Szia! Bocs, hogy eltüntem, nem vagyok jól. Nem titkolom, kedden migrén és közérzet ( szorongás és egyebek) javító piercinget rakattam be, úgy érzem rosszul koordináltam ezt és a gyógyszerelhagyást. Mert talán még működhetne is.... A múlt héten búcsút intettem az antidepresszánsnak, ez még nem volt gáz, túl is lettem rajta tegnappal. Ellenben a nyugtató....6 szaros hete szedem a Loranxilt, a leghosszabb felezési idejű, mindössze 0,5mg-t és most a csökkentés nagyon nagyon letaglóz. Ha belegondolok, hogy az orvos 2X1mg-t írt fel legutóbb csak mert mondtam, hogy nem hat az antidepi, megrémít. Csak halkan mondom baromira irigylem társunkat, aki egy lelkiismeretes orvos kezei között van, nekem senki nem áll a hátam mögött. Megvisel a gondolat, hogy jövő hétvégén családi összeröffenés, és mi lesz velem?! Az elvonási tüneteket ismered, nos nagyon nehéz:-(((
A diazepamról olvastam többet, majd rákérdezek a dokinál. Csak nem akarom, hogy én irányítsam ötleteljem a leszokást nehogy megsértődjön. Bár nem olyan, mert tavasszal alvásproblémára adott miagent, amit a harmadik hónapban magamtól lefeleztem és negyedeltem és még meg is dícsért.
Sajnos a legtöbb ember maga jön rá a helyes csökkententés ütemére és módjára. A Rivotril félélet ideje hosszabb, mint a Xanaxé, de nem vagy vele előrébb, ez is ugyanúgy jellemzően interdózis megvonást okoz a dózisok között . A diazepamra váltás népszerű és jó megoldás, annak sokkal hosszabb a félélet ideje, de sokan nem tolerálják ezeket az átváltásokat: ők csökkenthetnek eredményesen az eredeti gyógyszerükről, tehát esetedben Xanaxról is.
Ja meg olvastam még olyat is, hogy Rivotlilra kell váltani a hosszabb felezési idő miatt. Mások meg azt írják, hogy csak azt ne, mert arról nagy kínnal lehet lejönni.
Egy hónap múlve kell visszamennem. Azt én is olvastam, hogy a SR-t nem lehet felezni, illetve lehet, de minek. Az agyturkász nem árulta el még mi a terve hosszútávon. Szerintem váltani fog másra, lelkismeretes fazonnak néz ki. Legközelebb megkérdezem, hogy mégis vázolja fel már a jövőt. Jelenleg nagy elvonási tüneteim nincsenek, inkább kissé feszült vagyok, de ez sem olyan mértékű, hogy bármiben akadályozna. Melózok rendesen, kocsivezetésben sem befolyásol. Inkább az esti elalvástól félek, meg a kora reggeli ébredéstől. Napközben meg néha rövid (1-2 perces) hullámokban tör rám kis kétségbeesés. Tulajdonképpen magam sem tudom miért jutottam arra, hogy leválok a szerről, holott több doki ismerősöm mondta, hogy napi 3x1 0,5-tel életem végéig el lehetek. Tudja a fene mi lenne a jobb. Így 65 év felett már nem mindegy?
Ugyanebben a cipőben jártam, én is 12 évig szedtem a gyógyszert. Azok, akik eredményesen, és relatíve elviselhető tünetek mellett csökkententenek, általában az előző adag 5-10 %-ával csökkentenek 2-3 hetente. Így hosszú a csökkentés ugyan, de biztonságos, sokan tudnak dolgozni stb. mellette. Erre kevésbé alkalmas az SR - elnyújtott hatású gyógyszer, a sima tablettát lehet reszelni, a felszívódása ugyanaz marad. Hogy a Coaxil ezen lendít-e, azt nem tudom, általában csak halmozza az emberek problémáit, és azt is csökkenteni kell egyszer (jóideje a közösségben vagyok, egyik más gyógyszer sem segít negkerülni a lassú csökkententést). Van, aki hosszabb féléletidejű gyógyszerre vált, pl diazepamra, a hosszú félélet-ideje miatt, ezt tárgyalja az Ashton kézikönyv.
Nekem pont egy hete csökkentette 20%-kal a xanaxot az agyturkászom és ráadásul SR-t írt fel, meg mellé koaxilt. Úgyhogy reggel és este egy-egy szem xanax 0,5-ös SR, reggel és délben meg egy-egy szem koaxil. Hát mit mondjak, nem kellemes 12 óra különbséggel a két xanax SR között. Néha délutánonként becsúsztatok egy hagyományos 0,5-öst. A doki megengedte. Szedett már valaki ilyen kombót? Ennél jobb volt a hagyományos napi 3x1, néha 4x1 a 0,5-ből. Viszont én kezdeményeztem a csökkentést, le kéne jönni róla olyan 12-15 év után. Vajon sikerülni fog?
