Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Múlt héten az Őrségben nyaraltunk, és mivel előtte olvastam itt pár kedvcsináló hozzászólást, én is szeretném megosztani veletek az élményeimet. Remélem, valaki hasznát is veszi majd egy-két részletének.
Korábban még nem jártunk az Őrségben, nem nagyon tudtam, hogy mit lehet arrafelé látni, mit lehet csinálni, úgyhogy bőszen bújtam az útikönyveket, a netet. A helyszínen kiderült, hogy a készülődést nem kell túlzásba vinni, a programok adják magukat. Az Őrség, és persze a Vendség gyönyörű; nagyon kellemesen telik a nap, ha az ember mást sem csinál, csak sétál, csodálja az erdőket, réteket.
Ami nagyon tetszett:
Az Apátistvánfalvai határőr emlékhely
Az emlékhely munkatársa nagyon kedvesen fogadott bennünket, rengeteg érdekes dolgot mesélt a határőrökről, az akkori életről, amikor még szigorúan védték a határt. Akkoriban ez a vidék teljesen le volt zárva, kirándulni se lehetett oda, csak egy úttörőtábor fogadott gyerekeket az ország más részeiből.
Hármashatár-emlékmű
A magyar oldalról Felsőszölnökről lehet megközelíteni, de Szlovéniából és Ausztriából is fel lehet menni. Magyar és szlovén oldalról is felmentünk, mind a két út nagyon szép. Magyar oldalról egy csupa virág völgyön kell átkelni, majd jön egy kisebb meredek domb. A szlovén Trdkováról egy lankásabb út visz fel az erdőn keresztül.
Őriszentpéteri Szent Péter templom
Kétszer is megnéztük, gyönyörű! Nappal valahogy nem került rá sor, de nem volt gond, mert éjszakára kivilágítják.
Tanösvények
Végigjártuk a Körtike (6,2 km) és a Szala menti (3,8 km) tanösvényt, érdemes volt mind a kettőt. Utóbbit kibővítettük úgy, hogy megnéztük Szalafő minden szerét, így lett belőle egy teljes napos program, persze megálltunk közben inni-enni, tökmagolajat kóstolni-venni, megnézni a pityerszeri parasztházakat.
Kétvölgyi harangláb
Kétvölgy Ritkaháza nevű részén van ez a gyönyörű kis szoknyás harangláb. Szerencsére dél előtt egy kicsivel értünk oda, így láttuk-hallottuk működés közben is. A közelében (is) van egy gyönyörű rét, ahonnan pazar a kilátás. Muszáj volt ott üldögélni egy jó darabot.
Hétrétfesztivál
Nagyon barátságos fesztivál. Fantasztikus élmény volt meglátni a malom kivilágított épületét. A program nagyon színes: koncertek, színház, aztán tűzszínház, vízirevü, közös csillagnézés.
Ételek
Étteremlistával mentünk, az alapján írtam össze, amit itt a neten olvastam. A kipróbáltak közül egyikben sem csalódtunk. A fényképalbumomban majdnem minden vacsoráról van képes beszámoló, nézzétek meg, ha érdekel benneteket.
Szállás
Apátistvánfalván szálltunk meg, az Erdei-lakban. Kellemes, kényelmes ház a fenyőerdő közepén, csendes környék. Alaposakat lehet náluk aludni, és a kerti asztalnál olyan jókat lehet reggelizni, hogy ezek miatt soha nem tudtunk korán indulni. Mondjuk nem is siettünk sehova.
Ja, és hazaérve két kolléganőm is panaszkodott, hogy magánházas-szállásnál olyan beszélgetős házigazdát fogtak ki, hogy már kínos volt, néha lapítva, csendben próbáltak ki-besurranni, hogy elkerüljék a találkozást vele. Na, ilyesmi itt nem volt, a tulajdonosok nagyon kedvesek, segítőkészek, épp amennyire jó.
