Sziasztok!
Régóta kerestem már olyan topicot, ahol az aranyérrel bajlódók beszélgetnek és megosztják egymással az aranyér kezelésvel kapcsolatos tapasztalataikat.
Sajnos eddig nem találtam, ezért indítom útjára ezt a topicot.
Szeretném, ha elmondanátok javaslataitokat, kipróbált módszereiteket, amivel kezeltétek az aranyeres tüneteket.
Külön kérném azokat, akik már átestek aranyér műtéten, hogy mondják el az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat!
Nagyon bízom benne, hogy tudunk egymásnak segíteni!
Radek
Elolvastam, a régi írásodat, nagy szerencséd van, hogy megteheted, hogy magánrendelésen kezeltesd magad. Sajnos azért vannak sokan, mint én is aki a rokkantnyugdíjából nem engedheti meg magának, hogy magánorvoshoz forduljon, így marad a kétség bevállaljam, vagy sem a Kórházi műtétet. Holnaphoz egy hétre kell választ adnom, hogy előjegyezzenek-e, de Dr. Bánfalvi Pétrer honlapját olvasva sajnos vannak kétségeim a műtéttel kapcsolatban.
Írtam is a Dr. Úrnak sajnos nem válaszolt, biztos nem volt rá ideje, így marad a laikus döntésem. Nem szerettelek volna megbántani, csak hát az élet már ilyen. Remélem válaszom nem vetted sértésnek, nem volt szándékom.
Szépen haladok a fórum olvasásával, az elejétől eljutottam az 1300. hozzászólásig, nagyon nagyon tanulságos. Én mindenkinek ajánlom hogy mielőtt bármilyen műtétetre és orvoshoz bejelentlezne olvassa el ezt a 4000 hozzászólást.
Az alábbiakban leírtakban kérem segítségét, azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek!
2010. decemberétől kezdődtek aranyeres próblémáim. Előszőr vérzéssel indult, mely kezelésre egy-két hét után helyre jött. De sajnos kb. két havonta a tünetek visszatértek. Májusban proktológushoz fordultam, ekkor kaptam gyógyszetárban készített aranyérkúpot (benzocain+perubalzsam) és mellé Detralex tabbletta szedését javasolták napi 2x1-et. Panaszaim két hét alatt megszüntek. A proktólogiai vizsgálat májusban kis külső, nem lobos bőrtonusokat, és belső lobmentes I-II. fokú nodusokat állapított meg. Azt mondták teendő jelenleg nincs. Szeptemberben ismét vérzés jelentkezett, a fenti készítmények használatára panaszaim szintén elmultak. Sajnos csak pár napra. Ezek után ismételten elmentem a protologushoz, aki gyulladt II. fokú belső aranyereket állapított meg. Doloproct kenőcsőt ír fel két hétre. Változás nem történt, használata során, a vérzés melett fájdalmaim is lettek.
Tegnap visszamentem, az eredmény a hátsó comissurában fissura tapasztalható. Ismételten felírta két hétre a fenti kúpot, és azt mondta, ha nem segít műtétre kell mennem.
Véleménye szerint szükséges-e a műtét? Rászánjam magam?
