Vagyis, nem a részecskepárok tulajdonságaiból próbáljuk meg méréssel kitalálni, hogy mit akar nekünk küldeni a távoli fél, hanem éppen ellenkezőleg - a mérést éppen csak arra használjuk, hogy összeomlasszuk vele a hullámfüggvény interferenciáját a másik oldalon.
Nem lehet végtelengyors távírót csinálni kvantumkorrelációval. Én nem értem, hogy miért, de akik értik a kétrést, azok egy emberként és számomra hihetően mondják azt, hogy nem lehet.
Hát ez egy másik nagy témakör, más topikokban már tárgyaltuk.
De:
- az igaz, hogy jelenleg nincs olyan kísérleti eredmény, ami a nem-lokális kvantumos korrelációkat kihasználva c-nél gyorsabban infromációt közvetítene.
- az is igaz, hogy léteznek "no-communication"-tételek, amik célkitűzése az, hogy elméleti alapról minden ilyen információtovábbítás lehetetlenségét bizonyítsák.
- viszont a no-communication tételek egyrészt nem általános hatókörűek, másrészt hibákat találtak bennük, sőt megállapították, hogy irreleváns dolgokat állítanak az entaglement-állapottal való manipulációk egy részére. Tehát egyáltalán nem minden szakértő ért egyet azzal, hogy ezek érvényesek.
- és konkrét elméleti javaslatok vannak ill. kísérletek folynak több helyen a az FTL-kommunikáció megvalósítására. Nem sufnikban, hanem pl. a seattle-i egyetem kvantumoptikai laborjában és máshol is.
A kettős rés kisérlet ügyes alakalmazásával lehet végtelen gyorsaságú távírót készíteni. Még azt is el lehetne dönteni vele, hogy van-e értelme annak, amiről itt agyalunk. Arról, hogy valóban létezik-e az anyagi világegyetem?.
Nyugi. Mindig sokan hiszik, hogy itt a fizika vége. Aztán sosem. Azt kell megtenni, amit a jelen tudás, és pénz mellett meg lehet. Tehát gyarmatosítani a Jupiterig, s szondákat küldeni a szomszéd csillagok köré.
Nem szokásom szavakon lovagolni. A tudományos közbeszédben "kauzalitási paradoxonoknak" szokták emlegetni azokat, amik az időutazással kapcsolatban felmerülnek, tehát hogy valaki visszamegy és megakadályozza a saját születését stb.
Nem Minkowkski-téridőben ketté kell választani a dolgokat.
1. Olyan utazások, amik meghaladják a lokálisan c-vel történőt, de nem jelentenek CTC-t.
2. Olyan utazások, mik CTC-n történnek.
CTC: Closed Timelike Curve, zárt időszerű görbe. Ezek jelentenének olyasmiket, hogy valaki vagy valami visszakerül a saját múltjába, találkozhat önmagával, hathat rá stb.
Nagy mennyiségű elemzése van már mindkettőnek, röviden nem tudom összefoglalni.
Ha van egy átjárható féreglyuk, amivel azt lehet tenni, hogy itt belépünk, és két perc múlva kilépünk a Vega csillag egyik bolygóján, az nem okoz önmagában CTC-t és kauzalitássértéseket, csak előnyös közlekedést az univerzumban.
Bonyolultabb eseteknél, CTC-és utazásoknál én azt tartom irányadónak, hogy: "ha valami paradoxon, az nem azt jelenti, hogy nem létezhet, hanem azt, hogy nem értjük".
Hát éppen azt jelenti, hogy elméletileg tisztázott, hogy az ált rel egyenleteibe szabályosan belefér az őt leíró modell.
Hogy a gyakorlati létrehozása esetleg irreális dolgokat kívánna meg, az a másik kérdés.
Nem tudom, pontosan éppen hol tartanak energiaszükséglet tekintetében. Először irreális dolgok derültek, ki, nemhogy egy csillagnyi, hanem galaxisnyi egzotikus anyag stb. Azután ebből rohamosan mentek lefelé, olyanra emlékszem, ami egy Jupiter tömegnyit kívánna meg. Utána kéne nézni.
És az is fontos, hogy közönséges és/vagy egzotikus anyagról van-e szó.
Az időgép rokontéma, de azért más. Ugyanúgy megengedett elméletileg többféle Time Machine-téridőkonstrukció, ahogy a warp drive is. Az első ilyen ütőképes modell a Thorne-Morris wormhole átalakítása időgéppé (1987-től). De azóta sokféle hasonló modell született, olyan is, amihez nem kell egyáltalán egzotikus anyag (Amos Ori pl.). A gyakorlati megvalósításuk nyílt kérdés.
Az LHC eseményeit konkrétan nem követtem, de azt hiszem, vannak az ottaniak által vezetett blogok, amikből lehet tájékozódni, magyarul is.
A warp-drive elméleti alapjai eléggé tisztázottak bármiféle új részecskefizikai irány nélkül is. Az ált rel keretei között.
De nem kizárható, amit felvetsz. Pl. az egzotikus anyag tekintetében, hátha lesz olyan új fejlemény, ami gyors és nagy mennyiségű előállítását tenné lehetővé. Egzotikus az olyan anyag, ami sérti a WEC-et, köznapian fogalmazva az összes energiája negatív. Az eredeti warp-drive-hoz (pl. Alcubierre) szükség volna ilyenre, sokra. (De későbbi elméleti konstrukciókhoz már nem.)
Szóval én nem az "ált rel meghaladásához" kötném a warp-drive gyakorlati megvalósításának közelebb kerülését, hanem olyan (pl. részecskefizikai) innovációkhoz, amik jobban kitöltik az ált rel meglévő kereteit, mint a ma ismertek.
A hasonló utazási módot warp-drive-nak hívják, és az 1990-es évek eleje óta intenzíven kutatják az (elméleti) lehetőségét. Nem igazán van köze az LHC-ben zajló dolgokhoz, hanem a wormhole, kozmológia, téridő-engineering témaköréhez tartozik.
Nem 10xes,100xos. Különben nem számították, hanem mérték, egy 2 centis madzagon, aminek - gondolom - a gyártástechnológia hiányosságai miatt a szakiszilárdsága csak 1%a volt az elemi nanoszén szálnak.
^b Multiwalled carbon nanotubes have the highest tensile strength of any material yet measured, with labs producing them at a tensile strength of 63 GPa,[21] still well below their theoretical limit of 300 GPa[citation needed]. The first nanotube ropes (20mm in length) whose tensile strength was published (in 2000) had a strength of 3.6 GPa.[22] The density depends on the manufacturing method, and the lowest value is 0.037 or 0.55 (solid).[23
A Daedalusszal mi bajod van? Azon kívül hogy sokba kerül, teljesen megvalósítható. Az űrkutatásnak úgyis az a fő kérdése, hogy ki fizeti? Az, hogy nem lófrálnak emberek a Marson, pusztán azért van, mert sóherek vagyunk.
In 2005, "the LiftPort Group of space elevator companies announced that it will be building a carbon nanotube manufacturing plant inMillville, New Jersey, to supply various glass, plastic and metal companies with these strong materials. Although LiftPort hopes to eventually use carbon nanotubes in the construction of a 100,000 km (62,000 mile) space elevator, this move will allow it to make money in the short term and conduct research and development into new production methods. The space elevator is proposed to launch in 2010."[dated info][22]On February 13, 2006 the LiftPort Group announced that, earlier the same month, they had tested a mile of "space-elevator tether" made of carbon-fiber composite strings and fiberglass tape measuring 5 cm (2 in) wide and 1 mm (approx. 6 sheets of paper) thick, lifted with balloons.[23]
In 2007, Elevator:2010 held the 2007 Space Elevator games, which featured US$500,000 awards for each of the two competitions, (US$1,000,000 total) as well as an additional US$4,000,000 to be awarded over the next five years for space elevator related technologies.[24] No teams won the competition, but a team from MIT entered the first 2-gram (0.07 oz), 100% carbon nanotube entry into the competition.[25]Japan held an international conference in November 2008 to draw up a timetable for building the elevator.[26]
In 2008 the book "Leaving the Planet by Space Elevator", by Dr. Brad Edwards and Philip Ragan, was published in Japanese and entered the Japanese best seller list.[27] This has led to a Japanese announcement of intent to build a Space Elevator at a projected price tag of £5 billion. In a report by Leo Lewis, Tokyo correspondent of The Times newspaper in England, plans by Shuichi Ono, chairman of the JapanSpace Elevator Association, are unveiled. Lewis says: "Japan is increasingly confident that its sprawling academic and industrial base can solve those [construction] issues, and has even put the astonishingly low price tag of a trillion yen (£5 billion/ $8 billion) on building the elevator. Japan is renowned as a global leader in the precision engineering and high-quality material production without which the idea could never be possible."[26]
Ha végigmész az általam betett linkeken, megláthatod, hogy Amerikában, és Jappánban is alapítottak nanokötélgyárat, a japcsik meg 1enesen az egész űrlift projectet csinálják.
"Sokak fantáziáját megmozgatja egy másik naprendszerbe való utazás lehetősége. Az 1970-es években a Daedalus projekt az elérhető tudományok keretein belül boncolgatta a kérdést, amit a Tau Zero Alapítvány tudósai másfél évvel ezelőtt újra elővettek, elindítva az Icarus projektet. Richard Obousy, az Alapítvány tudósa, a projekt vezetője a Discovery-nek nyilatkozott terveikről. A Daedalus projekt egy csillagközi utazás megvalósíthatósági tanulmánya volt, ami az 1970-es évek adottságait és a közeli jövő technológiájának reális kivetítését használta fel, ismertette Obousy az Icarus előzményeit. Az egyik legnagyobb célkitűzés annak megállapítása volt, hogy realizálható-e a csillagközi repülés az alkalmazott tudományok és technológiák igénybevételével. A végkövetkeztetés szerint a csillagközi utazás lehetséges, csak éppen rendkívül bonyolult."
