velorex.... én többet nem hívom. (csak, ha jelentkezik. :-))
itt épp azon dolgok kisajátítása fiolyik, ami vagy mindenkié, vagy senkié.
nemzeti, polgár, magyar, nem sorolom. ilyenkor mindig az jut eszembe: én mi a franc vagyiok akkor, túrista? én is itthpon vagyok, még ha nem is teszek magamra méteres kokárdát. ideje van annak, és helye. nem a választási poénkodás.
te, ami itt van, magyarországon, azt jobb nem tudnod. :-)
elôzô helyen, ahol laktam, volt egy vitéz is a lakók között - nagyobb szarcsimbókot ritkán hordott a föld a hátán. komolyan mondom, 5 forintért a kutyával is lefeküdt volna az öreg, mocskos szája volt, és szakadt volt, de vitéz.
itt most bármi lehetsz. és ráadásul a kormány is erre játszik rá, azokra a nemzeti érzésekre, amikkel nem lenne szabad viccelni fôleg nem lenne szabad ôket választási kampánycélra ki és felhasználni.
képzeld, normálisnak tűnô nôk, férfiak fél malomkeréknyi kokárdában rohangálnak, mert ezt kérte tôlük a fidesz. beszarás látni diplomatatáskás hölygeket, féltüdônyi szalaggal.
tegnapelôtt nem bírtam tovább, a buszmegállóban az egyik ilyen nôtôl megkérdeztem, hogy nem ciki? nem értette elôször, mirôl beszélek. a kokárda felé böktem. azt mondta: magyar vagyok.
nevettem.
én meg turista, mi? baromság.
Szomorú. Azért szóljatok, ha egyszer összeszaladtok egy régivágású brit arisztokratával, aki hajlandó lenne meghívni a klubba. Ha kell, megpróbálom Hódító Vilmosig visszavezetni a családfámat. /Egy alkalomra esetleg összejön, legfeljebb másnap lefejeznek a Tower-ben./ :)
Valaki hozzértő nyugtasson meg, hogy esetleg léteznek még azok a jó kis múlt századi angol klubok, ahol a legnagyobb zaj a diszkréten forgatott újságok lapjaitól származik és a kisértetsuhanású pincér hang nélkül teszi a sherryt az asztalra és finoman rezeg a levegőben az illatos szivarok füstje.
Mindig egy olyanra vágytam és szeretném megérni, hogy egyszer, akár egy kis időre is, de részes lehessek a hangulatban.
a klubról: mondom, engem az a része ami IRL eljárós kötöttség, nem érdekel. lusta vagyok rá.
az elv? a fene tudja. a klub nálam feltételez valami szűrést is, hogy ki lehet ott és ki nem, mi alapján és hogy.
ez az, ami nem igazán jön be. mert ha varrónô klub, akkor sok varrónôt láthatok, de minden egyéb óhatatlanul háttérben van.
ami nekem tetszik és ami IRL bejön az az, amikor kialakul egyfajta rituáléja egy baráti körnek. amikor emberek összejönnek mondjuk minden második hét csütörtökön valakinél és esznek, isznak, elmélkednek, felolvasnak, beszélnek. ez jobban tetszik.
a klubról: mondom, engem az a része ami IRL eljárós kötöttség, nem érdekel. lusta vagyok rá.
az elv? a fene tudja. a klub nálam feltételez valami szűrést is, hogy ki lehet ott és ki nem, mi alapján és hogy.
ez az, ami nem igazán jön be. mert ha varrónô klub, akkor sok varrónôt láthatok, de minden egyéb óhatatlanul háttérben van.
ami nekem tetszik és ami IRL bejön az az, amikor kialakul egyfajta rituáléja egy baráti körnek. amikor emberek összejönnek mondjuk minden második hét csütörtökön valakinél és esznek, isznak, elmélkednek, felolvasnak, beszélnek. ez jobban tetszik.
a klubról? errôl vagy csak úgy általában? a szóról?
alapvetôen lusta lennék hozzá, hogy lejárjak egy klubba.
az jut eszembe, hogy ismer az ajtónálló, tudja a csapos, mit szeretek inni, a pincér, hogy hogyan szeretem a kedvenc ételem - ezek a testi szükséglet.
az is, hogy ha csak önmagáért lenne, megunnám. ha lenne keret, cél a forma mellé, nem lenne rossz.
csak a lustaság.
A klubról nekem automatikusan egy régimódi szalon képe ugrik be, nagy, kényelmes bőrfotelekkel, nehéz fa bútorokkal, és fennkölt (meg másféle...) témákról elmélyülten beszélgető, ezt-azt kortyolgató urakkal és hölgyekkel. Továbbá vastagon vágható szivarfüsttel. :-)
Ígyhát elhelyezkedek egy szimpatikus fotelben, és töltök magamnak egy scotchot. Hallgatom a halk mormolást, még nem kapcsolódtam be semelyik témába. Kíváncsian szemezek egy szivarral, ilyent még sose próbáltam. Titokzatos műveleteket végeznek vele, lenyakazzák, piszkálgatják, különleges technikával pöfékelgetik. Teljesen lefoglalja őket a szivar, nemcsak pótcselekvésül forgatják a kezükben, mint egy cigarettát tennék. Egyre jobban izgatja a fantáziámat... :-)