A kellemetlen érzésnek és a sportnak az összefüggését én sem látom bizonyítottnak. Sok mindennel kísérleteztem, pl. nyáron a 2 hetes nyaralás alatt csak úsztam a Balatonban, ami minden proktológus szerint ideális, de nem éreztem hogy ez így jobb lenne. Tavaly volt olyan is hogy egy hónapig semmi fizikai erőltetést nem csináltam, ez sem győzőtt meg. A futás mennyiségét lejjebb adtam, aranyérrel vígan tudtam évi 3000+ km-t menni, de most visszavettem évi 1000 km-re. Reggel munkába menetel előtt csinálok 100 fekvőtámaszt, és 200 felülést bár Kriston Andrea intimtorna tanárnő szerint a túlzott hasprés sem jó az aranyérnek. A biciklis reklámon meg azért mosolygok mert aranyérrel én simán bicikliztem, aranyér nélkül (műtét után) viszont rosszabb, így biciklizni a műtét után már nem szeretek. A munkahelyemen viszont ülök, de amikor felállok akkor gyakorlom az intimtorna néhány gyakorlatát kissé átalakítva. Sajnos az intimtorna sem győzött meg hogy jobb lenne, sőt az elején amikor elkezdtem kb. fél évig rosszabbnak éreztem az állapotomat. Most az intimtornával felhagytam. Súlyzóim már vagy 30 éve vannak itthon, természetesen teljesen elhagytam azokat a gyakorlatokat mint a súlyzóval guggolás, ami nem tesz jó hatást a végbélre. Amúgy sincs már meg a régi 2-kezes súlyzóm, csak 2 darab egykezes van. A lényeg vagyis az alapprobléma nem a sport hanem a műtét. A műtéttel olyan rohadt érzékeny lesz az ember ott lent hogy nem lesz kedve pl. biciklire ülni. Ez ok is műtét után 1 évig, nade több évvel utána ? A másik dolog hogy Dömötörék annyira irogatják a műtét utáni szövődményeket hogy tuti 10-szeres a szövődmény előfordulás a lézer esetén, mint más aranyérműtéteknél. Namost a 2 együtt már igen nagy rombolást visz véghez a szervezetben, a gyógyulási időt drasztikusan kitolva. Nekem pl. kb. 2.5 év kellett ahhoz hogy a bal lábamat felhúzva a bordáimhoz és csinálva alul egy feszítést ne érezzem azt a kellemetlen feszülést. Ugye milyen nevetségesen hangzik ilyenkor olvasva az Ars Medica lapján a 4-6 hét gyógyulási időt ? Szerintem azt elírták, talán 4-6 év a helyes. Persze egy dolog mindig itt lebeg a fejem előtt, mégpedig műtét után én kb. 2 hónappal voltam egészen jól, aztán a drasztikus visszaesés, sose felejtsétek: a lézeres műtét egy időzített bomba, pont úgy hat mint egy gyilkos galóca amikor az elején még lehetsz jobban is aztán BUMM.
Bánfalvi doktor úrnál amikor jártam, nekem is mondta hogy lehetne csinálni egy korrekciós műtétet amivel orvosolni lehetne a lézeres műtét hibáját, de rögtön nagyon határozottan azt mondta hogy ezt a műtétet viszont nem ajánlja ! Én azóta is gondolkodom rajta, és van egy olyan érzésem hogy ettől a műtéttől lehet mégrosszabb is az állapotom. Tudom hogy aki műtét előtt áll az most elborzad hogy egyre rosszabb lesz minden, de nem így van. Hiszek abban hogy ha nagyon jó orvosnál jó kezelést választunk és szerencsések vagyunk akkor lehet jobb is, de lehet szívni izsonyatos nagyot is műtéttel. Tehát sokkal jobban körültekintőnek, óvatosnak kell lennünk mint egy munkahely kiválasztásánál, itt nem pénzre, hanem az életünkre megy a játék.
Kissé hosszúra sikeredett írásom.
Egyébként azt akartam kérdezni tőled: a fiad mit sportol ?
Köszönöm a válaszod, az üzenetedet továbbítottam a fiamnak. Ő sem hagyja el magát, lankadatlanul sportol most is. Azt mondja, hogy az nincs összefüggésbe a kényelmetlen érzéssel, bár én mindig óvva intem a megerőltetéstől.
Reméljük jobban lesztek pár év után, és sikerül ebben a "harcban" - így, vagy úgy - valami eredményt elérnünk, hogy minél kevesebb ember szenvedjen indokolatlan, sőt káros műtéti eljárások után.
Örülök hogy írtál, emlékszem mi történt a fiaddal. Tulajdonképpen én is nagyon műtét ellenes lettem mióta megműtöttek. Igazából én sem tudom mi a jó megoldás ha valakinek már van aranyere. Mert a legjobb ha megelőzzük hogy kialakuljon. Ha már megvan akkor nagy a baj. Igazából Bánfalvi dr. -nak elolvasva az egyik írását ő is azt emlegeti hogy a legjobb ha ki sem alakul az aranyér, mert ha igen akkor már csak iszonyat nagy véráldozatokkal lehet valami eredményt elérni. Tehát az tényleg mese amit néha ritkán lehet olvasni hogy műtét után a beteg ezt mondja: "csak ennyi volt, miért is vártam eddig miért is nem jöttem előbb".
