Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A besugárzásjelzők úgy fejlődtek (és az általuk vezérelt önvédelmi rendszerek, zavaróadók, eldobható eszközök), ahogy a fenyegetés. Ma már egy harcászati repülőgép kisméretű rendszere is eléggé ki tudja vesézni a vett jeleket. Mostanság a nagy denzitás miatt inkább a szortírozás a gond (például a baráti, vagy semleges jelektől). Az automatizált, gyors (önvédelmi célú) jelszortírozás-felismerés elképzelhetetlen adatbázisok (és így elektronikus hírszerzés, támogatás, ELINT, ESM) nélkül. Amikor van egy (digitalizált) leírásom egy bizonyos eszköz által kibocsátott jelekről, akkor ha azokat veszem, digitalizálom és korreláltatom az adatbázissal, fel tudom ismerni és megfelelő ellentevékenységet tudok kezdeményezni.
A repülős topicokban sokat tépik a szájukat az úriemberek, de arról nem esik szó, hogy a mi EWS 39-esünk mekkora előrelépés ezen a területen (ha az antennarendszerén lenne is mit fejleszteni, mondjuk egy fázis-összehasonlításon alapuló interferometrikus antennarendszerrel, a jelenlegi négyantennás amplitúdó-monopulzus rendszer helyett, vagy beszállni NORA-MIDAS programba, majd az EIRA fejlesztésbe).
Én is rákerestem párszor, mert a fejembe vettem, hogy venni kellene egy ilyet (kézi távcsővel fárasztó hosszú időn keresztül az átrepülő utasszállítókat követni), de szinte semmi sincs róla a neten. Ezeket a képeket tavaly csináltam Csobánkán:
valahogy csak tudja arepülö, illetve a bepitett elektronika, milyen aza lokatorjel, amely raverödik, es igy tudja a pilotat riasztani, hogy lel tudjon lepni...
A tradícionális felderítő és tűzvezető lokátorok által kisugárzott jelek jelentősen eltérnek egymástól, mivel más-más szempontoknak kell megfeleleniük. Bár mindenre kiterjedő szabályok nincsenek, van egy-két ökölszabály.
Nyugati rádiolektronikai harc (elektronikai hadviselés) szemszögből vannak úgynevezett fenyegetést jelentő (threat) és közvetlen fenyegetést nem jelentő (non-threat) sugárzások.
Hogyan választod szét ezeket? Hát mondjuk úgy, hogy az impulzusismétődési frekvenciát (PRF) méred. A többszörös kitérítés (távolsági többértelműség) elkerülése érdekében a nagy hatótávolságú felderítő radarok PRF-je jóval alacsonyabb, azazhogy az impulzusok közti idő (PRI) sokkal hosszabb, hiszen a soron következő pulzusok indításával meg kell várni az előző visszaérkezését. Mivel a fénysebesség adott, a max hatótávolságot pedig a harcászati-technikai követelmények meghatározzák, ezért a PRF nem lehet magasabb egy bizonyos (százas nagyságrend per másodperc) értéknél.
A felderítő radaroknál a hatótávolság-követelmények miatt a pulzus energiatartalmának is nagynak kell lennie, amit tradícionális módon az impulzusszélesség (impulzus-időtartam, pulsewidth) növelésével lehet elérni. Ráadásul, ezt ebben az esetben meg is lehet tenni, mivel itt a cél a korai detekció, és nem a nagy távolsági felbontóképesség. Lényegében ugyanez vonatkozik az irányítottságra is, így kijelenthető, hogy a felderítő radarok ritkán, nagy térfogatú impluzusokat bocsátanak ki.
A tűzvezető radarokra mindez fordítva igaz. Magas PRF (kisebb max hatótávolsági igény), rövidebb impulzusok (nagy távolsági felbontóképesség), nagyobb irányítottság (nagyobb szög szerinti felbontóképesség). Hogy milyen implulzusszélesség szükséges, azt például egy parancsközléses rendszerben (Dvina, Volhov, Nyeva) pedig az határozza meg, hogy mekkora a harci rész hatósugara, hiszen ez megszabja, hogy milyen pontossággal kell kivezetni a rakétát a cél közelébe, ami a felbontóképesség függvénye. Általánosságban tehát a tűzvezető radarok gyakran, kis térfogatú impulzusokat sugároznak ki.
