Még az is lehet, de az szerezte, aki az üstöt csinálta, úgyhogy fogalmam sincs sajnos.. Viszont egész olcsó volt - talán 30ezret kért , a hagyma meg 100 fölött volt a neten mindenhol.
Igazándiból arra jöttem rá, hogy ha mindkét főzésnél alkalmazom, akkor már aromavesztést okoz - vízhűtést is csak telepakolt nagy alkoholtartalmú cefréknél volt érdemes talán alkalmazni - pl szőlőnél. Viszont a párlat töményedett vele sokat, finomításkor nekem sokszor már 70-es alkoholfok fölött jött meg vele az utópárlat és sokszor volt 70 fok feletti alkoholtartalmú a végtermék is, a leválasztást kitűnően segítette.
Elég sok érmet bezsebeltem vele versenyeken az évek alatt, így féltem, hogy az új gép a nyomába sem fog majd érni. Az egylépcsős főzés technológiai szempontból vonzott ugyan, de én inkább kisüsti/ízpárti vagyok - szóval azon is rágódtam sokat, hogy belevágjak-e.
Idén a torony összerakásáig az új gép kisüsti kétlépcsősként üzemelt hónapokig és teljesen megdöbbentett, hogy az új rozsdamentes főző a 15mm-es szétvagdosott réz csövekből álló töltettel a nyakában, a 30 centis réz gömbbel és saválló páracsővel nemhogy rosszabb, de határozottan ízletesebb pálinkát csinált, mint a DES-em. Több vele főzött pálinkámat beleraknám a TOP5 listába az általam készített pálinkáknál.
Talán ez a kialakítás lehet az oka annak is, hogy a gömb alatti tányérban magas a reflux. Eleve a gömb egy léghűtéses deflegmátor. Csapódik a falán ki pára, ami visszafolyik a tányérra és a gömbből csupán 1"-os cső megy tovább a toronyba, ami szerintem pára feltorlódást okozhat. Egy közvetlenül az üstön lévő 4"-on ráengedett fűtőterű egylépcsős gépnél jóval kisebb akadályba ütközik a gőz - pláne ha a töltet sem alul van. Szóval fentről is több csapódhat le a feltorlódás miatt, alulról viszont tolja közben folyamatosan az üst a párát és az átküzdi magát a réz tölteten. Viszont ilyen erős gőz ellenáramban szerintem megeshet talán az is, hogy a tányérból lecsöpögő pára végig csorogva a réz tölteten esetleg újra gőz fázisba lép vagy nem tudom :) . Ez az én elméletem az okára..
A főzés elején szinte egyáltalán nem buborékol - valamivel később kezd el, mint a torony többi szintje. Már rég felállt a torony, mire ez a tányér feláll. Szerintem az lehet az oka ennek, hogy a toronyból a csőköteges deflegmátorból elkezd kicsapódni, lecsorogni, de onnan a reflux csövön az üstbe megy, itt viszont -főleg olyankor a ráz gömbben még nincs akkora deflegmáció és visszacsorgás. Ahogy jobban beindul, akkor kezd "kumulálódni" a szint ennél az egy tányérnál. Ha félig van töltve az üst vagy gyenge a cefre kihozatala, akkor nem is nő meg a folyadékszint különösebben. Meg is kedveltem amúgy ezt a rendszert a betekintő ablakkal, mert rápillantva a folyadékszintből rögtön látszik, hogy milyen lesz a kihozatal és az is látszik hogy hol áll a főzés éppen.
Erősítésnek szántam, jobb up elválasztáshoz. Illetve érdekelt, hogy mit is jelent a "kiherélés" stádiuma, illetve mi van közvetlen előtte, hát ennek a közelébe sem tudtam menni ilyen tuning kisüsti alapon, gyanítom ehhez még a 4 tányér is kevés lenne.
A gömb a fóti fémnyomótól származik.
Jó cuccot raktál össze, gratulálok hozzá, az meg igazán meglep, hogy a gömb alatti tányér ilyen magas reflux szinttel dolgozik, torony nélkül ez a konstrukció nálam csak a főzés utolsó szakaszára produkál folyadékszintet.
