitt a feltámadásban.
Igen, ez így igaz. De a kriptozoológia pont azért kripto, mert mendemondákból próbálja kihalászni a tényeket. Aztán vagy sikerül, vagy sem. De ez sok mással is így van. Végül is azt hiszem, az álláspontjaink nem is állnak túl messzire egymástól. Nyitotnak és érdeklődőnek szabad lenni, hiszékenynek nem ajánlatos.
Ó, hát persze... igaz, igaz. A tudomány már megért egy pár paradigma-váltást, amelyek soxor egymással is szembe mentek, de mégis: az a helyzet, hogy mindent nem lehet..., szóval úgy van ez valahogy, hogy azt sose mondta semelyik asztronómia, hogy az égitestek szögletes pályát futnak be, csak azt, hogy a kör, vagy ellipszis, vagy hurkos ellipszis, vagy bármilyen görbe pályáknak egymáshoz való viszonya milyen..., ezen ment a hirig, s égett el Giordano Bruno. Ezzel azt akarom mondani, hogy vannak dolgok, amelyek mindig mesébe tartozóak lesznek.
Az utolsó megállapításoddal teljesen egyetértek. De óhatatlanul eszembe jut a Francia Tudományos Akadémia azon közlése, mely szerint három dologgal nem hajlandó foglalkozni: a kör négyszögesítésevel, a levegőnél nehezebb tárgy repülésével, és a La Manche csatorna alatti alagúttal. Azt hiszem, megfontolandó.
Igen, ez jó..., én is olvastam valahol. Nekem is van egy kedvencem: Amerikában láttam egy könyvet, még valamikor a '20-as években adták ki (pontosan nem emlékszem) és már akkor azokat a tudománytalan dolgokat gyűjtötte össze, amelyeknek jó része a mai napig is oly gyümölcsözően adja a témát az embereknek, akik szeretik az ilyet, szóval volt benne szó a farkasemberről, a szellemekről, a gömbvillámról, a Wegener-féle kontinensvándorlási elméletről, meg a szellemidézésről és még vagy egy tucat "hasonló dologról". Nagyon érdekes volt ezt a könyvet lapozgatni, amikor még a kontinensvándorlási elméletet annak keletkezése idején egy ideig nem igazolták megdönthetetlenül, ezt is a tudománytalan elméletek közés sorolta ez a könyv. Gömbvillám persze van, de érvényes, igazi magyarázat nincs. A bojtosúszójú hal is igen sokáig lebegett a valóság fölött, sokan humbugnak minősítették. Aztán mégis. Ez persze akárhányszor is fordul elő, azaz, hogy egy egyelőre bizonyítatlan dolog, hipotézis egyszer csak bizonyítást nyer, nem jelenti azt, hogy minden bizonyítatlan hipotézis egyszer így jár...
Azt hiszem, van egy jó példa az információra, és hogy mit lehet kihozni belőle.
1914-ben egy pilóta kényszerleszállást hajtott végre Komodo szigetén, és aztán elújságolta, hogy krokodilokat látott. A természettudósok kinevették, merthogy arrafelé nincs krokodil. Aztán jött a világháború, mindjárt sürgősebb teendők akadtak. Ha azt mondja, varánusz, valószínűleg fontolóra veszik a dolgot. De ki várja el egy pilótától, hogy ehhez is értsen?
Igen ebben meg Neked van igazad: Nem a körítés számít, persze, hanem maga a hír: igazolja-e a tudomány, vagy sem. Én minden ilyen, a tudomány határvidékéről származó értesüléssel, hírrel roppant szkeptikus vagyok, annak ellenére, hogy szeretem őket, csak úgy vélem, a helyükön kell kezelni mindent. Szóval a "hívőktől" borsózik a hátam, mert bármilyen marhaságot képesek elsőre bevenni... és ez az odaadás még azt is kerülendővé teszi, amiben volna valamilyen igazság... vagy igazi rejtély...
A dolognak ebben a részében alighanem igazad van, de az internetnél sem minden info megbízható. Valaki leír valamit, de legtöbbször nem tudatja, honnan veszi az értesülését. Ráadásul nemcsak újságról, hanem könyvekről is beszéltem. Igaz, az, hogy egy zöldség díszkötésben jelenik meg, még zöldség marad! Csak azt akarom kihozni a dolgból, hogy nem árt az infokat kritkusan kezelni. Bármilyen infót!
Kedves Csimpolya, egyszer-kétszer került a kezembe Hihetetlen egy-egy száma, mondhatom nemigen tudok annál alacsonyabb színvonalat elképzelni, még, ha lehet a bulvárnál is mélyebben van. Persze ez általános jelenség, mindennel, ami a tudomány keretein kívül reked/marad, szükségképpen összekeveredik mindenféle zőccséggel. Úgyhogy ezt nem minősítésként mondtam, félre ne értsd. Néha jó szabadjára engednie az embernek a fantáziáját, csak komolyan ne vegyük ezt.
Viszont be kell vallanom, mind ez idáig nem sikerült megtanulnom külföldiül, és az információs forrásaim inkább az újságok és a könyvek, mint az internet. Pirulva akell bevallanom, én még nem születtem gombnyomogató génekkel.
Az, hogy Angliában van, nem lep meg. A devonshire-i lábnyomok után...
