Nekem megvan az interjú, és ha nem bánjátok, betenném ide, bocs, ha túl nagy, de érdekes lehet:
- Műsorvezető: Még egy téma van hátra a mai adásból. Komolyan senki sem hihette, hogy ő majd csodát tesz, talán ő is csak addig hitte, amíg körül nem nézett hová csöppent. Most majd lesznek persze, sőt máris vannak bőven, akik kárövendően a fejére olassák, hogy megszegte az ígéretét és nem juttatta ki a magyar labdarúgó-válogatottat a németországi világbajnokságra. Lothar Matthus a vendégünk, akinek ma este szép felesége is itt ül a stúdióban, mert meghívtuk. Köszöntöm önöket. Szerda óta, Lothar, megritkult a levegő ön körül?
- Lothar Matthäus, szövetségi kapitány: Hát először is jó estét kívánok! És a levegő egyáltalán nem vált ritkábbá, és nem is ígértem, hogy elmegyünk a világbajnokságra, hanem az volt a cél, amit kitűztem, márpedig az embernek kell célokat kitűzni ahhoz, hogy dolgokat meg tudjon valósítani...
- Mv.:...értem, nem ígérte, csak célul tűzte ki, ez egy finom distinkció.
- L.M.: Igen, a célt nem értük el, nem értük el. De az ember nem tűz nagy célokat maga elé és kis célokat tűz ki, akkor nem is tudja motiválni a családot és egyszerűen hinni kell dolgokban akkor, ha ezeket nehéz megvalósítani. Nehéz volt, nehéz volt a csoport, megismétlem, és a célt nem értük teljesen el. De előrelépéseket ismerhetünk fel és azt hiszem, ezt nemcsak én ismertem fel, hanem sok olyan ember is, aki nagyon közel áll a magyar labadrúgáshoz.
- Mv.: Menet közben, ugye most már itt van másfél éve, nem ment el a kedve? Szóval nem érezte úgy sokszor, hogy abbahagyja ezt az egészet? Olyan mindhiábavaló küzdelem a magyar focival ez az egész, amit maga itt művel.
- L.M.: Egészen biztosan nem volt ez annyira egyszerű, mint ahogy képzeltem, sok részről hiányoltam is a támogatást, mindig engem toltak előre és sokan mögém bújtak. Egészen biztosan nem volt ez egy egyszerű dolog, főleg ebben az országban, ahol a mentalitást és az utakat nem ismertem annyira, nagyobb támogatásra lett volna szükségem ahhoz, hogy esetleg gyorsabban érhessek el bizonyos célokat.
- Mv.: Mirajana, Lothar gyakran borul ki otthon?
- Marijana Matthäus, a szövetségi kapitány szerb származású felesége: Nem, nem, sosem szokott kiborulni. Nagyon profi és mindig a magánéletét el tudja különíteni a munkájától.
- Mv.: Önt egyáltalán mint feleséget kötelezően érdekli a foci, vagy belülről is érdeklődik a foci iránt?
- M.M.: Én valóban érdeklődöm a futball iránt, szeretem is a futballt, folyamatosan nyomon követem az eseményeket. Elképzelhető az is, hogy egy kicsit túl beavatkozom az ő dolgába, azért, mert nagyon szeretem az rédekes meccseket, akár az olyan meccseket, amelyeket Németországban, Angliában, Magyarországn játszanak.
- Mv.: Lehet, hogy néha még ötleteket is ad, hogy kit állítson be a keretbe és kit ne?
- M.M.: Nem, természetesen a véleményemet elmondom, de nem hallgat rá, nem hallgat arra, amit mondok, egyszerűen azért, mert saját maga gondolkodik, a saját fejével gondolkodik, én elmondom az észrevételeimet, a véleményemet, de természetesn ő hozza a döntéseket.
- Mv.: Azt például, tehát név szerint ismeri a játékosokat? Mondjuk a kerettagokat?
- M.M.: Igen, természetesen ismerem.
- Mv.: Például a...
- M.M.:...elmondjam őket?
- Mv.: A svéd meccsen ki volt a magyar csapat, kik képezték a magyyar csapatot, kik voltak a tagjai?
- M.M.: Gera volt a kapitány...
- Mv.:...köszönöm, ezt megértjük.
- M.M.: Soroljam tovább?
- Mv.: Hagyjuk, ne fordítsuk, hadd mondja magától a névsort. Jó? Tehát?
