Ezt aztán csűrheted és csavarhatod, beszélhetsz mellé, de a lényeg továbbra is ugyanaz :
A korai amúgy rendkívül hanghiányos latinos írás igen is összevissza írta meg a szavainkat. Erre meg a bizonyítéka hogy egészen egyszerű szavainknak is van épp 8 féle megírása is, és teljesen különféle hangalakokkal ábrázolva mindezt.
Épp ezekre hoztam fel példákat, de bármeddig folytathatom, írhatok további 100 másikat is. Olyanokat is, amelyre még hangjuk is volt, de mégis másra van megírva.
Ezen nincs mit kimagyarázni, mert bárki meggyőződhet erről, ha kicsit belemerül a régi latinos leírásokba, tény hogy egész egyszerűen még csak egységes írása sincs a szavainknak, azért van sokféle, mert totál összekatyvasztották, és a végső hangalak kis túlzással azon múlt hogy épp ki írta meg őket, és milyen hangulata volt épp aznap.))
Éppen ezért ezen hangalakok teljesen alkalmatlanok a magyar nyelv szavainak vizsgálatára, mert ezek az írásban eltorzított alakok már egy jóval későbbi deformáció fejleményei, ráadásul ezen deformációk száma egyetlen szó esetén is 6-8 féle is lehet, tehát az elbarmolt hangalak még csak nem is egységesek, ez pedig önmagában bizonyíték hogy átírták őket.
De ehhez nem is kell professzornak lenni, akinek van némi józan esze átláthatja mindezt...
"Azt a hangot zengetik, rezegtetik, amelyet a szó elejére rakunk."
Nagyjából igaz, annyi különbséggel, hogy nem rezegtetik, hanem ismétlik... Lásd leng, reng, terjeng, feszeng, lézeng, hajlong, csapong, tolong, bolyong... stb...
És amit írtál példának: " A zsonglőr ingó mozgással egyensúlyoz. A ráng, rángat is ide-oda mozog. A ring is stb."
Tehát ismétlődő, gyakori mozgásról van szó.
A DÖNG esetében is, mivel akkor döng a föld, ha erőteljesen lépkedsz rajta. Ennek a Dö-Dö-Dö... hangnak (és a létrehozó mozgásnak) az ismétlődéséről szól a történet.
Ismerem a munkáját, elképzelését a szóalkotásról, de azt kell mondjam vétett egy nagyon komoly logikai hibát. Ő a beszéd kezdetét eleve háromhangú (összetett) gyökökkel képzelte el, ebből indult ki, s úgy gondolta, 100-nál is kevesebb (még 25-ről is beszélt) alap-gyökből fejlődtek ki a többiek.
"Mi képekben gondolkodunk, s az alapképek az alapszavakba, a legelemibb gyökökbe vannak zárva." - Írja...
Ez még helyes is lehetne, de sajnos nem az, mivel ez csak látszat a kész gyökökre nézve.
Pedig felismerte a hangok jelentését:
"Mély hangrend ugyanis: nagy, távoli, régi, erőteljes, a magas hangrend pedig: közeli, kicsi, finom stb. jelentésű"
Még egy elvet is megfogalmaz:
"Nem a jellemzésből születik a szó, hanem a hangok kifejező erejét szinte végletekig kihasználva a szó kiejtését igazítjuk a megnevezendő valamely jellemzőjéhez.)"
De ennél egy lépéssel sem megy tovább, mert ő a háromhangú gyökök sokaságát néhány alap-gyök módosítgatásainak tartja.
"leszögezhetjük: szavaink nagyon jelentős része nem különálló, egyedi szó: szavaink elsöprő többségét alkotó szócsoportok csak egy-egy témára alkotott kiejtési változatok.[...]
a már használatba vett szavak kiejtésének módosításaival tovább és tovább bővíthetjük és bővítjük is a szókincsünket."
Sajnos tévedett, mert a szóalkotás nem így működik. És persze önmagának is ellentmond azáltal, hogy a hangoknak (legalábbis a magánhangzóknak) már egyszer jelentést tulajdonított. Azaz nem lehet figyelmen kívül hagyni a hangok jelentését, mert azok által keletkeznek szükségszerűen a jelentésben hasonló gyök-bokrok, illetve szóbokrok.
De igen. Mindegyikben megvan a rezgés/remegés/rengés/ringás
A zeng, zsong, hang, bong, kong - mind rezeg. A kong-bong kifejezetten a HAR/ANG ingó mozgásából, ütődéséből keletkezett hang. A zsonglőr ingó mozgással egynsúlyoz. A ráng, rángat is ide-oda mozog. A ring is stb.
Azt a hangot zengetik, rezegtetik, amelyet a szó elejére rakunk. Gondold át még egyszer. A
"Tehát eszerint az --ANG szóelem az maga a H-ANG lenne."
Ez az elgondolás csak ott lenne igaz, ahol - mint a példáidban is - "hangutánzók" a szavak: BONG, CSENG, DÖNG.
