Feltétlenül megnézem. Ugyan az én utam teljesen más, de szívesen olvasok pl tőle is. A másik könyvet még nem olvastam. Bruntont viszont volt szerencsém, érdekes kis könyvek azok:)
Már csak Ramakrishna könyvét szeretném elolvasni nagyon, az már az én utamhoz is szól.
Müller Péter rengeteg könyvet irt, nem csak a joskönyvet.
Látom, azért meglesz az az ut:-)) Kábé én is erre jöttem rá, hogy mindenki ugyanazt mondja, ezért megkerestem a forrást..
Az külön megérne egy topikot, hogyha a tudat teremti a világot, lehet-e josolni, szerintem igen. A joslat a tudatnak azon területe, amire nem látunk rá...
Ige, olvastam a cikket és legalább annyira tetszik, mint a könyve.;)
Egyébként olvasgatlak már fórumokon is és tetszik, ahogy irsz.
Szepes Máriát nagyon szeretem, Müller Pétert nem nagyon olvastam, bár a Titkos tanítások most felkeltették az érdeklődésemet, de ha a tudat teremti a világot, akkor egy jóskönyvvel nem sok mindent tudok kezdeni. Bár ha mást olvasnék tőle, talán másképp gondolkodnék róla. Igaz, a napokban fogadtam meg ( nem komolyan ;),hogy már csak a régi könyveimet fogom olvasgatni, Mello-t, Ramanát, Oshot is egy kicsit,mert úgy veszem észre, mindíg ugyanoda lyukadok ki.....Jaj, India Misztikáját is feltétlenül.Úgy tünik, a felsoroltakban megvan minden, ami kérdés (nekem) felmerülhet.
Nem....msot jutott eszembe...a Dalai Lámnak el fogom olvasni egy könyvét legalább, de tudom, újdonság ott sem lesz. De őt kedvelem.
Egyébként Müller Péterre, Szepes Máriára, és Bistey Zsuzsára gondoltam. HA érdekel, és még nincs meg az utad, azonban nem csak öket ajánlanám, hanem a vallásokat is.. Mert soha nem tudhatjuk, mi az, ami bensönket megrázza elemi erövel...
Megjegyzem, mig utam meg nem találtam mindenevö voltam.. Innen ismerek sok mindent...
De kerestél, ugye??? Megtaláltad.
Fogadd el, hogy más is keres...
Én is ismerek egy-két embert,lehet, hogy hármat is, aki le tudná irni.
Azonban csak AJC. irta le.
Ha a te általad ismert háromból valaki leirná, bizony szívesen elolvasnám. Nem azért,mert hibákat vagy kivetnivalókat keresnék benne, nem is azért, hogy összehasonlítgassam , hanem azért, mert nagyon szívesen olvasok ilyesmit.
Az elixirben olvastam egy irását AJC-nek. A csendröl, a csend üdvös hatásairol, kereséséröl szolt.
Csak megjegyzem, nekem tetszett, de már tul vagyok a keresésen, és legalább három embert tudok csak MAgyarországon, aki ugyanezt szorol szora leirja.. Hiába, nagy a konkurencia, nehéz kitünni...
Ha igy is lenne,őt más katagóriába sorolnám, mint az átlagembereket. A viszaemlékezés során talán jobban tudja kezelni a problémákat,mint más.
Úgyhogy ha igaz, hogy emlékszik, talán ezért teheti....
De ugye Ramanától is tudjuk ;), hogy felesleges....
Nagyon érdemes. Én iszonyúan fel tudok töltődni tőle. Most egyedül maradok majd a lakásban és újból megnézem. Gyerekkorától bemutatja őt, látod az írását, nagyon átfogó képet kapsz róla. Melegen ajánlom.
A "Negyven versszak a valóságról", azt olvastad????
Nem ő irta, de az is róla szól....
Paul Brunton "India titkai" c. könyvében olvashatsz még róla, az is nagyon tetszett nekem.
Mindig örülök, ha olyanokkal "találkozom", akik olvassák Ramanát. Oshot is olvasok sokat, de Ramana más.....
Feltétltenül keríts sort rá, hogy megnézd a videót róla.....
Inkább ne hozd ide a nyuédzset! Ott mászkál mindenki az elmult életeiben. Nem hinném, hogy értelme lenne neki. Azt sem hinném, hogy emlékeznénk elmult életünkre, hiszen a felettes énünk, ahogy ti hivjátok, nem azért van, hogy filmszerüen elszorakoztasson minket elözönek vélt történetekkel. Nem is hinném, hogy a felettes énnek emlékezete lenne ilyen formában. Ez belemagyarázás...
"Továbbra se értem, mit akartál közölni az irániakon segítő keresztények említésével."
Az egész onnan indult, hogy valakitől megkérdezted: miért Christian, miért nem Jéus?