Képek nem csak az ételekről vannak, hanem minden másról is. Örülök, ha megnézitek őket.
Érdekes, hogy míg az ország és a tévé tele van szúnyogokkal gyötört emberekkel, addig az Őrségben nincs több szúnyog, mint szokott lenni.
Voltam Sárváron néhány napig s a szúnyogírtás ellenére sem lehetett egy halászlét rendesen megenni a teraszon, mert állandóan csapkodni kellett.
Itt az Őrségben ez elmaradt. Bár nem volt szúnyogírtás, a teraszokat estefelé is lehet használni, a szúnyogok elviselhető számban jelentkeznek.
Ennek az az oka, hogy erdő ugyan van elég, de mocsarak nincsenek - mert az Alpok elterelték az esőfelhőket. Amíg az ország más részei fuldokolnak az árvízben és a jégesőkben, az Őrségben szinte szárazon maradt.
Ez furcsa helyzet, mert egyébként az Őrség az ország legcsapadékosabb vidéke. Az időjárásunk nem a magyar átlaghoz, hanem Szlovénia időjárásához hasonló. A budapesti időjárásjelentés ezért nálunk nem is szokott bejönni, érdemesebb a lendvait hallgatni.
Köszönöm, még tavaly megtaláltam a telefonszámát az egyik topiktárs ajánlotta honlapon. Mi rendszeresen járunk hozzájuk ebédelni, az átlagembernél egy kicsit többször járunk az Őrségben, Szentgyörgyvölgyön van egy öreg, kódisállásos parasztházunk, és mióta véletlenül rátaláltunk, beleszerelmesedtünk a vidékbe. Csak elhánytam a telefonszámát az ősszel és kellett volna Kenyér Pistával beszélnem. Egyébként pont ezen a cikken keresztül akadtam rájuk, időnként megnézem ezt a honlapot.
Nagyon kedves vagy, köszönöm az ötletet. Sajnos, családi okok - öregség, betegség - miatt ennyi idővel előbb nem tudunk szállást foglalni. Remélem, hogy ha az idén mégegyszer sikerül oda utazni, akkor mégiscsak sikerül valahol szállást kapni.
Nagy élvezettel olvastam a beszámolódat. Köszönöm a jó ötleteket, bár én is sejtettem, hogy még nagyon sok látnivaló van. Valószínűleg egy kicsit korán mentünk, mert sokkal kevesebb "nyitott" portával találkoztunk. Ha úgy jön ki a lépés, akkor augusztus 20.-a táján kellene megismételni a látogatást, mert a beszámolódból úgy látom akkor sok rendezvény van. Őriszentpéteren mi is megkerestük a teleházat, de sajnos zárva volt. A nyál is összefutott a számban, ahogy leírtad a jobbnál jobb étkeket. Közülük többet mi is kipróbáltunk, én csak a legfinomabbakra hívtam fel a figyelmet, de sorolhattam volna még többet is. Sajnálhatod, hogy nem láttad a veleméri kis tamplom belsejét. Most nem, de jó 15 évvel ezelőtt - akkor volt frissen felújítva - láttam. Valami gyönyörű! Nem hasonlítható össze az őriszentpéteri Árpád - kori tamplommal, de az is nagyon tetszett kívül, bévül. Számomra az a gondosság volt megkapó, ahogy vigyázzák az értékeiket, illetve az ott élők kedvessége, ami közvetlen, de nem zavaró.
Kérlek, hogy ha az idén is oda utaztok, légyszi. részletesen írd le az élményeket, hátha mi mégsem jutunk el újra ebben az évben. Majd figyelem augusztus vége felé.