De ez nem magyarázza meg miért került toldalékként a szó végére mint gyakorító képző: -ong/-eng/-öng...
Olyan megoldást kell keresni, mely mindkét esetre igaz.
Nos, a végződések mindkét esetben ugyan azok. Bo-ONG, CSe-ENG, Dö-ÖNG, illetve haj(o)l-ong, terj-eng, dül-öng.
Az első három szó gyökei B(o), CS(e), D(ö). Ilyen hangok vannak a természetben, olyanok nincsenek, Hogy bong, cseng, döng... Az előbbiek a hangutánzók, s nem az utóbbi, gyakorító képzővel ellátottak. Ugyanis azok már toldalékolt szavak, s a végződéseik azt fejezik ki, hogy a hangok ismétlődnek. Milyen hangok? Hát a B(o), CS(e), D(ö) hangok...
Tovább vizsgálódva, a toldalékok is gyökök, valószínűleg háromhangúak: -(o)NOG, -(e)NEG, -(ö)NÖG, ahol a magánhangzó a toldalékolt szó magánhangzójához illeszkedik.
Ugyan ezek a toldalékok járulnak a következő gyökökhöz: RI-N(o)G, LE-N(e)G, PA-N(o)G, RE-N(e)G, I-NOG, TOL-(o)N(o)G, stb, s ezek egyike sem hangutánzó szó.
Nagy kérdés, mi volt a jelentése ennek a gyöknek?
Nyilván a toldalék funkciója erre ad valamilyen támpontot, de más oldalról is igazolni kell.
Másik út, ha szókezdő gyökként keresünk rá.
NOG: semmi érdemleges, mindössze egy családnév; Nogáll
NAG: itt sem jutunk előbbre, mert csak a NAGY szó gyöke áll egyedül.
NEG: ebben az alakban is csak egy mai szóval találkozunk éspedig; negatív, "valaminek az ellentéte" értelemben, de ez nem magyar szó. Esetleg szóba jöhet a négy.
Sajnos a magyar nyelvben nincs semmilyen szóbokra ennek a gyöknek...
A hangok jelentése alapján a G értelemszerűen szakaszos mozgást jelent, ez rendben is van.
Az N hang nem igazán (egyáltalán nem) hangutánzó, ezért itt is nehézségbe ütközünk.
Végül nézzük meg az N hangú toldalékokat és azok jelentését:
- Ni igenévképző, lehetséges jelentése: cselekvés, mozgás.
- aN, -eN mozzanat kifejezője (csattan, libben)
Ezekkel talán közelebb jutottunk a megfejtéshez, hiszen mozgás, mozzanat a jelentésük, s ez egybevág az -aNG, -eNG, - oNG toldalékunk funkcióbeli jelentésével.
De itt van még az
- oN, -eN, -öN helyhatározó rag, azonban a T is az. Sőt, inkább ez utóbbi tekinthető annak, (eredetibbnek), ugyanakkor az előbbi az elterjedtebb.
Mit jelenthet itt az N hang? Csak feltételezni tudom, hogy a már egyébként is a földön levő tárgyakra került dolgok hívták életre ezt a ragot, ami azt a mozzanatot fejezi ki, ami által oda került, odatették...
Vannak még "egyhangú" gyökszavaink is:
- Na, Ne, No, Ni. Ezek is noszogatást, mozzanatokat jelentenek.
Úgy vélem, elfogadható választ sikerült adni az -aNG, -eNG, - oNG toldalékok jelentésére.
"Ezt az állítást kapásból megcáfolom, méghozzá akár temérdek mennyiségű példával is alátámasztva."
Csak, hogy ez a cáfolatok (és a példák) nem állják meg a helyüket. Úgy nem, ahogy Te értelmezed.
Abban tökéletesen egyetértek veled, hogy a latin írásra való áttérés alkalmával nem volt elég betű a magyar hangkészlet lejegyzésére, s ezért mindenféle betűkombinációkat használtak egy-egy hang lejegyzésére az írók egyéni ötletei alapján, sőt, még egyazon író is variálta egy mondaton belül.
Azonban ez csak azokra a hangokra érvényes, aminek nem volt latin megfelelője. A többit viszont simán le tudták írni hallás után. A K hangot K betűvel, az O hangot O betűvel, stb. Ezeknél semmi nem indokolta, hogy más betűvel írják. Miért írták volna más betűvel? Gondolom, ebben eddig egyetérthetünk.
A példáidban felsorolsz néhány nagyon különböző betűkkel írt szavakat, amelyekben olyan hangok szerepelnek, melyeket le lehetett volna írni latin betűkkel, s ezt olykor meg is tették. A kérdés, mi lehetett ez oka, hogy máshol teljesen eltérő írást olvashatunk?
Ugye, már az első szóban helyes a leírása az O hangnak, de 90 évvel utána egy kimondhatatlan variáns következik, majd megint helyes az O hang leírása.
A K hang is helyesen van az első szóban - és a harmadikban is - ugyanakkor a második és negyedikben C-vel írták.
Ahol az O hang helyére V került, ott egyértelműen U hangot írt le a szerző régies latin írással.
