<i>A szenet azért propagálom, mert úgyis az lesz, akkor már szeressük is... :-) Ahhoz alig kell új infrastruktúra, egyszerűen a kutaknál megjelenik majd az olcsóbb (vagy adóval sújtott és ezért ugyanolyan drága) szénből gyártott benzin.</i>
Amíg van szén...
<i>A problémának egyébként szvsz végleges megoldása nincs. Szerintem a jelenlegi nyugati életszínvonalat az egész világ népességének csak nem megújuló erőforrásokkal lehet biztosítani, ideig-óráig.</i>
Megoldás biztosan van - a kérdés csak az hogy sikerül-e idõben megtalálni - azaz az az idõ amikortól igazán komolyan elkezdik keresni és amíg teljesen elfogy az olaj és a szén elég lesz-e ahhoz hogy megtalálják. De Pl. a nap körül van annyi energia amivel az utolsó afrikai nyamm-nyamm is helikopterrel járhat WC-re - a kérdés csak hogy Pl. ezt az energiaforrást mikorra tudjuk kihasználni. Egy biztos: a hagyományos szélerõmûvek, napkollektorok, stb. tényleg nem lesznek elegendõek - bár azért sokat lendíthetnek a dolgokon, a teljes összeomlás elkerüléséhez az atom + egy hatékony és olcsó napelem + egy ideig a szén valószínûleg elég lesz. De ahhoz hogy mindenki a földön normális életszínvonalon élhessen ez már kevés - ehhez új energiaforrásra lesz szükség.
A szenet azért propagálom, mert úgyis az lesz, akkor már szeressük is... :-) Ahhoz alig kell új infrastruktúra, egyszerűen a kutaknál megjelenik majd az olcsóbb (vagy adóval sújtott és ezért ugyanolyan drága) szénből gyártott benzin.
A problémának egyébként szvsz végleges megoldása nincs. Szerintem a jelenlegi nyugati életszínvonalat az egész világ népességének csak nem megújuló erőforrásokkal lehet biztosítani, ideig-óráig.
Szvsz a szénalapú gazdaság nagyobb kockázat mint a nukleráris hulladék - ez utóbbit még csak-csak elhelyezed valahogy. Ráadásul a szén is csak kb 40 évre oldaná meg a gondot...
Értem. Keresel egy helyet, ahol nincs földrengés tízezer évig, aztán odaraksz egy konténert, ami tízezer évig ellenáll a tengervíznek, aztán pedig megvéded a tízezer év alatt esetleg oda kavarodó terroristáktól.
Egyszóval nem lehet a tenger fenekén elhelyezni.
(Természetesen a mélytengeri fúrótorony bonyolultabb annál, minthogy csak úgy odafúrunk, de természetesen egy mélytengeri nukleárishulladék-elhelyezőhely meg még bonyolultabb, mint látható.)
Ami lehetőség, az a szaporító reaktorok stb. erőltetése lenne, mert azok a hulladék elhelyezésével kapcsolatos költségeket is nagyságrendekkel csökkentenék, ez igaz. Vagy a szénalapú gazdaság, vagy a kettő kombinációja. Persze az üvegházhatásnak is óriási a kockázata, de jobbat nem látok.
Ahogy azt a Móriczka elképzeli... Egy mélytengeri fúrótorony egy "picit" bonyolultabb dolog annál hogy lefúrsz és kiszívod az olajat... Ráadásul nem kell feltétlenül több kilométerre lefúrni - a tengeri üledék idõvel betemeti az objektumot. Fontosabb hogy elég stabil legyen a tároló (fizikailag) valamint hogy ellenálljon a tengervíznek és a sugárzásnak - több tízezer éven át. És az sem utolsó szempont hogy lehetõleg olyan helyre kell rakni ahol nem ártanak neki földrengések, talajmozgások, stb.
Persze mindez elmélet - egyrészt a zöldek soha nem mennének bele semmilyen tenger alatti tárolásba, legyen az bármennyire is biztonságos, másrészt a terroristák ellen nehéz lenne megvédeni egy ilyen helyet. Harmadrészt pedig a ma nukleáris hulladéka lehet hogy holnap fontos energiaforrás...