Én is hoztam egy régebbi beszámolómat, megköszönve a tiedet: Már régóta készültem erre a vidékre, de valahogy mindig kimaradt. Szerencsére februárban rábukkantam az Őriszentpéteren működő teleház honlapjára, ahonnan továbblépve megtaláltam a tavalyi Hétrétország fesztivál honlapját. Alapos tanulmányozás után eldöntöttük, hogy ezévben egyik nyaralási helyszínünk Szalafő lesz, nevezetesen a Ferencz-portát választottuk. E-mailben rendeztük a szállásfoglalást Krisztával a háziasszonnyal, kétszobás, kádas fürdőszobás, és full felszerelt konyhából állt az apartman, a Templomszeren. Egymás mellett három apartman van a főépületben, két darab kétszobás,és egy egyszobás. A porta másik oldalán is van egy , de azt nem tudom mekkora. A portán két kisebb játszóterecske van, hinta, hátul, homokozó számos játék a gyerekeknek, tűzrakóhely, tókák ( Őrségre jellemző, az agyagos talaj vízzáró tulajdonságát kihasználó csapadékvíz felfogó tavacskák eredetileg, ma már inkább dísztavak)malacok, kacsák, kecskék, borjúk, Madzag ( ő a kutya) macskák, és óriási szabad terek. A családban 6 gyerek van, nagyon kedvesek, és ami nagyon tetszett, mindegyikük, még a két apró is tudja a feladatát. Kell is tudni,hiszen az állatok rengeteg munkát adnak, mellette még sajtot, vajat készít Kriszta. Nagyon finomak. Szóval nagyszerű helyen, valóban olcsó, de színvonalas szállásra találtunk. Egyébként az apartmanokban mosógép, bili, WC-szűkítő is van a kicsiknek. A konyhában pedig fritőz, kenyérpirító, filteres és rendes kávéfőző, palacsintasütő, mikro, meg egy csomó más konyhai gép, de nem használtuk. Augusztus 18.-án érkeztünk, odafelé megnéztük a szoknyás haranglábat Pankaszon, és megebédeltünk a büszke Nagyrákoson az Alsószeri csárdában. Maga a csárda nagyon csinos, a belső termeiben "kiállított " bútorok, kemence, régi használati tárgyak élményszámba mennek, de a konyháját én közepesnek ítélem, és drágállom is. Szóval egy próbára jó, de nem érdemes visszamenni. Délután 3-kor értünk a portára, kipakolás, majd irány Őriszentpéter. Először Orbán Lajos bácsi portájára tértünk be, ahol a kópickötést tanulmányoztuk. A kópic háncsból készített eredetileg méhkas, szakajtó, ma már inkább szennyestartónak , gyümölcs, krumpli, hagymatárolónak használt fonott edény. Innen a Teleházba vitt az utunk,ahol megvettük a Mentés Másként Trió, és a Técsői Banda 20.-i koncertjére a jegyeket, majd az egyik kedves teleházas hölgy elkalauzolt bennünket Piroska portájára, ahol a lányom langallót, magyarul kenyérlángost sütött kemencében. Alaposan megszórta szalonnával, lilahagymával, borssal, és jól megettük. Visszaútban Szalafőre benéztünk Zsohár Gyula fazekasmester műhelyébe is. Ő az egyik legrégebbi fazekasdinasztia képviselője az Őrségben. Megérkezvén a szálláshelyre Johanna körbefutotta a portát, segített az állatok ellátásában, majd beleesett egy gödörbe, vagy hová, és tiszta agyagos sáros gyerek került elő. Nem baj, kaptunk egy kis mosóport ( nem vittünk, mert nem tudtuk,hogy van mosógép) kimostuk Johannát is, vacsora,alvás. Ez volt az első nap. Holnap írok a Hétrétről is. Ja ne várjatok részletes felsorolást a látnivalóról, nézzétek meg a neten, mit érdemes felkeresni, majd rájöttök,hogy úgysincs idő egyszerre megnézni mindent, és a felét jövőre halasztjátok. Mi is ezt tettük. 