Érdekes összeállítás :) ! És mi volt vele a célod? Egylépcsősítés vagy csak töményítés?
Amúgy az én főzőm is kicsit fura szerzet megoldások tekintetében.. Kitaláltam már a projekt tervezésekor -ez az én mániám- hogy én bizony mindenképp különálló tornyos gépet szeretnék a korábbi DES100-asom helyett. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom három szinten buboréksapkával összeállítani. Megrendeltem Aliexpress-ről, az üstöt legyártattam az általam igényelt módosításokkal a sokak által ismert -jelenleg Pákozdon működő- szakműhellyel, míg a régi géphez használt Koszó féle tányéros hűtőm maradt véghűtőnek - ahhoz ragaszkodtam. A rendszer csövezését viszont már magam hegesztettem össze. Kiszámoltam a DES100-asom réz felületét amolyan etalonnak és annyi töltetet raktam bele, hogy a DES100-ét meghaladja. Méghozzá az üst tetején lévő 4"-os saválló nyakba ömlesztve. Mondjuk ez még annyira nem egyedi, mert ismerek olyan versenyeken rendszeresen nagyon jól szereplő pálinkafőzőt, akinek ugyanígy alul van a toronyban és az eredményei is tökéletesen bizonyítják, hogy tökéletesen működik.
Réz hagymára nem szerettem volna olyan horribilis összeget kiadni, mint amennyiért a neten találtam, ezért egy idehaza kisiparilag gyártott és általam utólag felpolírozott réz gömböt raktam rá üstsisak/deflegmátor gömbnek, mert szerettem volna a tetejére - ha már különálló tornyos. Szerettem volna egy betekintési lehetőséget is rá, ezért rendeltem aliexpressről egy betekintőablakos réz toronyelemet és azt raktam a gömb alá.
Összeállt a gép, rögtön elkezdtem a próbafőzéseket, de elég hamar rájöttem, hogy a három szintnyi buboréksapka kevés - nem működött megfelelően a töményítés. Ezzel eredetileg is számoltam, mint lehetőséggel, de nagy gond nincs - gondoltam- hozzá kell rakni egy negyedik szintet az oszlophoz - csak épp mire ideért volna Kínából a plusz elem, addigra megőszültem volna. Ezért eszembe jutott, hogy ha veszek egy buboréksapkás tányért és azt ideiglenesen berakom a deflegmátor gömb alatti ablakos toronyelemhez, akkor talán úgy is működhet valamilyen szinten a dolog, hiszen összességében így is négy szinten folyik a töményedés. Vettem is egyet gyorsan és beépítettem ideiglenesen oda.
Első próbánál kicsit megrémültem, mert ezen a gömb alatti első szinten elkezdett fokozatosan a buboréksapkák fölött felkúszni a folyadékszint az üveg közepének szintjéig, de aztán ahogy fogyott az alkohol a cefréből, szépen visszament minimálisra. Viszont amiatt, hogy itt feltorlódott a pára, a többi rektifikációs szint nagyon egyenletes lett. Végig szinte konstans a tányérokon a folyadékszint és az alkohol töménység is végre megfelelő volt a kifolyó párlatnál. A puding próbája az evés a főzőé pedig a benne készült párlat minősége és kifejezetten elégedett vagyok benne készült párlatokkal íz és illat terén. Emiatt úgy döntöttem, hogy az első szint marad ott, ahol van és nem helyezem át a toronyba.
Felmerült bennem ,hogy a feltorlódás ellen esetleg berakok 1-2 Procaps buboréksapkát arra a szintre , hogy növeljék a visszafolyási kapacitást és megakadályozzák a feltorlódást, de aztán belegondoltam, hogy mi van ha ez pont így jó, ahogy van, hiszen ez a szint így kicsit tehermentesíti az egész tornyot, egyenletesebbé teszi a lefőzést.
