Valóban, az állagvédelem sok pénzt igényel, míg a tervezés utáni restaurálás rengeteget.
Ördögi körben vagyunk: amíg a föld alatt eltemetve vannak a romok, védve vannak a fagytól és a természet erejétől. De ugyanakkor a gyökerek roncsolják a falszövetet.
Ellenben ha kiássuk a falakat, azonnal állagvédelemben kell részesíteni őket, különben az első tél szétfagyasztja a köveket összefogó mészréteget.
Azt belátom, hogy a belsővár palotájának fala végveszélyben van, megerősítése elsődleges feladat. Ehhez már komolyabb álványzat szükséges.
Amíg a kitermelt földet a felvezető út hibáinak kijavítására lehetne felhasználni, addig a jelenleg felesleges köveket végszükség esetén a nagy ciszternában lehetne tárolni. Bár onnan ismét kiszedni nagy erőfeszítés lenne!
A déli falszakasz megtisztítása során ismerté vált előttünk, hogy abban eredetileg 6 db lőrés volt kialakítva . A középső négy azonos kialakítású, délre néző kulcslyukalakú lőrés, még a két szélső keletre, illetve nyugatra néző lőrés volt.
A két szélső kapcsán érdeklődnék Nagyon Várbarátnál, hogy ezekre esetlegesen talált-e analógiát más váraknál, illetve pontosan milyen lőrésekről lehet szó?
A Német-bástya kapcsán szeretném megosztani veletek a C SanMarcos barátommal tett megfigyeléseinket:
A bástya keleti oldalában egy érdekes jelenségre hívta fel C SanMarcos a figyelmem; az egyenes vonalban futó falsík déli leomlásában tisztán látható, hogy a jelenleg is álló szögletes bástyát egy nagyméretű kör alaprajzú bástyára húzták fel. A korai kör alakú védmű külső íve felismerhető az újonnan épült szögletes bástya csatlakozási pontjánál, a belső ív pedig picit feljebb egy kicsi szakaszon ma is látható. A kör alakú bástya falának vastagsága emlékezetem szerint 1,8 méter volt.
A korai bástya legkeletibb pontján szintén látható még a körív és egy érdekes építési technika. A bástya átmérőjét viszonylag kis mértékben csökkentették, ahogy haladtak felfelé, ám egy - jelenleg a törmelék miatt meg nem állapítható - magasságot elérve az építő kialakított egy 15-20 cm-es párkányt és a következő sor követ már ennyivel beljebb kezdte el felrakni, így csökkentve a torony átmérőjét és növelve annak stabilitását.*
A korai bástya és a déli fal csatlakozásánál szintén látható, hogy egy kör alakú bástyával állunk szembe, amelynek építési ideje megegyezik a déli faléval, mivel szervesen kapcsolódik ahhoz. A bástya déli irányban kb- 1-1,5 méterrel emelkedett ki a déli falsíkból, így téve lehetővé annak jobb védelmét.
A Német-bástya jelenleg is álló szögletes falszakaszai egyértelműen a déli fal elkészülte után épültek, mivel ezen falak egymást keresztező részei nincsenek kötésben és a falazási technika is jelentősen eltér.
A bástya tetejéről szemlélve az is jól látszik, hogy a külső vár északi falának vonala a korai nagyméretű körbástyába futott bele.
Az imént ismertetett megfigyelésekből az alábbi következtetéseket vontam le:
A Német-bástya eredetileg legalább egy, a Lisztes-bástyához hasonló köralaprajzú bástya volt és talán ettől északabbra lehetett egy kisebb átmérőjű szintén köralakú bástya (ezt a korabeli alaprajzokból gondolom), amely kiemelkedett a külső vár északi falának síkjából, így teremtve meg a csiga felvonójának hatásosabb védelmét. Jelenleg a kisebb átmérőjű bástyából egyáltalán nem látszik semmi, csak valószínűsíthető, hogy erre épült rá a későbbiekben a ma is álló szögletes bástya.
Még egy fontos dolog: a korai nagyméretű bástya építési technikája (*-al jelölt részben ismertetve) teljesen megegyezik a vár északi oldalán található Kerek-bástyánál tapasztaltakkal, amely kötésben van sz északi fallal (ellentétben a Lakatos-bástyával), csakúgy mint a Csonka-bástya. Mindebből arra következtettem, hogy a külső vár déli, illetve északi fala, a korai Német-bástya, a vár északi fala, a Kerek-bástya és a Csonka-bástya egy időben épültek.
Egyébiránt a Német-bástya északi oldalán található teraszos platót is bejártuk, de erődítés nyomait nem találtuk.
Remélem C SanMarcos a rajzaival segítségemre siet, hogy jobban szemléltesse az általam leírtakat.
Az elképzelésed kapcsán pár dologra szeretném felhívni a figyelmet: 1. A külsővár déli fala vonatkozásában csak és kizárólag egy ideiglenes falkoronavédelem került megvalósításra. A falszakasz helyreállítása csak távlati cél, amihez szükség van a megtisztított falszakasz előkerült részeinek építészeti szempontú kiértékelésére, majd a rekonstrukció megtervezésére. Mindez jelentős összegeket fog felemészteni, de jelenleg ehhez nem rendelkezünk elegendő forrással. 2. Az elképzelésed teljesen logikus, de figyelembe kell venni azt is, hogy a vár egyéb részei (pl.: a belsővár keleti fala) sürgős beavatkozást igényelnek, vagyis ezeknek kell prioritást élvezniük. 3. A kapu és a Német-bástya állagvédelme csak régészeti feltárás és tervezés útján valósítható meg. Mondanom sem kell, hogy ehhez is komoly pénz és kivitelező szükséges. 4. A külsővár északi falának ideiglenes falkoronavédelme hasonló erőfeszítést jelentene, mint a déli fal esetén volt. A belső vár keleti falának stabilizálását követően valóban erre kellene sort keríteni. Mielőtt felhagytunk a munkálatokkal bejártam ezen falszakaszt is és meglepődtem, hogy a törmelék alatt még viszonylag magasan áll a fal, vagyis itt is számos lőrésre számíthatunk. 5. Megoldást kell találnunk arra is, hogy a törmelék alól kiszabadított, de fel nem használt köveknek mi lesz a sorsa. Ezek visszaépítésére csak a rekonstrukció során kerülhet sor (ld.: 1. pont), de addig is kívánatos volna a külsővár udvarát rendbe rakni.
