Ahogy elnézem, max kínáltak, nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a kép készítésének pillanatában bármilyen értékesítési tevékenység folyt volna ott (az épület állagát tekintve)...
No, azt kiskoromban én is diszkriminatívnak éreztem (bár kimondta nem biztos, hogy ki tudtam volna ezt;), hogy csak az játszhat, akinek van telefonja. A nagy telefonosdival emberi kapcsolatok szűntek meg, ti. Manci néni, fel kellene hívnom Pistiéket Zajzengőhegyalján, holnap három körül átjöhetnék telefonálni, Hozok ennivalót is :))
Maga a művház amúgy az önkormányzaté, de nem használják lényegében semmire. Két művházat nemigen "tart el" még egy ekkora kerület sem, a Corvinban meg azért elég sűrű program van.
Egy frissen hallott urbánlegend szerint a hetvenes-nyolcvanas években a fiatalok a "pontosidő szolgálat" vonalán randiztak. Állítólag ugyanis ha egyszerre többen hívták a 08-at, akkor nem csak az időhangot, de egymást is hallották :)))
Apámék egyszer akartak játszani a Rózsa Gyuri Kapcsoltam műsorában. Volt már otthon telefonunk. Elég erős csapat gyűlt össze, volt vagy 18 diploma jelen a kis lakásban fejenként kettő-három, reál, humán mindeféle, elég nagy esélyük lett volna komolyabb eredményt elérni. Először be is kerültek, de úgy volt azokat, akikkel végül játszani akartak a stúdióból hívta vissza a Rózsa személyesen, élőben. Megvolt a szám, mondták, hogy majd várjanak, figyeljenek, nehogy telefonáljanak közbe máshova. Nagy izgulva ott ült a csapat a tévé előtt, Gyuri tárcsáz, foglalt. Csóválja a fejét, hümmög, próbálkozik újra, megint foglalt. A mi telefonunk néma. Aztán persze feladta és hívta a következő számot a listáján. Később sikerült kideríteni, tényleg hívtak minket, csak folyton foglalt volt, így nem tudtak mit tenni. És miért? Mert ikervonal volt vagy mi, és az ikerünk végig pofázott az adás idejében....:)
A XVI. kerületi Ikarus művelődési ház nem csak egy kis üzemi kultúrterem volt, ugyanis egy óriási karzatos színházterem volt a központi tere.
Pár éve láttam az értékesítési felhívását. Nos, harminc éve nem gondoltam, hogy egyszer még akár én is megvehetem...
Azért kiváncsi lennék, hogy most kié. Meg a közelben lévő óriási sporttelep is vajon kinek a tulajdona?
És a gyár múzeuma a rengeteg makettel hol lehet? Bizonyára Széles Gábornál. De jó lenne, ha egy újságíró megkérdezné, ugyanis azt azért közkincsnek kellene tekinteni, hiszen igencsak része a magyar (gazdaság és műszaki) történelemnek.
Az annoról még annyit, ami talán a maiaknak hihetletlen: az első házak elkészülte után 3-4 évig egyetlen lakásban sem volt telefon!
Szerintem ez a nyolcvanas évek második feléig mindenütt így volt. Mi konkrétan Gazdagréten álltunk sorba. Illetve igyekeztünk nem sorban állni: az ablakból rá lehetett látni a fülkére, és amikor nem volt ott senki, usgyi, futás...
Aztán jött a telefonkötvény (ez milyen szó már!), az első konténerközpont, ahol néha szó szerint összekapcsolódott mindenki mindenkivel. Konkrétan szilevszterkor azon röhögtünk, hogy csak felemeltük a kagylót, és vonalbúgás helyett a tévévetélkedő ment benne, mindenki bumm-bummozni vagy flip-flipezni, vagy melyik volt az, akart :)
Igen, egész takaros, szinte privátként kezelt, kiskerteket alakítottak ki, főleg a földszinti lakók itt-ott, a házak előtt. A házak között területek ma is fővárosi tulajdonban vannak. Az Ikarus művházban van egy érdekes nagy mozaik, munkások, gyár, buszok. Be van zárva az épület, de néha tartanak festményvásárt és akkor be lehet menni. A múltkor le akartam fotózni a mozaikot, de eléaggatták a festményeket:)
Azt írod, hogy vannak még a Centenáriumi lakótelepen eredeti lakosok. Nos, ők valószínűleg nem politikai aktívisták vagy funkcionárusok voltak, hanem élen járó dolgozók, mert néhányan ők is vehettek ott lakást.
Annyira zűrös volt az elején az építkezés, hogy az Ikarus kultúrház tömve volt egy viharos közgyűlésen, amiről a tulajdonosok által meghívott újságíró írt tudósított egy botrányos cikkben a Magyar Ifjúságban.