A kérdés részben jogos volt, mégis próbáltam valamivel illusztrálni a különbséget a tanításokban.
Azt persze én is vérlázítónak tartom, hogy itthon a hajléktalanok megfagyhatnak, stb... (Remélem, ez még belefér a "filozófia" kategóriába.)
"Azon tűnődöm, amikor önmagamat, illetve a jelenlétemet bizonyos szempontból, köhhöm, szeretném fölismerni egy csinos hölgyben. Mondom: -ben,"
:):):) Huncutkodsz?
Vissza a témára:
Perfe, hogy feretet! Csak a feretet! Mondom! Viszont ez egy érdekes dolog. Mert nem azokat a dolgokat szereted benne ami bensődben a felszínen van, amit úgymond szeretsz. Megpróbálom elmagyarázni. Mondjuk egy jó bulin meglátsz egy léányzót. Még nem beszéltél vele, de a testbeszéde máris ezernyi olyan információt elárult róla, amiről tán maga sem tud. Ezt lehet tudatosan is befogadni, de ha nem megy, akkor elintézi a jó öreg ösztön. Persze a második esetben nem vagy annak tudatában, hogy mi is tetszik benne igazán. Szal' már messziről hatást gyakorol a kislány. Később szóba elegyedtek és kölcsönös a szimpátia, mert a lány is fogja a te jeleidet. Itt lehetne happy end is, de tegyük fel a varázs okulárét és nézzük meg, hogy mi is történt valójában. Tegyük fel pusztán a szemléltetés kedvéért, hogy erősen domináns alkat vagy és ez a párkapcsolataidban is meglátszik. Mit mutat a szemüveg ha ránézel a lányra így messziről? Az egész személyisége szubmisszív. Máris megvan, hogy miért tetszik. "No de hát én nem vagyok az, hülye a példa!" Biztos hogy az? Persze, hogy nem. Szerintem nem is kell már a szemüveg, érted, hogy mit akarok itt rizsázni. A feretet már csak ilyen huncut bigyó!
Zealander
Ui: és hogy lásd a Mestert, belinkelem a képet amint rajta van. Balról az első:)
"Az nem jelent semmit, hogy csendben teszi, mert ott "belül az ego hangicsál"."
Hát persze, még így is "hangicsálhat". Én csak azt szeretném kinyögni, hogy Jézus nem játszott lélekbúvárt "ego" meg "megvilágosodás és társai" fogalmakkal, hanem azt mondta: "Kövess engem!"
Vagyis elég határozottan CSELEKVÉSRE szólította fel az embereket.
(A következő nagy téma persze az lehetne, hogy jó-e mindig a nagy jót akarás, stb...)
Részemről teljesen érdektelen a reinkarnáció léte, mert sem hitben sem a való életben nem oszt nem szoroz számomra. Lényegtelen, hogy előző életem volt-e és én voltam-e Iván Szlapotyin a hős brigádvezető. De a meskete talán arra jó volt, hogy magát a fogalmi rencert összegezzük.:)
Amit leírtál azt a gnoszticizmus vallja. Nagyjából úgy ahogy elmondtad. Már megint Iadbalaoth. Ejnye:)
Azon tűnődöm, amikor önmagamat, illetve a jelenlétemet bizonyos szempontból, köhhöm, szeretném fölismerni egy csinos hölgyben. Mondom: -ben, akkor már az is feretet, Kedves Mester? Mer' én azt mondom a magam hímsovén egodisznóagyammal, hogy az, de még mennyiresőt, de hát... vitatható talán.
Ööö... Hátezkisséhogyismongyam... Imidzs-/imázsromboló... Ehhöm... Nekem a reinkarnáció sose volt emészthető. Szép mese, elismerem, de az ég világon semmi alapját nem látom, főleg amióta ugyebár majd' minden "reinkarnálódott" hölgyismerősöm kurtizán volt vagy Párizsban vagy Velencében... Mér' nem volt senki bicikli vagy teve vagy molnárné? Sajna a tudat kialakulása mögé nem szükségszerűen látok bármiféle felsőbbrendű erőt, de ez, tudom, már az én bajom.