Fúrótorony esetény csak le kell fúrni. Nem kell viszonylag nagy tömegű szilárd halmazállapotú rendkívül veszélyes hulladékot leszállítani a mélybe, és ott elásni néhány kilométer mélyen. (Ha nem ásod elég mélyre, akkor ezzel az erővel akár a tengerbe is öntheted csak úgy is.)
A tengerbe öntés "apró" problémája, hogy a táplálékláncban felhalmozódik. A delfinek kiirtása téged lehet, hogy nem érdekel (bár ugye a tengerek táplálékláncának szétverése a kifogott halállományra is hatással lehetne - ne pozitív hatásokra gondolj feltétlen), de a tenger csúcsragadozója az ember. Gondolom, nem szereted a tengeri halat...
Az oroszok a legtöbb veszélyes hulladékot simán kiöntötték, ahol épp eszükbe jutott. A veszélyes nukleáris hulladékot meg őrizték évtizedekig. Miért vajh?
amit ma leraktál azt különféle szakállas, burnuszos fazonok holnap kiszedik onnan és holnapután a nyakadba dobják...
Tehát nem lehet lerakni. Maradnak az unokák. Q.E.D.
Szvsz ez ma nem annyira energia probléma, a gond inkább a társadalommal van. Senki nem akar a segge alá pár tízezer évig sugárzó hulladékot. Ráadásul a legjobb helyek azokban az országokban vannak ahol minden van csak közbiztonság és demokrácia nincs... Hasonló a helyzet a tengerekkel. Egyrészt nemzetközi vizeken ilyesmit lerakni legalábbis kissé idegesítené a greenpeace-t meg a más hasonló szervezeteket, másrészt pedig vagy megoldod az állandó õrzését (ami elég macerás) vagy számolsz azzal hogy amit ma leraktál azt különféle szakállas, burnuszos fazonok holnap kiszedik onnan és holnapután a nyakadba dobják...
A harmadik világba nem is igen fognak ilyet építeni - mivel a nuklaáris hulladék igen jó alapanyag nukleráris fegyvergyártásra. A komcsiknál meg szvsz a környezetvédelem, vagy az hogy a nukleáris hulladékkal valamit kezdeni kéne mint probléma fel sem igen merült.
Az intuíció nekem is ezt súgja*, mindenesetre jelzi a kérdés nehézségeit, hogy ilyesmi egyáltalán felmerül.
*Szerintem azért nem egészen ennyire súlyos a helyzet, csak gondolom az atomerőmű által termelt energia fele vagy legalábbis jelentős hányada elmenne erre.
Nem (pontosabban nem csak) társadalmi okok állnak e mögött. Legalábbis eddig egyetlen harmadik világbeli országban vagy lakatlan területen sem mert senki ilyet építeni, sem Kína, sem Franciaország, sem az Egyesült Államok, sem pedig a nagy Szovjetunió. Bár utóbbi ország a legfejlettebb demokráciát valósította meg a világon (a szovjet demokráciát), úgyhogy lehet, hogy vezetőit tényleg a közvéleménytől való rettegés riasztotta el a végleges tárolók megépítésétől... :)
A költségekhez való pesszimista hozzáállás a spanyolviasz feltalálása. Projektmenedzsmentből tanítják, hogy ezt kell csinálni, mert így is gyakorlatilag lehetetlen betartani az eredetileg becsült költségkeretet. Tíz projektből (akárminél) kilenc esetben túllépik az eredetileg becsült keretet. Másrészt nem számolhatsz mindenből a legrosszabb esettel, mert akkor egyetlen projektet sem indíthatsz el, hiszen a legrosszabb eset a költségek sokszoros túllépését jelentené, és többnyire úgyse a legrosszabb eset jön be.