Fizikai magyarázatot azonban nem tudok adni arra, hogy ez miért jó vagy rossz megoldás,más miért nem alkalmaz ilyent. Nem terveltem ki előre - egyszerűen csak spontán jött és úgy tűnik, hogy jól működik azóta is . Ez is a szakma szépsége számomra - lehet kísérletezgetni a géppel, új megoldásokat kipróbálni - kicsit az én frankeinsteinemnek mondhatom :))
Akkor én is úgy akarok, mint Ti! :) Ez kisüsti. Volt egy gömböm, amibe fent a kijáratnál elhelyeztem egy hűtőspirált, alatta a csőben egy nagy buboráksapkával.
Erről később egy volt forumtárssal megállapítottuk, hogy ez nem jó így. Most visszatekintve azzal a megoldással stabil végeredményt produkáltam a többihez képest. Így nézett ki:
Én is pont úgy főzők, mint csalántea :) . Fix a palásthőmérséklet, a deflegmátor kimenő pára hőfokát pedig 80 fok fölé nem engedem jellemzően, mert utópárlati elemek fölötte már belekerülnek. Mindezt a deflegmátornál tűszeleppel szabályozom folyamatosan precízen átfolyásmérőn figyelve. A kimenő pára hőmérséklete pedig fordítottan arányos a kifolyó párlat alkoholfokával - némi fáziskéséssel az epruvetta feltöltődési mennyisége miatt. Alkoholtöménység tekintetében próbálom minél inkább a 80 fokhoz közelíteni a 90-hez képest, mert akkor érzem aromásabbnak, de 80 alá csak kivételes esetben bizonyos gyümölcsöknél merem kicsit engedni, mert könnyen belefuthatok utópárlati jegyekbe. Nekem mindig 80fok feletti töménységű párlatot készít a főzőm négy buboréksapkás szinttel.
A wc tartállyal az a gond, hogy az nem tudja bemutatni ennek a teljes működését, amit Krumpli belinkelt oldalt, azon egy puffer tartály van, folyamatos töltés-ürítéssel, az a jó példa.
Manapság az összes ilyen jellegű eszköz 10bites AD-vel van szerelve, a lázmérőtől, az autók CAN rendszerében működő szenzorokig, a doksiban álltalában bevállják, hogy ez a teljes méréstartományra nem adja a natív 0.1C pontossághoz szükséges adatot, DE kevés olyan alkalmazás van, ahol szükséges a teljes mérés tatományra, ha a 10bitet/1024 felbonás pl rávetíted a pálinka főzéshez szükséges tartományra, mondjuk 60-100C, akkor 40/1024=0.04C, szóval elég az, de 100/1024=0.09C, az is elég.
Az analók kimenet nem szükséges olyan alkalmazás esetén, mint a fűtés, mert egy fűtőbetét remekül tűri a ki/be kapcsolást és ma egy nulla átmenetes "relé" sem tétel.
Egy motor vezérlőnél vagy motoros szelepnél már más a helyzet, abban igazad van, oda kell
Van a REX-nek analóg kimenetű változata, beszerezhetetlen, nekem legalábbis nem sikerült.
A ciklusidő rossz megválasztása nem feltétlen okoz működési anomáliát, nyilván egy 1perces ciklus megfelel egy pálinkafőző ~130kG-jához tartozó tehetetlenségéhez, de nem felel meg egy sörcsap hűtéséhez. :)
A lengés a I=0 D=0 üzemállapot természetes velejárója, ez fokozatosan csökkenő amplitúdójú lengést ad a célérték körül, de akkor is, ha alacsonyak az értékek. A manuális beállítás pl motoroknál úgy megy, hogy I=0 D=0, majd el kell kezdeni emelni a P-t, addig amíg olyan szinten nem kezd lengeni, ami már rázza a berendezést, akkor vissza kell venni 75%-ra, elkezdeni emelni az I-t addig, amíg egy túllövéssel beáll a motor, majd a D emelésével lefaragni ezt a túllövést. El lehet képzelni milyen alázat és türelem kellett a panelházak időjárás követő szabályzásának beállításához ilyen alapon anno. :)
Valóban kicsit erőltetett példa, de így az automatizálásban kevésbé járatos embereknek is lesz némi fogalma.