2.nap szerda aug.19. Még Pestről megbeszéltem telefonon Buzás Attila úrral, hogy a mai napon lehetőségünk lesz a Magyarszombatfán működő Ínyes Manufaktúra ( kecskesajt-üzem) megtekintésére, és egy kis sajtkóstolóra. Így felkerekedtünk,és irány Magyarszombatfa, majd onnan Velemér, aztán Kriszta ajánlására Szentgyörgyvölgy. Magyarszombatfa a gerencsérek földje. Itt szinte minden az agyagról, a fazekasságról szól. Mi azonban mégsem ezért jöttünk, hanem a magánkézben lévő,Vadászkiállítást néztük meg, melyet Varga Géza így méltat : "Az Õrség egyik kis községében, Magyarszombatfán 2003. májusában nyitotta meg kapuit az Õrségi Vadászati Kiállítás. A Kiállítás természetközeli témájához maradéktalanul illõ környezetben, az õrségi dombság lankái között, az erdõszélen helyezkedik el. Az Õrségben pihenõknek, különösen a falusi turizmus kedvelõinek a Vadászati Kiállítás megtekintése remekül illeszkedik egy õrségi körútba. A Kiállítás megálmodója és kivitelezoje egy személyben Gömbös Mátyás, aki több mint három és fél évtizedes vadászpályafutása során majd huszonöt éve az Õriszentpéteri Széchenyi Zsigmond vadásztársaság vadászmestere, és a Vas megyei vadásztársadalom aktív képviseloje. A Kiállítás anyagának alapját a kiállítás házigazdája által az Õrségben elejtett vadak trófeái teszik ki, amelyek között egyaránt megtalálhatóak a kapitális szarvasagancsok és vadkanagyarak, az érdekes õzagancsok, és a nem megfelelõ genetikai tulajdonságaik miatt elejtett trófeás vadak. A Kiállítás azonban nemcsak a vadászoknak és a vadászat iránt érdeklõdõknek kínál látnivalót, hanem mindazoknak, akik szeretik a természetet. A Kiállításon ugyanis a Magyarországon élõ vadászható állatfajok trófeái mellett láthatóak az Õrség faunájában honos madarak és nem vadászható kisemlosök egész sorának preparátumai, így remek lehetoség nyílik a természet és az ember szinte háborítatlan összhangjáról méltán híres Õrség élovilágába történõ bepillantásra." A kiállítás mellett egy elkerített területen éli mindennapjait a vaddisznócsalád, jelenleg 5-6 csíkoshátú kismalacával, a gyerekek örömére, illetve két kedves kis vizslakölyök is lakik itt. A kállítás után a sajtüzem következett, ahol a gyártási folyamat megismerése után sajtkóstoló,és vásárlás következett. Nekünk a borsos ízesítésű tetszett a legjobban. Innen Velemérre mentünk,ahol először Dávid Éva portáján megnéztük a habán kerámia festésével foglalkozó művész munkáit, és kedves ismertetésben volt részünk a habánok eredetéről, magyarországi letelepedésükről, kerámia munkáik jellegzetességeiről.www.haban.hu Innen Szentgyörgyvölgybe vettük az irányt, ahol Csótár Rezső bácsi portájára tértünk be. Régi, boglyakemence áll a műhelyében, amelynek az a sajátossága, hogy az agyagkiégetése egy szénaboglyához hasonló, szabad füstjáratú kemencében történik, amelynek oldalát az égetéskor betapasztják, majd amikor elkészül, lebontják,és így veszik ki a kiégetett félkész tárgyakat,melyekre a máz kerül. Rezső bácsi nagyon