Itt kell megjegyezni, hogy a latin abc sem volt egységes, többféle változat létezett, és az írástudók nem egységes tanterv szerint tanultak, hanem különböző iskolákban, és még a magyar nyelv sem volt egységes, sokféle kiejtés, sokféle variáció volt életben egyszerre.
" Az U-t és a J-t eredetileg nem különböztették meg a V és I betűktől." Azaz U=V
"Az etruszkban nem volt zöngés zárhang, ezért a C a görög gamma átvételeként vált a zöngétlen [k] hanggá mind az etruszkban, mind a latinban.." Azaz C=K
Tehát a Vcus szó valójában UCUS, azaz UKUS. A latinban a K-t C-vel is írták, ez tehát nem probléma. Az U hang viszont minden további nélkül lehet valamilyen tájszólás, ugyanis a többi leírásban a kezdő O hang egységesen O-nak van írva. Tehát a szerzők úgy írták le, ahogy hallották (gyerekkorukban ezt a tájszólást tanulták, hallották)
Ugyanakkor nagy biztonsággal kijelenthetjük a fenti elemzés alapján, hogy az OKOS szót eredetileg is ebben a formában használtuk. (tájszólással OKUS, ill. UKUS)
A BE szónál még egyszerűbb a helyzet:
"1372. belteue, 1395. beu meneth 1405. be menet 1493 k. bee mennek 1519. beh menuen" (ÚESz)
Az első szó itt is helyesen van írva, a BEU nyilván tájszólás szerint, a BEE pedig a ma is használt BÉ-nek felel meg, a BEH pedig megint csak egy tájjellegű kiejtés, amire a C-F is utalt a H hangok szó végi megjelenésénél. Itt is látszik, hogy ez a szó eredetileg BE lehetett.
Remélem így már érthetőbb a betűk összevisszaságának az oka....
A többi példánál is el lehet végezni hasonló elemzést. De most térjünk vissza a vitatott TAV HAV KÖV SZÖV szavainkhoz, s nézzük meg mi a helyzet ezeknél.
Itt is hasonló a helyzet, a legkorábbiak egységesen HOU formában vannak írva, de gyakorlatilag ezekkel együtt látjuk a W-s változatot is. (Nem lehet tudni, hogy a W itt valójában U, vagy V hangot jeleöl-e. Lásd alább)
Ez egy kicsit bonyolultabb, de ez sem ördöngösség ...
Az első két szóban a W semmiképp nem lehet V, mert kiejthetetlenek a szavak, csak magánhangzó, U, vagy Ű. A latinban az U=V, s ezt a V-t írták W-vel, hogy különbözzön a kiejtése az U-tól, mivel itt Ü hang van a gyökben.
Lásd a Qwes (kiejtve Kües) és ques, quies szavakat, ahol az U hang szerepel, és nem W.
A Kűkezű névből is ez derül ki, noha ez Ű hang is csak egy tájjellegű változat lehet, mint az E a Kewe, qwe[kue] Qwes [kues] keu szavakban.
Ezek a variációk ma is élnek: Őskü, [őskő] Keveháza, [köveháza]
Megint igaz, hogy időben egymás mellett fordulnak elő a KŰ, KEU, KEW/KEU formulák.
Külön érdekesség, hogy már 1135-ben megjelenik az ékezet, méghozzá az Ű betű alakjában: Kűkezű, azonban még nem vált általánossá a használata, hiszen még sok év múlva is az qwes (kües), quies, keu (kő, vagy keu) forma volt használatban.
Viszont a példáimban, ahol nincs V hang a ragozásban sem, nincsenek OU, EU, AU végű változatok:
GAMÓ:1055. gamaſ, 1621. Gamo ...
A többinél sincs, nem sorolom, mert túl hosszú lenne.
Még annyit a témához fűznék, hogy a W (itt a fonetikai köztes hangról van szó, amit U-nak és V-nek is hallani) néhány esetben már a honfoglalás előtt kiesett a szó végéről, mint a KŰ/KŐ szavaknál látjuk, de még használtuk az ősi változatot is quiei alakban ahol az UI valószínűleg az Ű hang az EI pedig az a bizonyos köztes hang, amit esetleg Ő-nek ejtettünk ebben a szóban. Egy másik verzió szerint a UI "kettősbetű" Ő hangot jelentett, és az EI pedig Ű-t, Így a leírt szó olvasata: KÖÜ. Én ez utóbbit tartom valószínűbbnek, mert ez hasonlít legjobban a mai kiejtéshez, és ez lehetett az eredeti változat.
Annyival nem lehet elintézni a dolgot, hogy akkoriban mindent összevissza írtak, mert ez csak féligazság, hiszen bizonyítható, hogy nem minden O végű szavunkat ejtettük OU-val, csak azokat, melyekben ragozásnál megjelenik a V-hang, illetve, ha feltételezzük, hogy volt a magyarban egy köztes hang (ez a fonetikai W, ami U-nak is és V-nek is hallható) s a szavak írói saját belátásuk szerint vagy U-val írták le, vagy V(W)-vel.