Minek a DA-konverter? Mert a legtöbb beavatkozó elem analóg működésű. Ha digitálisan vezérled, akkor vagy nyit, vagy zár. Ahhoz, hogy egy köztes értéken tartsa, kell a DA-konverter. De ekkor is fennáll a digitális rendszer egyik hátránya. Pl. vagy 31%-ra nyit, vagy 32%-ra. Ha nem eléggé finom a felbontás, akkor nincs 31,5%. Ehhez nagyobb felbontású (több bites) AD-DA konverter kell.
És az sem mindegy, hogy milyen válaszidőt állítasz be a digitális vezérlőn. A legtöbb ilyen szerkezet nem tartalmaz változáskövető algoritmust. Így manuálisan kell paraméterezni. De annak az értéknek pontosnak kell lennie, különben jön a belengés.
A WC tartály PD szabályzó, nem PID, mégis mi a fene integrálná fel a töltést? de még annak is egy végtelen eröltetett példa, a 10 bites AD-nek meg semmi köze a lengéshez, ha tökéletesen megfelel a célnak, DA meg minek is lenne benne? Ezek ON/OFF működésű eszközök. Magában egy P vezérlő leng, annak semmi köze a bemenethez, ami után van egy digitális szűrő? maga az ötlet is egy paradoxon, arról nem beszélve, hogy egy ilyen szabályzó a gyakorlatban olyan jól működik, hogy öröm dolgozni vele.. :)
A PID betűszó, jelentése: Parciális Integráló Differenciáló tag. A PID-szabályozókat először pneumatikus működtetésű szelepek vezérlésére készítették. Változtatható hosszúságú karon egy tűszelep, ami egy fúvókát zárt-nyitott. Ez volt a legegyszerűbb PID-szabályozó. ( Krumplinak abban igaza van, hogy a WC-tartály szelepe is egy egyszerű PID vezérlővel van szerelve. Ott a P-tag a kar, amelyik a tűszelepet mozgatja, az I-tag a szelep, a D-tag a fúvóka, amin bejön a víz.) A legbonyolultabb ilyen vezérlő, ami még a 90-es években is működött nálunk 6 parciális, 3 integráló és 3 differenciáló tagot tartalmazott. Szentségeltek is a pneumatikus műszerészek, mire beállították. De ezek a szabályozók analóg működésűek voltak.
A mai PID-elvű szabályozók viszont digitálisak. A legtöbb, nem túl drága ilyen szabályozó általában 10bites AD-DA konvertert tartalmaz. Vagyis a bejövő analóg jelet egy 1024 szeletű tartomány alapján osztja fel. Pl. egy 50%-os jelhez az 512-es számértéket rendeli. De akad 1-2 elvetemültebb gyártó, aki még mindíg 8bites konvertert használ - 256szeletes tartomány. Emiatt a digitális PID-szabályozók sokkal könnyebben belengenek, mint az analóg szabályozók.
Sajnos ma már sehol sem tanítják a régi analóg rendszerek működési elvét.
Ha jól értem 90 Celsius fokig engeded a középpárlatot, vagy ez az utópárlat szedésének a vége? Én általánosságban 66,5-77 fokig(deflegmátor hőmérséklet, szintén digitális) megszedem az EP-t poharazgatva, innentől jön a KP, de 84 foktól szigorúan figyelem és max. 85-nél vágok, váltanom kell UP-ra, azt 90-ig engedem. 98l-es üst, középpárlat átlagban 4,5-6l egy főzés, 80-83W/W%, ízvilága nem áll távol a kisüstitől, jobban mondva nem érzékelhető az egymenetes főzésre jellemző, vékony, könnyed ízvilág, rövid lecsengés a szájban, parfümösség, illat mely többet ígér mint amit nyújt maga a pálinka stb. (bár a som nagyon intenzív illatú lett).
