Remelem, nem leszunk sokan!! Ez a topic arrol szolna, hogy mik azok a nehezsegek, amikkel az egyedulallo anyaknak meginkabb nehez megkuzdeniuk es mik azok a csapdak, amik csak menet kozben derulnek ki. Arrol nem is szolva, hogy miert lettunk egyedulallo anyak?
Egyszoval, aki hasonlo cipoben jar, az ne habozzon csatlakozni sorstarsaihoz.
Hi-hi, nálunk mindenkinek páros van (nekem, apukáéknak 2x, baby-szitternek stb.), hiába vagyok logisztikus én bizony megakadtam ott, hogy hogy viszem majd a lányt oviba kedden...
De mivel most olvasom, hogy nem büntethetnek, mert tul.képpen nincs leszabályozva rendesen, én azt fogom csinálni, amit eddig is - elviszem Lizát kocsival aztán szépen leteszem a metrónál és úgy megyek dolgozni. De mondjuk én így csinálom 2 éve, szóval nagyon nem fog nehezemre esni :-)
Ugyan Liza alternatív megoldásként javasolta, hogy ugyan, 2 naponta lógjunk az oviból/munkahelyről ;-)
nalunk ipari klikkparketta van, tehat legnagyobb kopasallosagu. 2,5 eve raktak fel. kb 1 eve elso ranezesre szemmel lathato az a hely, ahol dolgozom. totalisan lekopott a kopasallo reteg.
Tényleg? :( Akkor nem véletlen, hogy valahol hirdettek átlátszó padlóvédőt (mint régen öreganyáméknál padlóvédő szőnyeg, szőnyegvédő szőnyeg) gurulósszékek alá...
Köszi, hogy mondod!! Ez is olyasmi, mint a hajópadló, tömör fa, úgyhogy akkor sok baj nem lehet majd vele. Gurulós szék alatt, étkezőgarnitúra alatt meglátszik, hogy kopik?
Lányok, kérdeznék: 1. van-e valamelyikőtöknél svédpadló használatban 2. van-e valamelyikőtöknél a konyhában parketta A fenti kérdések vonatkoznak ismerősökre is.
Azért kérdezném, mert szeretnék svédpadlót a lakásban mindenhol, konyhában is, de sokan elrettentenek tőle... (igaz, sokan keverik is a svédpadlót a laminálttal)
Olyan szépeket láttam és jó lenne, ha nem kéne felszedetni 1-2 év múlva csak azért, mert ronda, kikopott, mattult, stb. és ha valakitől hallanék infot, aki már 1-2 éve koptatja... Már csak azért sem rizikóznék ezzel, mert baromi drága.
Annyira nem :) Csak nem történik semmi... Felhívtam apukát, hogy a gyerek útlevele lejár, jönnie kéne (még időben, mert febr végén szeretnék menni vele Londonba) és minden szájhuzogatás nélkül mondta, hogy jó, majd úgy alakítja a dolgokat, úgyis kellett volna már jönni megnézni a lakását, hogy a bérlők mit csinálnak. Mondjuk ilyen már volt 2 évvel ezelőtt, akkor is simán jött volna, aztán mégis egy 2 hónapos cirkusz árán sikerült kizsarolnom belőle az aláírást.
Lida, ne akard érteni az ő érzéseit és ne akarj részt venni az ő kis játékaiban. Magatokra kellene inkább figyelned, elengedni őt. Tudom, hogy nehéz, de ameddig ennyire befolyásolnak az ő érzelmei, addig te sem tudsz kiszállni ebből a borzalmas érzelmi hullámvasútból.
Cöge, dejóóóóó! Ezt már annyira, de annyira megérdemelted!