"Ugye nem akarod azt mondani, hogy az OROM szót bárki VRM vagy WRUND dolognak hallhatta racionálisan... Ezek elbarmolt és kreténre írt hangalakok,"
Nyilván nem lehet ezeket a szavakat betű szerint kiejteni, de akkor sem elbarmolt írás, csupán arról van szó, - amit fentebb is írtam - hogy a magyar szavakat (hangokat) olyan abc-vel próbálták leírni, ami önmagában sem volt egységes. Ez a törekvés a legnagyobb igyekezet mellett sem adhatott azonnal tökéletes átírást, mert nem volt a hangok átírására sem megfelelő betű, sem egységes megállapodás (szabály). Ezt tovább bonyolította a a tájjellegű szavak sokféle változata.
"Mondom, vicc ez az egész, minimálisan sem lehet ezeket az írásokat komolyan venni,"
Ha felületesen nézzük, akkor igen. Ha viszont egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, máris kiderül, hogy nem is olyan vicces...
"Ha nincs Ő hangom megírom maximum O-ra, de ebből hogy a picsába tud ÍV lenni?."
Az Ő hangot nem írhatta O betűvel, mert az az O hangnak felet meg, így kénytelen volt egy másik magánhangzóval kiegészíteni, ami lehetett í, e... , a V-ről fentebb írtam, hogy a latinban U hangot (is) jelölték vele attól függően, melyik latin abc szerint írták.
Ezekről írtam közel egy éve. Mármint az --ING --ONG --ANG stb. történetről. 3101. számúban.
Elég sok ilyen szavunk van, a legtöbb mássalhangzóval van ilyen kezdetű szavunk. És ha jól gondolom amit, akkor ezekben az esetekben a kezdőmássalhangzó pont hogy extra módon kiemelt, hiszen a "kifejezésünk" éppen magát azt a valósan is hallható H-ANG-ot nevezheti meg !
Tehát eszerint az --ANG szóelem az maga a H-ANG lenne.
BONG és BANG : Amit hallunk ezáltal, az a B (H)ANG
CSENG/CSÖNG : CS (H)ANG )) Ezt halljuk, nemde ?... Éppen ezt. CS hang-ot.
DÖNG : D (h)ANGÚ esemény. Nem kell hogy feltétlenül lengedezzen semmi, a hangot nevezhetjük meg.
FING : F (h)ANG
G-ONG : G hangú az eseményünk.
HANG : maga ez a szó is így képződött. Lehet először a H hangja volt. A bagoly esetén régen HU-HONG is volt írva, és pont épp véletlen HU HANG-ja van neki .)) HU-HANG kibocsátó létforma.
LENG és LÁNG : A láng lobbanása talán, az L hangú, a "leng" esetén nem tudom mi lenghetett először. Lehet épp a LÁNG.))
PENG és a PING-PONG : Ezek hamisítatlanul P(h)ANG események.
RENG : erős robajú R-HANG események zajlanak közben
ZENG/ZÖNG : Z(h)ANG
ZSONG : ZS (h)ANG hallható ezen esetekben.
Ezek egy része valóban inoghat is, máshol aligha lehet szó róla. Azaz ezek az --ING és -ONG stb. szóvégek itt magát a (H)ANG szót is jelenthetik éppen...
Eszemben sincs, inkább lezárnám már végre ezt a hülyeséget. De ahhoz még írnom kell, bár az eddigi tapasztalat nem feltétlen abba az irányba mutat, hogy belátnád hogy ez egy marhaság.
TAV HAV KÖV SZÖV meg TOU HOU KÖÜ SZÖÜ csak a mesékben vannak meg a fantáziavilágban mindössze. És persze az idióta latin írásokban, amelyekben még csak nincs is egységes hangalakja a szavainknak, hanem simán lehet 8 féle teljesen máshogyan írt alakja is.
A magyar nyelvben TÓ HÓ KŐ SZŐ léteznek. Ez még akkor is így van, ha valaki Szentjakabf-szán éppen TRUTYUTYU hívja a saját közegében a tavat.)) Az egyezményes és generációkat átívelő szó ami számít, nem az elszigetelt alkalmi vadhajtások.
"Ha volt a latinban a magyar hangnak megfelelő betű, akkor nem írtak összevissza, hanem úgy írtál le, ahogyan azt hallották"
Ezt az állítást kapásból megcáfolom, méghozzá akár temérdek mennyiségű példával is alátámasztva. Ez egyszerűen egy hamis kijelentés fent. Simán bármikor baromságra írtak olyan hangalakokat is, amelyre már megvolt a hangjuk. És ezt még tetézték azzal, hogy természetesen ezen esetekben sincs semmiféle egységes hangalak, ad hoc és random jelleggel összevissza többfélére megvan szerkesztve.
ALUL szavunk még 1535-ben is ALWL formában is szerepel. Pedig 200 évvel korábban le tudták már írni U-val is ezt. Meg ne dumáld, hogy itt van bármiféle V-nek értelme. Csak egy szokásos korabeli átírás.
