igen, igazad van Maldív drágább kicsit, de másnem "szezonon kívül" mi majd oda megyünk vissza. Ott nem kellett a fehér homokot, tiszta óceánt, gazdag víz alatti élövilágot, pálmafát keresni, ott egyszerüen az van.
Mi Dominikán a Hotel Majestic Elegance elötti, melletti partszakaszokat, Bayahibe, ill Saona, Catalina szigetek partjait + Donald T. magánstrandját (köszi innen is Gusztávónak) láttuk. Ezek közül a Saona-t emelném ki, ami tényleg nagyon szép. De hat ide ugye "csak" kirándulni jöhet az ember 1-2 órára és nem itt töltöd a nyaralásod 1-2 hetét.... (mellesleg az itt készült víz alatti fotok is rosszak lettek sajna, mert a vízet nagyon kavarta a hullám, szintúgy mint Catalina-nál, ahol azért láttunk ezt-azt.)
Ìrtam már többször is, hogy nekünk Maldív után Dominika kicsit csalódás volt, mert mi is kb az általad megadott óhajok szerint/miatt indultunk oda, ezeket kerestük, amiböl aztán kevéske teljesült.
DE
- lehet csak mi voltunk rosszkor, rossz helyen (Gusztávo szerint a tengeri fü mennyisége egész évben változó, amikor mi ott voltunk elég sok volt...)
- rengeteg más élménnyel gazdagodtunk, amit ott kipróbálhattunk, megtapasztalhattunk, amik szép emlékek maradnak!
Mi is csak németül beszélünk, és Maldívon (Palm Beach) volt német nyelvü asszisztencia, ill a portán is beszéltek kicsit németül. szerintem ez nem tartson vissza... :)
mi már voltunk mind a két helyen. Ha csak az általad megadott szempontok a fontosak a válsztásnál, egyértelmüen a Maldívot ajánlom. Mi Palm Beach-en voltunk, ami csodálatos volt (kristálytiszta víz, változatos víz alatti élövilág, paradicsomi környezet és és és). Dominikán voltunk pár szigeten, ahol egyedül a Catalina-nál mondhatni, hogy láttunk is valamit, de sajna ott sem volt igazán sok minden ill tiszta a víz, a többi helyen meg nulla... :(
Volt szerencsém elutazni ebbe a gyönyörű országba az év elején. 1 hónapot voltam kint egy barátommal. szeretnék visszamenni még ebben az évben, mert gyönyörű az ország. Búvárkodni mentünk. sajnos nem minden úgy sikerült ahogyan terveztük, de így is jó volt. a legszebb hely ahol sikerült merülni Catalina sziget mellett volt. ott lehet snorkellel is merülni. ott gyönyörű korallzátonyok vannak, kristálytiszta a víz. Bayahibe-ből indultunk hajóval, van ott egy búvárközpont, velük kell megegyezni. a közelben van olcsó szállás is. TRIP TOWN a neve a szálláshelynek. remélem segítettem
Szerintem a nemetet mindenhol megertik, Maldivon is. Irok majd ha visszajottunk. Egyenileg szervezzuk, bar van ismeros kint, aki tud sgeiteni ha gond lenne. Eddig a repjegy es szallas van meg, a tobbit majd improvizaljuk. :-)
Dominikan meg nem voltam, de Maldiv fantasztikus volt 2 eve. Pici szigeten voltunk (Angaga), es az egesz meseszep volt. Partrol lehetett nagyon jol sznorkelezni, gyonyoru volt a viz. Utolso nap elkaptunk egy hatalmas meduza rajt, az nem volt annyira kellemes. Ha nyugira es termeszetkozelsegre vagytok akkor Maldiv tokeletes hely. Barmikor visszamennek oda. Olvasgass bele a Maldiv topikba, rengeteg hozzaszolas van, sok atpasztalata osszegyult mar itt. Juli kozepen mar ossze is tudom hasonlitani a kettot :-).
Bár mikor mi tavaly voltunk Punta Canan, nem volt tömeg. Azt nem tudom, hogy a szálloda nagysága (Melia) vagy az időpont (szeptember) végett, de mindig volt szabad napágy és az étteremben sem kellett várnunk.