Talán ahhoz tudom hasonlítani a dolgot hogy nagyon könnyű nem rászokni a dohányzásra, mint 10 év után leszokni róla.
Nagyon könnyű az ideális testsúly megtartása ha 1,2 +kg-nál észbe kapunk és teszünk valamit mint 30 kg súlytöblettel.
Valszeg így van az aranyér dolog is.
Ezen a fórumon csak azt sajnálom hogy többen írnak akik műtét előtt állnak és nagyon kevesen akik ilyen-olyan műtét után. Pedig nagyon jó lenne azt a rengeteg információt tudnunk hogy ki, mikor, milyen orvosnál, milyen műtéttel mit tapasztal X idő múlva. Pedig tudom hogy rengetegen vagyunk, nagyon sok embert érint, és ezért ennek a fórumnak olyan sok hozzászólást kéne tartalmaznia hogy nem győzzük elolvasni. Nem tudom miért nem szólalnak meg (írnak) az emberek. Én már kerestem a neten más olyan helyet ahol ilyen fórum van, de máshol még kevesebb az információ.
S végezetül: Zsuzsanyu, üzenem a fiadnak hogy kitartás ! Én úgy vagyok vele hogy tapasztalok apróbb jeleket hogy javulok, de borzalmas lassan. Szerintem évekbe tellhet, amíg érzésre is rendben leszünk ott lenn, én hiszek benne, de olyan türelem és kitartás kell hozzá, mint még sosem kellett az életben, legalábbis engem ekkora feladat elé még sosem állított senki. Ugyanis nem az óriási fájdalommal kell küzdeni, én pl. sosem szedek fájdalomcsillapítót, járok sportolni (nem fekszem egyfolytában ha hazaérek), inkább egy lelki terror alatt tart az az érzés, hogy lehet hogy még 50 évig érezzük így magunkat, mert azért érezni igencsak lehet és nem kellemes. Azt még azóta sem tudtam magamnak megbocsátani hogy lézerest választottam és a sors úgy hozta hogy véletlenül se mondta akkor senki hogy LÉZEREST NE ! Nem véletlenül vagyok itt és mindenkit lebeszélek, mert ezt meg tudom tenni, így is kell küzdeni. Te pedig léptél egy másik úton is. Továbbra is kitartást kívánok a fiadnak, és néha azért írj !
Régen nem írtam már ebben a fórumba, de azért követem a fejleményeket, és örülök, hogy egyre több embert sikerült lebeszélni a lézeres arnayérműtétről. Én hivatalos lépéseket is tettem ez ügyben, ami tavaly augusztus 12. óta folyik!!! :( Vizsgálódik már az ÁNTSZ, 2 szakfelügyelő főorvos, az OEP. Bizonyos részeredmények születtek (pl. visszafizették az un. altatás díját - OEP, felszólították a műtéti módszer pontossabbá tételére a dokit stb.). Még mindig nincs hivatalos válasz a lézeres arnyarérműtét elbírálásával és az Ars medicával kapcsolatban, de legalább megindult valami. Addig nem akartam írni, még nem kapok választ, de "Isten", a hivatal és az orvosok malmai lassan őrölnek. Sajnos mindez a lézerrel, majd korrekciós műtéttel műtött fiamon nem segít, ugyanúgy nem lesz soha tökéletes, mint "alongtimeago" sorstársa. Fiam is azt mondja, hogy nem hogy az első, de a korrekciós műtétet sem kellett volna vállalni. Ugyanazokat a tüneteket észleli, mint "alontimeago". Néha jobb, néha rosszabb. Tehát mindenki gondolja meg, hogy műtteti-e azt a testtájékát. Bizonyára van olyan, akinek elkerülhetetlen, de inkább előzze meg a súlyosbodását.
Hát én is tartottam tőle.De szerencsére nincs nagy fájdalmam a műtét után,ma van a második nap.Csütörtökön műtöttek pénteken este már itthon is voltam.Még az ülés is elég jól megy.Az a lényeg szerintem,hogy szimpatikus legyen a sebész,és bizzál benne.
Valami hasonlót éreztem én is.A feszítés,vérzés egy két nap utána szünet és majd ujból érzed ugyan azt a tüneteket? Mert nálam az volt.Szerintem menj el sebészetre,és olyan orvost keress aki sebész-proktologus.Nekem sajnos sipoly volt,ami műtét nélkül nem igen gyógyul meg.Már túl vagyok a műtéten,remélem minden jól alakul.