BE szavunk egyaránt feltűnik : BEU BEE BEH formákban is. Látod a BE is kapott + U a végére, teljesen feleslegesen persze. És te az ilyen idétlenségekből vonsz le teljesen fals következtetéseket. Ez hiba.))
TE személyes névmásunk volt TY is és THEW is többek közt. Vajon mi gátolta meg itt is a latinokat hogy normálisan írják meg a szavainkat. Persze semmi, ezek idétlen félreírások mindössze, átírások ezek, mondjuk ki azt ami ennek a jelenségnek a valódi neve.
FEL szavunk még 1600 körül is előkerül FWL formában leírva. Hát ez meg mi a szar?)) Itt egy E hang van, a FÖL esetén Ö, de semmiképp sem dupla W hang. Ez csak egy jolly joker, bármi helyére odaírhatják + még betéthangnak is középre, de akár szó végére is. Volt E hangjuk, megírhatták volna normálisan.
OKOS : VCUS és VCOS is írták, volt O hangjuk és mégis ilyen kreténséget gyártottak a szavunkból. Legyen bármilyen botfüle akárkinek, az OKOS dolgot nem lehet VCUS dolognak hallani. Tehát akkor mi ez ?...
Ez a szavunk szándékos elbarmolása, nevezzük már nevén azt a gyermeket ! Ez pontosan az. OKOS szóból majdnem VICUS lett.))
És te ezeknek adsz bármiféle hitelt?... Komolytalan akkor bármiféle építő jellegű vita, mert csak elég régi írásokba nézni sokkal alaposabban , mint teszed, és látszik hogy bármit képesek voltak elbarmoltra megírni.
OROM : VRM WRUND WRUM VROM formák léteznek írásban. Pedig minden hangja megvolt már ehhez a klasszikus latinnak. Mégis gyakorlatilag már olyan hangalakokat írtak meg, hogy az eredeti szó anyja sem ismerne rá az átírt valamire, akkorát változtattak némelyik esetben rajta.
Ugye nem akarod azt mondani, hogy az OROM szót bárki VRM vagy WRUND dolognak hallhatta racionálisan... Ezek elbarmolt és kreténre írt hangalakok, átírt hangalakok, ennyit kéne megérteni a masszív tagadás helyett, folyamatosan mutatom meg ezeket.
+1, a személyes névmásunk, az Ő : ÍV UV W EE Y de még HUJ is volt ez .))
Mondom, vicc ez az egész, minimálisan sem lehet ezeket az írásokat komolyan venni, és nem is kell a legcsekélyebb hitelt sem adni ezeknek. Ha nincs Ő hangom megírom maximum O-ra, de ebből hogy a picsába tud ÍV lenni?.)) Vagy csak egy W ?... Csak egy módon, ha direkt írom meg ilyenre....
"Nincs önállóan TAV/HAV/KÖV/SZÖV szavunk, és nem is fogsz tudni kimutatni ilyet.)) "
Most kezdjük elölről a vitát?...
Ma is használjuk ezeket a szavakat a tájnyelvben. A régi írásokban is megtalálhatók, s ott nem azért vannak összevissza írva, mert nem volt latin megfelelője az O hangnak, mert volt, s azt mindig helyesen is írták le. De ezeknél a szavaknál következetesen és csak ebben a két formában írták: TÓ tou, ill. tov, HÓ hou, ill. how... - Attól függően, ki melyik közelítő hangot használta.
"De már számtalanszor érveltem azzal, hogy egyidőben van többféle hangalak a régi latin írásban pontosan ugyanarra,"
Ha volt a latinban a magyar hangnak megfelelő betű, akkor nem írtak összevissza, hanem úgy írták le, ahogyan azt hallották.
Ezt viszont neked kéne megérteni, s nem az ŐZzel példálóznod, mert Ő betű nem volt a latinban, - és a magyarban sem akkoriban - ergo mindenki a saját ötlete szerint írta át latin betűk keverékeként.
Egyébként van jó pár Ó végű szavunk, melyeket nem írtak összekeverve: Gumó, gamó, (már 1055-ben is gamaſ-nak /gamós/ írták) sodó, dugó, kohó, holló, (1221-ben Hollos) hajó (1181-ben haio)...
Ezeket a szavakat sehol, és semmikor nem írták vegyesen és a velük képzettek egyikében sincs V hang. Meg tudod magyarázni miért?
Szerintem pl. a RENG-RING-ING szavaink is bizonyítják, hogy korántsem mindig a kezdőhang határoz meg egy alapjelentést. A ZENG-et is simán be lehet kapcsolni ebbe a sorba, mert a zengő, zümmögő hangok mintha hangkezdemények ismétlődő "ingása" lenne. Az el engedés is egy ingás elszakadása. Sőt, maga az ín is a nyúlik, tehát a végtagok tulajdonképpen rajtuk inganak. Az ingás egy rugalmas rögzülés.