Egy másik kívülről észlelhető (és mérhető) különbség a kutatási módszer (scan pattern). A felderítő radarok általában körkörös kutatást végeznek, ritkábban szektoros kutatást. A tűzvezető radarok a célra néznek, vagy annak közvetlen környezetében pásztáznak, hogy a pásztázis ciklusonként mért szöghiba alapján kövessék a célt (lehet ez két nyaláb két síkban történő pásztázása, lásd Dvina, Volhov, Nyeva), kúpos letapogatás (SZON, Silka, vagy éppen a MiG-21PF, MF RP-21-es lokátora követés üzemmódban). A külső (besugárzott) megfigyelő azt érzékeli, hogy bizonyos időközönként átmegy rajta a főnyaláb, ennek gyakorisága alapján pedig meghatározható a kutatási módszer. Ha a vevő van annyira érzékeny, hogy az oldalszirmokat is veszi, az sem baj, mert a jelszint között nagyságrendi különbség lesz. A követő radar ezzel szemben folyamatosan rámutat a célra (konstans jelerősség), vagy a főnyalábja ott pörög körülötte, ami gyors ütemű jelerősség-fluktuációban tetten érhető.
Végül, de nem utolsó sorban pedig ott vannak a rakétaindításra utaló jelek. Parancsközlő, vagy pályakorrekciós jelek, melyeket a rakéta után küldenek. Ezek lehetnek a radar sávjától teljesen eltérő tartományban (lásd a topicban leginkább tárgyalt szovjet eszközök deciméteres parancsjelei), vagy a radar speciális (kódolt) impulzusai. Mondani sem kell, hogy mennyivel könnyebb az előzőeket detektálni, mint az utóbbiakat. A korai amerikai (harcászati) fedélzeti önvédelmi rendszerek (melyek lényegében a Dvinára és a SZON-okra voltak kihegyezve) éppezért két (szélessávú) vevővel rendelkeztek. Az egyik figyelte az epszilont és a bétát (eltérő frekvencián, de ugyanabban a sávban), a másik pedig az RPK-t. Ha volt indítás, vettél jeleket ez utóbbival is, vagy (mint itt írták) csak riogattak. Mindenesetre ha le akartak lőni, akkor kellett az RPK és akkor azt az úgynevezett indításjelző vevő vette is, tehát elkezdtél kinézni a kabinból a fenyegetés irányába. Míg a besugárzásjelző a kezdetektől kezdve irányt is mért, az indításjelző (legtöbbször még napjainkban is) omnidirekcionális. A rakétaindításra utaló jelek közé tartoznak a tűzvezető lokátor által kibocsátott olyan jelek is, melyek a félaktív rakéták rávezetését segítik, illetve az aktív rakéták esetén azok saját fedélzeti lokátorának jelei. Úgy a félaktív, mint az aktív esetben ez lehet folyamatos hullámú (CW, lásd Kub) megvilágítás, de magas PRF impulzusüzem is. A lényeg itt ismét az, hogy legyen mire dolgoznia a rakéták önrávezető fejének (kúpos latapogatással, vagy ma már javarészt monopulzus módszerrel).
A lokátorok alkalmazott frekvenciasávja is utalás feladatukra, bár ez az összefüggés lényegesebben lazább, mint az PRF, vagy az impulzusszélesség. Alacsony frekvencia - felderítő radar, magas frekvencia - tűzvezető radar, többek között azért, mert a hatótávolságot jeletősen befolyásolja a frekvenciától függő légköri csillapítás (nem lineráisan!)
P-18
FIGYELMEZTETÉS!
