A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Egyrészt nem tömege van az univerzumnak, hanem energiája,
Ez egy hatalmas és ostoba tévhit, az energétikus fizikusok tévhite! A tömeg (a gravitációs töltések) és az elektromos töltések maradnak meg, az energia NEM MARAD MEG!
Egyrészt nem tömege van az univerzumnak, hanem energiája,
Ez az energia az, ami nem marad meg, ha Planck méret és idő alá gyömöszöljük az univerzumot? Ez olyan fikció, mint a nulla energiából kialakuló anyag, ami még tömeget is szerez egy fázisátalakulás után.:)
"A tapasztalatok szerint a tömege nem szűnhet meg. Ezt a lehetőséget biztosan kihúzhatjuk a listáról."
Miért ne szűnhetne meg?
Egyrészt nem tömege van az univerzumnak, hanem energiája, másrészt pedig van egy határozatlansági reláció a kvantumfizikában az időtartam és az energia között: minél kisebbre szorítjuk az időtartamot (azaz minél pontosabban ismert az időpont) annál bizonytalanabb egy rendszer energiájának értéke. Ha most konkrétan a t=0 időpontra pontosítjuk az időtartam meghatározását, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy Planck-időnél fiatalabb univerzum energiája (energiasűrűsége) meghatározatlanul bármi lehet nulla és nagyonsok között.
Pont ugyanez a hatás nyilvánul meg az alagúteffektusban: egy potenciálgát mögé bezárt részecske energiája - ha elég rövid időre teszi - akkor a kvantumbizonytalanság miatt olyan meghatározatlanná válhat, hogy a potenciálgátnál nagyobb érték is belekerül a pakliba, és így a részecske átjut azon a gáton, amin energia hiányában nem tud átjutni.
Én meg vitatom az áltrelt! Ez az elmélet, ami annyi megérthetetlen dolgot vet fel, nem egy érvényes elmélet, mert már a kiinduló pontja sem érvényes: a testek szabadesése nem egyetemes!
Aztán a tömeg nem ekvivalens az energiával! Az elemi részecskék sohasem semlegesítik meg egymást: Minden elemi részecskék megmaradnak. Ösrobbanás tehát soha sem volt.
"Ha a tér véletlenségből végtelen térfogatú, akkor mi a fityfenében nyilvánulna meg ez a "tágulás"?'"
A skálafaktor növekedésében. Ami abból látszik, hogy az összes egymáshoz nem kötött objektumok közötti távolságok nőnek az idő múlása során. Mégpedig épp a távolságaikkal arányos mértékben. Például nőnek a galaxisok közötti távolságok, meg a sugárzások hullámhosszai. Miközben a kölcsönhatásokkal egymáshoz kötött objektumok közötti távolságok meg nem nőnek, így nem tágulnak a csillagok, a városok, az atomok, stb.
'Ez az, amit pongyolán úgy fogalmaznak meg, hogy a "tér tágul". De könyörgöm! Ha a tér véletlenségből végtelen térfogatú, akkor mi a fityfenében nyilvánulna meg ez a "tágulás"?'
'Ez az, amit pongyolán úgy fogalmaznak meg, hogy a "tér tágul". De könyörgöm! Ha a tér véletlenségből végtelen térfogatú, akkor mi a fityfenében nyilvánulna meg ez a "tágulás"?'
de ha a tér végtelen, akkor az ott várta az Ősrobbanást?
'A végtelen nem lehet még nagyobb!'
no, ebben egyetértünk.
'a belső távolságok gyönyörűen tudnak változni egy végtelen térfogatú térben is.'
továbbra is kérdem, hogy az Ősrobbanás-szinguralitás nem tekerte-e be magába magát a teret is!!
Az az áltrel modell, ami az univerzum "tágulását" számszerűen leírja, csak és kizárólag azt mutatja, hogy az univerzum terének belső METRIKÁJA változik az idő előrehaladtában. Nem a "tér tágul" az általános relativitáselmélet modellje szerint, hanem a metrika (a pontsokaság - vagy manifold - belső távolságai rendszere) változik. Esetünkben: a tér bármely két kiválasztott pontja közötti távolság idővel növekszik. Ez az, amit pongyolán úgy fogalmaznak meg, hogy a "tér tágul". De könyörgöm! Ha a tér véletlenségből végtelen térfogatú, akkor mi a fityfenében nyilvánulna meg ez a "tágulás"? A végtelen nem lehet még nagyobb! Ezért beszél az Einstein-féle téregyenlet differenciálegyenlet-rendszere a belső, lokálisan mérhető paraméterekről (görbületek, távolságok), és ezért van az univerzumra kiszámolt megoldásaiban a skálaparaméter, mint fő változó. Az univerzum modellje nem arról szól, hogy hogyan változik a térfogata, hogy "hogyan tágul a tér", a modell arról szól, hogy a belső távolságok milyen módon változnak meg az idő előrehaladtával.
És a belső távolságok gyönyörűen tudnak változni egy végtelen térfogatú térben is. Erről szólt az a zöld köröket mutató ábra, amit ma reggel visszahoztál megérdeklődni.
"Ez akkor is igaz, amikor egy csillag egyetlen ponttá összeroppan?"
Biztosan tudod, hogy "egyetlen ponttá" roppant össze? Vagy csak szimplán megint minden határon túl extrapoláltuk az áltrel modelljét?
Egy dolgot azért tudni kell: soha senki még nem számította ki egy csillag összezuhanásának folyamatát fekete lyukká. Az áltrel modellek csak és kizárólag azokra az esetekre vannak megoldva, amikor MÁR LÉTEZIK a fekete lyuk.
Úgyhogy az a feltételezés, hogy amikor már az elfajult neutrongáz nyomása sem tud ellenállni a gravitációs kollapszusnak, akkor majd egy geometriai ponttá omlik az anyag, na az csak FELTÉTELEZÉS. És igen, az összeomló csillag esetében is a Planck-méretek számítanak. Az összeomló csillagnál is ugyanúgy a kvantumgravitáció lesz érvényes a Planck-méretek elérése közelében, ahogyan az univerzum legelső pillanataiban is a kvantumgravitáció határozza meg a dolgok szabályait. Csakhát ez az elmélet még nincsen kidolgozva.
'A végtelen tér nem növekszik, hiszen az végtelen.'
"véges de mégis határtalan."
Az az egyik lehetséges eset.
A másik meg, hogy tényleg végtelen. Barátkozz meg a gondolattal! Az a mérési tény, hogy nagyon-nagyon-nagyon közel van az univerzum görbülete a nullához, azt valószínűsíti, hogy a legegyszerűbb topológiában végtelen térfogatú az univerzum. Benne van a pakliban!
Mondom: egészen addig, amíg nem vagy képes elszakadni a "lufi-univerzumodtól" és minden egyes alkalommal visszaszaladsz hozzá, mint kismajom a plüssmackóhoz, addig meg se kezdted a kozmológia megértését. Gyakorolj! Képzeld el a végtelen univerzumot.