A legrosszabb az, hogy hajnalban felébredek olyan 3-4 óra közt és nem tudok viszaludni. De végig csinálom a napot, aránylag fáradság nélkül.
@gombóc63 Mi újság, hogy sikerült a keddi nap, valami előrelépés?
Nekem, annak ellenére, hogy jobban kezdek lenni, eléggé visszaköszön a tavaly november - amikor borzalmasan éreztem magam minden tekintetben. Ilyenkor kellett öltöznöm, utaznom - mind aközben durva hányinger, derealizáció, egyensúly elvesztése, stb. kísért. Sokszor eszembe jut mostanában, milyen beteg is voltam... Talán tényleg igaz, amit a fórumon irnak, és meg lehet gyógyulni a benzó elvonásból...
Köszönöm kérdésedet:-) nem vagyok igazán jól. Az orvos mit tanácsolt? Felírt 180 db antidepresszánst, 180 db nyugtatót és közölte ha van pénzem jöhetek, nov. 1-től magánrendelés lesz az államiból. Amúgy kétszer jeleztem, hogy nem javít az állapotomon az antidepi, ennek örömére felemelte a nyugtató adagját és hagyja, hogy szedjem az antidepit. Hát itt tartok. Mivel júliusban közölte már egyszer, hogy amúgy csináljak azt amit gondolok, most azt teszem. Egy, nem megyek vissza hozzá, kettő nem emelem a nyugtató adagját, három, elhagyom az antidepit. És kedden jön az alternatív megoldás, ha beválik mindenki hasznára le fogom írni.
Miért lenne ez politika? Tulajdonképpen a közéletben az minden politika. Az egészségügy is amihez ez az oldal esetleg tartozhat. Egészségpolitika, szociálpolitika, szociológia stb. Ha az ember véleményt mond valamiről az már politika? Ennyire nem kéne tágan értelmezni a politika fohgalmát, vagy mégis?
Tulajdonképpen akkor ne nyilvánítson az ember semmiről véleményt, mert az már politizálás? Igen az. Lopják az egészségünket, rászoktatnak bennünket a gyogyókra ami a gyógyszeripari cégek gazdasági érdeke, tehát közvetetten poltika érdeke is.
Ugyanez van az ún. "étrendkiegészítőknél" is. Egy nagy átvágás az egész, csak fizessen a polgár a semmiért, ami jól hangzik vagyis hangzatos stb.
Egy gyerekorvos barátom mondta, hogy nem venni a gyermeknek semmi hangzatos étrendkiegészítőt, csak üzlet az egész, nem szolgálja a gyermek érdekeit. Az én hatvanas korosztályom min nőtt fel? A lopott cseresznyén, amit a helyi tsz. magára hagyott, elhagyott cseresznyéskertjében bengésztünk és senkinek sem ártott. Meg a hagymás zsíros kenyéren. Mégis itt vagyunk, és idős korunkra "drogfüggőnek" bélyegeznek. Napi 3x1 0,5-ös xanax miatt.
A bajság ott van, hogy nemcsak az idősebbek, hanem már a huszonéves fiatalok is. A mai "mocsok" világban már ki nem áll valamilyen stressz alatt. Munkahely, megélhetés, stb. Az egyszerű mindennapi melóstól akármeddig felfelé. Személyesen én több évtizede gyakorlom a saját szakmámat. Anyagi gondjaim sosem voltak, mégis visszagondolva állandóan valamilyen stresszes munkakörben dolgoztam folyamatosan. A mindenkori "hatalom" gondoskodott róla. Mindegy, hogy balos, vagy jobbos stb. Na nem volt olyan sok munkahelyem csak tán három.
Nem tudom mekkora részben van igazad, de most szembesülök azzal én is, hogy az idősebbek is nagyon sokan szedik. itt az én példám, postmenopausa, elfogytak a hormonok, beleestem a hiányuk okozta hátrányokba, hiszem, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy fellépett újra a szorongásom. Okom most így visszatekintve volt, de megszünt, és az idegesség megmaradt. Itt kell majd okosan kezelni a helyzetet és nem elszállni a nyugtatóval.
Erre céloztam, hogy nagyon sok "zugszedő" van. Lehet nem járok messze az igazságtól, hogy ha azt mondom hogy az 1 millió alkoholista és 1 millió zug xanaxos, frontinos stb. van az országban. Nagyon sok orvos és gyógyszertárban dolgozó ismerősöm van, mind kivétel nélkül erősítik, hogy zömében a "nagymamának" írják fel a gyógyszert, holott a 3-4 nagyszülő, esetleg nem is tudják mi az. Azt szedi a fél család és még egymás előtt is titkolják, hogy kinek mennyi a napi adagja. Sőt mire valaki észbe kapott, hogy elfogyott a közös dobozból, akkor a fél család (akár 3-4 ember) egy hétvégére gyógyszer nélkül maradna, ha nem lenne egy hasonló cipőben járó jó szomszéd aki kölcsön ad 1-2 levéllel. Elég baj, hogy itt tartunk, mocsok egy világban élünk, hogy a létfenntartáshoz már ez is kell és így kell.