- M.M.: Még több nevet soroljak? Huszti, végig kell mennem a csapaton, volt még valaki most hirtelen nem jut eszembe a neve, természetesen, aki a gólt rúgta, Hajnal, említettem igen, és játszott valaki a másik...
- Mv.:...jó, oké, nem vizsgáztatom tovább, tudja. A józanabbak ma úgy látják Lothar, hogy reménytelen a helyzet, mert se pénz, se reklám, és, mert nincs a játék azon a színvonalon, mint ahogyan itt remélték az ön csodavárói vagy akik azt gondolták, hogy csodát fog hozni, szóval se pénz, se reklám, se, hogy úgy mondjam, szenvedély nincs. Mi élteti magát e tekintetben? Hát maga nem egy ilyen bajnoksághoz szokott, meg egyáltalán nem egy ilyen színvonalhoz. Ez önnek nem sokszoros visszalépés?
- L.M.: Természetesen csalódott vagyok, ha az itteni bajnokságot nézem, hiszen nem akkora az érdeklődés, mint ahogy azt reméltem. Hiányzik a szponzori támogatás is, e tekintetben új utakat kell járnunk és úgy gondolom, hogy az új ligaelnökkel néhány dolog lehetséges is. Ő nagyon profi, szeretne változtatni dolgokat, de természetesen időre van szüksége. A válogatottban nagyon sok mindent megváltoztattunk, világkonszerneket hoztunk Magyarországra, akik támogattak bennünket, akik szponzorokként jelentek meg a nemzeti válogatottnál, nem akarok most neveket mondani, ez nem is tartozik ide, de mindenki tudja, hogy kire gondolok. Nagy meccseket is idehoztunk. Magyarországon játszott Brazília, Argentína, Franciaországgal játszottunk, Németországal játszottunk, ezek mind olyan csapatok, amelyeknek a neve jól cseng a foci világában és azt hiszem, hogy tisztes helytállással tudtunk szerepelni és ezek a csapatok nagyon sok pénzt is hoztak Magyarországra, hiszen Argentína ellen, vagy Brazília ellen telt ház volt, a szponzorok is érdeklődtek, és ami időközben széppé vált az az, hogy a válogatott ismét elismertségre tett szert a rajongóknál. És ezért is köszönetemet szeretném kifejezni, hiszen az, hogy a svédek elleni meccse után ezekkel a fiatal játékosokkal együt szenvedtek a magyar szurkolók, ezt az egész világon ritkán éltem meg.
- Mv.: Ez kétségtelen, de mi arra a magyarázata, hogy a magyar futballisták olyan lassúak, mintha most azért dinamizálnák magukat, lassan mozognak és főleg így tűnik, nagyon lassan gondolkodnak. Mi erre az ön magyarázata, aki közelről figyeli őket?
- L.M.: Nos, Svédország ellen, Málta ellen a legutóbbi meccsek során egyáltalán nem mozogtak lassan, lehet, hogy néhány klubmérkőzésen ez előfordul, ahol nemzetközi összehasonlítás volt, ott nem úgy jöttek ki az eredmények, mint ahogy ezt elképzeltük volna. A gondolatok tekintetében egy kicsit lassúak, ezt én is így mondanám. Túl későn ismerik fel a helyzeteket, nem elég öntudatosak, de ezt a klubokban kell megtalálniuk, a klubokban kell erre felkészülniük, hiszen tulajdonképpen csak rövid időt töltenek együtt a játékosok, két-három napot egy-egy mérkőzés előtt, amikor válogatott játékos, és akkor még fáradtak is, hiszen nem sokkal azelőtt még bajnokságban játszottak, ezek mind olyan dolgok, amelyeket a klubokban kell megtanulniuk és, ahol az edzőknek kell tanítaniuk játékosaikat.
- Mv.: Néha, amikor már elszáll a türelme, akkor beáll megmutatni nekik, hogy ezt vagy azt a helyzetet hogyan kellene megoldani? Szóval mikor focizott utoljára?