Szomorú látni, hogy milyen iramban bővül a topik :-(
hat pedig muszaj sztem jobb otlet, mert a gyerekfejben csodadolgok tudnak kifundalodni,
mas az, ha total nyomtalanul nincs apuka, meg ha minimalis szinten (foton megmutathatoan legalabb van)
nalunk ami van (de nalunk total nincs helyzet van, meg(persze legelso alkalommal meg nem ez volt, de ide jutottunk el par honap alatt) hogy sokfele csalad van, minden gyereknek van anyukaja es apukaja, mielott megszuletik, aztan utana vannak, akik az anyukajukkal es az apukajukkal, vagy csak az anyukajukkal laknak, vagy csak az apukajukkal laknak, vagy hol itt, hol ott, sot vannak gyerekek, akiket egy masik anyuka es/vagy apuka visz haza, es az o gyerekuk lesz, pedig szuletese elott meg mas gyereke volt
meg szo volt arrol is, hogy az anyuka es az apuka a szuletese elott nagyon szerettek egymast, de aztan sok mindent mashogy lattak, es ezert nem laknak mar egyutt
ES a masik vonal, h a gyerek buntudatara is vigyazni kell, mert remekul kisakkozzak, hogy ok nem eleg jok, ha oket nem valasztotta az apukajuk, hiaba az a mondas, hogy az apuka jelen nem lete az anyuka-apuka egymast meg nem erteserol szol (valasnal ez fokozott, a gyerekek hibasnak is erezhetik magukat, de nalunk is elokerult, h de miert nem akarja ot megismerni az apukaja stb) - na erre meg az volt a valasz, hogy ha apukaja megismerte volna ot a szuletesekor, szuletese utan, tudna, hogy nincs is nala aranyosabb, kedvesebb, okosabb gyerek a vilagon, es akkor sokszor talalkoznank vele, de sajnos nem ismerte meg, mert mashol lakott, es igy o lemarad a vilag legaranyosabb, legkedvesebb, legokosabb gyerekerol, aki epp te vagy
Szia! Szomorú, hogy megint ilyen hirtelen sokan lettünk... Fel a fejjel, olvass vissza egy kicsit, sok apró kérdésre úgy-ahogy válaszolgattunk. Nehéz nem azt mondani, amikor a gyerek kérdezi, hogy apa miért nem jön, hogy "azért mert az apád egy k..ög". Én azt szoktam mondani, mikor kérdezi, hogy apa miért nem jön vagy mikor jön, hogy nem tudom. A miértre pedig azt, hogy biztosan nem érzi, hogy jönnie kellene. Jobb ötletem nincs sajnos....
ROként én csak annyit gondolok, h a kedves pasi tartaléknak tartja az elhagyott családot: ha befuccsol az új csajjal (aki fiatalabb nála), akkor bármikor visszamehet a kényelmes családi fészekbe és még áldozat is lehet, aki a családért mindent... Ráadásul ezzel az újat is sakkban tartja, nagyon csúnya játszma ez... És persze, h nem túl gerinces a másik nő, de nyomulhatott volna, ha nem figyelnek rá, szóval a fő hunyó a pasi. Biztosan szenved, bár ha igazán szenvedne, akkor min. külön lakna a másik nőtől is...
Sziasztok! Nagyon örültem mikor rátaláltam erre a fórumra. Én egyedül nevelem 6éves kislányomat, akit az apukája látni sem akar. Két hetes volt, mikor elhagyott minket, és azóta sem jön látogatni. Szívesen beszélgetnék olyan emberekkel akik, hasonló problémákkal küzdenek, ki hogyan oldja meg életében azokat a problémákat, amik az egyedüllétből adódnak. Néha nehéz megválaszolni a kislányom kérdéseit. Sokat érdeklődik az édesapja után, szeretné megismerni és a szívem szakad ilyenkor. nem szeretném őt becsapni, mindig próbálok igaz, de az ő korában feldolgozható válaszokat adni. Nagyon kiváncsi lennék a véleményetekre.
