Nem ígyvan sajnos. Az üst töltet (cefre) forráspontja folyamatosan változik (nő), ha állandó köpeny hőmérsékletet hozol létre, akkor folyamatosan változó delta T-t kapsz, ez zsákutca, mert folyamatosan változó gőz tömegáramod lesz és az egy plusz változó paraméter az oszlop tekintetében, nem véletlen csak a spec. magyar kisipari olajos főzők tudnak ilyenek lenni, a gőzös üstöknel ez szóba sem jöhet. A bevitt energia kell, hogy állandó legyen, akkor kapsz állandő gőz tömegáramot, ez a megoldás, ami elterjedt, minden ipari gép ilyen.
Ugyanez a helyzet a deflegmátor vezérléssel is, ha a cél, hogy precízen, illékonyság alapon történjen az elválasztás a deflegmátorban, ezt nem lehet megoldani hűtővíz hőmérséklet alapon, erre viszont azt mondják a szakemberek, ha a deflegmátor alatt van 3 tányér, akkor ez már lényegtelen, a deflegmátor jósági tényezőjének csak akkor van szerepe, ha magában van, ezért tesznek ide egy mezei termo szelepet Kothe, Müller, mindegyik. Szóval sokat bütykölni egy oszlop tetején a szabályzással, úgy tűnik nem érdemes.
Én mindíg megfogadom, hogy egyszerűen fogom csinálni, de nem megy, kábel köteg, vezérlő szekrény, HMI nincs, még idejében megálltam :)
Jelenleg én is egy Hagyóéhoz hasonló HMI+PLC rendszer készítésen töröm a fejem a mostani PID+ Arduino helyett, de a csőköteges deflegmátor vezérlésével azért kísérleteznem kell majd szerintem - annak ellenére, hogy van rá ötletem.
Azonban ha egyszer el is készül majd, a pálinkám nem lesz jobb szerintem tőle. A Hagyó gépről az jut eszembe, amikor még pár éve a gyümőlcspálinka-gyártó okj-re jártam és a gyak. tanárunk pont frissen szerzett egy ilyen gépet a már rutinosan kezelt Kothle mellé. Mondta, hogy szép és jó, de kiheréli a főzést, mert alig kell hozzá pálinkamesteri tudás. Rájött, hogy ez így már nem izgalmas számára - inkább közép-nagyüzemeknek ideális, ahol nem feltétlenül a hozzáértő kezeli a főzőt lehtöbbször.
Számomra csak azért érdekes ez a téma, mert eredetileg informatikusnak tanultam/készültem és mindig is vonzott ez az automatizálós dolog. Azonban azt is meg tudom érteni, aki szerint jobb az "Analóg" és egy gombot tekerget inkább :) .. Szerintem a PID vezérlés előnye inkább az egylépcsős főzésnél mutatkozik meg, hiszen ha az üst hőmérséklete konstans, akkor a a pálinka minősègét adott cefréből csak a deflegmátor konfigurálásával lehet jelentősen befolyásolni.
Volt minden féle a 4-5 év alatt. Olvasgatva a fórumot és mindíg tiszta szesz végeredményt a deflegmációt kell csökkentenem talán? Kivenni a defit az új rendszerből, és növelni a fűtést. Sem a rossz, sem a jó illat/íz aromák nem jöttek át sosem, kvázi mindíg tiszta szesz lett a végeredmény, mint a bolti vodka, csak 50 fokosban. Bármi jó ötletet tanácsot megfogadok, első körben azt szeretném kizárni, hogy tuti nem lehet az 1,15m-es 22m-es páracső, és a 15mm-es spirál a hűtőben az aromavesztés oka?
