a plazmatv hidegkatódos, leginkább rokonságot a 80-as években divatos magnódeckek wu-métereivel mutat. a fukarban járkálva egy félmilleres dög akár plazma akár tft úgy jó 300-350W-ot eszik. (ez van a hátukra ragasztott cédulkára írva)
Ez lehet, hogy igy van de pont ezert jottek letre az allam altal letrehozott monopoliumok. Ugyanis ezeknek a vezetekeknek az adott terulet tulajdonosainak kezeben kellene, hogy legyen. Pl. a mai Mo-on az onkormanyzatok kezeben. Igy egybol megszunne a monopolium. Az emberek gazt vesznek, nem vezeteket. Persze a kiepites koltsegei voltak az okok, de arra nem gondoltak, hogy a gaz araban ugyis benne vannak a vezetek koltsegei is ugyhogy tok mindegy ki epiti ki. Asszem el jött itt most az apont, amikor úgy érzem, virtuálisan megkarmolom magam. Ksihazánkban a 70-es évek eocén blöffjeinek kifulladásával kishazán az OKGT-n ma MOL részt vett az orosz orenburgi és egyéb gáz és olajberuházásokban a 80-as években, a hazai földgáz és baranköszén lelőhelyek kimerülése okán. Miközben a 90-esek elején még vidéken sokhelyen a háztartások HTO-val és szénnel fűtöttek (nem városi területek) az állam minden település közelébe elhúzta a gázcsöveket. Ellenberger az "uccsó mérföld"-et, az utcai és a lakásba bemenő gázvezeték kérdését és ennek költségét a lakosságra dlegálta. Úgy jó általánosságban a lakosságna 1992-94 között 300-400 ezer forintja feküdt gázvezetékben per kopf. Ennek jelenértéke mintegy 3 millió forint per kopf. Antall és hóbagoly úr bukása után ezt a tulajdoonosi struktúrájában kissé nehezen kezelhető történetet áttranszformálták: kezdődött azzal, hogy az önkormányzatok lényegét tekintve kisajátították a lakosság által megépített gázvezetékeket majd ezeket a tulajdonrészeket regionális gáztársaságokba delegálták. Mára ezek a társaságok ey E.ON Ruhrgas kezében vannak. A kisajátítási folyamat egy állami garancia mentén történt, miszerint egy társadalmi szerződés szagú ügylet formájában az állam a fogyasztókna 25 évre garantált kedvezményes gázárakat cserébe azért, hogy a tulajdonjogukról lemondjanak. Ez a folyamat a Horn éra alatt zárult. namos, a "nem lesz gázáremelés" számonkérése bármennyire is demagóg dolog, de áll mögötte az emberek részéről az, hogy kishazánkban közel 6-7 millió ember lemondott a tulajdonáról in exchange. reozolúció: Az állam fizesse meg az embereknek végre a tulajdonukat és legyenek utána piaci árak...
"Huber vegso soron semmi mast nem mond, mint azt, hogy 1-nel kisebb EROEI-vel is szep profit erheto el. Ami a mai vilagban, ahol a penz a semmin alapszik, konnyen elkepzelheto."
Huber ködösít.
Azt mondja, hogy az energia minősége is számít, nem csak a mennyisége. Ez igaz.
Azt is mondja, hogy mivel a villamos energia kényelmesebben és sokrétübben használható mint a szén energiája, ezért a piac mintegy 30-szor többre értékeli a villamos energiát => megéri átkonvertálni a szén energiáját villamos energiává még akkor is ha ezen konverzió közben az energia 2/3-a elvész. Ez is igaz.
A ködösítés abban áll, hogy a villamos energia nem elsődleges energiaforrás. A Peak Oil teoria pedig éppenséggel az elsődleges energiaforrásokra vonatkozik - azaz a szén, kőolaj és földgáz kitermelésre. Ezen kitermeléskor a pénzügyi és az energiamérleg egyaránt pozitív. Annyira pozitív, hogy régen a kőolaj esetén az EROEI 100 volt, de még most is 10 körül van.
Huber továbblép a ködösítésben. Aszondja, hogy olajpalából és kátrányhomokból akkor is meg fogja érni olajat kitermelni, ha az EROEI 1 alatt lesz. Ez is igaz. Ebben az esetben viszont az olaj megszűnik elsődleges energiaforrásnak lenni. Ebben az esetben a földgáz illetve az atom energiáját kell segítségül hívni (itt azért beismeri Huber barátunk, hogy az energiamegmaradás törvényeit mégsem lehet áthágni :)).
A kőolajhoz hasonlóan a földgáz és az atom is elfogy egy idő után. És akkor mi lesz? Nos erre nem kapunk választ.
Huber kollega ködösítése abban áll, hogy kiragadott egy időben és térben limitált példát, ahol minden rózsaszín, és a dollár mindent megold. Sajnos nem. A dollárral csak rendelkezhetünk a meglévő energia felett, de ha nincs energia, akkor a dollár is elveszíti értékét.
"a szállítás nagy részét kamionok és repülõk helyett vonatra kellene terelni," Amiket írsz, azok nagyrésze is egyfajta takarékosság. Új atomerőművekkel, napelemekkel és -kollektorokkal a fosszilis energiahordozókkal takarékoskodnánk, a vasúti szállítással rengeteg üzemanyagot, kamiont, kamionsofőrt (!) és útjavítást lehetne megtakarítani.
A piachiány elsõdleges oka az hogy az égvilágon mindent Kínából hozunk be. És ez sem azért van mert az átlag európai nem szeretne dolgozni, hanem azért mert a kínaiak annyirért megcsinálják a melót amennyibõl európában egy hajléktalan sem tudna megélni mivel errefelé nem csak a bérek és költségeik de az árak is jóval magasabbak.
Ami a fogyasztáscsökkentést/takarékoskodást illeti, ez a zöldek egyik agyréme. Ez a tipikus zöld stratégia: jó kis hangzatos szólam aminek garantáltan semmiféle hatása nem lesz - azzal nemigen fog senki jelentõsebb támogatottságot maga köré gyûjteni hogy elõre a nyomorért - max. arra apellálhatnak hogy sokak gondolják úgy hogy másoknak valóban nem kellene annyit fogyasztaniuk...
A megoldást a technológiai váltás jelentené, Pl. ha a szénerõmûveket felváltanák a modern, új generációs atomerõmûvek, esetleg kiegészítve az épületek tetejére rakott napelemekkel, a szállítás nagy részét kamionok és repülõk helyett vonatra kellene terelni, az üzemanyagfelhasználásban nagyobb szerepet kellene hogy kapjon a biodízel vagy valami más hasonló dolog, stb. Ez amúgy hosszabb távon egyébként is be fog következni, persze jobb lenne ha már ma így mûködne a világ, de ez - hála egyebek közt a zöldek tevékenységének, Pl. atomellenesség - nemigen várható a közeljövõben.
Huber vegso soron semmi mast nem mond, mint azt, hogy 1-nel kisebb EROEI-vel is szep profit erheto el. Ami a mai vilagban, ahol a penz a semmin alapszik, konnyen elkepzelheto.
Mi lenne a fogyasztói társadalommal, ha a fogyasztást felváltaná a takarékosság? Ma hazánkban szerintem lassan minden termelő a túltermeléssel a piachiánnyal küzd.(tőlünk nyugatra ez még élesebb) Ezzel szemben mindannyian többet eszünk , iszunk , ruházkodunk, autózunk, fűtünk stb, mint amennyit feltétlen kéne. Ha takarékoskodnánk, még semmiben se szenvednénk hiányt. De a gazdaság összeomlana, nem lenne kereslet... Vagy rosszul gondolom? A fogyasztói világ fentartásának ára a pazarlás. És a pazarlásért egyszer megkapjuk a számlát...:-((( Ha tönkretettük a környezetünket, és elégettük az utolsó csepp olajat, akkor meg majd egymás torkának ugrunk, mert nem lesz tiszta viz, levegő, terméketlen lesz a föld,töménytelen mérgező hulladék fog körülvenni, a klima elviselhetetlenné válik stb...
Peter Huber elkövetett egy cikket a Forbes hasábjain, melyben azt fejtegeti, hogy Hubbert Peak Oil teoriája zagyvaság csupán, akárcsak az energia-mérleg, és azt állítja, hogy csak a dollár-mérleg az igazi.
Dmitry Podborits szerint Peter Huber az, aki zagyvaságokat hord össze-vissza. Ha Huber-nek igaza lenne, akkor évente 50%-al kellene növelni a ceruzaelemek gyártását és pár évtized alatt kiválthatnánk az olajat.
The next exhibit -- exhibit B -- is a short, sloppily written, but highly opinionated, borderline arrogant article by an energy economist and author Peter Huber (who is also a senior fellow of the Manhattan Institute) that asserts such a sweepingly generalized new economic principle that it reads almost like a manifesto of the "New Age" energy economics. The article, titled Thermodynamics and Money, was published by the Forbes magazine and can be viewed here.
Huber starts with an unfortunate personal attack on the late oil geologist M. King Hubbert, stating:
"In his day M. King Hubbert was a great geologist who spent his life studying the planet's deposits of oil and gas. But as he got older, he simply lost it. His "peak oil" theory--which many people are citing these days--is a case study in junk economics."
Clearly, Mr. Huber is perfectly entitled to express his criticisms of the late M. King Hubbert or anybody else, as there are no "sacred cows" in this world. Marcus Tulius Cicero, for example, was known to have had famously described the hellenized Egyptian queen Cleopatra as a boring woman, in a radical disagreement with both Gaius Julius Caesar and Marc Anthony. Thus, obviously, Peter Huber also has the right to state whatever opinion he wants on Mr. Hubbert. (He is also free to characterize peak oil as a case study of junk economics, or, say, the Modern Portfolio Theory as a case study of junk geology.) However, as someone who is to a degree familiar with the subject, I will humbly suggest that maybe there was more to M. King Hubbert's life work and impact than meets the eye of Peter Huber.
Nevertheless, the main idea that Huber communicates in his article is that EROEI is a false measure of energy efficiency, and thus it should stop being used, as it confuses things rather than adds value. Per Huber, it doesn't matter how much energy was spent to acquire a unit of energy; what matters only is how much that final form of energy will be sold for per unit. Huber formulates it thus:
"Eroei calculations now litter the energy policy debate. Time and again they're wheeled out to explain why one form of energy just can't win--tar sands, shale, corn, wood, wind, you name it. Even quite serious journals--Science, for example--have published pieces along these lines. Energy-based books of account have just got to show a profit. In the real world, however, investors don't care a fig whether they earn positive Eroei. What they care about is dollar return on dollar invested. And the two aren't the same--nowhere close--because different forms of energy command wildly different prices. Invest ten units of 10-cent energy to capture one unit of $10 energy and you lose energy but gain dollars, and Wall Street will fund you from here to Alberta."
I believe that this may be a very happy day for Jim Kunstler, as his message about the coming Long Emergency has finally reached such a high degree of market penetration that it is being broadcast (in a slightly veiled, but clearly recognizable form) from the pages of the Forbes magazine, by a senior fellow of the Manhattan institute, no less.
What is Kunstler basically all but shouting from the rooftops? That in historically very near future the energy in such forms that can be readily utilized by our society and our infrastructure will become scarse and expensive. Everything else is a corollary, a quite obvious corollary, but a corollary nonetheless (for example, that systems such as transportation, food production and distribution, government services, living arrangements, et alia will have to either adjust to this permanent condition of scarse and expensive energy, or they will stop functioning -- with pronounced effects on other interrelated systems and the society as a whole).
What is Huber stating in his article? Essentially, the same basic message: that (in Huber's scenario above) energy will become so expensive that, after investing ten units of cheap energy to produce one unit of the "final form", consumable energy, that consumable energy will still sell at a handsome profit (why else otherwise would Wall Street care to fund such a business from here to Alberta, as Huber puts it?) In short, selling very expensive energy will become a very profitable business, but no cheaper forms of energy in a consumable form will be available. Obviously, energy production in a society thus described by Huber will be at the very center of the economy, and will remain among the few profitable activities, as many other formerly profitable businesses and entire industries will be killed off by the skyrocketing energy prices. In other words, an economic shrinkage of societal scale in the scenario formulated by Huber is unavoidable.
Moreover, who is to say that the so-called cheap energy will remain cheap, as there will be so much more of it needed -- to produce the expensive energy? Won't the increased demand cause the dearth of the formerly cheap forms of "cheap energy"? (I deliberately pose this question in a form that may be more familiar to the energy economist). Surely Mr Huber will not be arguing that the capacity to produce the cheap energy needed to produce expensive energy can be increased indefinitely at a whim, without any effect on the price and availability of that cheap energy -- otherwise he risks to be laughed all the way out from the Manhattan institute.
It is also obvious that in the Huber's scenario a lot more overall energy will be required than before, as much more of it will be burned for the needs and within the confines of the energy industry itself and will not be usable by the rest of the economy -- except, quite likely, that it will manifest itself through dramatically increased C02 emission. That is what EROEI considerations that Huber ridicules, perhaps unwittingly, are all about -- that as more and more energy will be consumed by the energy industry itself, less and less will become available for the rest of the economy.
Furthermore, I would like to point out to all of the esteemed energy economists out there that even today, during the time of relatively cheap energy, with the economy merrily humming along, and consumer holiday shopping season being in full swing, we already have exactly the type of an energy form that fits Peter Huber's criteria: alkaline batteries. I use one of those, an AAA type, manufactured by Energizer, in my MP3 player right now as I write these lines. Since EROEI doesn't matter in the Huber's world, but only the final price that the consumable form of energy commands in the marketplace, we could probably use AAA batteries as a decent alternative to other energy types in the post-Peak Oil scenarios; after all, this is a successful commercial technology that we are already accustomed to and have a solid understanding of, unlike other, more experimental forms of alternative energy.
The rationale may be presented like this: We already have a huge profitable market for alkaline batteries, as evidenced by some very savvy investors and conglomerates such as Gillette and Warren Buffet's Berkshire Hathaway, which invested huge amounts of capital into battery producers like Energizer and Duracell. If we simply keep on increasing our manufacturing capacity for AAA batteries at the rate of 50% per year (which is the growth rate comparable with the one achieved during the early years of the Internet industry), in 20 years we will increase the overall AAA battery production by a factor of over 3,000 (obviously, Duracell and friends will be happy to oblige). In such Huberian world, where physical constraints play no role, the surplus AAA battery capacity, unutilized by MP3 players, vibrators, and other consumer electronics, could be used in transportation systems and such, thereby mitigating or even completely eliminating the effects of peak oil...
I just can't help but wonder, how clueless must be that segment of the respectable business magazine's audience and staff that is willingly lending Huber's arguments even a shred of credibility.
Érdekes lesz. Bár engem továbbra is az izgat, hová fogja rakni Irán a pénzét? Illetve ma hová rakja? Mert a dollár kötvények jelenleg 2szer annyit kamatoznak, mint az eurókötvények. Persze, ha aranyba rakják vagy teljesen belföldi beruházásokra fordítják az olajaktivumukat, akkor kb 10 mrd dollárral csökkenthetik potenciálisan a tőkebeáramlást amerikába ( a teljes összeg kb 700 mrd egy évben ) függetlenül attól, hogy milyen pénznemben folyik az olajkereskedés. A tranzakciós pénzkereslet kéthetes teljesítési időkkel számítva kb 1 -1.5 mrd dollár körül lehet az évi 30 mrdos Iráni olaj és gázimportból kifolyólag. ennyivel viszont növelni fogják a dollár világpiaci kínálatát. ez a 8000milliárdos monetáris bázist tekintve aligha jelent nagy megrázkódtatást. önmagukban tehét nem sokat érnek, kérdés lesz e követőjük?
The map is not the territory. To any thinking person this statement is axiomatic. But, an important corollary is more difficult to discern, namely: Money is nothing more than the right to command energy to do what you want it to do.
"csak nem világháború?" Már megy néhány évtizede, csak még nem jelentették be. Most nem gyarmatokért vagy piacokért vívják (bár azért is, csak azt suttyomban elvégzik a multik), hanem üzemanyagért. Talán nem kell mondanom, ki a fő agresszor?
The Chairman of the Majlis Energy Commission, Kamal Daneshyar said here, on Friday, that preparatory measures have been taken to sell oil in euros instead of dollar, adding that such a measure is quite positive and should be taken as soon as possible.
Speaking to the Persian service of Iranian Students News Agency (ISNA), he went on to say that Iran should at the first phase sell its oil in both Dollar and Euro, and then gradually move toward Euro as the mere source.
As for the probable consequences of such a decision, Daneshyar said that when such a measure is taken, the United States would soon realize that it is not the one who can always inflict economic damages on the Islamic Republic and that Iran can also get even with it.
Daneshyar who also represents Mahshahr in the Majlis noted that prior to this the way was not paved for undertaking such a program, adding that fortunately the present government possesses the necessary management bravery to prepare the ground for taking such a measure.
SA/RA
END
MNA
Igen valószinüleg a bioüzemanyagra való áttérés ára: 1. a teljes erdőterület kiirtása, 2. a hamburger és disznópörkölt elfelejtése, 3.kína, india fejlődésének megállása vagy az 1 milliárdos nyugati és japán középosztály leredukálása kb 300 millióra, hogy az értéket termelő országokban is legalább akkora aránya legyen a jólétben élőknek.
hmm, mi is lett a vége a legutóbbi középosztály-redukálásnak úgy 1930 körül. csak nem világháború?
Természetesen egész más arányok jönnek ki, ha valaki a bruttó természetes biomasszaképződés energiatartalmát veti össze a Dr. Dukes által számított fosszilizálódási hatékonysággal.
"Az 5,28 x 10^15 gramm szenet azért megszoroznám 2..3 -al, mivel a foszilis tüzelőanyagba beleértendő a szén és a földgáz is."
Mivel a korábbi kalkulációból 10%-ot számolt Első Polgár a biodízelre, a maradék 90%-ból talán futja a szén és földgázra is. Sőt, még valami enni is marad!
"de számoljunk megint. 33 mrd hordó olaj az ugye (160kg-hordó) 5.28 *10^12 kilógramm = 5.28 * 10 ^15 g olaj (nagyrészt szén), amit 8000* annyi biomasszából nyernénk ki? Én azért a biodiesel kinyerésének hatásfokát jobbnak tartom 0.01%nál, legalább 10%ot saccolok neki a teljes szántóföldi biomasszára vetítve."
van némi igazság abban amit írsz. Az 5,28 x 1015 gramm szenet azért megszoroznám 2..3 -al, mivel a foszilis tüzelőanyagba beleértendő a szén és a földgáz is.
Ugyanakkor még sok nagyságrend különbséget kéne áthidalni, ezért rákerestem az "eredeti" Jeffrey Dukes megfigyelésre:
The result, to be published in November's edition of Climatic Change, makes sobering reading. Dr Dukes picked 1997 as his datum year, since all the statistics for it are in. His calculations suggest that less than 10% of the carbon content of plants is converted to coal, while the formation of oil and gas from plankton is less than 0.01% efficient. As a consequence, he calculates that the fossil fuels burned in 1997 were ultimately derived from 400 years' worth of “primary production”, as the organic material produced by photosynthesis is known technically.
...tehát aszondta Jeffrey Dukes, hogy 400-szor gyorsabban égetjük el a foszilis tüzelőanyagokat, mint ahogyan azok keletkeznek (természetes módon, és elsősorban szénre érvényes, a földgázt és kőolajat még ennél is sokkal gyorsabban égetjük)
...azaz George Monbiot kollega rosszul értelmezte a kiinduló adatokat, de a végkövetkeztetése helyes :))
Érdekes én már többször kiszámoltam itt a fórumon, hogy nagyságrendileg kb a világ összes szántóföldjének biodieselre fogásával lehetne kiváltani az olajfogyasztást. Azaz 1 évnyi teljes mg-i termeléssel 1 évnyi teljes olajfogyasztást. És ebbe a biomassza zömét adó tengeri planktontömeg még nincs is benne. Talán az újságíró azt nem vette figyelembe, hogy az emberi biodiesel gyártás hatékonyabb lehet, mint a természetes folyamat.
de számoljunk megint. 33 mrd hordó olaj az ugye (160kg-hordó) 5.28 *10^12 kilógramm = 5.28 * 10 ^15 g olaj (nagyrészt szén), amit 8000* annyi biomasszából nyernénk ki? Én azért a biodiesel kinyerésének hatásfokát jobbnak tartom 0.01%nál, legalább 10%ot saccolok neki a teljes szántóföldi biomasszára vetítve.
ha 430 ppm alatt akarjuk tartani a CO2 koncentrációt, akkor 2030-ig 90%-al csökkenteni kell a szén-dioxid kibocsájtást => 2030-ra az energiafogyasztást a mostani felére kellene csökkenteni => olyan tömegmozgalmakra lenne szükség, amelyek a világtörténelemben először azt tűznék zászlajukra, hogy kevesebbet akarnak fogyasztani, nem pedig többet.
Speech to the Climate March, 3rd December 2005. By George Monbiot.
I want to take a moment to remind you of where we have come from.
For the first three million years of human history, we lived according to circumstance. Our lives were ruled by the happenstances of ecology. We existed, as all animals do, in fear of hunger, predation, weather and disease.
For the following few thousand years, after we had grasped the rudiments of agriculture and crop storage, we enjoyed greater food security, and soon destroyed most of our non-human predators. But our lives were ruled by the sword, the axe and the spear. The primary struggle was for land. We needed it not just to grow our crops but also to provide our sources of energy – grazing for our horses and bullocks, wood for our fires.
Then we discovered fossil fuels, and everything changed. No longer were we constrained by the need to live on ambient energy; we could support ourselves by means of the sunlight stored over the preceding 350 million years. The new sources of energy permitted the economy to grow – to grow sufficiently to absorb some of the people expelled by the previous era’s land disputes. Fossil fuels allowed both industry and cities to expand, which permitted the workers to organise and to force the despots to loosen their grip on power.
Fossil fuels helped us fight wars of a horror never contemplated before, but they also reduced the need for war. For the first time in human history, indeed for the first time in biological history, there was a surplus of available energy. We could keep body and soul together without having to fight someone else for the energy we needed. Agricultural productivity rose 10 or 20 fold. Economic productivity rose 100 fold. Most of us could live as no one had ever lived before.
And everything you see around you results from that. We have been able to assemble here from all corners of the country because of fossil fuels. We have not been charged and cut down by the yeomanry – or not yet at any rate – because of fossil fuels. Our freedoms, our comforts, our prosperity are all the result of fossil fuels.
Ours are the most fortunate generations that have ever lived. Ours are the most fortunate generations that ever will. We inhabit the brief historical interlude between ecological constraint and ecological catastrophe.
I don’t have to remind you of the two forces which are converging on our lives. We are faced with an impending shortage of the source of energy which is hardest to replace – liquid fossil fuels. And we are faced with the environmental consequences of the fossil fuel burning which has permitted us to be standing here now. The structure, the complexity, the diversity of our lives, everything we know, everything that we have taken for granted, that looked solid and non-negotiable, suddenly looks contingent. All this is a great tottering pile balanced on a ball, a ball that is about to start rolling downhill.
I hear people talking about the carbon cuts they would like to see. I am not interested in what people would like to see. I am interesed in what the science says. And the science is clear. We need not a 20% cut by 2020; not a 60% cut by 2050, but a 90% cut by 2030. Only then do we stand a good chance of keeping carbon concentrations in the atmosphere below 430 parts per million, which means that only then do we stand a good chance of preventing some of the threatened positive feedbacks. If we let it get beyond that point there is nothing we can do. The biosphere takes over as the primary source of carbon. It is out of our hands. The notion that we can achieve this by replacing fossil fuels with ambient energy is a fantasy. It is true that we have untapped sources of energy in wind, waves, tides and sunlight, but it is neither so concentrated nor so consistent that we can plug it in and carry on as before.
A cut like this requires massive reductions in our energy use. There are some technofixes available, but they are unlikely to take us more than halfway there. If carbon emissions are to be capped at 10%, energy use will have to be capped at under 50%. The only fair means of doing this is national rationing accompanied by global contraction and convergence.
And we find ourselves in an extraordinary position. This is the first mass political movement to demand less, not more. The first to take to the streets in pursuit of austerity. The first to demand that our luxuries, even our comforts, are curtailed. These are the greatest political challenges any movement has faced. But we are rising to it. We are rising. But let no one tell you it will be easy. If it were just a matter of slagging off George Bush, we would have won by now. But we must struggle not only against him, not only against our own government, not only against each other, but also against ourselves. The struggle against climate change is a struggle against much of what we have become. It is a struggle against some of our most fundamental urges.
We cannot call on others to stop flying if we still fly. We cannot ask the government to force us to change if we are not ready to change. The greatest fight of our lives will be fought not just out there, but also in here.
Jeffrey Dukes kiszámolta 2003-ban, hogy évente 44 x 1018 gramm szenet tartalmazó foszilis tüzelőanyagot égetünk, ami az éves nettó termés 400-szorosa.
The most destructive crop on earth is no solution to the energy crisis
By promoting biodiesel as a substitute, we have missed the fact that it is worse than the fossil-fuel burning it replaces
George Monbiot Tuesday December 6, 2005 The Guardian
Over the past two years I have made an uncomfortable discovery. Like most environmentalists, I have been as blind to the constraints affecting our energy supply as my opponents have been to climate change. I now realise that I have entertained a belief in magic.
In 2003, the biologist Jeffrey Dukes calculated that the fossil fuels we burn in one year were made from organic matter "containing 44 x 1018 grams of carbon, which is more than 400 times the net primary productivity of the planet's current biota". In plain English, this means that every year we use four centuries' worth of plants and animals.
Ez szvsz elenyészõ ahhoz képest ahogy Pl. Budapest ki van világítva éjszakánként. Igaz hogy nagyon szép, az is igaz hogy a közbiztonság szempontjából fontos, ugyanakkor iszonyatos mennyiségû energiába kerülhet.
Legkellemetlenebb az energiatakarékosság szempontjából, hogy a "Green Energy" jelzésű energiatakarékos eszközök a legpazarlóbbak. Régebben minden készüléken "hardver" kapcsoló volt, ami direktben a 220V-ról választotta le a gépet. Ma, ha nem is távirányítós, állandóanvilágítóLED-es, standby üzemű a berendezés (ami 3-5-10W folyamatos fogyasztást jelent készülékenként), akkor is, a kisfeszültségű bekapcsoló előtt állandóan rajta lóg a hálózaton egy trafó, üresjárati áramfelvételével. Bárki megtapogat egy műholdvevőt, tápos rádiómagnót, számítógéphangszórót, nyomtatót, használaton kívül is "zümizik", melegszik. Rosszabb esetben akár heteken-hónapokon keresztül is használat nélkül. Bár a régi fekete-fehér TV-k átlag 140W-jával, színes Raduga 250W-jával szemben a mai színes, 72 cm-esek is megelégszenek 75 Wattal, de ha nincs otthon senki, akkor is éjjel-nappal beszopják a maguk 5 wattját. Ráadásul több háztartásban akár 3 is van. Mellé a videó, a műholdvevő, a DVD, a nagy LEDkijelzős rádiós ébresztőóra... Sok kicsi sokra megy!
Ez tulajdonképpen teljesen mindegy. Még ha lokálisan csökkenne is a fogyasztás (amit egyébként én sem tartok valószínûnek, bár szvsz nem a háztartási elektronika a legfõbb fogyasztó) globálisan mindenképpen nõni fog (mivel idõvel az afrikai nyam-nyam törzs tagjai sem érik be az oroszlánvadászattal és inkább internetezni szeretnének ami mondjuk az oroszlánok szempontjából örvendetes, ugyanakkor némileg energiaigényesebb tevékenység). Úgy hogy az zöld elképzelés hogy majd energiatakarékossággal csökkenteni lehet a szükséges energiafogyasztást mindenképpen halott ötlet.
Arról folyik a vita, hogy az életszínvonal növekedéséből eredő fogyasztásbővülés a nagyobb-e vagy az egyre takarékosabb eszközökből eredő fogyasztáscsökkenés?
Miért nem lehet ezt megállapítani a lakossági villamosenergia-fogyasztás nyers számaiból?
Azért kis hazánkban annyira nem sokan vannak azok sem akik 500 000 forintot tudnak adni egy TV-ért. Persze ez nem jelenti azt hogy nincs pár ezer ilyen, de szvsz még ma is több fekete-fehér TV van az országban mint plazma... A DVD lejátszó szvsz szinte semmit nem fogyaszt, szvsz a hozzákapcsolt TV-hez képest ez elenyészõ, sõt Pl. egy videomagnóhoz képest is az. A PC-m nem tudom mennyit eszik, de a hasonló teljesíményû laptopom tápja 150 wattos, de szvsz ennél a fogyasztás lényegesen alacsonyabb. És akkor még nem beszéltünk olyasmirõl mint légkondicionáló, hûtõszekrény, villanybojler, stb... De a régi szép idõkben fûtöttünk is vele, hõtárolós villanykályhával, na az zabált mint az állat.
ASPO Ireland is being established as a non-profit entity, and seeks to open a small office with appropriate staff. Generous contributions have already been received from benefactors, but more substantial funding will be needed. Any offers or ideas in this direction will be very welcome.
Na, szvsz egymillió forintos plazma TV-bõl sem megy el túl sok kis hazánkban... Nem hiszem hogy csak én használok 50 cm-es képátmérõjû kis színes TV-t.