kedves, vidám, kicsit pikáns humorral megáldott bácsi, aki szívesen ülteti le a gyerekeket a koronghoz, hogy segítségével az ifjú "művészek" is megalkossák a saját kis munkáikat,melyet hazavihetnek. Szíves vendéglátóként a betérőt pálinkával kínálja, és vidám adomázás, viccelődés közepette mesél szakmájáról. Johanna is készített 3 kis tálacskát, és vásároltunk egy szép gyümölcsöstálat is, ami azért szép, mert nagyon egyszerű. Visszaútban Veleméren betértünk volna a méltán híres Árpád-kori templomba, de sajnos zárva találtuk. Talán jövőre több szerencsénk lesz.Visszamentünk még Dávid Éva portájára, hogy elhozzuk a bögréket, cukortartót, amiket nem lett volna szabad otthagyni. Tényleg gyönyörűek. Ebédünket Veleméren a Cipó-Művekben költöttük el, rakott krumpli formájában. Rendesen megrakták szalonnával, hagymával is, a tojáson,kolbászon kívül, 2 adagból mindhárman telejsen jóllaktunk, mindezért 1.600,- forintot fizettem. ( Ez csak egy kis adalék ) Megérezvén a szállásunkra, lányom balra el, körülnézett az állatokat vette számba, majd közölte, hogy ő bizony Botonddal ( vendéglátóink középső kisfia, 7 éves) tart, és megy kihajtani a teheneket. Először én is velük tartottam. Kiérvén a legelőre ugráltak kicsit a lajtoskocsiról, amely a tehenek vízellátását biztosítja, majd visszatértünk, vacsora, lefekvés. Jó kis nap volt:))) 3.nap aug.20. csütörtök Na ez a nap nem jól kezdődött. Rájöttünk, hogy hopp, ünnep van, így nincs bolt. De kenyér is minimális. No mindegy, ma biztos étterem lesz, vagy redukáljuk a kenyérfogyasztást, hogy kitartson reggelig. Szóval, úgy 10 óra körül elbattyogtunk a szomszédos Papszerre, Németh Dénes portjára. Azért csak 10-kor, mert Johannának ki kellet hajtani a teheneket a reggeli fejés után. Mókás egy menet volt. Elől a két tehén libasorban, utánuk Johanna és Botond teljes 130 cm-es valójukban, majd a menetet Madzag zárta a 30 cm.-es szálkásszőrű tacsi keverék.Most egyedül mentek csak. Ja ha megkérdezitek, hogy merem kiengedni, az a válaszom. az Őrségben vagyunk. Aki volt ,az megérti, aki nem az menjen el , hogy megértse, Na kedves olvasóm Németh Dénes portája maga volt az édenkert az én gyerekemnek. Rövid lista: 1 db spaniel ( nekünk is az van) Bruno 2 db kaukázusi Farkas, és a másik nem jut eszembe 3 db ló, az egyik Jessica 2 db póni 2 db kecske sok nyúl , és tengerimalac. Továbbá: tökmagolaj, és akácmézes almapálinka, valamint birsalmasajt és egy különösen érdekekes dolog: A gazda a betérőt tökmagolajos hagymáskrumplival kínálja, és finom birsalmasajttal. Vettünk az olajból, ( erről picit később) meg egy kis pálinkát is, hátha elrontjuk a gyomrunk:))) Közben Johanna lovagolt, lovat etetett, nyulat gyomrozott, tengerimalacot és macskát dajkált, majd megjegyezte, hogy Bruno jó lenne férjnek a mi kutyánknak. Elidőztünk jócskán, úgy egy óra körül értünk Pityerszerre. Pityerszer Szalafő hét szere közül az egyik, a pacsirtáról ( pityer) kapta a nevét. Tulajdonképpen skanzennek is hívhatnánk, de nem az, mert egyetlenegy ház kivételével, mindegyik épülete az eredeti helyén áll, nincs áttelepítve, mint a skanzenek általában. A látnivalót illetően, időrendi