Az alkohol egyértelműen és lényegesen rosszabb hatással van az egészségre, tönkreteszi a májat, szívet stb. A benzók ennyire nem toxikusak a különféle szövetekre.
Egyébként érthető módon az alkohol is tud elhúzódó elvonási szindrómát okozni, csak nem tart annyi ideig, mint a benzóknál tarthat.
Megjegyzés : Terápiás adagokban ugyanúgy tolerancia alakul ki a benzókkal szemben és kemény elvonási tüneteket okoznak - nem igaz az, hogy a felírt dózisoknál nem lehet probléma.
Egyik se jó, maradjunk annyiban. És nekem az egész fiatalkoromat tönkretette anyám zugivása, ergo viszolygok tőle. Láttam, hogy a világon semmit oldott meg, csak tönkretett. Már nem volt időm megkérdezni tőle, hogy gyógyszert is szed-e mellé, a hetvenes, nyolcvanas években még inkább tabu téma volt, de gyanítom....viszont naponta kapom emberektől a visszajelzés hányan szedik, mert nélküle nincs, azaz NINCS életük és megoldás meg pláne nincs. Elkeserítő.
Velem is próbálkoztak antidepresszánssal, de mellette meghagyták a xanax 0,5-öt, napi 3x1-et. Nem látam értelmét, egy darabig szedtem és utána eldobtam és maradt a 3x1. xanax. Régebben elmlítettem, hogy az idegeink kisímítására mivel rosszabb a 3x1, xanax, mint a napi fél liter vodka egy doboz cigivel. Amennyi zugivó van, szerintem közelíti a létszámát a zug xanax és forntin evő is. Orvos ismerőseim mondják. Mondja meg már valaki miért szégyen ez. Ha erről jön fel a szó társaságban én nyugodtam bevallom, hogy szedem régóta és mennyit. Van olyan ismerősöm aki felelős beosztásban a táskájában minden nap beviszi a munkahelyére a fél lityi vodkát és irodai alkalmazottként egy műszak alatt lescsúszik neki. A vodkának nincs szaga, ha más tünetet nem produkál (fizikailag nem esik bukik) észre sem veszik és ezt évek óta csinálja. Szóval melyik a rosszabb. Arra viszont tényleg ügyelni kell, hogy az adagot ne emelje az ember. Meg lehet csinálni. Én most határoztam el, hogy csökkenésbe kezdtem, 10 napja reggel 1 szem, délben fél szem, este 1 szem a 0,5 xanaxból és idáig működik, pedig kb 15 éve szedem. Igaz a déli fél szem után már várom az esti lefekvést az egy szemre. Szóval mégis melyik a jobb opció a napi fél liter tömény, vagy 2-3 szem 0,5.ös xanax?
A gyerekkor feldolgozása nem az elvonási tünetek elviselésének megkönnyítéséhez és megoldásához tartozik. Az arra volt jó, hogy megértsem miért vagyok önbizalom hiányos, miért bajos az önértékelésem stb. Nem volt toppon az orvosod.. Szerintem az esetedben inkább olyan pszichiáter kellett volna aki addiktológiában is jártas.
Amikor ez az egész elkezdődött, online foglaltam időpontot ez olyan pszichiátertől, akinek ilyesmi a "szakterülete" - rengeteg pénzbe került, de őszintén szólva nevetséges volt - gyógyszerekről nem volt szó, nyilván nem is azt szerettem volna. Nálam is a problémás gyermekkori élményeket akarta felhozni mindenképp :D :D Az nem volt gond, hogy akut benzó elvonás heteiben voltam :/ Halvány fogalma nem volt arról min megyek keresztül, pedig tudta a történetemet. Nekem kellett válaszokat találni online.
Később találtam magamnak egy pszichológust, aki teljesen máshogy áll hozzá a kérdéshez, és segített abban, hogyan tudjam jobban elviselni a tüneteket - nekem pl a progresszív relaxáció valamit érdekes módon segített, és a kognitív terápiának is volt haszna - pl. a kialakult agoraphobia leküzdésében. Egyetértek Veled, még abban az állapotban is sokkal több haszna volt pár megértő szónak. Meg kell jegyeznem, esetemben az idő nagyon fontos faktor sajnos/nem sajnos. Biztos az a javulás, csak nagyon nagyon lassú.