Hacsak... hacsak nem mondjuk azt a régi mesét, hogy van a szuperego, akit nevezzünk mondjuk Istennek. Ez az illető öröklétű és mindentudó. A mindentudás természetesen időtől független, tehát úgy is mondhatnánk: egyszerre ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. Ez azt is jelenti, hogy pontosan tudja, milyen érzés Zelandernek meg req999-nek meg AJC-nek lenni, de nem csak a mi jelenlegi életünk szerint, hanem minden más permutációval együtt. Ezt a gondolatmenetet folytatva onnan is nézhető az egész, hogy mi, akik egónak tartjuk magunkat, csupán Isten megfelelő emlékei vagyunk, és csak számunkra tűnik időbeni haladásnak a létezés. Na... nem mintha ezzel bármit is lehetne kezdeni, de ha még belekeverjük a kristályokat meg a csakrákat is és egyúttal dicsérjük kicsit Buddhát ÉS Jézust, szerintem menő vallást lehetne alapítani rá... :]
Hehe, én a szeretetet (és a vonzódást úgy általában) úgy szoktam elképzelni, hogy ilyenkor az ember tulajdonképpen önmagát fedezi fel a másikban, és ezért amikor "jót" cselekszik, törődik a másikkal, saját magának tesz jót, kedvez vele. Szóval naná, hogy egoizmus! :] Aránylag empatikus ember szoktam lenni, vagyis bele tudok érezni mások (akárki) gondjaiba, bajaiba, de a túlélés érdekében kifejlesztettem egy biztonsági kapcsolót, amivel tojni tudok mások bajára. Muszáj. Ignorance is bliss.
Maharshi? Nem hallottam még róla, de az idézet alapján nem hiszem, hogy nekem való. :] Én sokkal megvilágosodottabb vagyok nála, mert még kevésbé akarom/tudom elmondani, hogy milyen az. Hát minek olvassam egy amatőr visszaemlékezéseit? (Titkom: idejekorán [csettint]ettem... ;])
"Nem mernék rá fogadni, hogy ez csak Jézusnak jutott az eszébe."
Hát nem is. Zsidó gyakorlat, hogy a zsinagóga egyik elkülönített részében (kis szobában) pénzt dobnak be egy ládikába, perselybe, akármibe. Vagy akinek szüksége van rá az elvesz belőle. Így az adakozó nem esik a büszkélkedés csapdájába, a rászoruló pedig nem érzi magát megszégyenítve.
Zealander a térdére ülteti Req999-et és elkezd mesélni.
Szal': Ha a reinkarnációt elfogadjuk alapnak, akkor az embör mikor még nem születik le, egyfajta jelleggel bír a valós énjével amit sok néven neveznek a különféle vallások. Hogy egy ismert és tán közös definícióval éljek, ez nem más mint a Crowley féle Akarat vagyis az Őrangyal, aki nem mááás mint a felettes énünk. Ez fontos!
Most képzeld el, hogy megfogansz és egyszer csak, hipp-hopp a szülőcsatornában találod magad. Hosszas kínlódás után a világrajössz és a felettes éned beöltözik afféle álcaruhába, hogy mint Mátyás Király álruhában járja a mundán világot. Miért? Aszongyák azé', hogy így lehetőség legyen mindenféle érdekesség megtanulására. Ez nagyon, nagyon fontos!
Zealander befejezi a mesélést, lerakja Req999-et a földre, majd ad neki egy szép nagy nyalókát.
Menj szépen játszani, de ha meglátom, hogy megint a macskát kínzod!!! Gyerekek...[mosolyog]
Miért nem reklámozza esetleg valaki a karitatív természetét? A természet "szigorú" törvényei alapján kezdek gondolkodni.
Mindennek oka van, és minden azért történik, hogy a cselekvő fennmaradjon, életben maradjon, lehetőleg gyarapodhasson.
Minek megy valaki Iránba segíteni, amikor mehetne a szomszéd faluba is, mert ott is találna kellő számú nyomorultat? Nyilván azért, mert megteheti. Van rá lehetősége, főleg anyagi lehetősége, de természetesen nem érdemes kifelejteni a ráfordított időt, ha valaki személyesen is a tiszteletét akarja ott tenni.
Ha kitudódik valakiről, hogy van pénze, főleg olyan luxusdolgokra, mint az irániakon való segítés, mire hivatkozzon, amikor az adóhivatal vagy a kölcsönért kunyeráló rokonok, barátok felkeresik? Talán jobb az ilyesmiről hallgatni.
Vélhetőleg akik nagyokat nyernek a különféle szerencsejátékokon (mondjuk lottón), azért nem reklámozzák magukat, mert esetleg fölkeresi őket a fúrógépes ember, aki először szépen elkéri a pénzüket, és ha nem adják, esetleg a nála levő fúróval helyes lyukat sikerít az ember térdkalácsába, ami fölöttébb fájdalmas és meggyőző érvelési technika.
A hatalom megtartásához is erő kell, és az egyik lehetőség, hogy szürkébbnek mutatom magam, mint amilyen valójában vagyok.
Persze ideszámíthatjuk még azt a fajta önigazolást, ami a mártírszereplési vággyal társítható. Az ilyen ember félig-meddig mazochista, örömét leli a szenvedésben, lemondásban, és ha elmondaná másnak, csökkenne az "önzetlenségi" faktora, és hát persze Jézus is javasolni merészelte, hogy csöndben adakozzanak a hívei. Nem mernék rá fogadni, hogy ez csak Jézusnak jutott az eszébe.
