Szomorú. Azért szóljatok, ha egyszer összeszaladtok egy régivágású brit arisztokratával, aki hajlandó lenne meghívni a klubba. Ha kell, megpróbálom Hódító Vilmosig visszavezetni a családfámat. /Egy alkalomra esetleg összejön, legfeljebb másnap lefejeznek a Tower-ben./ :)
Valaki hozzértő nyugtasson meg, hogy esetleg léteznek még azok a jó kis múlt századi angol klubok, ahol a legnagyobb zaj a diszkréten forgatott újságok lapjaitól származik és a kisértetsuhanású pincér hang nélkül teszi a sherryt az asztalra és finoman rezeg a levegőben az illatos szivarok füstje.
Mindig egy olyanra vágytam és szeretném megérni, hogy egyszer, akár egy kis időre is, de részes lehessek a hangulatban.
a klubról: mondom, engem az a része ami IRL eljárós kötöttség, nem érdekel. lusta vagyok rá.
az elv? a fene tudja. a klub nálam feltételez valami szűrést is, hogy ki lehet ott és ki nem, mi alapján és hogy.
ez az, ami nem igazán jön be. mert ha varrónô klub, akkor sok varrónôt láthatok, de minden egyéb óhatatlanul háttérben van.
ami nekem tetszik és ami IRL bejön az az, amikor kialakul egyfajta rituáléja egy baráti körnek. amikor emberek összejönnek mondjuk minden második hét csütörtökön valakinél és esznek, isznak, elmélkednek, felolvasnak, beszélnek. ez jobban tetszik.
a klubról: mondom, engem az a része ami IRL eljárós kötöttség, nem érdekel. lusta vagyok rá.
az elv? a fene tudja. a klub nálam feltételez valami szűrést is, hogy ki lehet ott és ki nem, mi alapján és hogy.
ez az, ami nem igazán jön be. mert ha varrónô klub, akkor sok varrónôt láthatok, de minden egyéb óhatatlanul háttérben van.
ami nekem tetszik és ami IRL bejön az az, amikor kialakul egyfajta rituáléja egy baráti körnek. amikor emberek összejönnek mondjuk minden második hét csütörtökön valakinél és esznek, isznak, elmélkednek, felolvasnak, beszélnek. ez jobban tetszik.
a klubról? errôl vagy csak úgy általában? a szóról?
alapvetôen lusta lennék hozzá, hogy lejárjak egy klubba.
az jut eszembe, hogy ismer az ajtónálló, tudja a csapos, mit szeretek inni, a pincér, hogy hogyan szeretem a kedvenc ételem - ezek a testi szükséglet.
az is, hogy ha csak önmagáért lenne, megunnám. ha lenne keret, cél a forma mellé, nem lenne rossz.
csak a lustaság.
A klubról nekem automatikusan egy régimódi szalon képe ugrik be, nagy, kényelmes bőrfotelekkel, nehéz fa bútorokkal, és fennkölt (meg másféle...) témákról elmélyülten beszélgető, ezt-azt kortyolgató urakkal és hölgyekkel. Továbbá vastagon vágható szivarfüsttel. :-)
Ígyhát elhelyezkedek egy szimpatikus fotelben, és töltök magamnak egy scotchot. Hallgatom a halk mormolást, még nem kapcsolódtam be semelyik témába. Kíváncsian szemezek egy szivarral, ilyent még sose próbáltam. Titokzatos műveleteket végeznek vele, lenyakazzák, piszkálgatják, különleges technikával pöfékelgetik. Teljesen lefoglalja őket a szivar, nemcsak pótcselekvésül forgatják a kezükben, mint egy cigarettát tennék. Egyre jobban izgatja a fantáziámat... :-)