Ennek a módszernek az alapja állítólag a hajózásban terjedt el, teherhajók kikötői manőverezéséhez használták táblázatos formában, a kimenet a gázkar állása, a hiba a mólótól való távolság, 5percenként mérték a sebességet, ez a ciklusidő, a hibát, korrigáltak a széllel és a tömeggel a táblázatok több kötetet tettek ki, amíg távol voltak integráltak gyorsítottak, amikor kritikus közelségbe értek deriválni kezdtek fokozatos gázelvétel, így érték el, hogy pont ott legyen 0 a sebesség, ahol a halyónak meg kell állni a móló meleltt. Mindezt valós időben, logarléccel, nem tudom mivel. :)
Tanácstalan vagyok, kérem segítségetek. Pár éven keresztül saválló, kuktás, duplafalú olaj hőközlős főzőm volt, réz páracső, réz hűtőspirál, réz epruvettával. 4 éven keresztül sikerült teljesen aromamentes pálinkát főzni, szilvából, barackból, körtéből, tehát gyümölcstől függetlenül, mielőtt váltottam defit is vettem, de az sem segített. Az éven lecseréltem a gépet egy vajdasági DES 35-re, meghagyva a régi rendszerből a páracsövet, spirált és epruvettát, deflagmátort, de immáron 100%-ban réz a teljes rendszer. Első főzés vegyes fehér szőlőből. Legnagyobb meglepetésemre ugyanolyan illatmentes, ízmentes pálinka lett, kvázi vodka, pedig rákészültem, hogy végre illat alapján lesz az EP és az UP elválasztva, de nem jött össze. A technokol szagot még fel lehetett ismerni, de amint elment és átváltottunk középpárlatra, onnatól végig illatmentes volt, így utópárlatra is 60 foknál-nál váltottam illatolás nélkül, 50fokig 5 poharazva decinként, majd ha lesz kedvem végig ízlelem, de ízben is semleges az egész párlat. Cefrézés maximális odafigyeléssel, pektinbontóval, UVA228-al 17 fokon végig 3 hetet várva, brixet mérve, nem keverve, végig figyelve a 30 cm-es CO réteg megtartására (120L-es hordóban volt 70L cefre). Tisztázás finom csorgatva végig kis lángon 4 óra/körrel, figyelve a fejhőmérsékletre és a deflagmátorban is mérve a fokot. Mi a fene lehet a baj, hogy se illat, se íz most sem? A régi rendszerből csak a páracső, spirál és epruvetta maradt + defi, létezhet hogy ezek miatt nem jön át az aroma? Másik lehetőség, hogy bennem van a hiba cefrézésnél, de olyan sokat olvastam róla, úgy csinálom ahogy a szakértők mondják, ha már irányitottan erjesztünk, bár én tápsó, aroma felszabadítót sosem használtam, és nem hiszem, hogy ezen múlik, mert a akik vadélesztőt használják ott is van íz és aroma. köszi!
A PID és a teljesítmény csökkentése együtt nem működik, vagy az egyik vagy a másik.
Az auto tuningot lefuttadod pl félig vízzel töltött üstnél, az elmentett értékek működni fognak tele vagy 20% töltött üstre is, pl a daru vezérlője is (lehet) pid alapú, mindegy hogy 1 vagy 4t tömeg lóg rajta, nem állítják be újra, aznos sebességgel fog emelni a motor, mert ott az a cél.
Sztem ne bonyolítsd ezt egyenlőre jobban be, tedd át az érzékelőt távolabb a fűtőbetétektől, tegyél valamit az üstbe, állítsd az auto tuningot 1-re és várd ki, amíg elalszik a led, ami jelzi, hogy fut, ha elaludt, ellenőrizd le, hogy visszaállt-e 0-ra.
Érdemes még a max hőmérsékletet tuning előtt beállítani, tuning közben ne lépje túl nagyon.
Mi az, hogy "figyel" a P-tag? ami az jelenti propocionális, "konyha nyelven" ez az erősítés.
"I-tag próbálja a hibát 0-ra csökkenteni" ez mi? Az I tag konyha nyelven egy kondenzátor.
A komlett mechanizmus célja, a pid működésének a célja, hogy a hibát nullára csökkentse, az integráló tag célja ezen belül meghatározott és nagyon nem az, amit írsz.
De mi a gyakorlatban szerinted a P tag a WC tartályban? és mi a D?
Vannak kérdéseim,vagyis a csávonak aki csinálja ezt a dolgot.Megprobálom valahogy összeszedni.
1.Hogyan kell regulálni a teljesitményt?Nem érti,hogyan kell.
2.Idézem,hogy mit irt.„Kolegak azt mondjak hogy a tejesitmeny csokkentese is ossze keveri az autotuningot.
Ok azt mondjak ugy lenne jo hogy lefuttatni az auto tuningot cefren. Leirni a beolvasot adatokat utana lefuttatni mar parlaton es ujra leirni az adatokat. Aztan kikapcsolni az autotuningot es minden fozes elot beirni az adatokat attol fuggoen higy elso vagy masodik fozes.