Nekem 15 éve bejött a terápia, a beszélgetés, mert szerintem volt értelme, sok mindent megértettem. Akkor nulla gyógyszert kaptam. Most 3 éve jött elő egy inszomniával valami,( mert nem voltam depis) és a sok kudarc ezzel a bajjal már belekevert a szorongásba. Hát ez is ördögi kör.
Ahogy írtam magánrendelésről jöttem, még hozzá 3 orvost elfogyasztva. Nehéz velem, mert nem találtak be a gyógyszerek a sok mellékhatás miatt. Mindegyik orvost ajánlották, én itt Pesten csak úgy a netről nem megyek senkihez, mert nem hitelesek sokszor a vélemények. És hogy őszinte legyek? Azért fizessek 30-40 ezret, hogy nyugtatót írjanak?! A hónap végén megpróbálok egy alternatív megoldást, addig módjával, szerényen nyugtatót vagyok kénytelen használni. Mivel ez még csak a 4.hetem remélem le tudom tenni kevés tünettel.
Én is kipróbáltam anno a magánrendelést, a vége ott is antidepi felírás volt. Csak előtte 40 percig kérdezgettek a szomorú gyerekkoromról (nem volt ilyen), meg ilyesmikről, rettenetesen fárasztott, csak rosszabbul lettem tőle.
Már írtam korábban, hogy senki sem szed jókedvéből gyógyszert, nem hiszem, hogy vannak, akik direkt a gyógyszeres megoldást keresik. Főleg ebben a műfajban, mert ha fáj a fogad, és épp nincs fogorvos, akkor tök természetes, hogy bedobsz egy Cataflamot, pszichiátriai gyógyszer szedésével meg senki sem dicsekszik a legjobb barátjának sem.
Az antidepi nem működik mindenkinél. Vagy lehet, hogy majd a 15. éppen betalál, csak előtte végig kell szedni a másik 14-et, hát izé...
Nem védem én a benzókat, csak azt mondom, hogy hatásos gyógyszerek, és igenis INDOKOLT esetben van létjogosultságuk. Én mire bekaptam az első Frontinomat, már emberi roncs voltam, semmire sem voltam képes. Egy darab 0.25-ös fél óra alatt visszahozott az életbe. Hát akkor inkább az, függőség ide vagy oda.
Nos erre a tegnap délutáni pszichiáteri látogatásom amúgy a legjobb példa, elmondom a tüneteimet, a tapasztalatomat, nem reagál, és távozok 3 recepttel, ami darabonként 180 darab nyugtatót tartalmaz. Elmondtam, hogy nem szeretnék függővé válni ( 2-szer is) és nem hat az antidepresszáns. Ez utóbbiból is sikerült felírnia 180 darabot ( szintén 3 hónapra) Slusszpoénként közölte az asszisztens, hogy nov. 1-től magánrendeléssé válnak. Ehhez az emberhez szerintetek visszamegyek akár 5 forintért is?! De magánrendelésről jöttem ide és sajnos ott pont ezt a vonalat képviselte a doktornő, csak épp sok 10 ezerért. Hát ez ma az ellátás pszichiátria terén.:-(((
Értem természetesen, hogy ilyen példák is léteznek - egyébként nagyon sajnálom - , erre a helyzetre valók többek között az antidepresszánsok - ha valaki mindképpen gyógyszeres terápiát keres. A benzodiazepinek erre egyszerűen nem valók, még a gyógyszergyártó szerint sem: "A kezelésnek a lehető legrövidebb ideig kell tartania, legfeljebb 2-4 hétig. Ezután kezelőorvosával újraértékelik a további kezelés szükségességét. A hosszú távú kezelés nem javasolt."
Az, ami velem és sok más emberrel megtörtént, nemcsak végtelenül igazságtalan, hanem teljesen el is kerülhető lett volna - és itt van a lényeg. Ha az ellátás a gyógyszergyártó iránymutatását, és az ajánlásokat betartotta volna - de ugye ez nem így történt. Azok a tünetek esetemben, amit a gyógyszerek előtt éreztem, elhanyagolhatók ahhoz képest, amit szedésük közben toleranciaként, vagy elhagyás után tapasztalok. Soha nem fog kárpótolni senki sem az eddig elveszített 19 (és még ki tudja hány) hónapért az életemből, sem az anyagi következményekért. Ha tudom, hogy ez ezzel járhat, minden bizonnyal jobban meggondoltam volna, elkezdem-e őket valaha....
Na, nálam azért baj van az elfogadással is. Pont azért, mert ismerem a másik oldalt. Folyamatos ellenérzés és félelem van bennem. Közben igen, nincs életem. Olyan szinten ördögi ez a kör, hogy elképesztő. Minden nap rám tör a sírás, hogyan kerültem ilyen helyzetbe. És mit tegyek!?