Ki akarja megvenni a szendrői Alsóvárat, amit a XIV. század elején a Bebek família építtetett? A mohácsi vész után végvári sorba tagolták, majd később a Csáky grófok alakították át barokk kastéllyá. Jelenleg 20 millió forinttért cserében várja gazdáját, aki megóvná vén falait.
Leírom a vágyálmomat Szádvárral kapcsolatban, amit akár vitaindítónak is felfoghatunk.
-- A külsővár déli falának állagmegóvása során rengeteg tapasztalatot gyüjtöttünk szakmai, fizikai és logisztikai képességeinkről. Ezeknek összegezésével folytathatnánk a külsővár megóvását, ahová először belépnek a kirándulók.
-- A délihez hasonló állapotú az északi várfal {2}. Az alacsony sánc szintén kőfalat rejt magában, előtte valószínűleg istálló maradványaival. Keleti irányban pedig egy nagyméretű kapu szolgált a Csiga felvonószekerének átjutására.
-- Ha elkészült az északi fal, akkor az északi és déli fal által közrefogott Német-bástya {3} megóvása jelenthet grandiózus feladatot. Az emeletes épület felrobbantott belsejéből kitermelt föld és kő után az egykori födémszint helyreállítása, majd a védőtető rengeteg faanyagot igényel. Viszont általa remek kilátót nyerhetnénk. Alsó szintje a vármentő napok alkalmával szerszámosraktárul szolgálhatna. A munkát megnehezíti, hogy ki kell kutatni a korábbi kis rondellák pontos építéstörténetét is.
-- 4. pontként a várkapu feltárását javasolnám. Az épület alapfalainak maradványa a betemetődött várárokkal együtt szintén jelentős energiát igényel. Viszont elkészülte után a külsővár zárt egységet alkotna. A bejáratnál akár egy szezonális jellegű jegypénztár is működhetne, mint pl. a regéci várnál. A helyreállításnál ugyebár minden forintra szükségünk van. A személyzetét azonban a helyi önkormányzatnak kell biztosítani.
-- A külső várudvar közepén lévő nagy ciszterna jelentené az utolsó megoldandó feladatot. Ennek kitisztítása és korlátokkal való körbekerítése tenné fel a pontot vármentő tevékenységünk ezen részterületére.
Hát ja. Csak nehogy az legyen a vége, mint egyes segélyszervezeteknél, ahol a befolyt összegek legnagyobb része elmegy magának a segélyszervezetnek a működésére.
Egyszer már írtam róla, de a hitetlenek kedvéért újra megismétlem. A jövő esztendőtől fogva az ötöslottó után beszedett jövedelem döntő részét a Nemzeti Kulturális Alap kapja meg, ami támogatást nyújt műemlékeink megóvásában.
A Szádvárért Baráti Kör által kezdeményezett vármentő napok alatt összesereglett profi és amatőr műemlékbarátok most learathatták az első gyümölcsöt, ami a Podmanicky-díjban testesült meg. Munkánk a téli hónapokban megírt pályázatoktól kezdve a forró nyáron végzett állagmegóvásokig bezárólag nagyon sokrétű, igazi csapatjátékot igényel. Szeretném hát kérni mindazokat, akik megszerették eme nemes feladatot, hogy a továbbiakban is segítsenek Szádvár megóvásában!
A dolgos vármentő napok egyikén megörvendeztettek minket azon remek hírrel, hogy a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend bemutatóját láthatjuk a délutáni órákban. Igyekeztünk is sebesen lefelé a látványosságra. Egy lovag, két apród és úrhölgy társaságában mesélt a régmúlt évszázadokról, a nemesi életformáról, annak érdekes részleteiről. Bemutatták a Lovagrend által felvállalt XIV. század {Nagy Lajos király kora} fegyverzetét és ruházatát. A párviadalok után a lelkes jelentkezők lovagi próbákon estek át, majd mindenki kézbe vehette a használt fegyvereket.
Hát nyugodt szívvel lehetett volna forgatni egy túlélőfilmet rólunk "Nagy kalandom a szádvári hegyoldalban" címmel. Mert a vasplatón félmétereseket hánykolódva, közben figyelni, hogy mikor csap képen egy-egy faág vagy éppen az oldalpalánkba kapaszkodó ujjainkat horzsolják le a fatörzsek, nem volt egy leányálom. De sikeresen vettük az akadályt! Hogy legközelebb is bevállalnám? Hát ezen még gondolkodnom kell...
Amint már mondtam is,akkor kezdtem gyanakodni, hogy nem lehetett sima út, mikor ahelyett, hogy leszálltatok volna, egymást kezdtétek el fényképezni fenn a platón. Nem lepődnék meg, ha minden évfordulóját megünnepelnétek ennek a napnak, mint csodás megmenekülésetek napját :)
Íme két áttekintő kép a melóról. Amit közelről csináltam, nem sikerültek, van mit tanulnom. 