sorrendben követhetjük végig az őrségi építkezés fejlődését kezdve az 1700-as évek vége táján felépített boronafalú ( fagerendák, vesszők a tartószerkezet, tapasztott fallal)kisházzal, majd a kerített házzal ( a teljes porta be van kerítve, számos menekülési lehetőséggel tűz esetén,illetve fedett "folyosón" körbejárható, végül a téglából épített mai kornak megfelelő épületek kerülnek sorra. Érdekessége az emeletes kástu, amely építmény a háztól 15 m-nyi távolságra épült, élelmet, pénzt, régi papírokat, és minden olyant őriztek benne, amelyet megóvni kívántak akár tűzvésztől, vagy a nemkívánatos betolakodótól. Pityerszerről kiválóan tanulmányozható a szeres települések jellege, lévén maga is magaslaton terül el, belátható a közeli Papszer, Templomszer. A sétát követően üdítő,kávé a "Pityer kocsmában" 1200,- ( ez picit drága) Innen ismét Őriszentpéter felé vettük az irányt, ahol megnéztük az Árpád-kori templomot, amely szintén kiváló állapotban maradt fenn, bár belseje nem olyan megkapó, mint a velemérié. Betértünk egy korongozásra Róka Lajosné, Róka Kati és Evelin portájára, ahol nagyon szép őrségi kerámiákat lehet vásárolni. Vettünk is egy csinos kis májsütő , és egy vajtartó edényt, illetve 6 db peremes tányért. Ez utóbbiakat azért, mert ha hiszitek, ha nem, jólesik belőle enni. A portán lehetőség van korongozni, 500,-/ db, kicsi kerámia tárgyakat festeni a gyerekeknek, 150,-/db, illetve ha megéhezel hajdinás vargányalevessel, szilvalekváros máléval ütheted el az éhedet, házi bodzaszörppel olthatod a szomjad.A vargányalevesről még írok:))) Esti programunk a Mentést Másként trió, akik kobozzal,hegedűvel kísért moldvai népdalokat,megzenésített Nagy László verseket adnak elő valóban színvonalasan, illetve a Técsői Banda "Körbe hív a kolomejka" című koncertje volt az őriszentpéteri pajtaszínházban.Ezúton is köszönöm a Teleház munkatársainak a rendezvényt, nagyon színvonalas volt.
Augusztus 21.péntek: A mai napon viszonylag kevés program volt,mert későn is keltünk. Délre értünk Pityerszerre, ahol ezen a napon az Őrségi Nemzeti Park lovaskocsizási lehetőséget biztosított a nemzeti park területén a szlovén határig. Délután 2 órára foglaltuk le a fogatot 5.000,-forint volt egy órára, amit egy másik családdal együtt álltunk,így megoszlott a költség. Előtte azonban gyors ebéd a Bognár étteremben Őriben, őrségi gombaleves ( krumpli, zöldség, sok gomba) hajdinás ( gersli, burizs,árpagyöngy ki hogy ismeri) vargányaleves ( kellemes savanykás ízű leves rengeteg gombával) dödölle ( krumpligánca) zsíron pirított hagymával és fokhagymás tejföllel, húsleves, palacsinta, üdítők, sör összesen: 4500,- Nagyon nagy , ízletes adagok. A fogatolás nagyszerűen sikerült, a gyerekek hajthatták is, ez külön élmény volt, kis erdei utakon jutottunk el szlovén-magyar határhoz, ahol egy régi tábla emlékeztet az államhatárra, illetve egy újabb a határnyitásra. Este a az őriszentpéteri teleház elől vadlesre mentünk a környékbeli erdőbe.Felkászálódtunk a lesre, vártuk a vadakat. Nem jöttek, csak vadszúnyogok. 9-körül vonultunk be, a vadászok kíséretében. Érdekes volt az esti erdő hangjait figyelni.