Egyáltalán nem "ördögtől való" gondolat ez...2010-11-ben (mint kezdő) én is sokat olvastam a "régi-idők" pálinka főzési szokásait, ahol több helyen is lehetett olvasni, jónak tűnő, hasznos tippeket...(ezekkel az eredményekkel persze nem biztos, hogy egy mai pálinkaversenyen lehetne büszkélkedni, de a családi, baráti körben állítólag igen sikeresek és kedveltek voltak)...
Ilyen volt például a "hamis birs", ami azokban az időkben igen népszerű volt...talán azért is, mert akkoriban még nem nagyon "aromáztak"...
Ezt konkrétan, a leírás szerint, egy "jellegtelen" főleg alma pálinka alszesz segítségével készítették, amibe az amúgyis "aromabomba" birs szeleteket darabolták és együtt tisztázták, finomították...
Tisztázáskor az üstbe az alszeszbe együtt "főzve" vele aszalt, vagy érett nyers gyümölcsöt érdemes tenni aroma növelés végett, ha már aromakosárba nem tudom tenni, hogy csak a gőz érje? Ha van rá jó tapasztalat, aszalt, vagy nyers legyen? (Birs alszesz lesz és aszalat vagy nyers bírs menne esetleg bele) köszi!
Sziasztok! Lenne egy kérdésem. Új pálinkafőzőnél vízzel egy lepárlást csináltam, és az üstfedőnél körpe csepegett a víz. Fog puhulni a tömítés, esetleg a békazárakon húzzak egy picit? ECO 38 literes a félgömb fedővel.
Elhiszem, gratula. Most a DES-t páracső, hűtő és spirál nélkül vettem, mert dupla akkora hűtőm van, a páracső a gyáriban nem emelkedik és fele akkora mint az enyém. Ha bírs sem sikerül, meg fogom rendelni a gyárit, mert nincs jobb ötletem, a régi savállóban és az új DES-ben csak a páracső, spirál, hűtő és epruvetta a közös, valamint én. Ha ez sem segít, lecserélem a műanyag hordókat, bár kizárt hogy ez legyen, ráaádul mindíg el vannak mosva...A cefrézést is sokáig tanulmányoztam, irányított erjesztés van, figyelve a CO-ra, nem keverve 2 nap után, légmentes zárás, kotyógó, minen amit csak meg lehetett tanulni.
Egyéb ötletem nincs...de a DES-el nagyon jónak kell lennie a birsnek...ha a cefre is jól sikerült tutira...és ha kipoharazgatod,finoman kicsepegteted az elejét.... ma főztem a birs páleszt igaz nekem Destilatori van,szinte ugyan az...de illat orgia van :) a birs íze még 5 perc után is érezhető volt a szájban...de komolyan...és ez még egy nyers pálinka :) Karácsonyra meg aztán még finomodik.Úgy néz ki idei még jobban sikerült mint a tavalyi,tavaly nem lett előfőzve,idén megpároltam az üstben puhára,így cefréztem be,jobb is lett.Kívánom sikerüljön,az íz és illat is a birsedben!
Nem tudsz kisüstivel vodkát főzni, tisztelettel írom le, ez marhaság, illattalan párlatot nem nehéz összehozni, de azért nem a magas deflegmáció felel, inkább az alacsony, pláne DES esetén.
82%-os középpárlat, 78%-on vágással olyan illatos 45%-ra higítva, 5éves vilmoskörte, hogy nem győzöm kinyalni a phárból éppen. :)
Alszesz nehéz kérdés, mert ott elég híg, de finom gyümölcs illat ott sincs, de ott mégsem ez az illattalanság van. Főzésnél ahogy a nagykönyvben meg van írva (víz alkohol fázisdiagramm) 70-75%-nál megy a középpárlat, Főző fejhőmérő 85-95 fok, Defi hőmérő 82-90 fok, Defi 90-92-nél már elméletileg UP, nem is tolom túl, ilyenkor már. 55 kifolyó alkohol körül járok.
Tisztázásnál 4,5 óra volt most a kis DESel, a régi saválló, duplafaluval 50L-essel 3,5-4 óra volt.
