Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Igazából nekem azzal van bajom, hogy teret enged Chapmannek.
Kenneth Womack könyve úgy ír a gyilkosságról - hogy nem ír róla. Leírja mi történt előtte és utána, de nem írja le magát az eseményt (amit úgyis mindenki tud) és teljesen kihagyja Chapmant. Ez a fogás nekem nagyon tetszett: pont annyi szót szán rá, amennyit érdemel: semennyit.
A dedikáláskor is csak körülírja, így: "a bespectacled fellow in a rumpled overcoat", de a nevét le nem írná, mert nem adja meg Chapmannek, amit Patterson igen. Chapman nem érdemel hírnevet, pláne nem érdemli meg, hogy fennmaradjon a neve. Womack eszerint jár el és nagyon igaza van.
Ennek a Patterson & Co. könyvnek igazából clickbait címe van, nem, vagyis nemcsak Lennon utolsó napjairól szól, hanem párhuzamos szálon fut: az egyik egy Lennon-életrajz, a másik, ahogy Chapman készülődik a gyilkosságra, majd végrehajtja. Szerencsére a konteók kimaradtak.
Egyrészt szkeptikus vagyok (miért nem a Kenneth Womack-könyv?), másrészt örülök, hogy egy újabb könyv róla magyarul.
(De Kenneth Womack John Lennon 1980 c. könyvét mindenképpen ajánlom, mert az utolsó egy évről szól - de az életéről, nagyon jól és aprólékosan és sosem unalmasan.)
Viszont azt is tudom, hogy volt már hivatalos klip képileg fiatal McCartneyval alig két éve. Illetve az is tudott, hogy McCartney szeret haladni a korral, figyelni a trendet.
Nem tartom ezért elképzelhetetlennek, hogy beveti az AI-t, mondván "bár úgy hangzanék az új dalomon, mint 30 évesen".
De remélem, bölcsebb ennél és ha mi meg tudtuk szokni és szeretni az öregkori hangját, ő is. Persze vészmadárkodni se akartam, elnézést. :)
Jaj... nem erről van szó. Ezek fan-made kísérletek, tele van velük az összes Beatles közösségi platform. Inkább csak jópofa kísérletezgetés. Természetesen McCartney-nak semmi köze hozzá. Persze a lehetőség a számára is adott, hogy éljen vele, de egyelőre szó sincs ilyesmiről.
Amúgy ez az AI emberi hang profil modellezés bámulatos dolog és a szoftver egy egyszerű laptoppal is használható. Elképesztő távlatokat nyithat és még csak a legelején tartunk. Például ezentúl egy film szinkronizálásához szükségtelen magyar szinkron hangokat keresgélni. Egyetlen emberrel le lehet szinkronizálni egy egész filmet, ha minden szereplőnek elkészítik az AI hang profilját. Ez azt jelenti, hogy ezentúl pl. Al Pacino akár beszélhet a saját hangján magyarul is egy filmben. És persze veszélyes is, mert nagyon gyorsan elterjedhetnek olyan sosem volt hangfelvételek, amiket az illető sosem mondott... De 40 éve még a Photoshop is a sci-fi kategóriába tartozott.
Visszatérve az AI Beatles-re. Szerintem érdekes. Pl. ugyanez a user elkészítette Grow Old With Me tervezett posztumusz Beatles dalt is, amely végül nem valósult meg az Anthology-n.
Az illúzió azért csak szinte tökéletes, mert ahogy hallgattam ezt a dalt, egy idő után nem tudtam azt mondani, hogy McCartneyt hallom: lehetne bárki. A dal elején még igen, aztán annak ellenére sem, hogy nem volt hallható változás és mégsem úgy hangzott, mint ő.
Biztos én vagyok boomer még negyvenen innen is, de én már attól a kliptől is idegenkedtem, amiben a 22 éves Pault láttam és a 78 évest hallottam.
Tudom, hogy Paul figyeli a trendeket, de nagyon remélem, hogy egy leendő új lemezen nem fiatalítja meg a hangját egy AI filterrel.
Nem ugyanaz a kategória, mint mikor még festette a haját.
Sőt, szerintem kimondottan vagány dolog volt, hogy a McCartney III-on hallhattuk a mai valójában a hangját. Hiába csak árnyéka a fiatal hangjának, továbbra is sokkal inkább McCartney, mint ebben az AI-buherálta dalban. Szóval nagyon remélem, hogy távoltartja magát ettől a lemezein. Tudom, hogy sok stúdiótrükk van, amit olykor igénybe is vesz (autotune talán?), de más szint itt-ott kiigazítani valamit, mint egy az egyben ráküldeni egy AI filtert (vagy bármi is ez a mechanizmus).