Augusztus 22.szombat Reggel ismét elmentünk Németh Dénes portájára,hogy búcsút vegyünk a négylábú hadseregtől. Déli 1 óráig játék, kecskeetetés a Ferencz-portán, majd ebéd a Bognár étteremben. Nagyon szimpatikus dolog volt, hogy rákérdeztek, elértük-e a tegnapi kocsikázós programot, illetve, átmeneti kakaóhiányuk volt, de megoldották, és a lányom ismét megkapta a két kakaós palacsintát. Kiváló ebédet ettünk, az Őrségi falatkák viszont nem falatka méretű, hanem kétemberes adag, ahogy a sültcsülök pirított gombával is. Megbeszéltük, hogy jövőre befizetünk menüre, ami kb.700 Ft.-ba kerül, kétfogásos ebéd, el is lehet vinni. Délután Jakosa Aranka néni portáján, a Csörgőszeren néztük meg a régi olajütő berendezést, amely a 30-as években készült, és számos,egyéb régi mezőgazdasági eszköz is megtalálható a portán. A háza egy nagyon szép régi "kódisállásos" épület. A kódisállás egy kis esővédett, tornácos beálló a bejárati ajtó előtt , ahol a szegények, vándorok, bármikor megpihenhettek, de a küszöböt nem léphették át. Estére eleredt az eső, de ez nem zavarta meg a gyerekeket, és híven követték Boglárkát a nagylányt, és a legelőről behajtották a két fejésre váró tehenet. Johanna még egy varangyost is fogott, el akarta hozni, de az kiugrott a kezéből.
Augusztus 23. vasárnap: reggeli, pakolás, hazaindulás sajnos.
Tudom,hogy még rengeteg minden van amit meg kell nézni, ezen a nyaraláson azonban a nyitott portákat részesítettem előnyben a többi látnivalóval szemben. Lefoglaltuk jövőre is a szállást, az teljes Hétrétország időtartamára, 12 napra. Lehet az is , hogy két hét lesz. Megnézzük majd a Vendvidéket,a közeli szlovén várakat, Szentgotthárdot,a nemzeti parkban túrázunk, elmegyünk Ausztriába a Dinóparkba, és a 60 km-re lévő Szombathelyen a Savaria karnevált ismételten felkeressük. Szép volt ez a pár nap, ajánlom mindenkinek, aki szereti BARÁTSÁGOS , EGYSZERŰ EMBEREKET, a lankás domboldalakat, a hagyományos tájjelegű ételeket, és persze Vas-megyét, az Őrséget.
"Szalafőn megkerestük a kecskések tanyáját. A kiírás szerint kecske sajtot, túrót árusítanak. Sajnos a vásárlásról lemaradtunk, de nagyon aranyos kecskegidák ugráltak az egyik kifutóban, a másikban több fekete színű csüngőhasú malac röfögött."
Ők a Zaicz Krisztáék, a Ferencz portán, mi náluk szálltunk meg tavaly 5 napot, idén 10 napot a Hétrétország idején:)))
Jakosa -porta: Mi is láttuk,akkor Aranka néni mutatta végig a portát:)
Bognár: A legjobb étterem a környéken:))) Isteni a hajdinás vargánya levesük,és a szarvaspörkölt dödöllével:))) Jó fejek nagyon a felszolgálók, másodjára már megismertek minket, ami nagyon kedves gesztus:))
Vasárnap az „Őrizők útja”tanösvény került sorra. Ez egybe esik az országos kék túra egy részével. A már ismert játszótér mellett indultunk a turistajelzésen, az erdő irányába. Jó szolgálatot tettek az állat és növényvilág helyi ritkaságait ismertető táblák. A fák alját – ahol, ha, csak egy kis szabad területre be tudott sütni a nap - a máshol is látható, még mindig ismeretlen nevű fehér virágok szőnyege borította. Az út a Szala- patak mentén, annak hol a jobb, hol a bal oldalán folytatódott. Így többször kellett átugrani, mit átugrani! Átmásznom a csörgedező víz felett. A kicsik jókat szórakoztak rajtam, amikor