RISZÁL---RÁZ kapcsolat nagyon jó de a KASZÁL az már vadhajtás, teljesen másik történet. SZAK(asz) értelmű gyökér, ez is épp fordítva is működik, épp a KASZA esetén például, a KASZÁS (SZAKOS) is SZAKASZ-ol a fű levágással, SZAK-ít, ugyanezt teszi a KASZ-SZAB-OL-Ó is, SZAKÍT +SZAB is a tevékenységével.
SZIKE, SZEKér, SZAKóca , SZAK-ember, stb. idetartozóak, és na persze a KASZA is ami SZAKA gyökérfordítással, ugye ez is ott van önállóan is az ÉJ-SZAKA szavunkban is, vagyis az ÉJ SZAKASZA hosszabban kifejezve.
Ez tehát már nem a ZÖRGŐ---REZGŐ témaköre.
Ragozásban és toldalékolásban is vannak észrevehetően logikus kapcsolódások akár még egymással is.
Például a főnév többesszáma XXX-OK , de a gyakorító igeképzés XXX-OG képzője totál erre hajaz, mintha az igét tenné így többesszámba, persze szándékosan különbséget téve egy a K-hoz legközelebb álló hanggal, éspedig esetünkben a G-vel most.
Ami CSOB-OG az a sok-sok CSOB-OK hangjai lesznek.)) Ugyanilyen hasonló logika megfigyelhető a például a CSIPKED --KED szóvége, és a CSIPEGET --GET szóvége között. Ugyanazok voltaképpen...
ROSTA = keresztbe tett fonalszerű részekből lyukacsossá tett felület
---
A "Gyökmátrix" alakulása úgy képzelhető el, mint egy dominó:
Egymáshoz hangilag közel álló gyökök más-más képzőkkel - szóképeken alapuló logikai láncot alkotnak.
Ugyanakkor a hangilag közel álló KÉPZŐK más-más gyökökkel is szóképeken alapuló logikai rendszert alkotnak
Szeintem ez a lényege a magyar nyelvnek. Van egy rejtett logikája. Egy finom kapcsolatrendszere a gyökök és a képzők egymáshoz viszonyuló változásainak.
Az összes jelentés egy nem lineáris (érzékszervek tapasztalati tényeihez kötődően több dimenziós) spektrumon kapcsolódik egymással.
finom módosulásokkal:
RISZÁL = Rázza magát - - ebből leágazhatunk pl. a KASZÁL felé, amely hasonló lengő mozgást ír le, de a Kalimpálásból eredeően. - VISsZA (ellentétes visszairányuló mozgás)
RIANÁS = szétreped, szétrázkódik
RING = reng veláris párja - - ING (oda-vissza mozgás)
RENG = Ringás erőteljesebb párja -- INOG ha valami reng, inog is
REMEG = Rengből szóhasadással jöhetett létre - - LEBEG egyfajta remegés csak légnemű közegben
RENGETEG = Megszámlálhatatlanul sok részből álló, éppen ezért nagyon sok és hatalmas is! - - ebből leágazhatunk pl. a FERGETEGES felé (ami nagyarejű forgó mozgással kelti a hatalmasság érzetét).
Így van, ezek már (többnyire) jók, kezded érezni a dolgot. Igen, a ROZOGA is idetartozó, hiszen fordítva ZOROGA , vagyis ZÖRÖGŐ , mert nem fix az egész cucc már és RÁZKÓDIK és REZEG(a), kicsit RESZKET is már, emiatt eléggé REZGETT az egész mikor a RÉSZEG RÉSZEKBEN mozogva ZÖRGETTE kicsit ZÜRösen az egészet, mielőtt a kulcsával sokáig a ZÁRAKAT ZÖRGETTE.
És működik ez az egész csodásan ! De ez nagyon nem azt jelenti hogy minden gyöknél ez működni fog, egyáltalán nem, szintén egy alkalmi szóképzés, amivel egyik gyöknél élt a nyelv, míg a másiknál meg épp nem tette meg. Tehát nem szabályszerűség, nem törvényszerűség, hanem ez a magyar nyelv egy lehetősége, amivel itt és ott épp élt mint eszköz. Nem szabály de lehetőség.
Igen, ez olyasmi mintára mint a KÖP--PÖK esete, csak ezen a R_Z és Z_R páron ezek a ZÖRGŐ---REZGŐ típusú szavakból jóval több is elkészült a nyelvünkben...
Hangutánzó gyökérszavunk, amely fordítható is, fordítva szavak vele : RÁZ, REZ-eg, REZZ-en, RÉZ, stb.
Z_R vázon a közeli rokonai
-------
Hékás! Ezzel így engem igazolsz.
A ZÁR eredeti gyöke tehát a ZÖR(ej) ami megfordítva RÁZ
Pont olyan, mint a KÖP és a PÖK
A RáZ - ReZeg -RoZoga is azt bizonyítja, hogy amagánhangzó cserék is rokonszavak képzésére jók. Ugyanilyen cserék a gyök értelmével összefüggően (tehát nem eszetlenül) mássalhangzó cserével is rokonítható szavakat hoz létre:
RéSZ = Ha egy egységet szét RÁZunk, annak egy darabja.