Egyébként ott olvastam, hogy a túlzott deflegmáció lehet a gond:
A lepárlást már kb. 3.000 évvel ezelőtt is ismerték az ősi Egyiptomban, Indiában és Kínában, és igazából a lepárlók ez idő alatt nem sokat változtak. A lepárló formája meghatározza az eredményt – minél alacsonyabb a gőzvisszatartó erő, melyet a gőznek le kell győznie, mielőtt újra lehűlhetne, annál több összetevő marad benne. Tehát az alkohol esetében ekkor lesz a párlat aromákban gazdag, azonban alacsonyabb százaléktartalmú. Fordítva is igaz: minél nagyobb a gőzvisszatartó erő, annál több nehéz összetevőt veszít el a gőz – és így annál tisztább lesz a végtermék (alkohol esetében így kapunk magas százaléktartalmú, azonban semleges ízű párlatot). A művészet lényege abban rejlik, hogy a kívánt eredménytől függően tudja a gőzvisszatartó erőt méretezni. Néha szükséges lehet a gőzvisszatartó erőt – melyet a gőznek le kell küzdenie, mielőtt újra kondenzálódhatna – valamilyen mértékben megemelni. Ilyen eset az, ha tiszta alkoholt szeretne kapni, melynél a lepárló gőz visszatartó erejének a lehető legnagyobbnak kell lennie. Ekkor a gőzből minden nehezebb összetevő távozik a kondenzálódás előtt, és tényleg csak az alkohol ér el a hűtőig. A visszatartó erő növelése érdekében elég az is, ha hideg helyen végzi a lepárlást. Ennél nagyobb lesz a gőzvisszatartó erő, ha a lepárlás során a sisakot és a páracsövet vízzel spricceli vagy nedves ruhát terít rá, és így hűti. Még nagyobb visszatartó erő érhető el, ha rektifikáló lencsét vagy rotációs kolonnát használ. Pálinka vagy illóolaj előállítása során az aromaanyagok megtartása igen fontos, ezek azonban erősebb gőz visszatartó erő esetében a páracsőnél tovább nem jutnak. Ezért aztán a legtöbb pálinkafőzők (alembik) egy felfelé keskenyedő sisakkal és páracsővel rendelkeznek. Itt a gőz teljes szélességében fel tud szállni, és szinte akadály nélkül, minden aromaanyaggal együtt a lassan keskenyedő páracsőbe, majd a hűtőbe jut."
Alszeszed illatos? Abban biztos lehetsz, olyan deflegmációt nem tudsz összehozni, hogy emiatt ne legyenek illataid. A magas deflegmáció pont illatos, ízben vékonyabb eredményt ad, de ez is csak oszlopnál inkább, kisüstivel ez nem fenyeget annyira.
Hány %-kos a higítatlan középpárlatod? Meddig tart egy főzés?
Minimális cukor, egyetértek veled, a cukor semlegesség teszi, nem vagy max 100L/1kg-ot használok. 4 éve főzök ilyen illat és ízmentes pálinkát (más is ilyennek találja, van aki kifejezetten szereti is a vodka szerűt, de én nem ezért dolgozok az ügyön) (eddig savállós kuktás volt, réz páracső, réz spirál és réz epruvetta + utolsó savállós főzésnél már + réz deflagmátor), ezért is vettem most a DES-t, mert így aztán full réz a rendszer.
Most vagy a cefrézésnél van valami, már hordókat is újat gondoltam venni, vagy a főzésnél gondolok túl nagy deflegmációt, ami miatt nemcsak a nehéz részek, hanem az aromák is visszacsöpögnek az üstbe. Pénteken kezdem a bírsalmát, (ennél nagyon komolyan kellene illatoknak jönni) a deflegmáció csökkentésére tisztázásnál ki fogom venni a defit (cefrénél eleve réz cső van a helyén) és jobban megnyomom a fűtést. Ha van egyéb ötleted, köszönöm, ha próbálsz segíteni.
Ebben a stádiumbam(éppen most) bő 1L középpárlat folyt le... 