Fájdalom mentes szép napot!És jobbulást mindenkinek!
Egy másik elmélet amivel szintén bogarat ültettek a fülembe, de nem hiszem el:
Amikor a krónikus tályoggal elmentem egy orvoshoz szinte leugatott, hogy miért volt annyi eszem hogy az Ars Medica-ba mentem ? Ugyanis szerinte azon aklinikán csak mondják hogy lézerük van, valójában nincs, helyette mást alkalmaznak. Így tehát "nekem szétégették a végbelem", mondta a doki.
Gondolhatjátok milyen jó ilyen dolgokat hallani. Mikor amúgy is szarul van az ember akkor így nekemtámad a doki. Ha ezt elhisszük akkor viszont lehet hogy jó a lézer, de nem is azt alkalmazták ? De akkor mit ? Azóta neves orvosoknál is jártam és ezt senki sem erősítette meg.
Most mondok valamit, szerintem hülyeség de elgondolkodtató. Egy elmélet ami összeállt a fejemben az eddigi tapasztalatomból, de én sem hiszem igazán el. Mivel nekem minden eddigi sérülésem ami az életem során vágásból származott, akár baleseti, akár sebészkéstől mind meggyógyult és nem érzem. Az egyetlen lézeres vágás az aranyérműtétem ami lassan 2.5 éve nem tud elmúlni (Bánfalvi dr. szerint 20% az esély hogy elmúlhat). Az elmélet szerint az élőlények (mint az ember is) jól alkalmazkodnak a normál vágásos sérülésekkel szemben (x-ezer év alatt megtanultuk), azonban a lézer egy olyan beavatkozás amivel a szervezet nem tud mit kezdeni. Olyan támadás mellyel nem találkozunk soha az életünkben, normális életet élve. Akármit is írnak az orvosok (a lézer már hozzátartozik a mai sebészethez stb.), elképzelhető hogy 1000 év múlva visszatekintve lesz az emberiség történetében egy rövid lézeres szakasz ami előtt és utána soha nem alkalmazták a lézert mivel nem vált be, és elismerten hiba volt a használata a sebészetben.
Egy két adalék amit a lézerről olvashatsz, orvosoktól:
- a lézer egy égési sérülés
- míg egy szike szép nyomot hagy a bőrön, a lézer durva hegesedéssel gyógyul
- lézerrel nem igazán szabályozható a bemetszés mélysége, addig vág amíg a lézersugár energiája képes a bőr átégetésére
Miért van az hogy egyes proktológusok nem is vállalnak olyan beteget akit egyszer már lézerrel műtöttek ?
Én 11-hónappal ez előtt szültem és 10 hónapon keresztül küzdöttem az aranyér problémával, semmi nem segített. A szülés előtt soha nem voltak ilyen problémáim. Most már tudom milyen szenvedéssel jár ez a dolog és szeretnék segíteni. Megismerkedtem egy új itallal ami nem rég jött be Magyarországra. 4 hete fogyasztom és mondhatom hogy 90%-osan meggyógyultam. Én is a műtéten gondolkoztam de szerencsére már ez múlt idő. Annyira meg vagyok elégedve ezzel az itallal hogy el is kezdtem foglalkozni a terjesztésével. Küldenék nektek egy linket hogy ti is megismerjétek de sajnos az reklámozásnak számítana. De ha valakit érdekel és ki szeretné próbálni az nyugodtan írjon nekem a toth.edit10@upcmail.hu címre. Veszíteni valótok nincsen mert teljesen természetes... Gyors gyógyulást, gyógyszer és műtét mentes életet kívánok mindenkinek. Sziasztok.
Nem tudom mi lehet én nem vagyok orvos. De szerintem nem lehet nagy a baj, és én úgy gondolom nincs köze a végbélhez. A külső aranyeres csomók is belülről erednek amik kitüremkednek egy idő után a végbélnyíláson kívülre. Előszőr még képesek vissza is húzódni, kb. 4-6 hét alatt, de a durvább aranyeres fokozatoknál már kint is maradnak.