nagy bátran ráléptem a két part közé borult fára, az megadta magát a „kis” súlyomnak, és beszakadt a vízbe. Még jó, hogy a vejem olyan jó erőben van, és át tudott ráncigálni. A jó levegőt a madarak csicsergése színesítette. Sokat törtük a fejünket, hogy vajon mi célból helyeztek a csendes erdőbe napelemes szerkentyűket. Végül arra jutottunk, hogy az új telepítések köré emelt villanypásztorokat üzemeltetik, azzal riasztva a vadakat az új hajtások lerágásától. Ilyen kerítésen mi is kénytelenek voltunk átbújni, ugyanis egy idő után az útjelzés egy hatalmas legelőre mutatott. Közben arra lettünk figyelmesek, hogy nem is olyan messze, a domb oldalán is zöld füvű legelő van. Békésen legelésztek a jól kihizlalt, nagy szarvú, magyar szürke marhák. Több kis borjút is láthattunk. Izgalmas lehetett volna, ha meghajt bennünket egy jól megtermett bika. Végül csak annak a veszélye állt fenn, hogy figyelmetlenül belelépünk egy jó nagy tehénlepénybe, amivel az egész rét tele volt. Riadtan láttunk meg egy néhány napja kimúlt vaddisznó tetemet. Talán másfél - két órát sétálhattunk, amikor az első, szembejövő, turistáskodó családdal találkoztunk. Tőlük tudtuk meg, hogy kb. ugyanannyit kell még mennünk az út végéig. A kis gyerekekre tekintettel visszafordultunk. Szalafőn megkerestük a kecskések tanyáját. A kiírás szerint kecske sajtot, túrót árusítanak. Sajnos a vásárlásról lemaradtunk, de nagyon aranyos kecskegidák ugráltak az egyik kifutóban, a másikban több fekete színű csüngőhasú malac röfögött. Nagy kerülővel, a környék, és az ibolya, valamint a száratlan kankalin telepeiben gyönyörködve érkeztünk a szállásra. Épp akkor telefonált a fiatal Jakossa úr, hogy ígéretéhez híven megmutatja a tökmag olajütést. Elmagyarázta és mutatta, hogy a héj nélküli magot először ledarálják, hozzáadnak egy kis forró vizet, majd egy erre használt edényben felfőzik. Nagyon kell vigyázni, nehogy oda égjen. Amikor egy kissé meghűlt, akkor helyezik a présbe. Ez a szerkezet nagyon hasonlít a szőlőpréseléshez használt bálványpréshez, csak ez vízszintes. Alul egy edénybe csöpög a kellemes illatú, sötét, zöld színű olaj. Bíztunk abban, hogy Pityerszeren valamilyen húsvéti látnivalót találhatunk, ezért újra oda látogattunk. Csak egy farönköt festhettek volna nyuszivá a gyerekek. A vasárnapi misére igyekvő falusiakon kívül mást sehol sem láttunk, pedig arra számítottam, hogy valamilyen különleges helyi húsvéti szokást ismerhetünk meg.
Másnap reggel zuhogó esőre ébredtünk, ami minden további felfedezési kedvünket elvette. Az ömlő esőben inkább haza indultunk.
Még visszatérek az őriszentpéteri Bognár étteremre. Zalalövő felől érkezve jobbra, Csákánydoroszló felé kell kanyarodni, de bárki (feltéve, hogy épp van valaki az utcán) szívesen ad tájékoztatást. Népszerű, sok vendég tér be. Nem csoda, hiszen nagyon ízletesen főznek, nagy adagokat adnak, gyors a kiszolgálás, kellemes hangulatú hely, udvarias a személyzet. Az árak elfogadhatóak, arányban állnak a felszolgált étkekkel. Minden nap ott ebédeltünk, így a helyi specialitásokat is megismerhettük. Érdemes megkóstolni a rántott vargányát, a szarvas pörköltet dödöllével, a harcsa pörköltet túrós csuszával, vagy a libamáj szeleteket roston. Sokat veszíthet az, aki arra jár, és kihagyja
Ő