Az biztos, hogy az önbecsülésem és a méltóságom jelenleg a béka hátsója alatt van és abszolút igazatok van abban, hogy ez az, amit vissza kellene nyernem. Persze, hogy neki kellene kaparni utánam, de jelenleg nem teszi, sőt, karácsony óta már nem is ígérget. Most egy új játékba kezdett. Ha nevet kellene adni, akkor "hűvös közönynek" nevezném. Semmi személyeskedés, annyit sem kérdez, hogy mi van velünk. Smsben vagy emailben hivatalosan és tárgyilagosan csak az autóról értekezünk. Ha egy jégcsapot behozok a teraszunkról az is több melegséget áraszt, mint amilyen stílusban ő írogat. Közben meg, másoktól visszahallom, hogy sír utánunk. Ki érti ezt???
Ti pestiek vagytok? A jövő héten visszamegyünk a kislányommal néhány hétre, mert a csajszi most kapja a 18 hós oltását és úgy tervezem h fent is maradunk egy ideig. Tudnátok olyan programokat ajánlani, ahova anyuka egyedül is könnyen el tudna menni egy ilyen kis csöppséggel :-)
Nagyon köszi a kedves szavakat mindenkinek!!! Nagyon jól esett mindenki válasza, még a keményebbek is :-) Nem is voltak azok.... Mondjuk Csernus biztosan beletaposna a földbe a bénázásaim után :-)))
küldhetnétek némi pozitív energiát, reggel 8 óta ülök a MÁK-ban...várom az illetékest...de úgy tűnik, itt még nem kezdődött el az év ;-) Az óra meg ketyeg, áááááá...
egy kicsit hadd lázítsalak amellett, hogy teljesen egyetértek framboos-zal, a méltóságról írottakkal. szóval szerintem lehet még időt és esélyt adni neki, hogy visszamenjen hozzátok, de ezért már neki meg kelljen dolgoznia. ne legyen kulcsa a lakáshoz, mert ez is csak az sugallja neki, hogy ő itt akkor jöhet-mehet, amikor akar. ne gondoljon egyet és költözzön haza, hanem dolgozzon meg érte: közeledjen, randizzatok és legyen a hazaköltözés egy közös döntés eredménye.
Én sem tudok sok okosságot irni neked. A történeted mintha az enyém lenne :) ugyanez volt nálunk is, egészen addig, amig én magamban nem zártam le az egész dolgot. Onnantól kezdve kezdtem új életet és döntöttem el, hogy nem fogom visszafogadni a fiam apját. Volt ideje átgondolni a dolgokat, ha rajta múllott volna, akkor még mindig hitegetne, hogy visszajön hozzánk (mellesleg azóta is azzal a nővel van, közel 2 éve). Nekem sokat segített, amikor elkezdtem újra dolgozni, igaz eleinte csak részmunkaidőben és csak egy ismerősömnél, de akkor is jó volt. Aztán pasikkal is elkezdtem ismerkedni, az elején szörnyen furcsa volt és igazából csak beszélgetésre vágytam, aztán már többre is :)
maggancs :((
jelentem már a fiamnál is dúl a mamma mia mánia :) már énekli és táncol rá :D
Teljessen igazad van. Amit mond, az mint csak mentegetőzés. Amúgy a "nem jöhet a gyerekéhez, mert a nője nem engedi", nálunk is megvolt. A nőci egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy mi (mármint a lányom és én) létezünk. Volt olyan, hogy a gyerek beteg lett, én Pesten tök egyedül voltam vele, felhívtam apukát, hogy jöjjön, mert a gyereknek 40 fokos láza van. Erre ő bejelntette, hogy éppen vacsorázni van a macával és én nem ugráltathatom őt csak úgy, amikor kedvem szottyan....Mondjuk ez még a költözése után volt nem sokkal. Azóta már átgondolta ezeket a dolgokat, bár a gyerek sem volt azóta ilyen beteg és én sem vagyok Pesten :-) Nagyon érdekes az is ahogy az anyjáéknak hazudozik. Állandóan azt mondja, hogy még mindig nem tudja, hogyan tovább, meg ilyen baromságok. Anyósék nem vesznek tudomást arról, hogy ő más valakivel él és a nőt sem viheti oda. Persze a csajszinak ez sem tetszik. Ja, a csaj családja előtt mi nem létezünk, nem volt annyi kurázsi a kis ribiben, hogy felvállalja, hogy elcsábított egy nős pasit a kis újszölött gyereke és a szülés után még fel sem épült felesége mellől. Az is igaz, hogy csak azt lehet elcsábítani, akit hagyja magát....