Az a baj, hogy itt különlegesen nagy bizonytalanságról van szó. Kurvára nem mindegy, hogy öt vagy ötven vagy ötszáz milliárd forintot kérünk a paksi erőműtől évente. Ilyenkor nyilván valami ésszerűen kifizethető pénzt kérnek el, nem mondhatják azt, hogy "nem tudjuk pontosan, biztos ami biztos alapon kérünk ötszáz milliárdot," ez ugyanis tiltó ár lenne, gyakorlatilag versenyképtelenné tenné az erőművet. Az ésszerűen kifizethető összeg meg lehet, hogy kevés. Ha csak annyit tévedünk, hogy ötmilliárd helyett huszonötöt kellene kérni, akkor negyven év alatt kamatok nélkül (!) is összegyűlik nyolcszázmilliárd forintos adósság... Úgyhogy itt nem lehet pesszimista szcenárióval számolni, a nem-pesszimista szcenárió meg az unokáinkra olyan terhet róna, amit nem engedhetünk meg. Szerintem.
Hol? Hogyan? Egyelőre nem tudják biztosan, milyen típusú kőzet lenne a legbiztonságosabb. Van aki szerint ki kéne lőni a világűrbe. Van aki szerint alábukó tektonikus lemezbe kéne építeni. (A tenger alá nyilván, ilyen lemezek ott vannak.) Először ebben döntésre kéne jutni. Mint jeleztem, eddig senki (se az oroszok, se az amerikaiak, se az indiaiak, vagy mittomén akárki) nem mert ilyet építeni. Persze mi itt a fórumon okosabbak vagyunk...
Bomlat kartács én technológáról beszélek, nem paper launch-okról. a historikus adatok (paks) azt mutatják, hogy a reaktor rendes üzelésében tett aprónak tűnő módosítás is igen kellemetlen kövezkezményekkel tud járni bizonyos esetekben.
Robert Bériault - kanadai úriember összefoglalója a Peak Oilról, a Húsvét szigetekről, arról, hogy a mi civilizációnk mennyivel okosabb a Rapa Nui civilizációnál.
Ha a neten rákeresel, van egy fél tonnányi doksi arra,hogy lehet a jelenlegi atomerőmúveket olyan breederek konfigurációban müködtdtetni,amely 1-nél éppen csak jobb szaporítási arányal müködik.
ez annyit jelent,hogy a reaktor pont annyi hasadóanyagot termel mint amire szüksége van.
Jelenleg ezeknek negyjábol 0 gazdasági elönyük van,és mivel a breederben urán ciklus esetén plutoniumot állítanak elő ezért nem nagyon szeretik az usákok ezt a megoldást.
Ja,továbbá reproceszállást igényel,ami szintén nem szeretem tevékenység(bár nem véletlen hogy a ruszkik ujraindították Majakot)
De ha az urán ára eléri mondjuk a kg-kénti 500-600!-et akkor más a szaporításos futtatás eléggé jó alternatíva lesz(bár lehet hogy 100-200$ eset;n is)
ez tok jol hangzik, csak megint az a kerdes, hogy ki az aki megteheti, hogy breeding-et epit? Biztos-e, hogy akinek van technologiaja breeding-et epiteni, az funek fanak megteszi-e ezt? A technologiai keszseg birtoa versenyelonyt jelent.
Uranium, a heavy metal, is found widely spread in nature, always in combination with other elements. In January 1997, world resources reasonably assured at a production cost of $80 or less a kilo amounted to 2.53 million tons [OCDE 97]. The uranium needed for the world’s reactors as of the year 2010 is estimated to be 67,000 tons a year [CEAUi 99].
Uranium has sixteen isotopes, all radioactive. The isotopes of a given element contain the same number of protons but a different number of neutrons. They present almost the same chemical and physical properties, but different masses and nuclear characteristics. In this section we treat only the three isotopes of uranium found in natural uranium: uranium 235 (0.71%), uranium 238 (99.28%) and uranium 234 (0.0058%).
-1 Gw-s szaporító reaktor évi 2 tonna természetes uránt igényel.nagyjábol 5000 ilyen reaktor kell a jelenlegi olajszükséglet kiváltásához,ami jelent nagyjábol évi 10 000 tonna uránigényt.Ez a fenti adatok szerint 2500 évre legendő uránkészletet jelent, plussz 7500 évre elegendő thoriumot
Ha pedig szaporítóban égetjük az uránt,akkor még 10000 dolláros áron is megéri bányászni,ami viszont eszméletlenül kitolja a rendelkezésre álló készleteket.
John D. Rockefeller's Cleveland refineries launched the Oil Age.
A superhighway in China may end it.