Úgyhogy nagyon bízom abban, hogy sem a trendiség vágya, sem a hiúság nem viszi be az AI-erdőbe. (Úgy hírlik az új Stones-lemez készítése megint megfeneklett, mert Keith besokallt a Jagger- ill. a producer sulykolta modern dolgoktól... Hát Paul esetében nincs, aki visszafogja...)
Ez a Claptonról szóló film megy még a Netflixen,ellentétben ezzel a filmmel,amit rendkívül hülye módon kivettek a kínálatból.A Laurel Canyon (USA) zenészeiről szól,akikre hatott a Beatles erősen,a hatás persze kölcsönös volt.
Lásd: Rubber Soul ----> Pet Sounds ----> Sgt.Pepper's Lonely Hearts Club Band
Különben talán még érdekesebb, amit az All Thing Must Pass, konkrétan az Art of Dying-on való közreműködéséről ír, amiből végül szintén kivágták. :) De oldalakon keresztül ír róla, hosszú lenne idézni.
A tizennegyedik életévem igen jelentősnek bizonyul. 1964 elején az ügynököm - azaz anyám - közli velem, hogy el kell mennem a London belvárosában lévő Charlotte Streeten álló Scala Theatre-be. Ahogy aznap délután a Piccadilly vonalon utazom, fogalmam sincs, miféle munkára igyekszem. Gyanítom, ez is a terv része, mert a színházban összegyűlő tinédzsercsordából senki sem tudja, mi történik. Ha valaki valódi reakciót vár a közönségétől, a legjobb, ha összeterel egy csomó gyereket egy színpad előtt, ahol pár hangszeren kívül semmi sincs, és egyszerűen nem árulja el nekik, ki fog fellépni.
Mindazonáltal olyat is tudok, amit más nem: bárhol felismerném Ringo Starr Ludwig dobfelszerelését. Azt viszont még én sem találtam volna ki, hogy a Beatles filmet forgat.
Hirtelen mozgolódás támad oldalt, majd varázsütésre megjelenik a színpadon Ringo, John Lennon, Paul McCartney és George Harrison a mesés fekete galléros szürke moheröltönyében. A Scala Theatre örömujjongásban tör ki.
Ez a jelenet lesz a Beatles első mozifilmjének, az Egy nehéz nap éjszakájának fináléja. Amikor bennünket, gyerekeket filmeznek a nézőtéren, a színpadon dublőrök állnak. Amikor azonban John, Paul, George és Ringo játszik, legfeljebb harminclábnyira vannak tőlem. A Beatles rajongói klub teljes jogú tagjaként el sem akarom hinni, milyen szerencsés vagyok. Nemcsak az első sor közepén ülhetek egy zárt körű koncerten (vagy legalábbis koncertszerűségen), még meg is örökítenek celluloidon az első muzsikusbálványaimmal.
Bár úgy volna! Philip Collins úrfi távollétével tűnik ki a nyáron a mozikba kerülő filmben. Aznapi produkcióm a vágószoba padlóján végzi. Nem ordítottam talán elég hangosan?
Ugorjunk előre a kilencvenes évek elejére. A film producere, Walter Shenson meglátogat a Genesis stúdiójában, a Surrey-ban lévő Farmban. Az Egy nehéz nap éjszakájának harmincadik évfordulója van, és Walter arra kér, hogy mondjam fel a hamarosan megjelenő DVD-re kerülő werkfilm narrációját. Átküldi a kivágott jeleneteket, amelyekben én is szerepelek. Jó párszor megállítom a felvételt, hogy kiszúrjam a tizenhárom éves önmagam. Tudom, hogy ott voltam: megkaptam érte a tizenöt fontot, és be is váltottam a csekket. Nem egy Beatles-rajongó hagymázas vágyálma volt csupán. Miután újra meg újra meredt tekintettel végignézem a képkockákat, rátalálok valakire, aki meggyőződésem szerint én vagyok. Emlékszem a nyakkendőmre (piros, gyémántmintás - kész szerencse, hogy a filmet fekete-fehérben forgatták) meg a rózsaszín ingemre. Mellékesen ugyanezt viselem a Going Back borítóján is. Annyira biztos vagyok a dolgomban, hogy végül bekarikáznak az elkészült DVD-n. Ott ül egy fiatal srác mozdulatlanul, tátott szájjal a többiek között, akik felállva visítoznak, és simán lehet, hogy még be is vizelnek az izgatottságtól.