Az összetörés megvan, az újjáépítést már elkezdtem, nyáron majdnem tök jól talpraálltam. Elmentünk az akkor még csak 1 éves lányommal Olaszországba nyaralni, két hétre. Barátokhoz mentünk uh csak a repülőút volt necces, a többi már nagyon jól sikerült. Hazajöttem, erősen, boldogan, ezt látta a férjem is, meg persze azt, hogy nem sírtam neki és rögtön jött a "hazakölltözök" dumával. Én meg nagy marha módon elhittem neki, aztán persze nem jött és én meg megint padlóra kerültem.
Az inkorrektség csúcsa egyébként az, hogy karácsonyra ismét haza akart költözni. Még a kocsit is elkérte h hazacuccoljon. Aztán 5 nappal szenteste előtt írt egy mailt, na nem hívott fel és persze a szemembe se nézett, hanem emailben közölte, hogy nem jön haza, nem tudja lezárni a kapcsolatát és hogy akkor mostmár nem ígérget többet. Sőt, majd beadja a válókeresetet is. A lakásomban ott voltak még a könyvei és jópár ruhája. A könyveket a két ünnep közt sunyiban elvitte, mert ugye a lakáskulcsát nem volt hajlandó visszaadni, mondván h haza akar költözni...Szóval, szemtől szembe nem mondott semmit a további szándékairól. Szerintem nem is képes rá. Annyi biztos, hogy én nem kérdezek rá, hozakodjon csak elő ő a dolgokkal.
A történet tényleg meglehetősen cifra, lassan túlszárnyalja a Danielle Steel regényeit. Lehet, hogy nagy profitot szereznék, ha megírnám :-)
Nagyon köszönöm, hogy írtatok nekem! Jó volt olvasni a reakcióitokat. Hülyén hangzik, de már az is sok erőt ad, hogy nem vagyok egyedüli ilyen helyzetben.
Talán én kicsit keményebben kezelem ezeket a dolgokat, de sztem ezek, amiket ő mond olyan kifogások, amivel mentegeti csak saját magát. Hogy ő jönne, de nem tud (mint a lányom apja látogatni a gyereket, csak a barátnője nem engedte... akarsz? igen? akkor jössz. Ha nem jössz, nem akarsz eléggé) te vagy az én nagy szerelmem, stb.. jobban hangzik neked is, nem? Jobb, mintha azt mondaná, hogy édesem, ez van, jobban szeretem a barátnőmet, nem akarok felelősséget vállalni, nem voltam elég türelmes és képtelen voltam kivárni, míg testileg-lelkileg túljutunk a szülésen és igen, én egy csótány vagyok ezért, mert az összes felelősséget a gyerekkel kapcsolatban és a kapcsolatunk viszonylatában is a te válladra helyeztem. Szívj te, én meg megvonom a vállam, néha sírok nálad egy sort, hogy mennyire hiányoztok és részembről letudva és még te is sajnálsz engem egy kicsit és még te fogsz nekem mentségeket is találni.
Bocsi, nem akarok még egyet beléd rúgni, távol áll tőlem... én most így látom, és csak remélem, hogy túl sok hülye filmet néztem :))
Egyébként részvétem, egy hasonlóban én is benne voltam, nehéz kikecmeregni, először jól összetörtem, aztán összeraktam magam azokból a darabkákból. Máshogy nem ment... Sokkal inkorrektebb az egész sztori, mintha odaállna eléd és azt mondaná, kezdjünk mindketten új életet, az enyém már megvan, neked és nyitva van a kapu.