A beköltözés után néhány lakó lelkesen locsolta az államilag ültetett facsemetéket. (A házak közötti terület állami tulajdon volt, mert a házak ún. úszótelken álltak, azaz a faltól egy méter telek tartozott csak hozzájuk. Bizonyára ma is így van.) Ezek a különös gondossággal kezelt fák ma is nagyobbak a többieknél. Akkor egy hatlépcsőházas, 64 lakásos tömb egyik lakója locsolás közben azt mondta egy másik locsolónak: nos, ezzel a hat locsoló szomszéddal lenne érdemes közösen társasházat építeni...
Még egy érdekesség. A G épület mögött ma is látható a dús növényzet között egy kisfiú szobor, amit egy mögötte lakott idős tulajdonos készített és állított saját pénzén. Volt is belőle balhé, mert nem ment végig a szoborállítási procedúrán, zsűrin stb. Tehát államilag nem akartak semmi hasonlót adni, de hogy valaki saját maga tegye azt, azt nem akarták megengedni. Különben a szabályok ma is ugyanazok.
Az annoról még annyit, ami talán a maiaknak hihetletlen: az első házak elkészülte után 3-4 évig egyetlen lakásban sem volt telefon! A kevés telefonfülke előtt esténként sorban álltak a lakók.
És hogy mennyire emberi a kialakítás, az a Te hsz-odból is sejthető, ugyanis vannak kétemeletes, hatlakásos lécsőházak is, ahol 71 nm-es, 2+2 fél szobás lakások épültek, amelyek akkor nagynak számítottak.
Igen ezeket nagyjából tudtam, szeretek minél többet tudni a közvetlen környék "történelméről" ahol élek. A helytörténei "mozgolódás" is elég erős a kerületben, mindenféle kiadványok jelennek meg.
"Nem sokan lakhatnak ott az eredeti, harmincvalahány évvel ezelőtt beköltözettek közül."
Vannak azért, pl. a mi házunkban 6 lakás közül egyedül mi vagyunk "újak", a többiek mind "őslakosok". Bár az igaz, hogy sok a fiatal is, de sokan az eredeti beköltözők gyerekei, aki szintén itt vettek, vagy örököltek lakást.
Ezt a kiszes/pártos vonalat hallottam én is, ennek fényében elég érdekes az utóbbi választások eredménye, akár választókörre lebontva is.
Én nagyon kedvelem, fontos volt a zöld, nyugodt környezet a gyerekek miatt és ezért az árért, ekkora lakást máshol nem nagyon kaptunk volna. Elég szerencsés a házak, utak, parkolók kialakiítás, rengeteg autómentes terület van.
Ezt a szigetelést itt-ott már csinálgatják igen, bár van ahol csak egy lakás csináltatja meg, ami elég érdekesen tud kinézni mondjuk a földszint és a második emelet között. Mi is tervezzük, de jó lenne a többi lakóval összefogva és akkor az egész házat.
A XVI. kerület, mint ahogy firminnél vagy hudozsnyiknál is olvashatjuk, több, egyenrangú területegység összevonásából keletkezett. Az, hogy a centenáriumi lakótelep hova tartozik, lehet kérdés, de lehet, hogy tekinthetjük egy újabb, önálló egységnek.
A Centenáriumi lakótelep inkább Mátyásföldön van, mint Sashalmon. Ha nézed a térképet, közelebb van a Mátyásföld-Repülőtér HÉV-állomás, mint Sashalom állomás.
És vajon tudod-e, hogy miért ez a neve? Elárulom: a főváros egyesítésének százéves évfordulójára akarták átadni az első házakat, amelyek a Margit utcai pontházak voltak, majd mögötte a 2-4 emeleteseket. Az időpontba egy kis hiba csúszott ugyanis a szövetkezeti öröklakásokat koordináló budapesti KISZ-bizottság zsebre is osztogatott, sőt börtönbe is mentek emiatt néhányan.
Azon a lakótelepen az eredeti lakók többségében KISZ-, párt- és szakszervezeti munkájukért fizethették be az induló részletet. (Közülük később számosan személyzetisek lettek.)
Nem sokan lakhatnak ott az eredeti, harmincvalahány évvel ezelőtt beköltözettek közül.
Sok (később) híres ember is lakott ott ideig-óráig, bár ők már nem eredeti tulajdonosok voltak, hanem vették a lakást. Például Nagy Bandó, aki szilveszterkor riasztotta a médiát, amikor felrobbant egy szomszédjánál a Videoton színes tv. Lett is belőle nagy botrány. Igaz, hogy addig is volt sok ilyen robbanás, de azoknál nem volt híres ember a szomszédságban, akinek a hívására kiment volna a tv-híradó...
Mindenkinek ajánlom megnézni ezt a lakótelepet, mert a ma már nagyra nőtt fáival, aránylag kis magasságú épületeivel nagyon barátságos része a városnak. A több mint harminc év alatt nem robbant le úgy, mint a panelházak.
Ezek különben a nagyon rossz hőszigetelésű kohósalakbeton, emeletmagas blokkokból készültek. Utólagos külső hőszigeteléssel nagyon hatékonyan lehetne javítani rajtuk. Nem tudom, megtették-e már, de nagyon ajánlom, némi állami támogatást is adnak rá.