- L.M.: Hát a legutóbbi edzés alkalmával, a svédországin, akkor Bodnár megsérült és kiszállt, és akkor Bodnár László helyére beálltam és természetesen nagyon sok négyszemközti megbeszélést is folytatok, szeretném átérezni hogyan gondolkodik a játékos, hogyan döntene ő egy adott helyzetben, hogyan érzi jól magát, melyik poszton tud jól játszani. És a játékostársak véleményét is meghallgatom. Döntenem persze nekem kell, ez ugyanaz, mint odahaza, meg kell próbálnom gondolatvilágomban a csapat atmoszféráját megérezni és döntéseimbe bevonni, hiszen nem én vagyok az, aki Svédország ellen kiáll a játéktérre, hanem a játékosok azok, és éppen ezért a játékosokat kérdezem meg, hogy ők hogyan látják a helyzetet. Noha végső soron nekem kell vállalnom a döntést.
- Mv.: A szerdai svéd-magyar meccs után nem gondolt arra, hogy az egészet abbahagyja és önként elvonul, tehát lemond?
- L.M.: Egy csapat, amely így odaállt, egy fiatal csapat, amelynek szüksége van rám, hiszen itt van hét olyan játékos, aki az U21-ben játszik, sok játékos első ízben játszott nemzetközi mérkőzést. Olyanok vannak köztük, akiket én hoztam a csapatba, azt hiszem nem az a helyes út, ha egy olyan csapatot, amely már összenőtt egy edzővel, cserben hagyjunk. Természetesen sok minden miatt bosszankodik az ember, de az ember hisz a jóban, hisz a pozitívumokban és én egy pozitív beállítottságú ember vagyok. Ezért is vállaltam ezt a nehéz feladatot, és próbálom tovább is csinálni.
- Mv.: Reméli, hogy az MLSZ nem fogja elküldeni? Ez idő szerint, a mai lapokat ahogy átolvastam 14 elnökségi tag fog szavazni, az elnök már lette a voksát ön mellett, öt tag már azt mondta, kinyilvánította, hogy maradjon Matthus, de azért még kettőt meg kéne ott szerezni, hogy valóban maradjon. Mit remél, vagy mit gondol?
- L.J.: Nos, ha ugyan nem olvastam a magyar újságokat, de kérem mondja el nekem, hgoy hány szavazat volt ellenem, csak, hogy az egyensúlyt érezhessem.
- Mv.: Csak arról írtak a lapok, legalábbis, amit én olvasam, hogy öten már az elnökségből kinyilvánították, hogy önnek maradni kell. De ahhoz, hogy meglegyen ez a támogatás még két szavazatra lenne szüksége. Tehát nemet még nem mondtak.
- L.M.: Hát ez az, akkor még bízhatunk abban hogy mások is igent mondanak, de itt nem rólam van szó, itt a magyar labdarúgásról van szó. És én ennek egy része vagyok, a mozaik egy darabkája. Míg a magyar labdarúság ismét oda kell, hogy jusson, mint a régi időkben, örömet okozzunk, és én szeretnék ehhez hozzájárulni. Én azonban egyedül nem leszek képes ezt megváltoztatni, mindenkinek össze kell tartania, a szövetségnek, a Ligának, a kluboknak, a szponzoroknak, az újságíróknak, a tévének, ez egy nagy csapat, amely a magyarokat, a focibolond népet kell, hogy összehozza. Egyszerűen pozitívabban kell gondolkodnunk, egy kis időre is szükség van, hiszen más országokban, ahol 20 éven alul töltöttek a labdarúgásban, ott sem sikerült minden két év alatt. De egy gondolatváltásra van szükség ahhoz, hogy bizonyos célokat el lehessen érni.
- Mv.: Olyan szenvedéllyel beszél. Érdekli bármi is a labdarúgáson kívül?
- L.M.: Igen, tulajdonképpen más dolgok iránt is érdeklődöm, nemcsak a sport iránt, hanem érdekel pl. a divat, ahol a feleségem tevékenykedik, szeretek utazni, tulajdonképpen mindenről tájékozódom, a politika terén nem vagyok szakértő, de az iránt is erősen érdeklődöm. A világon ismerem az eseményeket, tehát szó sincs arról, hogy reggeltől estig csak a labdarúgás járna a fejemben, de néha azért rosszul alszom a foci miatt, vagy reggel, amikor felébredek az első gondolatom gyakran a kerek bőr, illetve az új taktika, vagy az új felállás, amit alkalmazhatunk a következő mérkőzésen.
- Mv.: És érzi a hátán, ahogy ezt felénk mondják, a sárga írigységet igen gyakran megnyilvánulni? Szóval ezt a speciális magyar srága írigyéget?