Neked viszont nem belülről ered a dolog, úgyhogy nem az amit ide leírtam. De majd Bánfalvi dr. mond valami okosat is neked.
Örülök a döntésednek, nagyon jó úton haladsz, szerintem mindenképpen írj nekünk ha van valami fejlemény az ügyben.
Na most érzem igazán hogy van értelme annak ha az ember nézegeti a fórumot, és nem engedi hogy mások is beleessenek abba a hibába amibe mi. Azért várd meg Bánfalvi dr. válaszát is. Ő is biztos válaszol neked, csak ritkábban van itt a fórumon.
Először is köszönöm neked a gyors választ!Ugy gondolom semmiképp nem fogok fejjel a falnak rohanni,ezért is írtam a fórumba,hogy minél több tapasztalattal rendelkező embert hallgassak meg ezzel a problémával kapcsolatban.Mindenképp megfontolom tanácsodat és szerintem a leegyeztetett műtéti időpontot is visszamondom, aztán felkeresek több szakembert is a problémámmal!
Nagyon irigyellek, te még műtét előtt állsz és választhatsz ! Ne feledd, műtét után nincs visszaút. A lézeres műtétet minden doki elutasítja (aki nem lézerrel műt), Bánfalvi dr. azt fogja mondani hogy bármit válassz, csak lézerest nem. Csatár Éva doktornő is szörnyűlködik ha lézeres műtétről van szó. Azt is tudod hogy ez a módszer be van tiltva már egyes országokban ? Csak még sajnos nálunk nem. Azt is tudod hogy a SOTE-n azt tanítják hogy lézerrel nem műtünk aranyeret ? Lézeres téma lezárva.
Amit neked ajánlottak Egerben az sem tetszik. Főleg ez a varrós dolog. Bár nem tudom milyen az állapotod, nem lehet valami békésebb módszert választanod ? Hidd el ezek a durva beavatkozások, érezhetők lesznek. Egy egyszerű gumigyűrűs leszorítás nem járható az esetedben ? Hány orvosnál voltál a problémáddal ? Ha csak 1-nél az kevés. Lehet hogy Egerben laksz, de tér idő és pénz sosem számíthat ha az ember egészségéről van szó. Én biztos eljönnék a helyedben Bánfalvi dr. úrhoz, aztán Csatár Éva doktornőhöz, és miután 3 doki véleménye van a kezedben csak ekkor döntenék.
Persze mivel nem vagyok orvos nem ismerem az állapotodat, lehet hogy nem minden út járható.
Én mindenesetre azt javaslom neked, pontosabban KÉRLEK, HALLGASS RÁM ! MÉG DÖNTHETSZ BÁRHOGY, hidd el akkor leszel nyugodt hátralévő életedben ha tudod hogy okosan választottál.
Tisztelt Bánfalvi doktor úr és tisztelt fórumozók!
Segítséget szeretnék kérni aranyér műtéttel kapcsolatban. 38 éves vagyok és sajnos évek óta küzdök én is az aranyér ellen (kenőccsel-kúppal)de igazából nálam ez már jelentős javulásra nem vezet.Jelenleg III-IV es fokú aranyerességben szenvedek ami számomra kezd elég kellemetlenné válni a hétköznapokban is,ezért 2héttel ezelőtt felkerestem egy szakembert az Egri kórházban akivel a vizsgálat után kijelöltünk egy műtéti időpontot a közeljövőben.Lényegében a műtét hagyományos módszerrel történne(szike aztán varrás).Ez az ami kicsit elriaszt az egésztől viszont megoldást mielőbb találnom kell.Megtaláltam én is az internten a lézeres műtét lehetőségét,viszont erről is olvastam pár negatív hozzászólást amiről igazából nem tudom mennyire állják meg a helyüket?Tehát teljes a bizonytalanság a fejemben a műtéttel kapcsolatban!Ezért kérnék mindenkit és persze legfőképp a doktor urat is lehetőségekhez mérten,hogy (segítsen- segítsenek) tapasztalataival elősegíteni döntésemet a műtéttel kapcsolatban.