AZ ELEJÉN NEM VÉLETLENÜL ÍRTAM AZT, HOGY A TRADÍCIONÁLIS LOKÁTOROK ESETÉBEN. A MANAPSÁG ALKALMAZOTT/FEJLESZTÉS/KERSZERŰSÍTÉS ALATT ÁLLÓ ESZKÖZÖKNÉL SZÁMOS OLYAN TRÜKK VAN, AMI CÁFOLJA A FENTIEKET. ILYENEK A KÜLÖNBÖZŐ SZUBIMPULZUS-MODULÁCIÓT ALKALMAZÓ MÓDSZEREK AZ IMPULZUSKOMPRESSZIÓS VÉTELLEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN. EZEKNEK AZ ESZKÖZÖKNEK NEM KELL RÖVID IMPULZUST KIBOCSÁTANIUK A NAGY TÁVOLSÁG SZERINTI FELBONTÓKÉPESSÉG ÉRDEKÉBEN, ELÉG HA AZ IMPULZUSIDŐTARTAMON BELÜL LINEÁRIS FREKVENCIAMODULÁCIÓT (CHIRP) ALKALMAZNAK, VAGY FÁZISKÓD-MODULÁCIÓT, MAJD VÉTELKOR EGY KÉSLELTETŐ SEGÍTÉSÉVEL A MEGFELELŐ IDŐTARTAMÚRA (TÁVOLSÁG) KOMPRIMÁLJÁK EZT A "HOSSZÚ" JELET, AMINEK VISZONT ÍGY KELLŐEN NAGY LEHET AZ ENERGIATARTALMA. UGYANEZZEL A MÓDSZERREL "MEGCÍMKÉZHETIK" (TAG) AZ EGYES IMPULZUSOKAT IS, ÍGY MA MÁR A NAGY HATÓTÁVOLSÁGHOZ NEM KELL FELTÉTLENÜL ALACSONY IMPULZUSISMÉTLŐDÉSI FREKVENCIA (MEGVÁRNI AZ ELŐZŐ VISSZETÉRTÉT), HISZEN MINDEN EGYES IMPULZUS STRUKTÚRÁJA KÜLÖNBÖZŐ LEHET, ÍGY VÉTELKOR TUDNI FELISMERHETŐ, HOGY INDÍTÁSI IDŐ SZERINT MELYIKET VETTEM ÉPPEN.
Más: Zaloga jó csóka, vette a fárdatságot, és eléggé beleásta magát az orosz hadrendi, gyári, ipari jelölések rendszerébe, a Nuclear Sword of the Kremlin című könyvében például nyugaton először ezeket használta a nyugatiak helyett. A mellékletben pedig próbálta korrelláltatni a "kettőt".
Ha jól emlékszem, a lőszabályzat ajánlott az ellenség megtévesztésére, félrevezetésére néhány dolgot.
Ha a cél elfogása, követése bizonytalan volt, vagy egyáltalán nem volt elfogás, akkor az RPK-t antennára kellett kapcsolni, ami valós rakéta rávezető jeleket kezdett sugározni, mintha indítás történt volna.
Az repgép fedélzetén bekapcsolódó automatikus, vagy kézi vezérlésű aktív zavarás lehetőségének csökkentése érdekében ajánlott volt bizonyos esetekben a cél előzetesen stabil követése esetén ( vagy még annak hiányában is) az úgynevezett passziv üzemmódban történő indítás.
Ez azt jelentette, hogy a rakéta indításkor az antenna (nagyfesz) nem volt bekapcsolva, csak
az indítást követő 15-20 másodperc múlva.
Még egy lehetőség a szakaszos kisugárzás volt, ami a követés, rávezetés folyamán
történő antenna (inkább nagyfesz) időszakos ki-be kapcsolását jelentette rövid időnként.
A parancsnok döntése lehetett bármi ami a cél megsemmisítésének valószínűségét növelte, vagy a feladat végrehajtásától eltérítette.
Gyors átolvasások után a távollétemben beírt olvasatlant, egy rövid kis reakció.