RÉS = Kicsi, vékony eltávolodott, vagy kiestt RÉSZe egy szét RÁZOTT felületnek.
AZ---EZ vagy ITT--OTT és egynéhány esetben van ilyesmi, ami nyilvánvalóan szándékos szóképzés.
Ezen szavak bizonyos értelemben ellentétek, ugyanakkor valahol meg mégis csak szinonimák.
Hiszen mindkettő tagja a párnak helyre mutat, és csak az adott relatív szűk értelmezésben ellentétek. Tágabb értelemben ugyanarról szólnak, egyfajta rámutatást közölnek.
De gyökérszavak kezdőmássalhangzóját felcserélni a legtöbbször nem vezet jóra, kiváltképp ha még csak a hangok sem hasonlóak. S-SZ-ZS-DZS még sikerrel járhatunk esetenként, vagy a zöngés--zöngétlen pároknál is találhatunk néha valamit éppen.
Ugyanakkor egy BŐRÖS---CSŐRÖS esetén értelmetlen bármi kapcsolat, mivel gyökérszó szintjén más az egész.
CSOBOG----DOBOG sem cserélhető, a víz csobog, a szív dobog, felcserélve hülyeség lesz belőle...
"Rokon vele a latin sera fn. honnan sero áth. ige; továbbá Budenz J. szerént az osztják tôcr-, bezárni. Vámbéry A. szerént a csuvasz sura (szura) = lakat." (Cz-Fo)
"A zár nagyon gyanús, hogy tényleg jövevény szó."
Gyanús lehet, de nem tudjuk.
"Így pedig nincs értelme magyar gyökhöz hasonlítani."
A "Sze-ösz" ősgyök pont azt jelenti, hogy szét-össze. Ez az ősgyök viszont számtalan magyar szó gyökében megvan.
"Tehát alkalmi szóképzés, de nem törvényszerűség és nem szabályszerűség, és csak a H kezdőhangos szavaink elenyésző töredékénél működik ez."
Jól mondod...
A H hang elég különleges, mivel alapvetően nem igényel semmilyen artikulációt, egyszerűen kifújjuk a levegőt a tüdőnkből és máris H hangot adunk. (ez az ún. "hehezet") Persze, ezt a hangot is lehet különbözőképpen variálni, a rekesztetten keresztül egészen az R szerű gurgulázó H-ig, lehet zöngés és zöngétlen, de mi a kissé rekesztett változatát használjuk. (amikor zöngés, könnyen összemosódik bármelyik magánhangzóval, mi ezt sem használjuk.)
További sajátossága, hogy hangok előtt sokszor hallható, ha a hang nem zárhang, mint a P, T... Többnyire akkor halljuk, mielőtt a kiejteni kívánt hang eléréséhez megrezegtetjük a hangszálainkat, de már elkezdtük a levegőt kifújni... Pl: HÉ...
Ugyancsak hallható, ha a kiejtett hang artikulálását befejeztük, de még a levegő tovább áramlik, Ah, Óh, ill. zárhangok után. (Valójában ezt nevezik hehezetnek) Ma nem igazán használunk ilyen hangokat, de az angolban sokszor fordul elő.
És igen, ez a beszélő szokásától függ, és mivel nincs ennek a hangnak önálló jelentése az említett esetekben így sem az ottléte, sem a hiánya nem zavaró.
"Ja, különböző. Így is mondhatod, meg úgy is, hogy összefüggő gyökök, vagy rokon gyökök. Én pedig pont ennek megértéséért tépem a számat."
Ezt senki nem vitatja, de ez egy végeredmény, egy következmény, az azonos hangok és jelentésük okán, ami csak arra jó, hogy valamilyen rendszerbe foglaljuk a gyököket, egyébként a keletkezésükről semmilyen információt nem ad. Viszont mi éppen azon fáradozunk, hogy a gyökök eredetét próbáljuk kibogarászni.
CSOB-OG és DOB-OG is képzési módra bár azonosak, de ettől még csak a szóképzési stílus egyező, maguk a hangutánzó kifejezések más és másik történet már. ZÁRDA----JÁRDA is ugyanúgy van felépítve, de a szótövek a ZÁR és JÁR fogalmai ettől még teljesen különböző dolgok.
-----
Másképpen értelmezünk. CSOB-OG és DOB-OG sokkal közelebbi kapcsolatot moutat, mint a ZÁRDA----JÁRDA . Ezért mondom, hogy a dolgok értelmét kell nézni elemzés közben. A magyar nyelv körülíró, szóképeket akotó értelem szerinti logikai rendszere épülő nyelv. Ha egy mozdulatsor hasonló és a csupán a becsapódás hangja a változó bnne, akkor ezek a gyökök rokonok sőt, nagyon közeli rokonok. Ugyez van az irányokra vagy bármely más logikai halmazzal kapcsolatban is.
