Emlegettétek a csucsunát, a jakutiai erdei embert, vagy mit, meg Szurgutot, azt a várost, Jakutföldön, erről eszembe jutott Schmidt Éva nyelvész, aki a hanysikat kutatta és nemrégen meghalt, különös körülmények közepette, miközben állítólag a halála után olyan különös dolgok történtek, amikor a magyar küldöttség haza akarta hozni a hagyatéka egy részét, hogy a végén otthagytak sok mindent, és amit hoztak, az is csak mind másolat. Bár ez asszem itt OFF..., sorry.
Hát ez alapján a kép alapján tényleg elég nehéz megállapítani, de lehet ez az állat egy keverék kutya. Vagy még inkább hasonlít egy csupaszra nyírt coyotra.
Jakutföld vademberéről - a csucsunáról (=kiközösített) - A. Szevin néprajzkutató 1940-ben adott írásos beszámolót egy Allihovka járásbeli, 35 éves férfi elbeszélése alapján. Eszerint a csucsuna alacsony homlokú, hatalmas állú, magas, sovány teremtmény, mely füttyszerű kiáltásokat hallat, s szorosan testére simuló bőrruhát hord.
A jakut Krisztofor Sztrucskov így beszél a csucsunáról:
"Amikor sötét van, ne járj egyedül! Ne menj éjnek évadján a folyóra! Légy óvatos a hegyekben! Él ott egy ember: a csucsuna. Erős, mint a medve... Állatbőrt visel. Íjjal lövöldöz. Igen nehéz észrevenni, mert a csucsuna ügyesen elrejtőzik. Bajos elmenekülni előle, mert a csucsuna gyorsan tud futni..."
1945-ben történt, hogy az Indigirka medencéjének környékén vadászó I. Szlepcovot egy hosszúkás arcú, hosszú kezű- és lábú, szarvasbőr-ruhás csucsuna nyílvesszejével megsebesített, majd dárdát hajított felé. Az életveszélyben lévő vadász rálőtt, és csak így sikerült elriasztania.
A Jakut Nyelvi- Irodalmi és Néprajzi Intézet főmunkatársa - Sz. Nyikolájev - szerint: "csaknem valamennyi szemtanú valószerűen írja le a csucsunát, s nem említ a mesékre jellemző fantasztikus részleteket. Az elbeszélésekben feltűnően sok az azonosság, ami a csucsuna külsejét és viselkedését illeti."
Igen, megvan. A kárpáti és a Móra közös kiadása, nem valami nagy szám. Kb. két oldalon foglalkozik a csucsuna témával, a többiben jó néhány egyéb témával.
Hááááát..., elég sovány volt... plesiosaurus, pliosaurus, volungasaurus, hosszú- és rövidnyakú tengeri őshüllők, nagy lapátszerű mellső és hátsó uszonypárokkal, hosszú farokkal. A pliosaurusnak rövid, a volungasaurusnak igen hosszú nyaka van. Állítólagos szemtanúk, 1960-ból két idős hölgy + egyiknek az apja, aki majdnem olyan idős, mint maga a kövület. Aztán amatőr paleozoológusok, akik egy egész pliosaurus-kövületet találtak Queenslandben, ahol a késő krétakorban sekély tenger hullámzott, az ausztrál kontinenst ketté osztva. Ami igen hasonló lehetett a mai partmenti vizekhez, azaz azok az életfeltételek mai is megvannak, amik kedveznének ezeknek saurusoknak. Richmond nevű kisvárosban múzeum a kövületekből, idős kövér nő a múzeumból, aki a krétakor óta nem volt fodrásznál, de ezzel szemben azóta nő egy bibircsók a homloka közepén. Néhány szgépes animáció..., ennyi. Harmatgyenge volt. Egy helyen azt mondták, h 100 000 éve még léteztek, de sztem ezt elbaltázta a fordító... a magyar hangalámondó meg szelypített..., pöszén beszélt...:)
Közben rájöttem, hogy az újság mellett honnan is vettem az Irimote macskát. 1986-ban megjelent egy könyv: Vlagyimir Mezencev: Furcsaságok szárazon és vízen, ebben foglakozik a szerző a témával, igaz, hogy csak kb. tíz sorban.
Egyébként ő is említi az ottani havassi embert (kedvenc Leiterjakabom, amikort hóembernek fordították), almaszti, kaptar, gulajbani néven ismerik a tundrák legendáiban. Az egyik helyen csucsuná-nak mondják, arra viszon érdekes magyarázata van: nem havasi ember, hanem nagyon primitív színvonalon élő törzs. Fabunkóval, fadárdával, íjjal-nyíllal vadásznak, szarvasvőrbe öltöznek (az utóbbit nem varrják, csak magukra húzzák), és ügyesen lopkodnak a letelepült emberektől.
Az ötvenes évek végétől nem találkoztak többet velük, lehet, hogy kihaltak.
Ez még igaz is lehet. Kb. harminc éve, az akkori újságokban hosszan foglakoztak azzal, hogy a Szovjetúnióban, a tajgán valami geológus csoport talált egy ott élő családot, akik kerülték a többi ember társaságát. Mint kiderült, némi joggal, mert a civilizát ember számukra ismeretlen baktériumtörzseitől kettő közülük hamarosan meghalt.