Az egész TV (optikai) berendezés a Volhov, Nyeva komplexumokra (és azt hiszem, hogy a KUB rendszereken is ugyanaz volt - még valamikor 1993-94 táján volt szerencsém az akkor még Aleksincei KUB-okat meglátogatni és bemászni a SZURN-ba, ahol bemutatásként egy éppen arra kószáló járatot követtek a TV rendszerrel, ami emlékeim szerint semmiben sem különbözött az általam később megismert Nyeva "optikával") a 9S33 /9ШЗЗ/ típusjelet kapta. A dokumentációban ezen a típusszámon szerepelt. A rendszer részletesebb leírását megtalálod az 5491. hozzászólásomban.
Volt tüzér barátomnak. Az 1000 fókusztáv milyen forrásból van? Én határozottan a keskeny látószög 500 fókusztávval (ZORNIJ UGOL ÚZKIJ) és a széles 150 (ZORNIJ UGOL SIROKIJ) távokra emlékszem. Még magának az egyes fókusztávok közti kapcsolónak a megjelölése is "150-500" volt. Erről egyébként Zsámbékon az UV-ben egyszerűen meggyőződhetünk.
Magában a lőszabályzatban is ezekre a fókusztávokra voltak vonatkozó előírások (melyiket mikor kapcsolni - lásd lőszabályzat ismertetőm 5422. hozzászólását).
Na most akkor egy örömteli és egyben egy picit szomorú hír is. Lehetőségünk nyílt a északi szomszédok üres Volhov-Nyeva osztályainak bejárására. Ez az örömteli rész. A picit szomorú hír az, hogy az első látogatást nem egy autóbusznyi érdeklődővel szeretném lebonyolítani. Ezt talán megértitek, ha beleképzelitek magatokat a bőrömbe. Én úgy gondolom, hogy az első alkalommal egy max. 5 fős csoportal (+én)mennénk végig néhány osztályon a kísérőnkkel, volt osztálytársammal és jelenleg aktív KUB-os barátommal, aki volt olyan rendes megtenni ezt a felajánlást. Ő sem kispályás a lérak technikában (S-300, S-75, S-125, és most KUB ebben a sorrendben) és ahogy beszéltem vele neki most is a hobbija a munkája. A látogatást valahogy a húsvéti ünnepek utánra lehetne ütemezni. Na egyelőre ennyi. Az UNK-ba való bejutáson is rajta van a srác, remélem mielőbbi sikerrel!
A srác egyike volt azoknak, akik (elmondása szerint) egy Nyeva osztály technikájából a látványosabb elemeket (értsd indítóállvány + üzemképtelenné tett rakéták) a Pőstyéni szabadtéri hadi múzeumban összerakták (lásd csatolt kép a Pőstyéni múzeumból).
Akkor most visszatérve. Mint azt ígértem, már előkészületben van az automatizált vezetési rendszerek bemutatása (részletesebben a VP-01 és a VEKTOR-2VE), de nem feledkeztem meg a mikrohullámú elektroncsövek bemutatásának befejezéséről sem (ezekről egyébként nem nagyon érdemes részletesebb bemutatásokat írni, hisz tele van a WEB velük, talán néhány olyan apróságot megemlítek, ami a hálón nem nagyon szerepel).
Minden repülőgép fedélzetén van egy tabló, amelyik nemcsak a besugárzás tényét jelezte, hanem azt is, hogy milyen típusú eszköz, és éppen mit csinál. Rakétakomplexumoknál jelezte a felderítő lokátort, a tűzvezető lokátort, de a rakéta indítás tényét is. Pontosabban a rádióparancsközlő (RPK) antennára kapcsolását is. Volt jelzés, amire oda kellett figyelni, de az RPK kisugárzásra általában leborítottak és menekültek.
Különféle eszközök kisugárzott impulzusait nem minősítheted alacsonyabb vagy magasabb szintűnek, de a pilóta reakcióját már igen.