Mi pont ma egy eve jöttünk haza Dominikrol:-) es majus 23-an megyünk vissza ket csodas hetre... Most is mint tavaly a Grand Bahia-ban foglaltunk szallast, mivel tavaly fantasztikusan ereztük ott magunkat. Condorral megyünk Frankfurtbol. Tavaly Air France volt, visszafele 2 atszallassal, egy örökkevalosag...:-( Valaki esetleg meg majusban??
Második kirándulásnak egy másik szállodai ügynöknél választottunk egy egész napos kirándulást Santo Domingoba, a fővárosba. Ezúttal minden fordítva játszódott le az előző kiránduláshoz képest: kiváló szervezésben, egy rendkívüli idegenvezetővel láthattunk egy gyenge közepes látnivalókat nyújtó várost. Reggel viszonylag korán jöttek értünk, mert a főváros 200 kilométerre van (igaz autópályán), kisbuszokkal hordták össze a nagybusznyi embert, majd átszeltük a fél országot. A csoportban főleg amerikaiak és kanadaiak voltak, magyarok csak mi, de mikor ez kiderült többen a csodánkra jártak. Az idegenvezető a 200 kilométert végigbeszélte. Lényegében megtudtunk mindent az országról, a politikától a cukornádtermelésen át a tantermek számáig és a társadalombiztosítási rendszerig. Így hip-hop ott voltunk Santo Domingoban (bár karibi mértékkel látszik, hogy a jobb módú országok közé tartozik Dominika, azért ne gondoljuk, hogy lépten nyomon dugóba keveredtünk a rengeteg autótól, mert a forgalom inkább egy vasárnap délutánra hajazott a mi M3-asunkon, mint egy szorgos szerda reggelre).
Az első látványosság Amerika (mármint a kontinens) első kőépülete volt, amit Diego Kolombusz, a nagy felfedező fia épített, bár a dominikaiak valahogy mindig el tudták az ehhez vagy ahhoz a tárgyhoz tartozó történetet kanyarítani az öreg Kolombuszhoz. Aztán jött egy kötelező shopping megálló egy larimar műhelynek álcázott bolthoz, ahol természetesen mindenre járt discount. Utána egy tipikus (feledhető) turistaebéd és jöhetett a katedrális. Mindig meglepődik az ember, hogy 500 éve Isten dicsősége milyen teljesítményekre volt képes sarkallni az ember. Amikor a legtöbb új ház is hajlamos a düledezésre ebben a régióban, ezek a katedrálisok mai szemmel is bámulatosak. Még cikáztunk egy kicsit a városban (második shopping megállóval, nemzeti hősök emlékhelyével, elnöki palotával), hogy végül elérkezzünk Kolumbusz Kristóf mauzóleumához. Szegény hányatott sorsú felfedező sok helyen nyugszik (egy tévedés miatti kavarodás miatt) a dominikaiak hittel vallják, hogy náluk, egy gabonasiló stílus hatalmas hombár belsejében. A mauzóleum után elhagytuk Santo Domingot és ugyanolyan kényelmesen, idegenvezetőnk információáradatában fürödve visszatértünk a csodálatos szállodánkba. Ja és egy árva szó el nem hagyta az idegenvezető száját a borravalóval kapcsolatban, mégis bőven jutott neki(k).
Az utolsó két nap a szállodában telt, rengeteg tengerparttal, sok-sok kerti sétával és fényképek gyűjtögetésével. És a mindennapi esővel, mert talán ez volt legérdekesebb, hogy szinte minden nap kaptunk egy 10-20 perces kiadós záport. A legtöbbször sikerült kicselezni, talán egyszer áztam bőrig, amikor a napágytól a legközelebbi épületig, az étteremig szaladtam, de ahogy a trópusokon ez lenni szokott, ahogy jön az eső el is megy, mintha mi sem történt volna, előtte-utána verőfény. Rengeteg szállodában voltunk már és a hitvallásunk is, hogy a szálloda csak bázis, el sem tudnánk képzelni egy kizárólag a szállodában eltöltött nyaralást, de ebben most meginogtunk, ez a hotel talán még erre is alkalmas lenne. Sőt, nem is csak talán. Zárásként utolsó este még egy kirakodóvásárt is varázsolt a szálloda, ahol helyi portékákat (szuveníreket) lehetett vásárolni. Aztán kényszerűen búcsút intettünk a hotelnek és az országnak, útitervünk továbbszólított Jamaikába.