Amit korábban említettem filmet, abban voltak ezek a szonáros mérések, de eredmény semmi. Sztem, ha igazán lettek volna valamilyen eredmények, már biztos ráugranak... Sztem épp a helyiek érdeke, hogy ne derüljön ki végleg az igazság... nincs az a természeti érték, ami felvenné ezzel a versenyt... rengeteg mani... Egyébként Angliában nem igazán ez a hozzáállás, mint amit mondsz. Bár úgy általában igen.
Egyébként az a baj, hogy a nagy volumenű kutatómunkára a lelkes amatőröknek nincs pénzük, és ennél fogva modern felszerelésük sem. A Tudomány képviselői pedig eleve elvetik az egészet, és nem támogatják az efféle kuatómunkát. Ennek ellenére tudtommal mégis végeztek szonárral méréseket, és ezek ki is mutattak nagy méretű, úszó objektumokat! Ennél a pontnál azonban megrekedt a dolog.
Persze, de sose találtak semmilyen nyomot, ürülék, tojás (ha nem elevenszülő), vagy széttépett állatok maradványai, amivel esetleg táplálkozott... stb. Nincsenek tetemek, csontvázak, vagy azok darabjai... Nyilván, ha van bármilyen állat, akkor annak populációnak kell lennie, mert csak így maradhat fenn egy faj, akkor meg szükségképp rá kellett volna találni, ilyen intenzív keresés mellett. Mondjuk az az esély még nincs kizárva, hogy a Loch Nessnek ne volna egy átjárója a tengerre a felszín alatt, s így a Nessie oda-vissza járna a tenger és a tó közt, de ez biz' igen csekély esély. Szóval nagyon sovány itt a lehetőség Nessie-nek... :), de én azért szurkolok neki...
Ez asszem nagyon súlyos dolog, nem is igazán látom, hova megy ki..., nyilván, amíg emerek gyógyítását szolgálja, addig ez jó (lehet), de mikortól lehet egy önálló lénynek tekinteni az ilyen kimérát, és annak milyen jogai vannak? Az Homo sapiens sapiens? Vagy nem, de akkor mi, és milyen jogai vannak? Na, ez már nem kriptozoológia, asszem innentől OFF vagyunk.
Hát... igen..., egy közönséges utcai balesetben is homlokegyenest ellentmondó a szemtanúk vallomása... köztudottan. Majd ha egy lochnessie-t csapdába ejtenek és szakértők jól megnézik, meg dokumentálják, akkor tudni fogjuk, hogy van, addig meg csak csevegés van.
"A plesiosaurus nem tud kimenni a partra, saját súlya elpusztítaná-, ez azért érdekes, hogy akkor viszont elevenszülőnek kéne lennie, tekintve, hogy sosem találtak semmilyen tojást..."
Meg azért is, mert sok szemtanú említette, hogy a parton (!) is találkozott Nessie-vel.
Ami Nessie-t illeti, a 30-as években számtalan "megfigyelés" történt a parton! Persze én is amondó vagyok, hogy ezek többsége nyilván magyarázható plesiosaurus nélkül is.
Szia! Ezt a képet már sokszor láttam, valóban nagyon izgi... és nagyon olyan... érdekes, hogy ma kora reggel (nem tudom melyik adón, mert olyan kómás voltam még 4-kor), szóval szintén plesiosaurussal gyanusították Loch Ness-t, hogy az ottani szörny is az lenne... ha lenne... alaposan körüljárták a témát, rengeteg szgépes trükk-képpel... A plesiosaurus nem tud kimenni a partra, saját súlya elpusztítaná-, ez azért érdekes, hogy akkor viszont elevenszülőnek kéne lennie, tekintve, hogy sosem találtak semmilyen tojást... az egész tavat szonárral pásztázták, semmi eredmény. Viszont annál jobban vizsgálták a turistákat, meg a szörnyekre kihegyezett turisták hadát, meg a helyieket, akik tódítják az egészet.
Ezt a kép viszont nagyon igazinak tűnik..., sok helyen írnak róla. Egyszer régebben láttam valami olyasmit, hogy épp emiatt kutattak partra sodródott és hosszú ideje bomló tetemek után, hogy hasonlítást tegyenek ezzel a képpel. Az a film azt mondta, hogy egy idő után teljesen felismerhetetlenné válik a tetem, és egészen furcsa alakot ölthet az "alkatrészek" különböző bomlási sebessége miatt. Mutattak is egy pár ilyet. Hát tényleg. Ezzel a tetemmel az volt a baj, hogy elviselhetetlenül bűzös volt és egy idő után vissza kellett dobni, mert veszélyeztette a zsákmányt, meg a halászokat... és nem volt szakszerű a fényképezés. És épp ez a szkeptikusok nagy fegyvere: lehet, hogy hamisítvány (ez is). Egyéni véleményem szerint, ha ez számít, ez nem hamisítvány, de hogy mi, az rejtély. Ha valóban plesiosaurus, akkor előbb-utóbb fognak találni élő példányokat, éppen úgy, ahogy a második bojtosúszójút is több évtizeddel az első után lelték meg.