Optikai követésnél nemcsak a rakéta sugároz ki, hanem első sorban az RPK. A rakéta egyébként is a segge felé sugároz, tehát azt a repülőről általában nem észlelik. Viszont az RPK kisugárzást annál inkább. Ám ha a repülőről a rádiógyújtó számolgatását észlelik, akkor már régen rossz. Akkor már ott csak katapultálni érdemes.
Szinte minden katonai repülőgépen van infracsapda, de azzal csak a passzív önrávezető rakétákat (infra követőfejjel) lehet zavarni, a lokátorvezérlésűeket nem. Ez olyan, mint a traffipax jelző és zavaró készülékek, amelyikek szart nem ének a lézer ellen.
A sztaniol csíkokhoz hasonló alkalmatosság mostanában is van, de eléggé macerás az alkalmazása. Ha kidobnak egy adott hullámhosszra készített köteget, akkor az például semmit nem ér a más hullámhosszú lokátorok ellen. Lehet persze szélessávú passzív zavar köteget is készíteni, ha többféle méretű szalagokat csomagolsz egy kötegbe, de az sem ideális megoldás. Csináltak már olyan zavaró berendezést is, amelyik a rá sugárzó lokátor hullámhosszának megfelelő csíkokat vagdal, de az meg azért nagyon jó, mert csak a lokátoron látható csík elejére kell célozni, és már meg is van a cél.
Mondták mellé azt is, hogy hányas rezsim. (Nálunk az volt a divat, hogy "HÁRMAS SZÁMÚ ÜZEMMÓD!", vagy kettes, stb.) Ugyanis mind mást jelentett. Volt olyan, amelyik általános antennára kapcsolási tilalmat jelentett. Egy másik fokozat alatt az adót sem volt szabad bekapcsolni. (Tudni kell, hogy az én volt kabinom ekvivalens antennája sugárzott ki annyit, hogy nyugodtan meg lehetett mérni műholdról is.) De volt olyan rezsim fokozat is, hogy tilos volt a rakétákat leponyvázni, és a speciális járművekkel (TZM) fedezékből kiállni.
Akkor jól emlékeztem. Az előljároság (nálunk Taszár) szólt le koncin mindig, hogy "Rezsim bevezetve" illevet "Rezsim feloldva". Ez akkor a lokátorok ki/be kapcsolásának tilalmára vonatkozott emlékeim szerint.Pedig ez már 90-91-ben volt.
A repülö, amelly berepül ellenseges területre es bemerik, az a tüzvezetö , vagy elöször a radiotechnikai lokatorok jelet erzekeli?Honnan tudja hogy bemertek ha nincs a földröl lathato raketainditas optikaliag? A tüzvezetö lokator altali impulzus masabb jellegü, mint a hagyomanyos lokatore? Az optika alkalmazasaval mondjuk tiszta idöben nincs szükseg a tüzvezetö radarra, ilyenkor csak a legvedelmi raketa bocsat ki radioimpulzusokat, amellyel a radiogyujto a tavolsagot szamolja visszafele a cel es a raketa között? Tehat ebböl a szempontbol ez jobb lenne. Halottam olyanrol hogy tudnak infracsapdat is kiszorni, iletve ilyen van az izraeli polgari! gepeken, ami zavarja a ra kilött legvedelmi raketat?II.vilaghaboruban voltak sztaniolcsikok, lemezkek, de azok a radart zavartak azt hiszem.
Rákerestem a TZK távcsőre, és jellemzően az első szócikk az egyik itteni hozzászólásom volt. Pedig nem magamat kerestem, hanem egy képet a távcsőről.