Örülök, hogy nincs nagy baj. A végbéltükörrel, anoszkóppal sokkal alaposabban, sokkal többet lehet látni a végbélből, mint egy vastagbéltükörrel, kolonoszkóppal, az utóbbi erre igazából nem alkalmas. Sok helyen külön megcsinálják a végbéltükrözést, mindenképpen ennek az eredményében bíznék inkább. Üdv:
Látom nem nagyon pörög a topic. Nekem vannak néha jó, és kevésbé jó tapasztalataim is. Az intimtornát abbahagytam 14 hónap gyakorlás után, és lerövidítve az időtartamát, átalakítva egy-egy gyakorlatot a saját tornámat csinálom. Elneveztem "altago" tornának (Copyright alongtimeago).
Pár hete feleségemmel elmentünk egy 50 km-es túrára, és hihetetlen módon egész jól voltam, csak kicsit éreztem ott belül hogy viszket, néha meg nem is éreztem. Annyi előnye van ennek a műtétnek hogy minden más dolgot elnyom, hiszen nekem már nem számít a hideg, a tűző napsütés, a meredek emelkedők, és egy 10 órás erős gyaloglás, ugyanis ha ott lent jól vagyok akkor minden jó, ha ott lent nem vagyok jól akkor nem jó.
Tegnap is voltunk egy egy kicsit rövidebb távon (csak 9 óra gyaloglás), és ez nem volt olyan jó. Most sokkal erősebb volt a viszketés, főleg a túra elején, nem is volt kedvem beszélgetni a kedvesemmel, az első 10-15 km-ben csak kullogtam utána. Aztán pár óra után már jobban viseltem a dolgot, egész a túra végéig. Vagyis az érzés sosem rosszabb, nem arányos a fizikai terheléssel.
Mégegy eset: múltkor egy nagyon rövid 4 km-es futóversenyen voltunk. Amíg gyalogoltam a rajthoz nem esett jól, aztán egy nagyon erős (amit bírok) futás után egész nap tökéletesen voltam. Ezek a dolgok sokszor érthetetlenek számomra, úgy mint múltkor amikor kicsit meghajtott az erős paprika + valami és kénytelen voltam a munkahelyemen elmenni a wc-re. Igen ám de ott nincs "zuhanyozás", meg ilyesmi. Már féltem is tőle hogy egész nap fog csípni és nem ! Hihetetlen de nem csípett, ilyen nem is tudom mikor volt utoljára. Szóval mondjuk úgy hogy vegyesen vagyok, de lassan javulok (még pár év).
Nagyon sok gondolat jár a fejemben, nem is lennék képes ezt most mind ide leírni, csak most írok: lehet hogy ha elolvassátok az Ars Medica oldalait egyetlen pici elírás van benne: a teljes gyógyulás nem 4-6 hét hanem 4-6 ÉV amibe még simán beleférek, és a másik hogy miről beszélünk ? 4-6 hét alatt a doki állípítja meg hogy szép a seb, vagy a beteg érzi magát gyógyultnak ? Ez nagyon nem mindegy ám ! Olyan ember biztos nincs aki 6 hét Ars Medica után jól van, de akik 1 év után sincsenek tökéletesen többről is tudok.
Üdv Mindenkinek!A mai napon megtörtént a béltükrözésem,igaz hogy kellemetlen volt,néha kicsit fájt is,semmitől se különb mint amikor valaki föl van puffadva,szóval azt javaslom aki fél,bizzon olyanok szavában akik már túl estek,kellemetlen,de hasznos dolog,nagyszerű volt látni a belsőmet úgymond,főleg úgy hogy nincs semmi bajom.Végignézték a beleimet,semmi elváltozás nem található,se colitis,se tumor,gyulladás,aranyerek gyógyultak,vakbél rendben,íg ahogy én a leletből kiolvastam.:) Az orvosom azt mondta,hogy a stressz miatt,de utána járunk még annak is,eddig nem mondtam hogy 198 cm magas vagyok,hogy nem-e valami hormonális zavar,túltengés ha jól hallottam.Minden esetre megnyugodtan és köszönet Bánfalvi doktor úrnak,amiért rábeszélt,ha nem ír aznak,akkor még mostsem mentem volna el.Köszönöm!Csütörtökön visszamegyünk a proktológushoz,akivel nem vagyok megelégedve,mert megvizsgált egy hete és 3 mm-es fekélyeket látott.....de most szinte nyoma sincs.Kíváncsi vagyok mit mond,megvizsgáltatni nem hagyom magam.
