Érezd magad általam megdícsérve, nagyon tudom díjazni az előrelátó embereket.
A halogatók, (akik lenézik és kinevetik az előrelátókat) akik mindent az utolsó pillanatban próbálnak meg elintézni, és ha nem sikerül, akkor vérig sértődnek, minden és mindenki hibás, csak ők nem. No az ilyenek kifejezetten idegesítenek, legszívesebben lepofoznám őket.
Megnyugtató választ kaptam arra a kérdésre, hogy ki vagy mi verte le és törte fel a lila akác terméshüvelyeit: maga az akác! Néhány darabot dekorációs célzattal hoztam haza, és pár perce erős, csattanó zajt hallottunk, mind én, mind a macskám. Kerestem, vajon mi lehetett e, és azt láttam, hogy az akáchüvely szinte felrobbant, szétszórva a magvait. Ötletes módszer a növény részéről.
Hiába volt ma csodás idő, kénytelen voltam itthon maradni, mert vacakolt a gyomrom. Viszont felhasználtam a lehetőséget arra, hogy a nem túl kényes növényeimet kirakjam az erkélyre. Persze, volt, amit át kellett ültetni, volt egy, ami elpusztult, de a többségük jól volt és van is. Néhány palántát is nagyobb cserépbe ültettem, úgy nőnek, mintha húznák őket.
Két héttel ezelőtt egy balkonládába földet raktam és illatos ternye magot ültettem bele. Ma nézem, teljesen össze volt furkálva, a föld egy része hiányzott belőle. Lehet, hogy a rigók abban reménykedtek, van benne néhány giliszta, esetleg pár ízletes, fehérjedús cserebogárpajor? Akárhogy is, friss földet raktam bele, és más helyre tettem, hátha ott békén hagyják a látogatók.
Tisztában vagyok azzal, hogy még nem egyszer, nem is kétszer át fogom rendezni a virágokat, hogy minden elférjen, de kezdetnek nem rossz.
Silver persze más véleményen volt, nehezményezte, hogy folyton ki-be mászkálok, koszolok, vizet csurgatok, úgyhogy már megint nem volt egy nyugodt perce. Mostanra viszont megbékélt, a konyhaablakban szunyókál, odasüt a nap.
igazán szép tavaszi idő van, ha így megy tovább, két-három hét, és kirakhatom a kaktuszaimat az erkélyre. úgy veszem észre, egy kivételével szépen átteleltek. Azért nem sietem el.
Ma délelőtt a telken jártam, és csodálkozva tapasztaltam, hogy a lilaakác maghüvelyeit valaki-valami leverte, felnyitotta, és a magok nagy része eltűnt belőle. Lehetséges, hogy valamilyen állat volt, de a terméstokon nem találtam csőr vagy fog nyomát. Akárki-akármi volt, egészségére, nem sajnálom tőle, csak érdekelne, kicsoda-micsoda volt. Van valami tippetek?
Ma délelőtt voltam a piacon vásárolni. Ahogy ilyenkor általában szokás, jó pár csinos kisnyuszit árultak. Viszont egy biztató felírás azt hirdette, hogy két hét múlva visszaveszik. Bevallom, miután egy kicsit megsimogattam az egyik tapsifülest, komoly erőfeszítésembe került, hogy ne béreljek egy tapsifülest. Ha nincs meg a csincsillám, talán meg is teszem.
Ami a csincsillát illeti, az egy vérszomja fenevad! Egy cserépbe búzát ültettem, hátha a cicus rágcsálni akarja. Nem akarta, viszont ha aratni indulok a búzaföldre (ez egy ollóval történik), és a szálakat átnyújtom Csininek, figyelmeztetni kell, hogy a kezemnél hagyja abba. Elvégre – egybehangzó vélemények szerint – ő mégis növényevő.
Egy kevés búzát ültettem, elég szépen nő. Behoztam az erkélyről, hátha Silver rágcsálni fogja, de semmi lelkesedést nem mutatott a friss vitamin iránt. Bezzeg a csincsillám! Ollóval levágtam jó pár szárat, hát olyan gyorsan megette, hogy majdnem az ujjamat is megkóstolta utána. Kénytelen voltam hosszan magyarázni neki, hogy a szakirodalom szerint ő növényevő. Remélem, elhitte.
Csöndesen bosszankodom. A mai napra telkezést határoztam el, erre az idő nem járult hozzá. Tegnap csodás nap volt, akkor viszont úgy szédültem, hogy örültem, ha a lakásban el tudtam botorkálni. Hiába, semmi nem lehet tökéletes, főleg én nem. No meg az időjárás.
Olvastam, hogy a Vajdahunyad várban orchideakiállítás van, gondoltam, azt is megnézem. Megérkeztem a Mezőgazdasági Múzeum elé, és nem hittem a szememnek, olyan hosszú sor állt már a kaputól. Vettem a faradságot, és a sor elejére mentem, aztán visszafelé megszámoltam a lépteimet, 185-öt számoltam. Azt is beleszámítva, hogy a sor egy helyen félkörben kanyarodott, lehetett az kétszáz is. Rögtön rájöttem, hogy nincs az az orchidea, amire ennyit várnék, úgyhogy hazafelé indultam. Ráadásul csak magamat szidhatom, mert már pénteken nyitva volt, de én balga nőszemély, azt hittem, összekapcsolhatom a kettőt.
Vigaszul ittam egy kávét, és azt kezdtem el fontolgatni, hogy mégis megnézem a Gardenexpot, ott is van virág bőven.
Viszont legalább sétáltam egy jót a Városligetben, az is valami.
Nálam több-kevesebb intenzitással esett, remélem, holnap kissé jobb idő lesz.
Ami a vásárolt palántázót illeti, van benne harminc kicsi és húsz nagyobb tőzegcserép, jelölőtáblák, és olyan ceruza, amivel írni lehet rájuk. Ez az, aminek a magamfajta gyöngéd, mélyen érző lélek nem tud ellenállni.
Három nagy asztalra való szebbnél-szebb orchideát is láttam az áruházban, de megálltam, egyet sem vettem. Hét végén lesz orchideakiállítás a Vajdahunyad várban, el akarok menni, hogy megnézzem, a továbbiakat ott döntöm el. Szintén hétvégén macskakiállítás is lesz, noná, hogy azt sem hagyom ki. Viszont a Gardenexpot igen. Persze, hogy szépek a virágok, de például már vásároltam ott néhány málnavesszőt, még véletlenül sem maradt meg egy sem. Ráadásul kissé bosszant a sok luxusholmi, amit kiállítanak, például elég jól megvagyok háromszemélyes kerti jacuzzi nélkül. Ráadásul még pezsgőhűtő sincs rajta, pedig, ha valamit ki nem állhatok az a langyos pezsgő:-)))
Igen, éppen ezért vagyok kénytelen Szatént agglegény életre kárhoztatni.
Ma reggel vásárolni voltam, kissé át is áztam, amíg a buszra vártam. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem tudtam újra ellenállni ekkora kísértésnek, és vettem egy újabb csöpp üvegházat, mert nálam is szépen nőnek a paradicsomok. Nem hittem volna, hogy ennyi kicsírázik, ez persze nem jelenti azt, hogy az összes meg is marad. A csilipaprikám magjait nedves papíron kezdtem csíráztatni, de valahogy nem akaródzik nekik nőni. Sebaj, még van idejük.
A betta átköltöztetése jó ötletnek bizonyult, már belakta az új helyét, mi több, habfészket is kkezdett építeni. Hiába teszi, nem hozok neki feleséget! Mihez is kezdenék kétszáz kis hallal?