Vagy meg tenni meg egybregulatort es egy kapcsolot amivel kapcsolgatnad az elso es masodik fozes kozott. Egyi regulator elso fozesre lenne programozva a masik regularor pedik masodik fozesre.”
P tag, az egységnyi hiba és a kimenet viszonyszáma (pl.: a deltaT = 10C, P=5, akkor a kimenet=50W fűtőteljesítmény),
I az integráló tag, ez idő tényező bevonásával gyorsítja a hibajel csökkenését, növeli a kimeneti értéket
D differenciáló tag fogja vissza a változást, ha a hiba túl gyorsan közeléedik a nullához, csökkenti a kimenetet, ellensúlyozza az integrálást, nehogy túlszaladjon a célértéken a nagy sietségben.)
A fűtésvezérlés egy alapvetően digitális PID-rendszerrel túl van lihegve. És fölöslegesen túlbonyolítva. Ha manuális a rendszer, egy triakos(diac-cal kiegészített) fűtésszabályzó sokkal precízebben használható. Persze, kicsit drágít rajta a logaritmikus potenciométer (azért, hogy lineáris legyen a skákázása). De alapvetően még mindíg kényelmesebb, mint a nem erre a feladatkörre kifeljesztett PID-vezérlők. (Anno, mi is rengeteget szívtunk, míg PID-algoritmus alapján akarták szabályoztatni a hűtés-fűtés vezérlését.)
A REXC100 alkalmas erre a feladatra, az Omron erőssége az extrákban jelent csak különbséget, meg abban, hogy más minőséget képvisel megbízhatóság, élettartam, dokumentáltság stb. téren, a PID vezérlés matematikája és szofvreres megoldása szabad felhasználású, nem új keletű, egyszerű dolog, azért nem terjedt korábban ebben a formában, mert nem voltak ilyen olcsók a mikrokontrollerek.
Kisüstinél a fűtés beflyásolja a főzés lefolyását, profilját. Lehet törekedni a végig emelkedő deflegmációra, az olaj állandó hőmérsékleten tartásával vagy a teljesítmény állandó értéken tartásával az állandó deflegmációra, de ezek már tényleg olyan érdések, hogy a felhasználók döntő többségének semmi dolga velük. A Hagyó által fejlesztett vezérlőn, ezt egy felületen lehet paraméterezni, állandó deflegmáció, kihozatal, alkoholfok és ezek kombinációja időben, valami ilyesmi lehetőségek vannak és előre beállított profilok gyümölcsökhöz.
Talán lehet, hogy a REX C100 nem elég precíz logikájú vagy esetleg rosszul van konfigurálva? Az a helyzet, hogy nekem nincs vele sok tapasztalatom, mert a véghűtőnél alig kellett valamit tanulnia -olyan ritkán kapcsolgat be- de sok mindent nem is lehet beállítani rajta, alig rémlik pár beállítható paraméter a leírásában. Az Omron E5CK konfigurációs táblázata több oldalas ,sokkal precízebben beállítható, más kaliberű PID tudás terén - igazándiból a beállítások felénél azt sem tudom tapasztalat híján, hogy mit jelent. Az öntanulás elég lassan ment nála, de végül elég jól belőtte, jellemzően egy fokon belüli az eltérés a valós működés közben is a megadotthoz képest.
Mondjuk számíthat a szenzor helyzete is - ahogy írod is. Normál esetben én képtelenségnek tartom, hogy egy három fázisra kötött fűtőbetét fázisonként kapcsolgatva precízebben tudja leválasztani az előpárlatot, mint egy jól konfigurált PID vezérlő által vezérelt. Finomhangoló potméterrel esetleg hasonló, ha a fűtés jól van méretezve az üsthöz.
Az EP elválasztásnál a maximális deflegmáció adódik csepegve és ez biztosítja a legprecizebb eredményt elválasztásban, én azt gondolom erről, amit írtam, hogy ilyen kifinomult technikával ennek mennie kell, fatüzelésnél nyilván kb lehetetlen, innen mindenki eldöntheti maga, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít ennek. :)
Ha így nálad működik, akkor másnál is illene, a mérőszondát kell jó helyre teni és beállítani a vezérlőt, lehet ez meg is oldja.