Almost 150 years ago, barges plied the Cuyahoga River ferrying black gold for oil lamps. There was no turning back. Cheap, plentiful crude would power cars, mold plastics, birth the suburbs and grease the path to a prosperous American century.
Much of today's world slides along that same industrialized path. A 52,000-mile superhighway system is under construction in China. Millions of prospering Chinese browse auto showrooms looking for a new lifestyle based on crude.
A kínai kormány 2004-ben 200 milliárd dollár értékben vásárolt kötvényeket az Usák kormánytól, idén ez az összeg elérheti a 300 milliárd dollárt. Az Usák költségvetés hozzászokott ehhez a kínai támogatáshoz, ezért Kína sok mindent megengedhet magának - néha még az Usákok orra elől is elhalászhatja az olajmezőket.
But the Chinese government, unwilling to let that happen, has kept the yuan down by shipping the incoming funds right back out again, buying huge quantities of dollar assets - about $200 billion worth in 2004, and possibly as much as $300 billion worth this year. This is economically perverse: China, a poor country where capital is still scarce by Western standards, is lending vast sums at low interest rates to the United States.
Yet the U.S. has become dependent on this perverse behavior. Dollar purchases by China and other foreign governments have temporarily insulated the U.S. economy from the effects of huge budget deficits. This money flowing in from abroad has kept U.S. interest rates low despite the enormous government borrowing required to cover the budget deficit.
Ennek ellentmondani látszik, hogy bányát már rekultiváltak sikeresen, végleges nukleáris hulladék tárolót pedig még nem építettek, és nem a szándék hiányzott.
Ennek azonban nem muszaki, hanem politikai, tarsadalmi okai vannak.
A banya-rekurtivacio aldasos tevekenyseg, mindenki orul: "Vegre rendberakjak a szetbarmolt kornyezetunket, nem kell tobbe felni a zagytarozokban levo kulonbozo vegyszerektol, vergre nem ijeszti el a ronda bánya a turistakat, lovardat nyitunk majd a falu vegen es dolni fog a le."
Ezzel szemben, ha radioaktiv hulladektarolot akarsz epiteni valahol, ahhoz altalaban maskepp all hozza a lakossag. "Gonosz emberek ide akarjak elasni a sugarzo szemetuket, a turista sem fog ide jonni tobbe es meg a lovakat is le kell vagni."
Röviden: fogalmunk sincs, mennyibe fog kerülni egy ilyen tároló.
Az altalad leirtak valoban komoly bizonytalansagi tenyezok es mind igazak. Ezen ugy lehet segiteni, hogy pesszimista modon kell hozzaallni a koltsegek becslesehez. Inkabb tobbet tegyunk felre, mint kevesebbet.
...es ha olyan mazlink lesz, hogy a projekt vegen meg marad egy kis penz, akkor veszunk belole sok söröt :-)
"The actual direct and indirect costs of cleanup and restoration have typically proved to be 1.5 to 2 times mining industry walkaway estimates for mines without acid drainage, and 10 times those estimates for mines with acid drainage."
(Diamond, Jared: Collapse. How Societies Choose to Fail or Succeed. 2005, VIKING, New York. P. 455)
(Egyébként az amerikai bányákról szól, de fölteszem, máshol sincs ez másként.)
tarolot epiteni sokkal egyszerubb, mint banyat rekurtivalni
Ennek ellentmondani látszik, hogy bányát már rekultiváltak sikeresen, végleges nukleáris hulladék tárolót pedig még nem építettek, és nem a szándék hiányzott.
Nem ismerjük az energiaárakat (azaz az ásás és odaszállítás költségeit) a végleges tároló építésének időszakában. Nem tudjuk, milyen mélyre és hol fogjuk ásni ezeket a tárolókat. Nem tudjuk, egy ilyen tároló magában foglal-e egyéb speciális technológiákat, különleges belső burkolatot, stb. Nem tudjuk, mennyi idő telik el a végleges tároló megépítéséig, azaz mennyi lesz a nem végleges tárolás költsége. Remélem, nem hagytam ki egyetlen fontos bizonytalansági tényezőt sem.
Röviden: fogalmunk sincs, mennyibe fog kerülni egy ilyen tároló.