A rojtos és a selymes kilóg a sorból, mivel teljesen más hangsorból épülnek föl, más a bennük lévő hangok jelentése, és így a gyökök jelentése is nagyon eltérő az előbbi háromtól és egymástól is.
"Szóval a pihés pelyhes és a bolyhos véletlenül hasonlít egymásra és a jelentésük véletlenül áll közel egymáshoz? Ezt állítod?"
Ezeknek a szavaknak a gyökei PIH / PEH / B(P)OH. Nem véletlenül hasonlítanak egymásra, hisz' nagyon hasonló dolgok megnevezésére szolgálnak, és a gyökök felépítése is hasonló hangokból történt. Némi különbség ugyan van közöttük, de ez távolról sem jelenti azt, hogy bármelyikből alakult volna ki a másik kettő. Mindhárom gyök egymástól függetlenül alakult ki, azonos logika mentén válogatott hangokból. (azok jelentése alapján)
Hasonlóan a NYÁL / NYÉL / NYÚL / NYAL, vagy a PER / PÖR / GÖR / POR / FOR / gyökökhöz.
CSOB-OG és DOB-OG is képzési módra bár azonosak, de ettől még csak a szóképzési stílus egyező, maguk a hangutánzó kifejezések más és másik történet már. ZÁRDA----JÁRDA is ugyanúgy van felépítve, de a szótövek a ZÁR és JÁR fogalmai ettől még teljesen különböző dolgok.
Pedig ahhoz hogy az ajtókat/ablakokat rendesen ZÁRNI tudjuk a nagy vihar előtt, ahhoz bizony oda kell hozzájuk menni, vagyis JÁRNI kell hogy ZÁRNI tudjuk őket. Most akkor mondjam hogy ezek rokonok?.))
Ráadásul aki vihar előtt még időben ZÁR, az bizony ezzel még jól is JÁR. Duplán kapcsolódnak egymáshoz.))
Két fogalmat némi ügyességgel össze tudunk hozni logikailag még akkor is ha amúgy nincs is tényleges rokonértelmük. És máskor meg tényleg rátapintunk a lényegre, ilyen is van, azaz az ötletekből születnek a megoldások, szóval nincs is ezzel baj hogy ötletelünk. Addig jó, míg legalább van belőle. Akinek ötlete sincs, az nehezebben is old meg bármit, az is valószínű.
Olykor valóban közösíthető etimológiájuk is lesz a látszólag különböző fogalmaknak, amelyeket mégis egy dolog tart össze, ilyen is van tudom én. Csak a rokon értelmezhetőséget ne feltétlenül keverjük össze (mindig) a valódi hangtani/gyöktani kapcsolódásokkal. Mert hiába pontosan ugyanaz éppen a FAGYASZTÓ és a MÉLYHŰTŐ , még sincsen semmiféle közös etimológiájuk. Pedig ugyanazt nevezzük meg a két szóval pontosan.
De fordítva is tudunk ilyet mondani amúgy valóban. LÁVA szóról például biztosan sokan nem is gondolnák hogy köze van a LÉ szavunkhoz, pedig a LÁVA a vulkán LEVE úgymond, ez ugye a híggá olvadt kőanyag ami kifolyik belőle. LEVE---LÁVA , már egy birtokosan képzett előzményszó az, amely értelmet ad valójában a vulkános új szavunknak. És ez pontosan értelmezi is, hogy mit is jelent a neve.
És ez még Cz-F esetén sem ment át hogy mi is ez, beszél mozgásról meg megmutatja a német és latin ide vonatkozó hasonló hangalakját. Pedig a "latin" LAVO nem is vulkános szó volt még anno, hanem mosást jelentett, ami szintén persze LÉVEL történik meg, mosó-LÉVEL történt, régen így is nevezték ezt meg. LAVÓR szó sem a véletlen műve épp ebből.
"Hajolni valamire csak rá, vagy el lehet"
Mivel alaposan leszűkítetted a kört a VALAMI-RE szóval, így már igen.)) A VALAMI-RE szó végén már ott hogy RÁ, tehát máshogyan ez itt már nem lehet. De nem csak valamire lehet hajolni.
KIHAJOL, ÁTHAJOL, LEHAJOL, vagyis LEHELYEL (ez adja meg az igazi értelmét az egésznek, a HELY) , BEHAJOL, MEGHAJOL, ELHAJOL a repülő tárgy elől, ezen esetekben a RÁ kapcsolat nincsen már meg, többször épp inkább ellentétes lesz már vele.
RAJT Cz-F szerint a RA és ITT RA-ITT összeadásából volna, magánhangzók hasonulnának eszerint J-re akkor gondolom. Biztos igaz, hoz fel régies RITT/RITTA alakokat is, de még jobban utánajárok ennek...
A hajt és a rá rokonsága nem felismerhető. Azért nem, mert nem az elsőre, pedig logikailag is egymás után következnek. Hajolni valamire csak rá, vagy el lehet.
A hajt és a rajt képzési forma adja ki a rokonságot! Ebből az következik hogy a szavak BIZONYOS képzett formái szerit, más-más gyök kapcsolódásúak.