Na szóval: Egy szűk kutricát szereltek fel az oldalszög antennára, amibe pont két katona fért el szűken. Elsőfok esetén két olyan katona mászott fel, akikre máshol nem volt szükség. Fent a kutyaólban két darab 10 X 80-as TZK távcső volt beépítve, ez természetesen az antenna középpel való kalibrálást jelentette. A távcsőnek nem volt túl nagy nagyítása, de a belépő pupilla jó nagy volt, így meglehetősen jó volt a fényhasznosítása. (Sajnos nem találtam róla semmi jó képet, de a mellékleten a kép bal szélén az egyik gyerek arra támaszkodik. Háromlábú állványa volt, és maga a távcső is volt vagy 10 kg)Az optikusok széke érdekesen volt kiképezve, a háttámláját előre lehetett szíjazni, hogy nagy helyszögön is ott tudják tartani a fejüket az optikához közel. A követést úgy tudták csinálni, hogy fent egy ugyanolyan kereket tekertek, mint a kézikövető kerék. A kerék egy szelszin adót hajtott. A szelszin kapcsolat másik vége az UA két szögkövetője előtt volt, méghozzá egy egy hatalmas szelszin vevő, amit a kézikerékhez lehetett billenteni. Gumitárcsán keresztül állt össze a kapcsolat, így némileg áttételesen a fenti katonák is ugyanazt a követést tudták csinálni, mint a lentiek. Természetesen automata követés nem volt.
Éjszaka, jó látási viszonyok között a távolodó gép hajtóművét 80 - 100 kilométerre is lehetett látni.
A TV már komolyabb dolog volt. A béta antennára volt felszerelve a KARAT típusú TV kamera, aminek valami 1000 volt a fókusztávolsága. (2-3. kép) A szögkövetők előtt egy JUNOSZTY képernyő volt, aminek a közepén egy kis kereszt, azzal lehetett követni a célt. (4-5. kép) Az először behozott M2 Volhovra 1983 - 84-ben szerelték fel, az M3 Volhovokon már eredetileg is rajta volt.
Mindkét rendszernek (a TV-nek és az optikának is) az volt a lényege, hogy a komplexum tűzvezető lokátorán kívül más módon is meg lehessen jeleníteni valamilyen módon a célt. Mindkét módon csak hárompont rávezetési módszerrel lehetett rávezetni a rakétát, mert ahhoz nem kellett a céltávolság, és ugye sem optikával, sem TV-vel nem lehetett távolságot mérni.
Egyébként én személy szerint egyszer vettem hasznát a TV-nek. 1984-ben volt egy ellenőrző célunk, aminek a dokumentálása elég nehezen ment egyéb okok miatt. Érdekes módon a MIG-25 a TV-n is nagyon jól látszott, és 20 km-ről meg is lehetett ismerni. A parancsnokom valami hirtelen ötlettől fogva oda fordult a fényképezőgéppel és lekapta. Persze szart nem értünk vele, mert előhívás nélkül megsemmisítették. Korábban foglalkoztam ezzel az esettel.
Ha valamit megtudsz róla, akkor szóljál! Engem érdekel, bár nem tudok angolul. Összeszedtem már annyit, hogy egy szakmai szöveget valahogy kibogarászok.
Ez. Volt néhány fokozata, de azt ne kérdezd, hogy melyik milyen rendszabályt takar. Az éjszakát merő viccből "rezsim-sötétnek" neveztük. Jellemző, hogy bizonyos feladatokat (pl. ki- és bevagonírozás) csak éjszaka lehetett végezni. Egyik emlék: 1984-ben vittük el a technikánkat átalakításra és középjavításra. Azt tudni kell, hogy Nyírtelekre bármit csak éjjel lehetett betolni. Ezért a teljes komplexum a közelben - Görögszálláson - félre lett állítva, és bizony ott várakoztunk egy egész napot. Mikor vége volt a középjavításnak, akkor hazafelé menet Piliscsabán rakodtunk ki. Ám azt csak éjszaka lehetett, így világ csúfjára egy egész napot a vasútállomáson várakoztunk. Ráadásul pont valami nosztalgiavonat járt arra valami ötször, így elég sok kiránduló láthatta a technikát. Éjszaka természetesen világításnál dolgozhattunk, de ha valami személyszállító vonat jött arra, akkor a teljes vasútállomáson le kellett kapcsoltatni a villanyt. Ugyancsak rezsim-sötétet csináltunk műhold átrepüléskor is. Hát nem agyrém?
