Ezen még nem gondolkoztam. Az igaz, hogy nem nézett ki túl jól az utolsó fotókon, amikor a biciklis balesete volt 2022. húsvétja környékén. De hogy ez mivel függött össze...
Egy haveromnak volt meg anno minidisc-en a Recoil Unsound Methods-a. Akkor még nagyon szerény cuccal nyomtam otthon a zenehallgatást - ez azóta sem sokat változott, höhö -, és csak tátottam a számat, és főleg a fülemet, amikor rámzúdította Alan Mestert és társait.
Hivatalosan ma 40 éve, hogy az Erasure színre lépett. Alant a debütáló kislemez kvázi demó verziója, egy félénken éneklő Andy Bell-lel, aki végül is ezen meghallgatás után megkapta az énekes állást.
59. Igen, tudom. Most először nem ment szülinapi mail, hosszú évek óta. :-(
Egy lényegesen vidámabb évforduló is volt tegnap. 35 éve, hogy karrierjének legnagyobb koncertjét adta az Erasure, a Milton Keynes Bowlban. Ez volt az ő "101"-ük.
Van róla egy jó kis fan-DVD, amit még év(tized)ekkel ezelőtt szereztem be a sráctól, aki legyártotta. (Kár, hogy ilyen sose' fog születni a World Violation Tour-ról...)
Megnéztem/hallgattam a Wrong és a Pain felkerült próbáit, amivel a novemberi tribute eseményre készülnek. Dobjanak kútba, nekem a Pain tökre bejött, pedig fogalmam sincs ki az az Arany Timi. Ráadásul zavar az is, hogy nem tudom mi köze van a zenekarhoz, dehát ugye ez az alap problémám az egésszel, de még így is tetszett.
kicsit vicces, ahogy igyekeznek azt a látszatot kelteni, mintha a végén a koncertből is mutatnának valamit
látunk egy tapsoló tömeget, ami akár azon a koncerten is lehet, csak gondolom én, nem kaptak engedélyt arra, hogy a színpadot is filmezzék (vagy egy teljesen más koncert közönségét látjuk), majd pedig mégis mutatják a színpadot, de az már egy német csatornáról származó felvétel, egy teljesen másik fellépésről
feltételezem, ezt a felvételt teljesen jogtisztán vették át (nem) :D
Én anno 5-10 évesen Michael Jacksont és Tina Turnert hallgattam, éshát mindazt, amit az MTV adott. Apámnak volt nagy rakás Queen lemeze, azok rémlenek még, mert tetszettek a borítók. Ezeket a nagyon diszkós dolgokat inkább kerültem, már akkor is elég gagyinak tartottam, nagyon lakodalmasnak, bár a Modern Talkingot és a Lambadát nem nagyon lehetett megúszni akkoriban... A Peters Pop Show adott germánoknak szánt előadói körrel dolgozott, ezt etették velünk, szóval sok kitekintés nem volt ebben az időszakban az átlag hallgatóknak... Állandó szereplője volt a műsoroknak egy bizonyos Depeche Mode, ami nálunk kötelező szkipp volt anno :))). Első normális zenei élményem filmzenékhez köthető, Vangelis 1492 és Eric Serra filmzenéje a Nagy kékséghez, ezek rongyosra mentek akkoriban olyan '92 körül...