Valószínűleg ezért nem vagyok benne a filmben: mert nem mutatom a Beatle-mánia tüneteit. Elképzelhetik, amint a rendező, Richard Lester rárivall a vágóra: „Tüntesd el azt a kockát, az a hülyegyerek ülve maradt!" De szó sincs róla, hogy laza akartam volna lenni. Egyszerűen ennyire le voltam nyűgözve, hogy hallhatom, láthatom, érezhetem a Beatlest. Mindent látni akartam. Eszem ágában nem volt visítozni ahelyett, hogy figyelnék.
A Tell Me Why szólt, a She Loves You meg az All My Loving, azok a számok, amelyek először lobbantották lángra sebesen formálódó zenei szinapszisaimat. Tudtam, hogy ez lesz a jövő, az én jövőm, és élvezni akartam. Felejtsük el az istenverte színészkedést. Talán az segített eljutnom abba a színházba, de ha az összképet tekintjük egyáltalán nem érdekelt.
Később külön-külön előadom ezt a történetet Paulnak, George-nak és Ringónak (Johnnal nem találkoztam soha). Amikor Paulnak átadtam egy amerikai zenei díjat a londoni Talk of the Town klubban, megkérdezte:
- Tényleg benne voltál az Egy nehéz nap éjszakájában?
Benne. Lehet, hogy a végső változatból aztán kimaradtam, de igen, benne voltam.
Phil Collins: Mindhalálig, Könyvmolyképző, Szeged, 2018, 42-44. oldal
Pedig itt azért még régebben is viszonylag visszafogottan nyilvánultam meg, már ami a feltöltéseket illeti. Inkább a facebookon tolom. Ide egyre ritkábban nézek be, főleg amióta megtudtam, hogy "magyar gyűlölő" vagyok. Szóval inkább az fb-n. A gyűjtői csoportban az egyik kolléga nemrég posztolta, hogy külön winchester-t rendszeresített a Beatles ritkaságoknak. A holnapi lesz a 161. tartalom megosztás a "bootleg friday" sorozatban. Tudom... írtam már párszor... de ha komolyan érdekel a téma...
Pár hete azért cseréltem le a vlc-t, mert én is több ilyen kihagyást tapasztaltam egyre több anyagban. Gyanakodni kezdtem, meghallgattam másik lejátszóval, láss csodát, hiba sehol.
Ja...vagy úgy... A VLC, bár kezeli a hang codec-eket is, nem zene lejátszó. Nem arra való. Mindenkinek csak ajánlani tudom a foobar2000-et. Ingyenes, nyílt forráskódú, kívül-belül tökéletesen testreszabható, rengeteg formátummal, pluginnel és codec-kel bővíthető, kifejezetten audio lejátszó. 13 éve, a 0.6-os verzió óta használom. Verhetetlen.
Ezt megerősíthetem: van olyan médiafájl, amit a VLC hangkihagyással játszik le. Azt hittem, hibás a fájl. Aztán kipróbáltam MPC-HC-val, és ott hibátlanul játszódott le.
Természetesen nem téged róttalak meg.Rengeteg kincset köszönhetek neked.
Az Anna elején nem volt hangkihagyás,a Thank You Girlnél a változatosság kedvéért a 00:harmincvalahányadik másodpercnél volt hanghiba.Most arról a bizonyos google linkről letöltöttről beszélek.
Könnyen lehet,hogy a VLC a hibás,bár mindig ugyanazon a helyeken tapasztalom a "nüansznyi" kihagyásokat.
A második,sokkal jobb verzió második CD-jének utolsó 2 demója nálatok teljesen hibátlan?Nálam rengeteg hangkimaradás
tapasztalható.
A kiadó felé:
2023 karácsonyi piacára a '63-as 2 sorlemez,valamint azok kislemez környezete megjelentetése egy alapos de-mixelés után megfontolásra alkalmas ötlet,szvsz.
Ez a metódus megismételhető '24-ben,aztán '25-ben.
Fan-made cucc, éppenséggel lehetnek hibák a masteringben, bár én nem vettem észre. De majd fejhallgatóval figyelmesebben meghallgatom. A google linken nem ez van, az az első verzió. Ez a második változat újabb de-mix szoftverrel készült, szeparáltabbak a hangszerek, jobb a sztereó hangkép. Az eredeti féloldalas sztereó mixhez képest szerintem klasszisokkal jobban szól.