- L.M.: Hát ez nemcsak Magyarországon áll fenn, ha valaki sikeres, vagy más utakon jár, akkor nem mindenki követi, nem mindenki áll az oldalán, főleg, ha az ember sikeres. Hát ilyenkor van írigység, de az írigység az számomra pozitív dolog. Ha én írigységet érzékelek, akkor tudom, hogy csinálok valamit, inkább írigység, mint szánalom. És ezzel a helyzettel nagyon meg vagyok elégedve, jól érzem magam itt. És ez az út, amire ráléptünk az elmúlt két évben, ez egy olyan út, amit szívesen folytatnék, mert hiszek ebben az egész dologban.
- Mv.: Marijana mi van az életükben a focin kívül? Egyáltalán nem tanácsolta még a férjének, hogy szedjük a sátorfánkat és menjünk innen haza, hát túl sok babér itt nekünk nem terem.
- M.M.: Nem, nekem tetszik Magyarország, már hat éve élek itt Magyarországon és...
- Mv.:...hat éve hogyan?
- M.M.: Igen, most már hat éve vagyok itt, igen, hat éve.
- Mv.: Tehát hamarabb jött, mint Lothar?
- M.M.: Persze, hogy hamarabb, persze, hát elmondhatom ezt a történetet, a Lothar pontosan miattam jött először Magyarországra és azt gondolom, hogy az, hogy Lothar itt lehet Magyarországon ez egy kicsit nekem is köszönhető.
- Mv.: A Lothart megelőző előző kapcsolata már idekötötte Magyarországhoz?
- M.M.: Igen, itt éltem, itt járt a gyerekem iskolába és természetesen a gyerekem most is velem van, és itt jár iskolába. Lothar Budapestre annak idején azért kezdett el idejönni Magyarországra, hogy engem lásson, hogy velem tudjon találkozni és akkor egyre többet jött ide és elkezdett itt dolgozni.
- Mv.: Az érdekel, hogy önök például milyen közös nyelven beszélnek? Lothar németül, ön angolul, de ön tud egy kicsit magyarul, adja meg a nézőknek, ami jár, mert azért ön, csak nem volt bátorsága magyarul beszélni, de folyékonyan tud tulajdonképpen, na erre most magyarul kérem szépen. ugye, hogy ért mindent magyarul?
- M.M.: Igen és mindent értek magyarul, csak...
- Mv.:...és miért nem hajlandó magyarul beszélni?
- M.M.: Nem, nem nem, mikor te beszélsz angolul és most mikor itt van tolmács és tetszik beszélsz.
- Mv.: Értem, de otthon hogy megy ez? Mi a közös nyelv?
- M.M.: Otthon magyar, angol és olasz.
- Mv.: Angol és olasz? Na még akkor van egy harmadik nyelv is. Értem. Ha az MLSZ most nem fogja elküldeni, akkor van még kedve valamit ígérni a magyar labdarúgás maradék szerelmeseinek?
- L.M.: Csak egy dolgot tudok mondani, amíg itt vagyok, addig profi módon dolgozunk tovább, a csapatért, a rajongókért, a szurkolókért mindent megteszek, és ha másképp döntene a magyar labdarúgás, akkor nem haragszom, ez hozzátartozik ehhez az üzlethez, de a magyar labdarúgásnak, a játékosoknak, a népnek szorítok, hogy nélkülem is elérhessék céljaikat. Noha az ember, ha már vetett valamit, akkor szeretné az aratást is megélni, és ehhez egyszerűen túl rövid volt még az idő és meglátjuk mit hoz a jövő számunkra.
- Mv.: Egy dolog még, ami furdalja az oldalamat, miért hívják önt odahaza Loddarnak? Miért mondjuk úgy, hogy Loddar?
- L.M.: Ez az a tájszólás, amit ott beszélünk, ahonnan én származom, ez Nürnberg környéke és ott a tét egész másképp ejtjük, ezért mondják a Lothart is másképp.
- Mv.: Értem. Nagyon köszönöm, hogy jelen voltak, ráadásul most érkeztek haza Münchenből, nagyon szimpatikus párt ismertem meg és én önnek drukkolok, ha ez számít valamit. Nem hiszem. Köszönöm szépen.
Nos, ez lenne az interjú. Várom a reagálásokat, következtetéseket.