Jelenleg jellemzően 105-110 fok között tartom az olajtér hőmérsékletét a legtöbb főzésnél és viszonylag lent van mérve, de nem a fűtőbetét közelében. Az olajtér tetejéhez közel az indikátor óra inkább 115-120 fok körül szokott lenni. Azonban ennek az adatnak szerintem az egy lépcsősnél nincs különösebb jelentősége ilyen szempontból, mert nem ezen múlik, hanem a deflegmátoron.
Nekem mindig csepegve lassan indul jelenleg, szép lassan erősödik (mert hagyom), de ezt jelenleg ugye a csőköteges deflegmátorral tudom precízen szabályozni. Neki gondolom kétlépcsős a gépe. Ott nyilván a fűtéssel lehet csak szabályozni, de én csepegtetve nem szoktam finomítani/leválasztani akkoriban sem - csak nagyon vékony sugárban. Őszintén szólva értelmét sem látom. Nekem sosem volt olyan érzésem, hogy nem tudom megfelelően kontrollálni a fűtést a PID-del, de eleve lehet, hogy más az ő gépének karakterisztikája. Az enyémen a deflegmátor gömb alatt tele van tömve réztöltettel, 4"-os csövön megy a deflegmátorgömbbe, onnan 1"-os cső ment tovább, 20l olaj a duplafalban. Nem tudom elképzelni, hogy az enyémet ne tudtam volna belőni precízen. Sőt sokkal precízebbnek találom a korábbi gépeim PB-s fűtéséhez képest - azokkal sokat szívtam.
Amúgy még az előző gépemen -egy DES100-ason- volt egy egyedileg készíttetett réztöltetes deflegmátor, aminek a tetejének magasított volt a pereme és a léghűtésen túl átfolyós, finoman adagolható hűtővízzel hűtővízzel is lehetett hűteni "pistorius tányérként" (bár ritkán használtam vízzel). Megoldás lehet egy ilyesmi alkalmazása is szerintem, ha nála továbbra sem lőhető be precízen a PID-del, mert arra ráeresztve több vizet simán el lehet órákig csepegtetni az elejét.
Nekem is PID vezérlet a főzőm, szintén 7,5kw-os fűtéssel - bár én REX C100-al csak a (vég)hűtést vezérlem, a fűtést egy Omron E5CK-ra bíztam. Mielőtt elkészült a rektifikációs tornyom, addig kétlépcsősként használtam. Egyetlen egyszer nem volt az elválasztással gondom - pedig semmi szigetelés nincs és nem is lesz rajta. A hőmérsékeltet szoktam a PID vezérlőn pár fokkal lejjebb venni felfűtés után. Amióta egylépcsős lett, azóta pedig nem is szoktam változtatni rajta főzés közben - legfeljebb indítás előtt a cefre fajtájától és mennyiségétől függően - csak a deflegmátort piszkálom, de nagyon élesen és szerintem könnyen tudok elválasztani.
Az üstben az anyag forráspontja változik-nő, ahogy a főzés halad, mert fogy belőle az alkohol, ha egy adott hőmérsékletet tartasz az olajtérben, akkor folyamatosan csökkenni fog a csorgás mértéke, esetleg meg is áll, tehát állandóan növelned kell főzés közben ezt a hőmérsékletet vagy már az elején beállítasz egy magasabb értéket, kezdetben intenzíven fog csorogni, az up-hoz közeledve, egyre vékonyodik.
A másik megoldás, hogy nem egy adott hőmérsékletet állítasz be, hanem végig állandó teljesítménnyel fűtesz (amit egy tirisztoros szabályzóval állítasz), az stabilabb helyzetet produkál.
Én úgy kötöttem be, hogy a pid vezérlő ALARM kimenetét használom a fűtőbetétek védelméhez, ugyanúgy van egy érzékelő a betétek között, mint nálad, ha ez elér egy kritikus hőmérsékletet, akkor egy relével megszakítom az áramot. Nekem gőzös üst van, tahát nem is tudnék hőmérséklet alapján vezérelni, de ez mindegy, az elv azonos.
Viszkis kollégáink nagyobb arányban főznek árammal és kitaposták ezt az utat, ez a megoldás, amit többnyire használnak:
