Thus, as the world's climate warms and radically changes, as our cheap energy becomes scarce and dear, the Administration that truly does know all this has skipped the niceties of silk-gloved diplomacy and just grabbed what it needs to survive while it still has the military might to do so. Thus, Iraq, Afghanistan, and soon Iran and Venezuela. Thus, this Administration will continue to act like desperadoes.
Szóval Amerikát illetően nem lehetnek illúzióink. Megint visszaköszön a "Keselyű".
Úgy tűnik Bush behatóbb ismereteket akar szerezni arról, hogy milyen az, ha egy korábban stratégiai jelentőségű anyag elveszti jelentőségét:
According to the White House, one of three books Bush chose to read on his five-week vacation is "Salt: A World History" by Mark Kurlansky, who chronicled the rise and fall of what once was considered the world's most strategic commodity.
[...]the analogies between salt and oil are striking.
For most of recorded history, salt was synonymous with wealth. It established trade routes and cities. Adventurers searched for it. Merchants hoarded it. Governments taxed it. Nations went to war over it.
[...]
"It seems very silly now, all of the struggles for salt," Kurlansky said. "It's quite probable that some day, people will read about our struggles for oil and have the same reaction."
Amúgy az olaj a héten esett, 63 dollár alatt is járt, majd ma fölralizott. Ismét 65 dollár fölött az olajár...
A Merrill és Morgan is fölfelé módosította az idei és a jövő évre az olajár-becslését, de mindketten még mindig csak ötvenvalahány dollárt jósolnak a következő két évre.
A Goldman Sachs szerint az évtized hátralévő részében az olajár már nem fog 60 dollár alá esni. (Én ebben még nem lennék ennyire biztos; egy súlyos világgazdasági depresszió szerintem még eltüntetheti annyira a keresletet, hogy az ár 50 alá eshessen.) (Egyébként ők jósolták áprilisban, hogy az olajár belépett a "Super Spike" periódusba, és az évtized hátralévő részére 50-100 dollár közötti olajárral számoltak; akkori elemzésüket követően törte át az addigi 55-56 dollár közötti rekordot, és érte el egy rövid időre az 58 dollár körüli, azóta szintén megdöntött rekordszintet.)
Szóval jelenleg az atomerőművek jelenthetnek egy esélyt az emberiségnek az energiaválság enyhítésére, de a veszélyei olyan nagyok, hogy az atomerőművek létesítését és üzemeltetését olyan szigorú, szinte diktatórikus nemzetközi szervezet felügyelete alá kellene helyezni, amelynek bármikori teljes jogköre lenne egy létesítmény leállítására, ha az nem felel meg az összes szigorúan ellenörzött feltételnek. Kivétel nélkül, rendszersemlegesen. A rendkívül magas beruházási és egyéb költségek miatt ez nem egy egyszerű dió, hiszen a más pénze feletti rendelkezéssel érne fel. Szinte elképzelhetetlen.
Háborús helyzetre pedig semmi elképzelésem nincs, az kivédhetetlen, és visszafordíthatatlan károkat okozna.
Ezeken valószínűleg minden kormány elgondolkodik, hiszen ekkora károkat és az élet azonnali és tartós ellehetetlenülését egyetlen más energiatermelési technológia sem okozhat.
De szép is lenne, ha ezeket az anyagokat egy gyors futószalaggal le lehetne küldeni a kéreg alá, a magmába. Ott elkeringhetne olvadt állapotban egy párszáz millió évig nyugodtan, a földön ez lenne a legbiztonságosabb tárolási hely. Futószalag még volna is erre, a lebukó kéreglemezeknél, csak sajnos szállítási sebessége sok nagyságrenddel lemarad az anyagok diffúziós és oldódási sebességénél amellyel ellentétes irányban kiszabadulhatnának, ötlet elvetve.
(1) Tfh. az ilyen hasadóanyagok feldolgozása a jelenlegi technológiákkal egyáltalán nem, vagy csak igen beruházásigényesen valósítható meg. (2) Tfh. pont az eljövendő energiahiányos időszakban (amiről beszélünk) nem lesz erőforrás (pénz, paripa, fegyver) e beruházások eszközlésére, pláne nem teljesen új technológiák kidolgozására.
Ekkor a sugárzó hulladékok hasznosítása lehetetlenné válik.
(3) Tfh. ugyanakkor az energiahiányos időszakban nem kívánnak majd az akkori döntéshozók, áramtermelők stb. energiát fordítani a hulladék biztonságos tárolására, például sok kilométer mély tárolóhelyek kivájására, stb.
Ekkor a sugárzó hulladékot egyszerűen ki fogják dobálni a világtengerekbe, Afrikába, stb.
A nukleáris anyagokkal az a baj hogy kémiailag nem lehet elkülöníteni őket a többitől. Tehát ha összekeversz egy kiló sugárzó anyagot és 10 kiló nem sugárzó anyagot akkor 11 kiló sugárzó anyagot kapsz. És ez nem fordítható meg. Azért nem, mert sokféle bomlástermék van, ezekre nagyon drága lenne izotóponként egy leválasztó eszközt építeni, és azért sem mert a leválasztás közben elbomlik, és már egy másik sugárzó izotópot kellene kiszedni a keverékből.
Ezért gondolkodtam abban, hogy a neutronsugárzásnak kitett erőmű alkatrészeket izotópszinten egynemű anyagból kellene csinálni. Akkor is egy sugárzó+nemsugárzó anyagokból álló keveréket kapunk a végén, de legalább tudjuk hogy ebből mi nem sugároz, és azt ki lehet szedni a keverékből.
Így jóval kevesebb sugárzó anyagot kell elhelyezni, sőt "töményen" akár energiatermelésre is lehet használni.
Amennyire én tudom, egyrészt ezeknek a bomlásterméke és mennyisége csökkethetõ (szaporító reaktorok), másrészt vannak olyan területek a földön ahol tudni lehet hogy az elkövetkezendõ néhány százezer évben nem nagyon fognak mocorogni, és ott elég jól elvan a szennyezõ anyag mint a befõtt. Más kérdés hogy nincs minden országban ilyen hely, különösen európában ami teli van bolhaszar nagyságú országokkal - ez az egyik pont ahol a zöldek többet ártanak a környezetnek mint Csernobil. Az USA-ban már egyszerûbb a helyzet, ott egy országon belül minden van.
"Most képzeld el ugyanezt, ha nem az otthoni, reduktorral mérsékelt nyomást kellene újra felturbózni, hanem megfelelő töltöállomások a 400 atmoszférás fővezetékről töltögetnék az autót. Mennyi elektromos energiát és időt meg lehetne spórolni."
Elképzeltem. A végeredmény: egy 300 km-re elegendő tankolás immáron 5000 Ft-ba fog kerülni :))
Ha nincs valami döntő technológiai áttörés, akkor a jövő az uráné, és majd a gyerekeink, unokáink kitalálják, mi jön, ha az urán is elfogy.
Az uran soha nem fog elfogyni. Elkepeszto mennyisegu uran van a tengervizben, es allandoan jon az utanpotlas, a folyok kimossak az urant a granitos asvanyokbol.
Sajnos az urán hasadásának sok olyan bomlásterméke van, amely jelenlegi technológiák mellett energetikai célra már nem alkalmas, de spontán bomlása még igen súlyos hatással van az élőlényekre, arról nem is szólva, hogy kémiailag is rendkívül mérgezőek. És sajnos több százezer év kell olyan szintű lebomlásukhoz, hogy ártalmatlannak lehessen tekinteni őket.
Ami veszélyes rádióaktív anyag,az azért az mert nagy energiájú sugárzást bocsájt ki,ergo sok energiát tartalmaz.Tehát ha energiahiány van,a legutolsó dolog amire valaki gondoln fog hogy ezt kidobja.
Most képzeld el ugyanezt, ha nem az otthoni, reduktorral mérsékelt nyomást kellene újra felturbózni, hanem megfelelő töltöállomások a 400 atmoszférás fővezetékről töltögetnék az autót. Mennyi elektromos energiát és időt meg lehetne spórolni. Itt, Zalában, majdnem minden utcasarkon csak le kellene bökni a földbe, és máris lehetne tankolni.
Ez tény, viszont egy terrorista szvsz egyszerûbben is ki tud irtani egy rakás embert mint atomerõmû felrobbantásával. Ráadásul szerintem a terrorizmus lényege hogy nem nõhet egy határon túl. Azaz ha Pl. kiirtanának egy-két várost az iszlám terroristák az valószínûleg azt vonná maga után hogy a túlélõk kiirtanák az összes muzulmánt. Ezt viszont a terroristák sem akarják.
„Már ne haragudj a hasonlatért, de ez olyan, mint ha őseink elvetették volna a tűz használatát, csak mert egyesek gyújtogattak.”
Azért ennyire nem érzem egyszerűnek a dolgot. Az atomerőművek üzemeltetésében az ember szeretne eltekinteni a katasztrófáktól, melyek bekövetkeztek, de ez Csernobil óta nehéz. És nem csak az orosz szférában voltak ilyenek, hanem az igen magasra értékelt műszaki kultúrájú országokban is. De ezt én is csökkenő kockázatú területnek érzem, hiszen minden eset lendített a többiek biztonságtechnikáján, és az új tervezésű erőművek bizonyára sokkal biztonságosabbak lesznek. Persze a számuk szaporodása ezzel ellentétes hatású.
Veszélyesebbnek látom, amiről már korábban is volt szó, a hulladékelhelyezést. Attól tartok, hogy már most is sok időzített bomba ketyeg a világban, amelyekről nem tudunk, és nem látom, hogy ezt a jövőre nézve is már megnyugtatóan megoldották volna.
És még egy tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni, amit a legveszélyesebbnek érzek, a politikai stabilitást a világban. Ma, amikor labilis, szélsőséges politikai erők komoly hatalommal rendelkeznek, és a világ feszültségeinek növekedését vetíti előre a kielégíthetetlen olajéhség, nem vagyok nyugodt, ha atomerőművekkel megspékelt országok kerülhetnek háborús, vagy terrorizmusnak kitett helyzetbe. Szerencsére ilyen még eddig nem volt, a világ háború sújtotta területein ilyen veszély nem állt fenn.
Szóval nagy optimizmus kell hozzá, hogy ennek veszélyét egyszerűen kizárjuk a jövőképből.
"Az uránban még én is látok fantáziát, de azért én is megdöbbentem a felvételeket látva, mikor az afrikai tengerparton előkerültek a hordókban elsüllyesztett radioaktív hulladékok."
Már ne haragudj a hasonlatért, de ez olyan, mint ha őseink elvetették volna a tűz használatát, csak mert egyesek gyújtogattak.
Prognózisom:
Ha csak valamilyen csoda folytán nem omlik össze az olajár (nem fog), akkor két-három éven belül új atomerőművek tucatjainak építését kezdik meg a fejlett világban:
Az USA-ban azért, mert a Bush-adminisztráció kezdi felismerni az olajimport-függés nemzetbiztonsági kockázatát.
Németországban azért, mert a szeptemberi választások kisöprik a hatalomból a zöldidiótákat és Merkel kancellár végrehajtja a CDU energiaprogramját.
Franciaországban azért, mert eddig is az atomenergiára alapoztak, az olaj és gáz pedig évről-évre drágul, semmi okuk a váltásra.
Nagy-Británniában azért, mert felismerik, hogy a hazai olaj fogytával az USÁ-hoz hasonló importfüggésbe kerülnének.
Japánban azért, mert az erőforrás-hiányos gazdaságuk különösen érzékeny az olajárakra és rettegnek a gazdasági stagnálástól.
Kínában azért, mert az energiaigények növekedése elképesztő mértékű, és nincs olajuk, gázuk.
Indiában azért, mert pár év lemaradással ugyanaz fog lejátszódni náluk, mint Kínában.
A felsorolt országok a jelen és közeljövő legnagyobb energiafogyasztói.
Ha nincs valami döntő technológiai áttörés, akkor a jövő az uráné, és majd a gyerekeink, unokáink kitalálják, mi jön, ha az urán is elfogy.
Az említett Honda modellel mintegy 300 km-t lehet autózni a következő "tankolás"-ig.
A tankolást megkönnyíti az elöző linken látható Phill nevű szerkentyű, amit egy otthoni garázsba lehet felszerelni. Árammal működik (800 watt), a vezetékes gázt besüríti (mintegy 200 atmoszféra nyomásra). Egy tankolás max 12 óra - avagy 100 km-nyi gázt 4 óra alatt lehet betölteni.
Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy mennyi gáz szükségeltetik egy tankoláshoz,
de ha feltételezzük, hogy a tartály térfogata 100 liter, és 200 atmoszféra nyomás van, akkor kijön mintegy 20 m3 gáz.
=> egy 300 km-re elegendő "tankolás" ára 1000 Ft (gáz) + 300 Ft (villany)
Ahogy elnézem ez a CNG-s autó második - avagy "bevásárló" - autó szerepét tudja legjobban ellátni - főleg a tankolási nehézségek miatt.
Persze lehet "első" autó is, és ilyennel is lehet naponta munkába járni, de azért jó ha van tartalékba egy benzines változat is nagyobb kirándulásokra.
Az uránban még én is látok fantáziát, de azért én is megdöbbentem a felvételeket látva, mikor az afrikai tengerparton előkerültek a hordókban elsüllyesztett radioaktív hulladékok. Ebben a szép profitéhes világban mindig lesznek, akik a meggazdagodásukért nem érzik nagy árnak a következő generációk jövőjét. Lehet, hogy azok az erőművek, melyekben ez a hulladék keletkezett nagyon nyugodtak, hogy ők gondoskodtak a hulladék sorsáról megfelelő cégeken keresztül, és ők lepődnének meg a legjobban, hogy hová kerültek azok. Valaki pedig extraprofitra tett szert. A lakosság nem bízik az atomerőművekben, a kormányok pedig erre nagyon odafigyelnek manapság, sokszor a gazdasági érdekeket félretéve is.
gázárak - az oroszokkal kötött szállítási szerződés alapján - háromnegyed éves késéssel követik a világpiaci változásokat. Ennek alapján Varró László, a Mol vezető közgazdásza már szeptembertől markáns drágulást vetített előre, a földgáz importára ekkorra eléri a nettó 45 forint/köbméteres szintet, és tavaszra megközelítheti az 50 forintot is. Mindez egyben az jelenti, hogy a Mol ismét kénytelen lesz olcsóbban eladni a földgázt, mint amennyiért beszerzi.
Az importár 2004 januárja óta másfélszeresére nőtt, a hazai kitermelés eközben egyre csökken, már 16 százalékkal múlta alul a tavalyi első féléves szintet. Az olajtársaságnak ennek alapján kell befizetnie az emelt bányajárulékot, amelyből a rászorulók ártámogatását fedezi az állam. A termelés visszafogása és a bányajáradék-fizetési kötelezettség között nincs szoros összefüggés, a csökkenésért a kedvezőtlenebb földtani adottságok okolhatók. A Molnak nincs olyan kötelezettsége, hogy termeléstől függetlenül befizessen a kompenzációs kasszába.
A Mol költségei és a gázár-támogatási rendszer között nincs szoros összefüggés. Az olajtársaság a gáz piaci árát kapja meg, a számára megállapított gázár egy évre előre becsült világpiaci árszint figyelembevételével történik, amelynek évközi korrekciója a tényleges világpiaci folyamatok alapján mehet végbe - jelezte a helyettes államtitkár. A gázárakat az áfakulcsok januárra tervezett harmonizálása a mai állapot szerint nem érintené, azok megmaradnának a 15 százalékos szinten.