Némi kis tipp: Ha kutatsz, akkor bármilyen kutatási üzemmódot használsz, célszerű kis helyszögön kezdeni, hogy az esetleg kis helyszögön sunnyogó célokat megfoghasd.
Célszerű a szélesnyalábú szektoros kutatást használnod, mert a keskeny nyalábú szektoros kutatás csak automatizált célmegjelölés esetén ért valamit.
Tehát szektoros kutatást kapcsolsz, majd a helyszöget dupla legyezésenként néhány fokkal feljebb viszed. Ha jól emlékszem, az APP műszerek (három egyforma analóg műszer) közül a magasság a távolságtól és a helyszögtől függően mutat értéket már akkor is, ha még nincs meg a cél. Jól emlékszem, Kollégák?
Ha változtattad a helyszöget, akkor a nyillal azonnal menj vissza a kutatás kikapcs. nyomógombhoz, mert ha megláttad felvillanni valamelyik indikátoron a célt, akkor azonnal ki kell kapcsolni a kutatást. Persze mire ez sikerül, általában a cél eltűnik, de ha ilyenkor oldalszögben arra mész, amerre a cél eltűnt, akkor általában meglesz. (nincs mese, két szemmel egyszerre több irányba is kell nézni) Ha a függőleges jelet egyik síkban pontosan egyeztetted, akkor leginkább a másik síkban is meg lesz.
A valóságban persze könnyebb a dolog, hiszen ott az egy kurzor helyett volt három rávezető kereked, meg segített a három kézikövető is, de azért itt is megoldható.
Nincs mese egyébként, készség szintre kell fejlesztened, hogy a Q, A, Y, X nézetek közül melyiken mit látsz, és onnantól kezdve a bal kezeddel a négy nézet közül zongorázol, jobb kézzel meg kapcsolgatsz az egérrel.
Valószínűleg így van. Az Sz300 fejlesztése a 70-es években történhetett, mert a 80-as években már rendszerben állt, sőt a 80-as évek második felében már megvételre ajánlották nekünk is. Volt tüzér már említette, hogy a települési helye is ki volt jelölve.
Csak egy kis kuriózum.
1988-ban az első és utolsó koalíciós éleslöveszeten voltunk. A szovjetek SZ300-zal, a bulgárok SZ200-zal, mi magyarok SZ75-tel.
A P-18 teljesen levakítva, intenzív zavarviszonyok, előljárói célmegjelölés jóformán semmi, vagy alig. Gondolhatjátok a felderítés lehetőségét ?
RM elment (annak ellenére, hogy mégis megvolt egy rövid ideig), a LA-17 TV-vel lelőve nagy nehezen. Nálunk senki nem kapott kitüntetést.
A 300-as, illtve a 200-as eredményességéről nem kaptunk tájékoztatást.
De lehet, hogy ez volt a 300-as ajánlása megvételre.
Tegnap hallottam egy külföldi katonatisztöl, hogy állítólag az Irániaknál több osztály S-400 Triumph állt szolgálatba, már Iráni személyzettel. Elmondása szerint a TOR M1 ügy csak egy elterelő sztori volt, melynek lényege, hogy az igazán nagy hallról eltereljék a figyelmet.
Némi idő után (fél-1 év) lesznek majd nem ennyire kooperáló célok is :)
Viszont itt az ideje, hogy visszaolvassak pár dolgot a topicban, mert most már azt hiszem, jobban érteném (üzemmódok, stb.).
Hajrá :)
-Szektoros keresésnél azt hiszem, az a gondom, hogy nem jól (nem elég aktívan?) használom a magassági (bal oldali) "kereket." Hogy a legpraktikusabb? Az a gond, hogy ha tudom is a magasságot - hiszen én állítottam be :-) - nem tudom, kb. milyen szögkitérítés felel meg annak. Távolsággal nyilván változik, de mégis.
Ezeket a kérdéseket meghagynám az igazi szakértőknek.
Én ugyan tudom hogy hogy szoktam csinálni, de ez korántsem biztos hogy a helyes módszer. A progi lényege meg úgyis az hogy tanuljunk belőle.