Jamaica teljesen más élmény volt és nem csak azért mert ott nem spanyol az anyanyelv. Más emberek, más temperamentum, de egyúttal másmilyen szálloda, másféle tengerpart is. Legyen elég annyi, hogy összehasonlíthatatlan a két ország. Itt is elrepült a 7 nap, mert ahol jó lenni, ott gyorsan repül az idő. Itt is gyönyörű kék a Karib-tenger, itt is nagy ember Kolumbusz és persze itt is nagy a szegénység. Programként jártunk Bob Marley házánál, megmásztuk a Dunn River vízesését és bambusztutajoztunk Martha Brae-nél, És lépten-nyomon lett volna alkalmunk marihuánát venni. Egyszóval tartalmas volt, de pihentető is egyben.
Aztán Jamaicában is kitelt az időnk, eljött a legszomorúbb pillanat, a bőrönd becsomagolása és a búcsú. Azért az American Airlines-szal kapcsolatban gyanakvóak voltunk már és mit tesz Isten, be is jött a gyanú: kedvenc amerikai légitársaságunk ezúttal előrébb hozta a startot 1 óra 45 perccel. Megmosolyogtuk a szállodában kapott tanácsot, hogy inkább 3, mint 2 órával előbb legyünk kinn a reptéren, mert sokan lesznek, majd a mosoly az arcunkra fagyott, amikor tényleg annyian voltunk, hogy a biztonsági ellenőrzéshez kígyózó sor oda-vissza kétszer szelte át hosszában a várócsarnokot…Visszalibbentünk Miamibe, ahol elkezdődött az út legnagyobb kalandja. Az alig több mint 1 órás út után még egy órát vártunk a betonon, hogy legyen hely az egyik csápon. Mikor kiszálltunk, őrület sorok vártak az Államokba való belépésre, de abszolváltuk. Utunk a bőröndkiadó mellett vitt el a másik járat felé és el lehet képzelni az elképedésünket, amikor megpillantottuk a csomagjainkat, amit még Jamaicán közvetlenül Budapestig adtunk fel. De ez csak az előszele volt annak, hogy amikor odaértünk a check-inhez, a British Airways képviselői közölték, hogy nincs gépünk, majd másnap 7-kor indulunk. A BA becsületére legyen mondva, egy nagyon kedvünkre való hotelben szállásoltak el, kajával is elláttak (utalványt kaptunk). Csak amikor másnap kimentünk 7-re az új indulási időpontra, akkor döbbentünk rá, hogy a kedves check-ines azt az egyet felejtette el hozzátenni az információkhoz, hogy a 7 óra az p.m és nem a.m. Szóval ott álltunk reggel 7-kor az este 7-kor induló gépre várva, amikor ez kiderült, inkább úgy döntöttünk, hogy inkább ajándékba kapott fél napnak tekintjük ezt a tévedést és bosszankodás helyett itt az ideje meglátogatni Miami Beachet. Röviden csak annyit mondhatok róla, hogy megvan az egyik legközelebbi utazásunk célpontja. Végül eljött az este 7 is (bár az indulás ideje még ekkor is változott) és egy olyan Jumbo Jet-en találtuk magunkat, ahol olyan kevesen voltunk, hogy gyakorlatilag mindenki egymaga ült egy hármas, vagy négyes üléssoron, kis kényelmi bónusz a rengeteg korábbi kényelmetlenségért. Így aztán az óceánt maximális kényelemben szeltük át, kényelmesebben, mintha a business osztályon repültünk volna. Két óra híján 1 nap késéssel értünk Londonba, ahol csatlakozó budapesti járat híján azt a két órát is még hozzákéstük, így összességében egy teljes nap késéssel értünk Ferihegyre, haza. De sok élménnyel lettünk gazdagabbak, meg az érzéssel, hogy bármikor visszamennénk.
